Google Analytics

péntek, november 07, 2008

6 fogú lettem! - de nem mutatom meg

Már 6 fogam vaaaaan!!!! Felül kinõtt még kettõ, ugyhogy most mar fent negy van, alul meg ketto. De nem mutatom meg senkinek, legfokepp a maminak nem, mert akkor majd nem fogja olyan szépen lepürésiteni nekem az ételt, hanem akkor majd szégyen szemre rágnom kellene... hat az meg kinek hianyzik?!?

szerda, november 05, 2008

Itt van már a Kánaán...

Es igen! Eljott a varva vart pillanat: szombat reggel megérkezett a felmentõ sereg! (Fedõnevük 'granny-troop', ami kb annyit tesz: 'nagyanyó-hadtest', nagyapó kiegészitéssel)

Remenyeink szerint ezzel - legalabb alkalmankent - visszaternek eletunkbe az olyan fogalmak, mint a 'delutani alvas', egy-egy 'szabad este', hetvegen reggelente 'legalabb 7-ig alvas', stb... Mivel ovodaba nem fognak jarni most egy evig a gyerekek, igy aztan visszaallunk a vonattal munkaba jarasra, ami nekem egyenlo azzal, hogy vegre megint lesz lehetosegem olvasni reggelente a vonaton, (aminek egyebkent epp itt az ideje, mert a szokasos Women's Weekly-met mar jo 6 eve vallásosan veszem minden honapban, de az elmult nehany kiadas szinte erintetlenul gyûlik az ágyam mellett...)

Szoval igen, szegeny nacculoket bedobtuk a melyvizbe szinte rogton, szombaton erkeztek, hetfon még elvittuk a gyerekeket az oviba, elbucsuzni, meg minden, kedden itthon maradtam veluk, de szerdan mar övék volt a palya! :o) Nem is volt semmi gond, rendben ment minden. (Csutortok-pentekenkent tovabbra is itthonrol dolgozom, ugyhogy azert remelhetoleg eleg lightos lesz az egesz. Majd tudositunk a mindennapokrol! (Remelhetoleg most mar az ilyen aprosagokra, mint a blog, is tobb idom lesz... :o)

Szoval hurra, ismet bovult a csalad! Most mar hatan vagyunk egy fedel alatt. Meg szerencse, hogy eleg nagy ebedloasztalt vettunk... a gyerekek ma-holnap (tegnap?) becsajoznak, aztan nézhetünk...

szombat, november 01, 2008

Kárpetbörn

Gergo vagyok, es azert irok mert kárpetbörn nõtt a nyakamon.

Az ugy volt, hogy en csak jatszottam Apaval, es en nem kertem ezt. Es most mar vissza is akarom adni, mar mikor adhatom vissza? Szoval a hátamon fekudtem a szonyegen, (mert estenkent furdes utan mindig játszunk négyesben az emeleten egy kicsit, elalvas elott, hogy mi Bencevel jol kifaradjunk. De nem faradunk. Aztan amikor mar Maminak meg Apanak is leragad a szeme az almossagtol, akkor minket Bencevel agyba dugnak... pedig mi még jatszanánk siman reggelig... na mindegy.) Szoval ugy volt, hogy en a hátamon fekudtem a szonyegen, Apa betamasztotta a labam, en meg elrugtam magam, es akkor tok sokat csusztam a hatamon ott a szonyegen. Egyszer még a mami hasaba is beleutodott a fejem a hatam mogott. Nagyon vicces volt, nagyon rohogtunk mindannyian, ahogy ott csusztam-masztam a hatamon a foldon.

Aztan masnap az ovibol felhivták a mamit, hogy tudja-e, hogy kárpetbörn van hatul a nyakamon. A Mami meg azt se tudta hirtelen, mi az a kárpetbörn (carpet burn = szõnyeg okozta horzsolás) , de aztan hamar rajottek Apaval, hogy lehet valami osszefugges a háborús sérülésem es az elõzõ esti haton csuszkalas a szonyegen kozott... Szoval most mar akkor ez is volt, es mar nem kerem tovabb. (Bar azota mar annyira hozzamnott, hogy most novesztek egyet a terdemen is az allando kuszas-maszastol... De hat micsinaljak, ha egyszer minden, ami messzebb van, olyan erdekes?!?