Aladár a tévében!

A legutobbi Frei dosszieban olyan Ausztraliaban elo magyarokat mutattak be, akik opalbanyaszatbol gazdagodtak meg. A fo csapasirany a Szilagyi csalad volt, es a legviccesebb az, hogy mi is ismerjuk oket!!!! Tok kicsi a vilag!
Itt a link a musorhoz: http://www.frei.hu/magyar/aktualis/

Remelem, egyszer majd minket is igy mutatnak be: a brisbane-i magyarok, akik piszkosul meggazdagodtak. :o) Es akkor majd vegre valoravalthatjuk a 'nagy almunkat', hogy elmeselhetjuk majd konnyes szemmel, hogy bizony-bizony mi is csak ejszakai dokkmunkaskent kezdtuk pedig... ;o)

(Csak csendesen kerdezem, hogy ha esetleg viszont nem igy alakul, akkor viszont mire volt jo a sok ejszakai melo?!?)

Melbourne Cup

Mar tavaly is irtam a Melbourne Cup-rol, de iden sem hagyhatom figyelmen kivul. Hihetetlen nép ez az ausztral… Szerintem mar az is rendkivulinek szamit – nem is hiszem, hogy leteszik ez barhol mashol a vilagon – hogy egy evenkenti sportesemeny nemzeti unnepnek, es munkaszuneti napnak szamit. Marpedig a Melbourne Cup, ami egy loverseny, ilyen. Igaz, hogy munkaszuneti napnak csak Victoria allamban szamit (aminek Melbourne a szekhelye), de az egesz orszagban unnep van ilyenkor, es senki nem dolgozik egesz nap, pedig maga a futam csak 2 perces ebedidoben, de az egesz nemzet loverseny lazban eg, es eszeben sincs dolgozni senkinek. Persze csak ‘félhivatalosan’…

Ugy tortenik ez a dolog, hogy a munkahelyeken mar Melbourne Cup elott jo nehany hettel elkezdenek jonni-menni a köremailek a kozos ebedrol Melbourne Cup napjara (a futamot mindig November elso keddjen tartjak), es varosszerte megjelennek a plakatok, hogy hol milyen fogadast, kivetitot es ebedet kinalnak aznapra. A boltok kirakatak – még a ruhaboltoké is – mindenfele lovas diszlettel telnek meg, az egesz orszag – nem tulzas – loverseny lazban eg. Az a szokas, hogy ezen a napon mindenki valami oriasi, kulonleges vagy vicces kalapot visel, es elegge ki is oltozik. Tavaly ilyenkor meg a korhazban dolgoztam, es mar ott is viccesnek talaltam az apolonoket meg az orvosokat is hatalmas rozsaszin darutollas malomkereknyi kalapokban, de iden itt a varosban is lattam nehany figyelemre melto peldanyt… :o)

A masik, amire ilyenkor mindenki lelkesen keszul, az maga a fogadas. Marmint hogy fogadnak az emberek a kulonbozo lovakra. Ez tortenhet a rendes uton a TAB-eknel, ami az itteni fogadoiroda, vagy eselteg a palyan, aki van olyan szerencses, hogy kimenjen, de leginkabb az a jellemzo, hogy a munkahelyeken vannak tartanak fogadasokat, hogy mondjuk $2 vagy 5$ dollar a beugro, amiert minden indulo lo melle kisolrsolnak egy nevet a resztvevok kozul, es akkor annak a lonak kell drukkolnod. :o) Az elso harom helyezett kap dijat (a befolyt penzt osztjak el aranyosan a nyertesek kozott), es az utolso is kap altalaban valamit vigaszdijkent. En iden nem jatszottam, mert amikor a mienket szerveztek, en epp beteg voltam, de Balazs benne volt az ovekeben, de valami haromlabu lovat sorsoltak ki melle, ugyhogy nem nyert. :o( Pedig en is annak drukkoltam. :o)

A mi osztalyunk a tolunk nem tul messze levo Brewhouse-ba foglalt asztalt az ebedre, amit aznapra teleraktak oris kivetitokkel, hogy mindneholnnan tokeletesen lehessen latni a futamot. A futam maga delutan 2-kor van, tehat 1.30-ra hirdetik az ebedeket, mi valami nem tul finom steak-et ettunk, de hat nem is ez volt a lenyeg. :o) Vicces, ahogy az osszes ember felhordul es teli torokbol drukkol-ordit azalatt a ket perc alatt, amig futnak a lovak, es hogy hogy emelkedik a hangero (es az emberek feneke is el a szektol), ahogy a lovak a celhoz kozelitenek.

Iden egy japan ficko nyert, aki szinte semmit nem tudott angolul, es a vegen a meginterjuvolaskor csak azt tudta mondogatni sirva, hogy VERY HAPPY, VERY HAPPY. Es persze mindenki sirt, meghatottan, ott az etteremben is. Erdekes.

Akarhogy is, eljen a Melbourne Cup. Eljen BARMI, amiert szabadnapot adnak.

Tizen egy terepjaroban Stradbroke Island-en

A legutobbi hetvegen egy terepjaros tengerparti kirandulasra mentunk. Azt hiszem ez az, amit itt Ausztraliaban nem lehet kihagyni. (Vagyis hat ki lehet, de nem erdemes.)

Egy jotanacs arra az esetre, ha esetleg meghiv valaki egy ilyen kirandulasra: Vallald el hogy te vezetsz! Vagy legalabbis probalj az elso sorban ulni. Hatul ugyanis - legalabbis a nagyobb terepjarokban, mint amilyen a mienk is volt - oldalt vannak az ulesek, ami meg egyenes uton is huzos, de raadasul hatul ulve annyira raz is egy ilyen homokdunes tura, hogy bizony tobbszor meg kellett allnunk, hogy kicsit levegozzunk es visszatornazzuk a reggelit, ami annyira kivancsi volt, hogy ido elott keszult fellatogatni.

Ezt a kis kellemetlenseget leszamitva nagyon jo buli volt! Lehet, hogy legkozelebb kis ketszemelyes terepjarokkal kene menni. Bar sokkal dragabb, de lehet hogy igy mindenkinek megadatna a lehetoseg, hogy kiprobalja milyen is az olykor 30 cm mely homokban egyenesen tartani az autot. Netan elsulyeszteni a homokban. :-) Mert hatulrol okosnak lenni es osztani a jo tanacsokat nagyon konnyu volt. :-)

Elso nap Brisbane-tol delre mentunk North Stradbroke Island-re. Ide komppal mentunk Clevelandrol, majd kb 15 kilometert autokaztunk a szigeten tengerpartig. Es itt kezdodott az ELMENY.

Amikor Poszaek kolcsonoztek a terepjarot, adtak nekik egy apaly-dagaly naptarat, ami 2007 decemberig megmondja, hogy mikor van dagaly es mikor apaly. Eddig nem nagyon gondoltam arra, hogy miert is kene nekem tudnom, hogy tobb mint egy ev mulva mikor lesz apaly-dagaly. Most mar ertem. Ha tudtuk volna elore, hogy mire odaerunk epp dagaly lesz es a tengerparton majd csak nagyon nehezen lehet autozni a mely homokban, akkor bizony maskor mentunk volna. Igy sem volt azert rossz, de igy gyakran tologattuk a kocsit.

Az egyik 'megallonknal' el kellett mennem a fak koze ismeretlen okokbol ;o), es ott talaltam egy (szerintunk) teknosbeka csontot. Ha esetleg valaki raismer, hogy mi ez, szoljon; addig a teknosbeka elmelet marad ervenyben. :o) Eloszor arra gondoltunk, hogy kikotjuk a kocsink elejere, mint a nagy trofeakat szoktak, meg bivaly fejeket, de aztan inkabb megsem kotottuk ki, nehogy valami allatvedo a nyakunknak ugorjon, mert azt hiszi, hogy mi gyilkolasztuk le azt a szegeny kis teknocot. Pedig nem is.

A kompon hazafele Lilla kiprobalhatta hogyan is szoktak vezetni a rutinosak a kompot - labbal. Hat igy :-) A tobbi lanyok is kiprobaltak, de roluk nincs fenykepunk. :-)

Masodik nap eszakra vettuk az iranyt. A Noosa feletti Rainbow Beach volt az uticel. Az elozo napi megprobaltatasok utan ugy dontottunk, hogy nem indulunk tul koran, inkabb felkelunk kenyelmesen, megreggelizunk es utana indulunk. Ennek koszonhetoen fel egy volt, mire megerkeztunk. Ez mondjuk azert is volt, mert miutan felfedeztuk, hogy az apalyt mar lekestuk, ezert egy masik uvonalon kozelitettuk meg Rainbow beachet, ami viszont egy jo ket oraval hosszabb utnak bizonyult. :-( Kb 250 kilometerre volt Brisbane-tol. Tudtuk hogy messze van, de hogy ennyire... ez mindenkit meglepeteskent ert. (Kiveve megint csak a reggelit a hasunkban, ami megint intenziven tort a felszinre, de ezuttal sikeresen visszanyomtuk.)

Mikor megerkeztunk, eppen dagaly volt, amikor is nem lehet lehajtani a berelt autoval a tengerpartra. Sajat autoval le lehetett volna menni sajat felelossegre, de sokan porul jartak mar. (Errol minden boltban remiszto fenykepek vannak kiplakatolva, gondolom okito jelleggel.)

Szoval ugy dontottunk, hogy ebedeljunk, furodjunk a tengerparton, majd vagjunk neki a homoknak.

A tengerpart nem volt tul zsufolt.


A tengerparti "orszagut" sem...

Igy aztan elautokaztunk a hires hajoroncsig, amirol nem tudunk igazan sokat, de valami hajdanan elsullyedt hajonak a roncsai, aminek a tortenete korant sincs olyan izgalmas, mint mondjuk a Voros Oktobere, es nem is olyan romantikus, mint a Titanice, viszont legalabb itt van es meg lehet nezni, sot fel is lehet ra maszni (nem _szabad_, csak lehet), sot alkalomadtan esetleg le is lehet pisilni, ha ugy adodik.

Nem tudok eleg kepet feltenni ide, de elkepesztoen gyonyoru helyeken jartunk, es isteni hangulatban telt a hetvege, ugyhogy megyunk maskor is! :-)

Happily ever after!!!

Csak egy rovidke bejegyzes: SOK BOLDOGSAGOT MELI & POSZA!!!!

A het elejen kaptunk egy meghivot, hogy penteken osszehazasdik Meli es Posza. Eljen-eljen! Oda is zarandokoltunk hozzajuk, a ceremonia fent volt az epuletuk tetejen, gyonyoru kilatassal a varosra, naplementeben, nagyon szep volt es romantikus is.

Az anyakonyvvezetojuk Havas Henrik volt (aki meglepoen jol beszelt angolul, viszont ugy tett, mint aki magyarul egy szot sem tud), ezt fenykepekkel is tudom bizonyitani. :o)

A naszejszakajuk is nagyon romantikus volt, foleg igy, hogy hatan ott aludtunk naluk, mivel masnap egyutt indultunk a naszutjukra is, Stradbroke Islandre. :o))) Egyedi megoldas volt, az biztos. :o)

Aztán boldogan éljetek ám! :o)