Google Analytics

péntek, február 29, 2008

Forog velunk a vilag!

Csak egy gyors rovidhir: BENCE MA MEGFORDULT! Volt egy kis nyuszoges az agyuk felol, es odamentem, hogy megnyugtassam Bencet, aki ekkor hasonfekvesbol kinyomta magat komoly nagy fekvotamaszba, aztan abbol lerakta a fejet oldalra - nem eldolt, vagy leesett a feje, hanem lerakta szepen lassan - aztan megallt kicsit, majd szepen lassan utana huzta a feneket es aztan a labat is. Es kesz, mar meg is fordult. Aztan meg vigyorgott ugy felalomban. :o) En meg oromkodtem, es adtam neki puszit, aztan beajult es visszaaludt. :o) Kis draga.

Gergo pedig ma reggel vagy egy negyedoran at 'meselt' a kis allatkaknak a feje folott a kisagyban, pedig amugy alig hallani a hangjat. Edes kis rekedt hangja van, mintha evtizedek ota whiskyzne. :o) (Es nem, nem adtunk neki whiskyt. Tenyleg nem.) :o)

Idonkent irigylem reggelente Balazst, amikor munkaba megy, hogy o le tud zuhanyozni reggel gond nelkul (es anelkul, hogy valaki ulne vele szemben a foldon a kis hintaszekben es nezne), egesz nap akkor es azt eszik, amikor es amit csak akar, es akkor megy pisilni, amikor akar (es amikor kell neki), mig nekem ezek a luxusok nem nagyon adatnak meg napkozben a kicsik mellett. De akkor az ilyen pillanatokra gondolok, ahogy latom, hogy dumalnak, mosolyognak, forognak (!), es akkor megis azt gondolom, hogy szarni az evesre, pisilesre, megis csak nekem a legjobb! :o)

csütörtök, február 28, 2008

Pálinkás jó reggelt!

A mult heten elmentunk az IKEAba a kicsikkel, es - amellett, hogy egy kisebb vagyont hagytunk ott mindenfele vackokra, amire nem is igazan volt szuksegunk, de "olyan olcso volt" - talalkoztunk nehany regi kollegaval is. A gyerekeket korulrajongtak, megolelgettek, es mivel Bence kisse nyugos volt, egyikuk azt a trukkot tanitotta, hogy amikor almosodik a gyerek, de megsem tud/akar még elaludni, akkor a ket szemoldoke kozotti kis reszt kell masszirozni a homlokan gyengeden, es attol majd hipp-hopp bealszik. Ezt azelott soha sehol nem lattam, nem hallottam, nem olvastam, es kisse szkeptikus is voltam, de otthon kiprobaltam, es lass csodat, ahogy kettot dorgolok a fent emlitett ponton, a baba mar csukogatja is le a kis doppos szemeit. Ez kiraly! Ez tenyleg mukodik!!!!! Persze csak akkor, ha a gyerek eleve almos mar kicsit, csak megsem bir elaludni. Szoval toporzekolo gyereken nem erdemes probalkozni...

Mindenesetre azota szinte minden alkalommal, amikor mar latom, hogy kezdenek kokadni, de még kuzdenek a fentmaradasert, akkor csak jovok a mágikus akupresszuras ponttal, es hopp mar alszanak is. Asszem, ez mar csak egy lepes a palinkas kenyertol... ;o)

szombat, február 23, 2008

8 ora munka, 8 ora pihenes, 8 ora szorakozas

Mar epp azon gondolkodtam, hogy Nagy Feronak ezt a 8 ora munkas szamat meg fogom hallgattatni a kicsikkel nehany szazszor, hatha hasznal... De az is lehet, hogy csak azt az egy sort fogom remixelni, hogy 8 ORA PIHENES, 8 ORA PIHENES, 8 ORA PIHENES. Hatha valahogy befeszkelodne a dolog a tudatalattijukba, es tobbet aludnanak... De aztan egyszer csak nehany nappal ezelott teljesen varatlanul Bence 8 orat aludt egyhuzamban! Egyetlen szepseghibaja a dolognak, hogy mindezt este 7.30 es hajnali 3.30 kozott produkalta, de engem megis hatartalan remennyel toltott el, hogy akkor talan most mar ez igy marad! Szamomra persze azert meg nem jott el a kanaan, mert Gergo persze nem aludt ennyit, o mar 2-kor kuruttyolt, de nem baj, majd belejon o is, gondoltam.

Eddig nem mertuk elkiabalni, hatha csak mulo szerencse ez, de mar 3 napja valtoztattunk a rutinon, es most azt csinaljuk, hogy este 7-kor kezdjuk a furdetest, etetest, es 8-8.30-ra legkesobb mindket gyerek agyban van (es remelhetoleg alszik is) megfurodve, teleedve, es igy bizony alszanak hajnalig. Hurra. Egyszer (vagy ketszer is) megprobaltuk a Suttogo altal javasolt 'alometetest' este 11-kor, na az szivas volt, mert nem eleg, hogy felvertuk magunkat ebresztovel 11-kor (remelve, hogy akkor a 8 oras alvas talan eltolodik, es esetleg reggel 7-ig alszanak), de persze a gyerekek ugyanugy felebredtek hajnali 4 korul, szoval feladtuk az alometetest. Most mar harom napja az megy, hogy 8 korul alvas van reggel 4-5-ig. Ez tok jo. (Egyelore. A kovetkezo kituzott cel az este 8-tol reggel 6-7-ig alvas. Haha. :o)

Ugyhogy az ejszakai altatast tekintve jok a reszeredmenyeink. Ennek egyenes folyomanyakent viszont nappal valahogy éberebbé valtak a toportyuk. Nyilvan jol kialusszak magukat ejjel, igy aztan hajnaltol ujult erovel randalirozzak vegig a napot. Es ha veletlenul alszanak is 1-1 oracskat napkozben, azt tuti, hogy nem egyszerre csinaljak... De nem banom, a reszeredmenyek akkor is jok! :o) Napkozben (foleg hetvegen) leginkabb az a cel, hogy a csalad legalabb 50%-a aludjon egyszerre, es az egyszerre alvo egyedeknek legalabb 50%-a kiskoru legyen. Ezt nagyjabol tudjuk tartani, mert ha a vilagon sehogy sem hajlandoak napkozben elaludni, akkor jon a jo oreg koala-alvas. Mert apa utemes andalito hortytogasanak melyik gyerek tudna ellenallni? Hat nalunk még a legsajtkukacabb se.

Kaptunk egy adag nagyon jo partedlit, amit nem kell se kotozni (keptelenseg egykezzel megkotni az izgaga ehezo gyerek nyakan (mert a masik kezzel ugye tartja az ember a gyereket), ebbol szazat tudnek annak a fejehez tuzogepezni, aki kitalalta), se tepozarazni (ez praktikusabb, viszont a mosasban mindenbe beleakaszkodik, raadasul elegge szurja a gyerek nyakat, ha nem teljesen millimeter pontosan illeszti az ember, ami azert ugye megesik...), se patentozni (ami nem olyan veszes, de nehez illesztgetni egy kezzel megint csak) ugyhogy most mar legalabb ez a tema megoldodott az uj partedlikkel, amiket egyszeruen at kell huzni a gyerek fejen. A nyaka nyulik, semmi traumat nem okoz a felvetele, sot a kicsik nalunk mindig elmosolyodnak, amikor athuzom a fejukon. Egykezzel! :o)

Ennyit a sikereinkrol. De vannak kudarcaink is: a sracok szopjak az ujjukat. Egyszeruen nem tudok mit csinalni veluk. Eleinte nagyon ujjszopas+cumi ellenes voltam, de a cuminak hamar beadtam a derekam, mert a ket babat egyszerre cumi nelkul megnyugtatni szinte keptelenseg. Foleg miota egyedul vagyok veluk itthon. Ugyhogy az ujjszopassal most ott tartok, hogy akkor mar inkabb a cumi... igy aztan amikor latom, hogy szopjak az ujjukat alvas kozben (mert altalaban csak egyik-masik nappali alvas kozben szopjak, szoval azert nem annyira veszes a helyzet), mindenesetre amikor latom, akkor erovel kicibalom a kis huvelykujjukat (vagy az egesz okluket alkalmankent) a szajukbol, es a helyere beszuszakolom a cumit. Egyebkent erdekes a dolog, mert foleg Bencere jellemzo ez az ujjszopas, (bar az utobbi idoben Gergot is rajtakaptam egyszer-ketszer), szoval az az erdekes, hogy Bencet mar a magzati ultrahangokon is lehetett latni, hogy szopta az ujjat... Aztan egy idore elfelejtette, es most ujra kezdte. Erdekes.

A masik nem annyira sikeres terulet a nappali altatas maga. Az esti altatas csont nelkul megy, furdenek, esznek, aztan letesszuk oket, es mar alszanak is, semmi kecmec. Kiraly. (Esetleg nehany altatodal az en prezentaciomban, de csak ha nem alszanak el rogton.) Nappal viszont komoly erofeszitesbe telik, hogy legalabb egy felorara lehunyjak a szemuket. Megint csak: a szules elott szilardan elhataroztam, hogy nem fogom oket se alomba ringatni, se razni, se altato zenet nem hasznalok, semmi egyebet nem akarok az alvasukhoz kotni mint allando korulmenyt, mert csak az en - es kesobb az o - dolgukat nehezitenem. Na, most mar ebbol is engedtem - bar az alapeszmevel tovabbra is egyetertek, csak eppen a gyakorlatban valahogy nem mukodik. Legalabbis nappal nem. Ejjel kivaloan megy az, hogy meg ebren teszem le oket, es majd ok jol elaltatjak magukat, pont mint a nagykonyvben, de ezt nappalra valahogy elfelejtik... Ugyhogy nappal bizony megy a ringatas es a karban razogatas, mert maskulonben eselyunk nincs arra, hogy elaludjanak. Gergo a jobbik eset ilyen szempontbol, o konnyebben elaltatja magat, meg nappal is, de azert egy kis ringatas neki sem art, a gyorsabb (es biztosabb) eredmeny erdekeben. Nem akarom en oket hajtani, ne dobjatok ram koveket, csak amikor az egyiket altatnam, es mar a masiknak is biggyed lefele a szaja, akkor jobban orulnek a gyors eredmenynek, hogy lehetoleg elaludjon az egyik, mielott a masik ektelen uvoltesbe kezd... Szoval megint csak az a konkluziom, ami korabban mar annyiszor, hogy azok a dolgok, amik esetleg kivaloan tarthatok es mukodnek egyetlen gyerekre, azok az ikrekre nem egeszen kivitelezhetok. De azert probalkozunk... :o)

Balazzsal egyre tobbszor torjuk a fejunket valami hirtelen meggazdagodas lehetosegen, mivel valahogy egyikonk sem akar dolgozni jarni, inkabb csak itthon figyelgetnenk, hogy hogyan nonek a gyerekek, es arra jutottunk, hogy ha ki tudnank fejleszteni valami ketyeret arra, hogy hogyan lehetne a gyerekek szajaba rogziteni a cumit, azt tutira minden szulo megvenne (mert olcson adnank, egyutterzesbol), es abbol egycsapasra meggazdagodnank. En meh csak a fulre akaszthatos gumiszalagig jutottam, de Balazs mar a fogra rogzites technologiajat fontogatja... (az az aprocska teny, hogy a gyerekeknek megn incs is foguk, a tervezes folyamataban elkerulte a figyelmunket.) Es megmondom oszinten, egy remenytelen alkalommal mar a pillanatragaszto gondolata is felmerult... :o) Ugyhogy anyagi (es mentalis) helyzetunk javitasa erdekeben cumi-kerdes jeligere a varom javaslatokat a kommentek koze, esetleg a vendegkonyvbe. Jutalek is szobajohet. ;o)

hétfő, február 18, 2008

Beoltottak

Most én irok, Gergo. Mert Bence még be van ájulva. Mert szurit kaptunk - hármat! Mamiek mar mondogattak egy par napja, hogy majd penteken megyunk a doktornenihez, (nem mintha tudnank, hogy mikor van pentek, de gondoltuk, hogy nem lehet mar messze, mert a mami hangjaban naprol napra egyre nott az aggodalom), szoval hogy penteken megyunk a doktornenihez, es hogy ott majd kapunk oltast, ami fajni fog, de hogy nagy szuksegunk van ra. Hat en nem tudom. Probaltunk Bencevel batran viselkedni (leginkabb azert, hogy a mamit ne keseritsuk el nagyon), es szepen birtuk az egesz vizsgalatot, de elotte azert mar diliztunk egy kicsit, hogy nehogy mar gyanus legyen, hogy 'tul jok' vagyunk.

Aztan eljott az oltas ideje. Mindannyiunkat varatlanul ert, hogy az 'oltas' alatt nem csak egy szurit ertenek, hanem harmat, es raadasul meg pluszban volt egy kanalas orvossag is. Amikor ezeket elmondtak, eroteljesen pislogni kezdtem, hatha akkor majd felmentenek a megprobaltatasok alol. Hasztalan volt. Nem mentettek fol. Mig mami Bencet dajkalta, Apa az olebe vett, jo erosen szoritott (amit eloszor egy kicsit zokon vettem, de aztan kesobb megértettem, mert tuti kiugrottam volna a karjabol, amikor a neni kozelitett a nagy tuvel...). Ketto szurit kaptam az egyik labamba, egyet a masikba, es aztan megprobaltak megnyugtatni a kanalas orvossaggal, de hat korabban kell ahhoz felkelniuk... Azert megittam szepen, hogy ne legyen ram panasz. Nem sokat sirtam, csak akkor, amikor nyomtak belem azt a nyuves tut, de aztan lattam, hogy mami jobban sir, mint en, es akkor en inkabb gyorsan abbahagytam. Bence is ugyanigy volt, Mami azt mondta, nagyon buszke rank. Szerintem is batrak voltunk. De remelem jutalmul most mar nem kell menni egy darabig...! Most aztan akkor biztonsagban vagyunk a hepatitiszbé, diperté, pneumokokkusz és a rotavirussal szemben. Hurrá. Azt se tudom, mik ezek, de Apáék szerint ezek mind fenyegettek minket. Szerintem mi Bencevel lebirkoztuk volna ezeket siman. Vagy csak rafekszunk es agyonnyomjuk a virust. Azt is lehet. Siman.

csütörtök, február 14, 2008

Az utca népe

Erdekesek az emberek. Akarhova megyunk a nagy hatalmas piros babakocsival, mindenhol mosolyognak rank a jarokelok, megallitanak, meg akarjak nezni a gyerekeket, mindenkinek van legalabb egy ismerose, aki szinten ikres, es meg akarja osztani a sorskozosseget, vagy valami.

Az elso bevasaro korutunk hatekonysaga is nagyon alacsonyra sikeredett, nagyjabol 10 perc alatt tettunk meg kabe 5 metert, mert lepten-nyomon megallitottak a mosolygo jarokelok. Es ez azota is igy van, de mar megtanultuk, hogy a hatekonysag fokozasa erdekeben kedvesen (es foleg gyorsan!) visszamosolygunk, de renduletlenul megyunk tovabb, nem allunk meg, esetleg menetkozben elaruljuk, hogy igen, ket fiu, es nem, nem egypetejuek, es igen, nagyon aranyosak es jo babak. (Valahogy mindenki erre kivancsi.) Az idosebbek gyonyorkodve nezik a kicsiket, mas anyak egyutterzoen mosolyognak es mutogatjak a sajat gyerekeiknek a babakat (es kozben titokban halat adnak az egnek es ki-ki a maga istenenek, hogy nekik egyszerre csak egy babaval kell boldogulniuk), a fiatal paroknal a lanyok paras szemmel bokodik a parjukat, a tinedzserek is be-benevetnek a babakocsiba es mondanak valami vicceset (amit vagy ertunk, vagy nem) , de meg a macso agglegenyek is elmosolyodnak esetleg bekacsintanak a babakocsiba a ket gombocartur lattan. Sot, egyik-masik jarokelo meg tanacsot is ker, hogy van-e valami tuti modszerunk iker-gyartasra. (Van, de nem aruljuk el. ;o) Neeeem, nincs is.

Mar a pocakossagom alatt is ez volt (es ezalatt most azt a 9 honapot ertem, es nem az 'altalanos' pocakos alkatomat...), szoval mivel a vege fele eroteljesen hajaztam egy kisebb balnara (= tehat nem lehetett osszeteveszteni, hogy esetleg csak duci vagyok), az emberek teljes biztonsaggal mertek odajonni beszelgetni es erdeklodni. Amikor megtudtak, hogy ikreket varok, tortenetek hosszu sorat zuditottak rank, tobbnyire kedves torteneteket persze, nem riogattak remtortenetekkel. (Vagy legalabbis nem mindenki...)

A cimben emlitett 'utca nepe' masik vetulete a szo szerinti mi utcank nepe, akik vasarnap delutan 'welcome party'-t rendeztek a babaknak. A szembeszomszedunk szervezte, es osszehivta az egesz utcat magukhoz, (7 csalad - nem tul hosszu az utca, na), es csinaltak egy kis osszejovetelt. Sutottem egy kis szilvas lepenyt, de mindenki mas is hozott enni-inni, sajat sutesu dolgokat (ami ausztraloknal nem nagyon jellemzo!), es egy csomo ajandekot is kaptunk toluk, nagyon kedvesek voltak, nem is gondoltuk volna. Itt is megnyomogatta mindenki a gyerekeket, es lelkesen ajanlkoztak bébiszittelni. Nem gondoljak, hogy majd jol szavukon fogom oket, es nem soka csongetek az ajtojukon, es hozom a kicsiket megorzesre... ;o)

Tegnap bevittuk a toportyuket a belvarosba is, megmutogatni oket a munkahelyunkon. Nagy sikert arattunk mindenhol veluk. Igyekeztunk persze nem elszallni az irantunk tanusitott nagy erdeklodestol, hiszen egy szerda delelott az irodaban gyakorlatilag barmilyen esemeny, ami kicsit kizokkentheti az embert a munkabol, bizton nagy erdekodesre tarthat szamot... Mindenesetre tenyleg nagyon kedvesen fogadtak minket nalunk is, meg Balazseknal is. Nalunk valahol szamitottam ra, hiszen tobbsegeben lanyok/nok vagyunk ott az irodaban, szoval szamitottam ra, hogy a gyerekek kezrol kezre jarnak majd, es a vegen ugy kell oket erovel osszeszedni, hogy hazaindulhassunk. Igy is volt. :o) Aztan atmentunk Balazsekhoz is, ahol viszont tobbsegeben fiuk/ferfiak dolgoznak, igy aztan a kezrol-kezre jaras el is maradt, de a sracok is nagyon helyesen korbealltak minket, es gyonyorkodtek a gyerekekben. A batrabbja odaig mereszkedett, hogy megnyomogatta valamelyik baba hurkas kis labat. Ez volt a maximum. (Egy kolleganoje fajult csak odaig, hogy meg is dajkalta valamelyik babat, de Balazs nem rajong azert a csajsziert, ugyhogy nagyon rajta tartottuk a szemunket, mig nala volt a baba...)

Szoval igy jartunk. Erdekes volt bemenni az irodaba. Valahogy nem vagyunk vissza, egyikonk sem... Pedig Balazsnak hetfotol ujra kezdodik a robot. :o(

kedd, február 05, 2008

Magunkra maradtunk

Hat ennek is eljott sajnos az ideje, szuleim szombaton hazautaztak. Most maradtunk eloszor egyedul a gyerekekkel, mert ugye ok mar megerkeztek a szuletesuk elott nehany nappal, igy eddig mindvegig hatosban voltunk.

Szombat delben kivittuk oket a repterre, meg ott a repteren nagyanyo es nagyapo megetette a gyerekeket indulas elott utoljara (amig mi is magunkba tomtunk ebed gyanant egy whoppert, ki tudja, mikor fogunk tudni legkozelebb enni, most hogy mar nincs otthon 'szemelyzet').

A bucsuzkodas eleg fajdalmasra sikeredett. Eddig is volt minden elvalaskor siras-rivas, de most meg nehezebb volt, mindket oldalrol. (Ez volt az, amikor a szokasos "gyerekek sirnak, felnottek vigasztalnak" felallas epp forditva sult el, es most a "felnottek sirnak, gyerekek osszevissza pisilik magukat" helyzet alakult ki.)

Felszalltak rendben, en meg sirdogaltam egy kicsit, aztan az osszevissza pisilodesre valo tekintettel meglatogattuk a repteri pelenkazo helyiseget, (ami egyebkent eleg nagy csalodas volt a csodaszep Westfield-i utan...), aztan hazamentunk. A haz lehangoloan ures volt. :o( Hogy ne keseregjunk annyira otthon egyedul, osszeszedelozkodtunk, es atmentunk Melcsiekhez bbq-zni, de este megint csak a csendes es ures haz fogadott minket. Az elmult ket napot eddig viszonylag jol atveszeltuk igy negyesben is, de azert most erezheto igazan, hogy milyen nagy segitseg volt eddig, hogy itt voltak a nagyszulok. Most ha mindkettonk keze tele van egy-egy gyerekkel, nincs kinek kurjantani, hogy "Bence lehanyt, hozzal mar lecci egy torlokendot" vagy ilyesmi... Szoval most szembesulunk eloszor a hetkoznapok nehezsegeivel. De meg ez sem az igazi, hiszen most meg itthon van Balazs ket hetig velem, igy a felnottekre juto gyerekek szama 1:1. De 18-atol mar dolgozik, amikor is az arany igen csak leromlik, es ram marad mindket babicsek. Kicsit (kicsit?!?) be vagyok tojva ettol, de egyelore probalok nem gondolni ra, es ez alatt a ket het alatt probaljuk kialakitani a legjobban mukodo rutint az elkovetkezo hetekre. (Aludni is probaltam elore. Nem sikerult.)
Most epp elaludtak mindketten. (Ritka pillanat...) :o) Megyek is gyorsan enni valamit. Nehogy mar csak a gyerekek legyenek hurkasak... ;o)

vasárnap, február 03, 2008

Jelentés az ombudsmannak

Kedves Ombucmanó!

Bence vagyok. Azert irok, mert azt gondolom, hogy meltanytalan banasmodban reszesulok. Gergo csak azert nem szol, mert o bekesebb, de majd en jol kiallok mindkettonkert. A problema a kovetkezo: ehezem. Jo, jo, hogy a mami meg a papi probal etetgetni, foleg amikor malac modra visitok, de higgyek el, nincs mas valasztasom. Neha hosszu masodpercekre is elveszik a tejecsket a szamtol, hiaba kiabalok. Valami bufizesre hivatkoznak, ami nekem amugy is csak szukseges rossz, es amugy sem ertem, hogy miert nem latjak, hogy NAGYON ehes vagyok. Nagyapo a multkor valami tehénkét is emlegetett, hogy esetleg racsatlakozhatnek kozvetlenul valami tehénkére, es akkor az biztositana a folyamatos tejellátásomat, de erre iranyulo torekvesnek azota sincs semmi nyoma. Pedig igazan orulnek.

Kerem, hogy vizsgaljak felul a helyzetemet es kuldjek gyorsan azt a tehénkét. Vagy esetleg legalabb egy csaffadt kecsket, az allergia miatt.

Udvozlettel,
Bence es Gergo (Lesovanyodott kepeket is mellekeltem sanyaru sorsom bizonyitekakent)