Az interjura hivo levelben kicsit meglepve lattam, hogy a gyerekeket is vinni kell... De azt irjak, meg akarjak oket ismerni, ami vegul is ertheto, hiszen megis csak ok fognak odajarni...
Ugyhogy az interju reggelen szepen feloltoztunk, es beozonlottunk csaladilag az igazgatono szobajaba mind az oten (hiszen Panduckat se tudtuk hol hagyni arra az idore, es ha mar meg akarnak ismerni bennunket, akkor Panna bizony szerves resze a csaladnak.) :o)
Bemegyunk. Rovid udvariassagi beszelgetes utan egy egeszen hosszu kerdessorra kell valaszolnunk, ilyenekkel megtuzdelve, hogy pl. milyen sportot uznek a gyerekek es miota (4 evesek!!!!), milyen hangszeren jatszanak (??? megint csak: 4 evesek!!!!), irjak le a nevuket (bukta), mondjak el a cimuket (bukta), mondjak meg a szuletesnapjukat (bukta - olyannyira, hogy zavaromban meg en is a sajat szuletesi evemet mondom az oveke helyett...). Szoval eddig nem szerepelunk tul jol... A fiukat extran zavarja az, hogy mi is angolul beszelunk, hiszen ehhez a helyzethez nem nagyon vannak szokva, velunk mindig magyarul beszelnek. Erre persze az a reakciojuk, hogy nem szolnak semmit, nem valaszolnak a kerdesekre, csak neznek rank riadtan... Nagyszeru...
Hirtelen elokerul egy számos kirako... Gergo az elso... Ezzel nincs kulonosebb gond, gyorsan kirakja, aztan a nevét kellene leirni, az csak diktalas alapjan megy, aztan epitokockabol kell epiteni. Huhh, haladunk. Most rajzolnia kellene, de nem akar... Az igazgatono nem erolteti. Elengedi jatszani. Bence jon. A helyzet ugyanez, minden feladatot vegrehajt szepen, kiveve a rajzolast. Az igazgatono elengedi ot is jatszani, aztan hozzank fordul, es beszelni kezdene, mire Panna is felnez Apa oleben, mikozben nyul a szamos kirakoert, es csendesen-szomoruan mondja: En vöjök. (= En jovok.) Es o is kezdi kirakni a szamokat. Mindenki nevet, es az igazgatono meg is jegyzi, hogy vegul is akar Panna is johetne, amilyen kis ugyes. :o)
A "felmero" utan rogton jon az 'itelet' az igazgatonotol: orommel felveszik a fiukat. Huhh. A tovabbi beszelgetes kozben kiderul, hogy neki maganak is ikrei vannak, bar mar felnottek. Szemelyes tapasztalatai alapjan azt javasolja, hogy mivel a fiuk annyira kulonbozoek, jarjanak kulon osztalyba. Igy lesz modjuk kialakitani a sajat kis szemelyiseguket, sajat baratokat szerezni, es egyénként beilleszkedni a kozossegbe, anelkul, hogy folyamatosan egymashoz hasonlitanak oket, stb. Eloszor vadnak tunik az otlet, de aztan belatjuk, vegul is logikus, probaljuk meg. Az igazgatono megnyugtat, hogy ha ez gondot okoz majd a fiuknak, akkor termeszetesen lehet valtoztatni rajta ev kozben, csak adjunk neki egy probat.
A kisordog nem nyugszik bennem, es nem birom megallni, hogy ra ne kerdezzek a foldon evesre... Rogton elmondja, hogy megerti, hogy Europabol jove ez furcsa szokasnak tunik, de higgyuk el (nem hisszuk), hogy itt meg igy szokas, es nincs szuksege a gyerekeknek az etkezore, csak gyorsan megeszik az elore csomagolt kis ebedjuket es mar szaladnak is jatszani. Megertem en ezt, de megis furcsa, hogy miutan az oviban es otthon evekig neveltuk oket az asztalnal valo helyes viselkedesre, kezzel-villaval evesre, etkezes elott-utani kezmosasra, fogmosasra, most - hogy ISKOLABA kerulnek, es mar nohetnenek az elvarasok - visszaesnek az osember szintjere, es ujra kezzel esznek, a foldon ulve, az olukbol.... Hat, nem tudom. hozzateszem kulonben, hogy valoban mindenhol igy van, akar magan, akar allami, akar egyhazi iskola, egyszeruen a foldon ulve esznek. Orulet.
Ettol eltekintve viszont jo benyomast tesz rank a suli, az emberek, a gyerekek, az egesz intezmeny, ugyhogy osszessegeben orulunk, hogy ide fognak jarni a gyerekek. Most mar nincs mas dolgunk, mint varni a kovetkezo teendot. Es persze a szamlat az elso evre szolo fejenkenti $6000 dollarrol...
