Állatfarm az állomáson

Ma reggel munkaba jovet kisebb csoportosulast lattunk a vonatallomason, a mozgolepcsok tetejenel. Odaleptunk, hogy ma reggel vajon mi osztanak (mert mindig szoktak mindenfele termekmintakat osztogatni, muzlit, kakaot, kavet, levesport, ilyeneket), es akkor lattuk, hogy egy olyan 3x3 m, combkozepig ero kis ketrecke korul csoportosulnak az emberek, ami tele van mindenfele haziallatokkal: kiscsibe, kiskacsa, nagy tyuk, nagy kacsa, kismalac, kiskecskek, kis es nagy baranykak, meg minden!!!! Szetzabaltuk, nezegettuk vagy 10 percig oket. Meg is lehetett simogatni egyiket-masikat, hozza voltak szokva, nagyon edesek voltak. (Utana probaltam is meggyozni Balazst, hogy egy ekkora kis helyet mi is elkerithetnenk, es tarthatnank otthon ilyen allatokat, de aztan o jott azzal, hogy de hat azok meg is nonek, es hogy kulonben is mit csinalunk veluk, mert megenni nem birnam, az biztos. Olyan egy hajlithatatlan, mar a bocit se engedte a kertbe, amit a multkor akartam. Pedig pont elferne egy a konyha mellett. :o(

Kellene keresni valakit, akinek vannak kisallatai, es azokat idorol idore meglatogatnank! Es akkor meg lehetne nyomogatni a kis allatkakat, es az tok jo lenne!! Nagyon edesek voltak, teljesen ellagyultam toluk. A kiskecskek baribuccoltak is, es egyszer a nagy kecske is oldalba dofte a nagy baranyt, aki ettol nekidolt a keritesnek, de aztan tovabb ment, mintha mi sem tortent volna. :o) Orakig el tudtuk volna oket nezni, de menni kellett munkaba. (Ez is milyen hulyeseg.) :o(

Persze megvolt a kis allatsereglet oka is, jovo heten itt az EKKA, ami az itteni legnagyobb show, es azt reklamoztak. Minden allamnak megvan a sajat show-ja, Sydneyben (NSW) az Easter Show, Queenslandben pedig az Ekka. (A tobbi allamot nem tudom.) :o) Olyasmik ezek, mint otthon mondjuk egy nagyobb bucsu, orisaskerekkel, korhintaval mindenfele ilyesmikkel, szazmillio bodeval, ahol vehetsz ezt-azt, stb. Mivel itt az EKKA eredetileg valami mezogazdasagi kiallitaskent indult evekkel ezelott, ezert ezt a jelleget is megtartottak, es ilyenkor felvonulnak a farmerek is a mindenfele allataikkal, lovakkal, tehenekkel, ilyesmikkel, es persze van allatsimogato is a kicsiknek. (Mert hat azert az EKKA vegul is a kicsiknek szol azert nagyreszt, batr ketsegtelen, hogy rengeteg a felnott is.

Ami igazan ausztrállá teszi ezt az egesz show dolgot, az az, hogy bar maga a rendezveny altalaban 1 hetes, egy nap mindig munkaszuneti nap azon a heten. (Igy probaljak biztositani azt, hogy mindenki eljusson a show-ra, ha akar.) A szervezettsegre vall, hogy ugy szokott lenni, hogy az allamon belul nem mindenkinek ugyanaz a munkaszuneti nap, hanem teruletenkent valtozik, hogy ne legyen az, hogy mindenki azon az egy napon nyomul, es akkor tumultus lesz. Ugy van valahogy, hogy a Brisbane-ieknek szerda a szabadnap, a Gold Coast korulieknek a csutortok, a Sunshine Coast-on eloknek pedig talan a kedd. Igy aztan szepen eloszlik a tomeg. Okos.

Mi nem nagyon megyunk ki, Sydneyben sem jartunk, itt sem voltunk meg, de valahogy nem is vágyunk egyelore. Talan ha gyerekei vannak az embernek, az mas, akkor talan musz menni a gyerekek miatt. De egyelore el vagyunk nelkule. De a munkaszuneti nap azert jol jon! :o) Most mar ez az utolso public holiday karacsonyig. (Meg szerencse, hogy addig azert nekunk lesz egy jo nagy szabadsagunk! Kulonben hogy birnank ki karacsonyig?!? ;o)

Disznóvágás ausztrál módra ;)

A multkori marciusi nagy bulira Balazs regi kollegaja, Feri es a felesege olyan isteni finom fustolt kolbaszt hozott, amit meg hetekig emlegettunk, es sokaig nem hagyott nyugodni minket, hogy hogyan is szerezhetnenk belole nagyobb mennyiseget... Van persze itt is csabai, ami ugyan nem rossz, de azert kozel sincs olyan finom, mint az igazi hazi kolbasz, ezt mondanom sem kell. A Feriekerol is hamar kiderult, hogy bizony ok toltik, es maguk fustolik minden evben. Probalkoztunk venni toluk, meg beszallni az o toltesukbe, meg minden, de korabbi rossz tapasztalatokra hivatkova eleinte nem nagyon rajongtak az otletert. De azert addig-addig nyuztuk szegenyeket, mig vegul belementek abba, hogy ok ugyan kulon kolbaszolnak csaladilag, de egyik hetvegen velunk is toltenek kolbaszt, az o receptjuk alapjan, az o felszerelesukkel es segitsegukkel. Ez a varva vart esemeny erre a hetvegere esett.

Reggel 10-kor volt a gyulekezo – addigra mar ott volt a ledaralt hus, meg minden, es mar csak fokhagymat kellett pucolni. Ezen a lanyokkal hamar tulestunk, aztan johetett a ferfimunka: a keveres. Harom nagy lavorban folyt a munka, vegelathatatlanul. Kozben atmostuk es szetvalogattuk a full osszekuszalodott beleket Diaval, aztan kezdodhetett a toltes. Erika testvere megtanitotta, hogy hogy kell tolteni a kolbaszt, igy aztan a vege fele mar harman csinaltuk a dolgot, Posza toltotte a toltot, Zoli hajtotta, en pedig vezettem a kolbaszt. Hat errol inkabb nem is nyilatkoznek tobbet, eleg kompromittalo kepek es megjegyzesek szulettek ezido tajt, de legalabb rengeteget rohogtunk, es a munka is szepen zajlott. Voltak gyerekek is, es meglepetesszeruen ok is tok sokat segitettek, helyesek voltak.

Nagyon jok lettek a kolbaszkak, 50 kilo lett nyersen a vegen, aztan abbol egy jo 10 kilot szethordtunk nyersen, meg megsutottunk belole ebedre is, a maradek 57 par pedig ment fustolodni. 2 het mulva mehetunk ertuk. Mar alig varom!

A hangulat is nagyon jo volt, osszesen 22-en voltunk, a felnottek ittak mindenfelet, mi meg inkabb csak dumaltunk meg ettunk. Sutottem hazikenyeret meg 4 rud retest, na ez mind elfogyott az elso fel oraban... Plusz a tobbiek is hoztak mindenfelet,aztan a haziak bogracsban foztek toros kaposztat ebedre, valamint sutottunk ki fasirtokat a frissen kevert kolbaszbol, szoval nem eheztunk.

Lefutottuk! :oD

Aztan 4 ora korul elindultunk vissza a Meliekhez, es ott is aludtunk 6-an, (Meli+Posza, Zoli+Betti, +mi ketten. Elhataroztuk, hogy mivel a masnapi rajt a Bridge to Brisbane futasra nagyon koran van (6.50-kor), ezert idoben lefekszunk, es nem dumalunk hajnalig. De vegul is azert 11-ig csak dumaltunk :o), feltuztuk a rajtszamokat, meg a chip-et, hogy ne hajnalban kelljen szuszogni vele, es aztan masnap reggel gond nelkul elindultunk 5.40-kor. Anett Tiborja is oda jott reggel Meliekhez, onnan mentunk egyutt. Odaertunk, bazi sok ember volt, de allati jol meg volt szervezve minden, mar a fouttol iranyitottak mindenkit, hogy ki hova menjen, hova parkoljon, meg minden, nem kellett kovalyogni, vagy figyelni, hogy merre kell menni, hanem csak kovetni kellett az iranyitokat. Igy aztan 10 perc alatt meglett mindenkinek a helye, aztan ingyenes buszok voltak a parkoloktol a rajthoz (vegul olyan 25,000 indulo volt, ami azert szervezes szempontjabol nem keves...) De nem kellett varni a buszra se, se semmi, szepen begyalogoltunk a rajthoz, a futoknak (gyorsaknak) volt egy kulon savjuk, ahol elore tudtak menni a gyaloglok ele, hogy ne tartsuk fel oket, es kesz. 6.50-kor elindultak a kerekesszékesek, 6.55-kor a futok, es 7.00-kor a gyaloglok. Allati jo volt a hangulat, egy csomoan jelmezben voltak (nem csak lepkésben, ahogy elozetesen meg volt hirdetve, hanem mindenfeleben), volt egy csomo oreg, kisgyerek, mindenfele. Csodaval hataros modon osszefutottunk azzal a masik erdelyi-magyar parral (Jozsi+Annamari), akikrol tudtuk, hogy jonnek, de nem beszeltunk meg semmit, hiszen eleg remenytelennek tunt az osszetalalkozas. Rogton ott a rajtnal osszefutottunk veluk, ugyhogy aztan egy darabig egyutt is mentunk.

Amikor elinditottak a rajtot, akkor mindenki futni kezdett egy kicsit, pedig hat az a blokk gyalogolni akart ugye eredetileg, de megis az elso nehany metert futottuk mindenki, aminek az lett az eredmenye, hogy Melit es Bettit gyakorlatilag az elso meteren elhagytuk, es soha tobbet nem is talaltuk meg, pedig kerestuk es figyeltuk oket vegig. En egyutt maradtam Zolival, es Tiborral (ez az uj Tibor, akiknek a babajuk lesz mindjart, es akik laktak is nalunk egy kicsit), es Annamariekkal, de aztan kesobb ok is elhagytak minket. Ugyhogy a ket fiuval mentunk vegig, nagyon jot dumaltunk, es egyaltalan nem volt megerolteto a dolog. (Balazs es Posza futottak, tehat ok joval elorebbrol indultak, mint mi, veluk megbeszeltuk, hogy majd a celvonalnal varnak minket, es itt talalkoztunk vegul Meliekkel is a vegen.)

Megint csak nagyon nagy volt a szervezettseg, 3 kilometerenkent osztottak vizet kabe, ugy, hogy nagy asztalok voltak felallitva, es azon muanyagpoharakban millio viz kirakva, amit siman csak fel lehetett kapni menet kozben, es ha megittad, csak el kellett dobni a poharat az ut szelere, mert osszeszedtek. Nem volt tumultus, semmi, mert a vizoszto helyeken tobb meternyi asztal volt, es mindenki csak egy-egy pillanatig volt ott, amig felkapta a vizet, es kesz.

Volt nehany elsosegely sator is, ha esetleg valakinek feltorte a labat a cipo, vagy ilyesmi.

Az ut menten kb 3-4 kilometerenkent voltak utcazeneszek, akik biztattak a futokat, mi meg mindig tapsoltunk, ahogy elhaladtunk mellettuk. Aztan az ut menti hazakban az emberek kint alltak az ablakokban, erkelyeken, es tapsoltak vegig, ahogy elhaladtunk. (Holott azert majdnem 2 oran keresztul haladt a tomeg.) Volt olyan, ahol az egyik erkelyen egy nagy lepedo volt kiteritve a korlaton, es ra volt fujva, hogy "Mar csak 15,350 lepes van hatra!" Az autosok dudaltak, integettek, szoval nagyon jo hangulata volt az egesznek, allati jol ereztuk magunkat, megyunk jovore is mindenkepp. Sot, most lesz egy rovidebb 10km-es is Southbank-en novemberben, arra is megyunk szerintem.


Posza 1.03 alatt, Balazs 1.14 alatt futotta le, es mi meg Meliek nagyjabol 2 ora alatt. A pontos eredmenyek a jovo vasarnapi ujsagban lesznek.

Amikor vege volt a versenynek, a celvonaltol kis kordon vezetett a chip leado helyhez, ahol megkaptuk a polokat is, meret szerint, aztan a kordon vitt tovabb a gyumolcs osztasig, kaptunk almat meg narancsot, aztan mehettunk. (Bar alma nem jutott mindenkinek sajnos, ez nagy serelem, mert nagyon finom alma volt!) Aztan megint csak buszok vittek vissza mindenkit a parkoloig, ehhez most kicsit sorba kellett allni, de nem volt veszes, az emberek tok nyugodtan, egy soros vonalban alltak vegig, vagy egy jo felorat, amig mindenki felfert a buszra. Aztan elmentunk Meliekhez, rendeltunk pizzat ebedre, lefekudtunk a foldre, es ugy dumaltunk. Aztan elindultunk haza, es este 8-kor mar aludtunk is, olyan almosak voltunk. :o)

Amikor mentunk a kocsival ugyanazon az utvonalon 2 oraval kesobb, mar nyoma nem volt a reggeli versenynek, se muanyag poharak, se szemet, se a jelzesek, se semmi, gyonyoruen eltakaritottak mindent.

Es most meg mar itt vagyunk, munkaban, tul ezen a bizi hetvegen. Ja, es Poszanak ma van a szulije, hepi börszdéj Posza!

Legényanya és sajtos lángos

Szombaton Tamas Andiekhoz voltunk hivatalosak nehanyan ‘filmklubra’. A magyaros hangulat biztositasakent Andi isteni sajtos-tejfolos langosokat sutott a tarsasagnak, meg palacsintat, es mi is mindenfele nyami sutiket csinaltunk.

A filmre konkretan csak egesz keson kerult sor, mert nagyreszt eldumaltuk az idot, es nagyon jol ereztuk magunkat, megneztuk Rekaek meg Tibek magyarorszagi kepeit, plusz az Andiek uj-zelandi sieleserol keszult fotokat, aztan eszegettunk, dumalgattunk, aztan jott a Legenyanya. Eperjessel, Kibedi Ervinnel, Pogany Judittal es a tobbiekkel. Erdekes volt, kicsit megosztotta a tarsasagot, valakinek tetszett, valakinek nem, valaki siman vegigaludta. ;oD De nem volt rossz film kulonben.

Andiek kislanya, Lili tok jo fulbevalokat meg nyaklancokat csinal gyongybol, vettem is tole egy par fulit, meg ‘rendeltem’ is tole egy kék szett fulbevalot+nyaklancot.

Megerkezett a friss es ropogos utlevelunk a kisse morcosra sikerult fotokkal. Ugyanis az utlevel fotokon nem szabad mosolyogni. A szabaly az, hgoy nem latszodhat a fogad egyaltalan, es az arckifejezesnek semlegesnek, neutralisnak kell lennie. Nekem volt ugyan nehany olyan kepem is, amin probaltam valamifele felmosolyt megereszteni, de ez vegul csak rontott az osszhatason, ugyhogy maradtam az eloirt nem mosolygosnal, remelem, beengednek azert minden orszagba majd. :o)

Most mar nagyon keszulunk a hazautra! Persze lelkileg mar eddig is bazira vartuk, es ment a visszaszamlalas, meg minden, de most mar ‘technikailag’ is kozelebb kerultunk, mert ma lefoglaltam az ulesunket a repulon oda-vissza, (Es sikerult ketszemelyes helyeket foglalnom, aminek nagyon orulok!!! Igy legalabb nem jarunk ugy remelhetoleg, mint szegeny Edesanyaek, mikor jottek, hogy egy olyan ficko ult mellettuk harmadikkent a folyoso melletti ulesen, aki vegig a tizenvalahany oras uton meditalt, vagy mit csinalt, es meg sem mozdult, csak vegigulte az utat mozdulatlanul. Minek kovetkezteben az en figyelmes szuleim se mentek ki se pisilni, se setalni egesz vegig…

Na ennyit errol. Ma ebedszunetben vettem egy konyvet (vagyis inkabb olyan fuzetke félét), amiben tortadiszitesi trukkok vannak. Eddig is erdekelt, de leginkabb azert vettem, mert az egyik kolleganom huganak most lesz az eskuvoje novemberben, es azt szeretne, ha en csinalnam nekik a tortat. Hat, ezzel egy kis nyomas nehezedik ram, bar tok megtisztelo, meg orulok is neki, meg minden, de azert ebben nagyobb a felelosseg, mint egy sima kis tortacsakban, amiket csinalni szoktam, ugyhogy erre majd ra kell keszuljek kicsit. Nem akarnak emeletes tortat, ez mondjuk szerencse… :o) Majd kinezek valamit ebbol a kis konyvbol, es csinalok egy-ket hettel hamarabb egy foprobat belole, aztan meglatjuk. :o)

Ja, es van egy kis pici virag a citromfankon!!! Na jo, meg nem virag, inkabbb csak egy kis rozsaszin bimbocska egyelore, de remelem, lesz belole virag!!!! :oD Aztan majd csak gyozzuk szuretelni a citromokat! ;o)