Ujabb ettermi ajanlo: Montezumas - mexikoi etterem: 8/10

Rekaval es Krisszel mar ezer eve nem talalkoztunk, es most elhataroztuk, hogy akarmilyen elfoglaltak is vagyunk mindannyian, osszehozunk valamit. A mult pentek estet jeloltuk meg kozosen, hogy aznap este elmegyunk vacsorazni valahova munka utan, es jol kidumaljuk magunkat.

Eredetileg a nemreg nyilt magyar etterembe szerettem volna menni Springwoodba, es eredetileg ugy volt, hogy Tib es Verocs is jonnek, de mivel Verocsnak leadasi hatarideje volt hetfon, igy ok lemondtak a dolgot. Reka nemregiben meselte, hogy milyen isteni finomat evett a Montezumas-ban, ugyhogy vegul kozos egyeztetes utan ugy dontottunk, hogy menjunk akkor oda. Mi meg sosem voltunk ebben az etteremlancban, pedig sok etterme van orszagszerte, de valahogy mindig tul draganak tunt nekunk kulsore, raadasul nem is sokat tudtunk a mexikoi etelekrol amugy sem, szoval valahogy nem vonzodtunk hozza. De most Rekaek kivancsiva tettek, ugyhogy orommel mentunk.

A taringai ettermet talaltuk a legkozelebbinek, igy odamentunk. Mi eleg koran odaertunk Balazzsal, igy aztan volt alkalmunk 'felmerni a terepet'.

Maga az etterem allati hangulatos, minden kis reszlete igazan mexikois. Az elso dolog, ami rogton feltunt, hogy nagyon gyerekbarat hely, nekunk is ajanlottak egybol etetoszeket, szinezot es szinesceruza keszletet, de nem volt velunk kiskoru. (Sajnos, mert amugy en nagyon szivesen rajzolgattam volna, amig Rekaekra vartunk, de vegul ellenalltam a kisertesnek. :o) A korulottunk ulo gyerekek kulon banasmodban reszesultek, (ennek megfeleloen eleg sok kisgyerekes csalad ment oda vacsorazni pentek este), de nem is rosszalkodtak, nem hangoskodtak, nagyon kellemes volt az egesz.

Az etlap is erdekes, leginkabb azert, mert minden spanyolul van rajta... Mar az eloetellel is bajban voltunk, hogy vajon "Queso Fundido"-t valasszunk-e vagy "Tostada"-t vagy mit. Vegul a "Combination Dip" mellett dontottunk, mert azt legalabb ertettuk... Biztunk benne, hogy majd Rekaek fognak tudni segiteni az etlap ertelmezeseben, de ok is ugyanannyira ertettek a dolgot kabe, mint mi... Vegul aztan nagyjabol talalomra kivalasztottunk egy-egy foetelt, es egyikonk sem csalodott szerintem, nagyon finom eteleket kaptunk, es nagyon kiados adagokat. (Olyannyira kiadosakat, hogy az elozetes terveinkkel ellentetben a vegen mar nem birtunk rendelni egy mexikoi desszertet, amire pedig a kollegaim nagyon felhivtak a figyelmemet, amikor mondtam, hogy hova megyek aznap este, hogy azt ki ne hagyjam, mert nagyon finom! (Mexikoi datolya suti nevre hallgat a draga, legkozelebb azzal kezdunk!) :o)

Az ar is meglepo volt, mert a kivalo etterem hozzavaloi kozul minden megvolt a Montezumas-ban, csak a hozza illo arak nem, mert a varakozasokkal ellentetben kifejezetten olcso etteremnek minosul.

Osszesiteskent 8/10-re ertekeljuk, 1 pontot veszitett azert, mert egy kicsit talan eroteljesebb izeket vartam (bar lehet, hgoy ez csak a valasztasunkon mulott), es egyet azert is, mert maga a kornyeke az etteremnek es a kilatas nem olyan szep, hiszen a foutak menten van.

Szoval, osszessegeben csak ajanlani tudom mindenkinek egy laza barati vacsorara, nagyon jol ereztuk magunkat. (Kepeket nem csinaltunk, nem vittunk gepet, de a honlapjukon van fent nehany, es a menu is fent van!)

Kirandulasunk a Great Ocean Roadra es Melbourne-be

Mar regota terveztuk, hogy ellatogatunk Melbourne-be, foleg most, hogy a pici keresztlanykank (Borcsi) odakoltozott a szuleivel (Anett+Tibor). Mar januarban lefoglaltuk a jegyet, es nagyjabol megterveztuk az utat, hogy Melbourne mellett szeretnenk nehany napot eltolteni a Great Ocean Road-on (G.O. Rd), azaz a Nagy Tengeri Uton. (Ez egy kb. 300 km-es utszakasz Melbourne-tol nyugatra, az ocean menten (ertelemszeruen).

Odafele Jetstar-ral mentunk (itteni fapados), es az Avalon repterre erkeztunk, ami jo messze volt mindentol, de onnan bereltuk a kocsit, igy aztan rugalmasak voltunk. Kedden este (vagy inkabb ejjel) erkeztunk meg Anettekhez, Borcsi mar aludt addigra, ugyhogy a felnottekkel beszelgettunk kicsit, aztan masnap elindultunk harom napra a G.O. Rd-ra. Elotte mar hallottuk, hogy istentelen hideg szelek fujnak arra, hiszen a deli sarki szel zavartalanul erkezik oda es fujja szet az ember fejet. Ugyhogy jol felkeszultunk, az ut nagy reszeben ugy be voltunk oltozve, hogy Amundsen hozzank kepest kutya fule volt.

Elore foglaltunk szallast ket ejszakara, szepen elharmadolva az utat. Az elso napi programban nem sok minden volt, csak odaerni a szallasra :o), meg elotte atutazoban megnezegetni nehany szep kis halaszfalut. Lorne-ban ebedeltunk, ezt mondjak a G.O. Rd kozpontjanak (pedig mindjart az elso harmadban van, bazi messze a fo vonzerotol, a 12 apostoltol).

Az elso ejszakai szallasunk fantasztikus volt! A neten talaltam oket, a wotif.com-on keresztul foglaltam, no extra, de istenien sikerult a valasztas! Egy kis bed & breakfast hely a hegyoldalban, sajat kis gyumolcsos kerttel, ezzel-azzal, romantikus hangulattal, kandalloval. A tulaj, egy fiatal angol srac a felesegevel es harom pici gyerekkel teaval-kaveval fogadott minket. Mikozben iszogattuk a teankat a kandallo elott, elojott a csalad is, es beszelgettunk veluk kicsit. Kiderult, hogy 6 eve nyitottak a vendeghazat, ok maguk is ott laknak, Londonbol koltoztek ide, a srac bankár volt, a lany pedig irónõ, mesekonyveket es verseket ir, 'veletlenul' volt is egy kotet a nappaliban, bele is olvastam. De lefekves elott inkabb a vendegkonyvet olvastam vegig, mert hihetetlen volt, hogy mennyi helyrol jottek oda az emberek, az isten hata moge, egy kis vendeghazba a hegyoldalba. Mindenki kisebb regenyt irt a vendegkonyvbe, ugyhogy tenyleg erdekes volt olvasgatni a bejegyzeseket.

Estefele bejott a srac, es mondta, hogy a mai menu eloetelnek sargadinnye procioutto-val, aztan stake krumplipurevel es piritott zoldsegekkel, desszertnek pedig datolyas suti lesz karamellszosszal. Mondtuk oke. :o) Aztan nem sokkal kesobb fel is szolgaltak az isteni vacsorat, gyertyafenyben, a kandallo elott, meg minden ahogy kell. Komolyan mondom, ez volt a legfinomabb vacsora az egesz ut alatt, pedig kesobb kiprobaltunk meg nehany ettermet!

Kozben keso estig beszelgettunk a masik szallovendeg parral, akik egy idosebb angol hazaspar voltak, akik szinten ott laknak a Great Ocean Road menten, csak eljottek ide pihenni. :o) Nagyon aranyosak voltak, es meg is allapitottuk Balazzsal, hogy ez a legjobb fajta szallas lehetoseg, mert nagyon csaladias az egesz, az ember megismerkedik masokkal is, egesz este beszelget a kandallo elott, se teve, se telefon, térero se volt, nem is nagyon hianyzott. A legtokeletesebb beke es nyugalom honolt a hegyen.

Annyira megtetszett nekunk ez az eletforma, hogy egybol azon kezdtunk agyalni, hogy nekunk is kellene nyitnunk egy ilyen kis vendeghazat, valahol nalunk Montville kornyeken, es napkozben dolgozhatnank a neten keresztul, 'unalmunkban' meg ellatnank a vendegeket, amikor vannak. En mar azt is kitalaltam, hogy lesznek allataink is, 3 tehen, 3 barany es ketto kecske. Es akkor amikor epp 'nincs mit csinalnom', akkor csinalok majd hazi turot, sajtot, vajat, ilyesmiket. Ezekkel a gondolatokkal ringattuk magunkat alomba, ami mondjuk a friss hegyi levegotol amugy is mondjuk 2 perc alatt kovetkezett be.

Reggel baranybegetesre es tehenbogesre ebredtunk, kiraly volt. :o) Aztan hoztak az isteni reggelit, minekutana estig nem is birtunk enni semmit, ugy jollaktunk.

Reggeli utan aztan irany a 12 apostol. Mikor elbucsuztunk Martintol es a csaladjatol, valamint a frissen szerzett angol baratainktol, mindketten ajanlottak egy-ket helyet, amit erdemes megneznunk a 12 apostolon kivul is. Meg is fogadtuk a tanacsokat, igy keveredtunk az Otway Nemzeti Parkba a treetop walk-ra, ami egy bazi hosszu 'setany' a fak tetejen epitve, jo 30-40 meter magasan az esoerdoben. Gyonyoru volt, bar szetfagytunk, de kar lett volna kihagyni. Megneztuk az apostolokat is, bar mar csak 9 all beloluk, a legutobbi asszem tavaly vagy azelott omlott ossze. Az egesz latogato kozpont nagyon szepen meg van csinalva, van rendes parkolo, meg minden.

Maga az ut is gyonyoru, akkor is, ha epp nincs semmi konkret latnivalo, de azert biztos ami biztos, minden 300 meteren van egy kilato, es az ember nem is tudja megallni, hogy ne nezzen ki mindegyiknel. Igy aztan a masodik napra tervezett 70 kilometert egy teljes nap alatt tudtuk megtenni... Az apostolok utan Port Campbell-ben vacsorara ettunk egy fish&chipset, ami borzaszto volt, almomban ne jojjon elo. Ez foleg azert szegyen, mert Port Campbell egy igen latogatott halaszfalu, es ha valamit jol kellene tudniuk csinalni, akkor az a sult hal...

A masodik ejszakai szallasunkra mar sotetben erkeztunk, ez is egy szep kis hazban volt, ugyanilyen csaladi fogado (bed & breakfast), gyonyoru szoba, meg gyonyorubb furdoszoba, a tulaj hazaspar nem sokkal megerkezesunk utan elkoszont, hogy ok most bemennek a varosba vacsorazni, de mi csak erezzuk jol magunkat. :o) Mi nem voltunk mar ehesek, ugyhogy otthon maradtunk, es megint csak beszedbe elegyedtunk a masik ott alvo parral, akik ezuttal egy kaliforniai kozepkoru hazaspar volt, akiknek a fia hivatasos bábos, es epp Melbourne-ben lep fel, arra jottek. Egesz hosszan beszelgettunk veluk, ok borozgattak, mi mandulat ragcsaltunk, es kozben megtargyaltuk a vilag folyasat. A Nagy Korallzatonytol eljutottunk a globalis felmelegedes problemajahoz, amikor is kiderult, hogy a ficko atomfizikus, a csajszi pedig beszedterapeuta, ugyhogy innentol belemerultunk mindenfele Csernobilos tortenetbe, meg mindenbe, nagyon erdekes este volt.

Masnap viszonylag koran indultunk (bar az egesz nyaralas alatt atlagosan mindennap 10-12 orakat aludtunk!), es elmentunk a Great Ocean Road vegeig, Port Fairybe, egy ujabb festoi kis halaszfaluba. Aztan indultunk is rogton Sovereign Hill-be, ami pedig egy regi aranybanyasz falu, de megoriztek a regi kulsejet, es olyan skanzen-felet tartanak benne, de nagyon-nagyon elo az egesz, tele van korabeli kosztumokben setalgato 'lakókkal', van kádár, gyogyszeresz, postamester, vannak allatok, lovaskocsi, pekseg, mindenfele, amit csak el tud kepzelni az ember. Es persze van aranybanya is, lehet is keresgelni aranyat, adnak hozza 'felszerelest'. En is megprobaltam megcsinalni a szerencsemet, de nem talaltam egy fikarsznyi aranyat se. :o( Ugyhogy muszaj lesz tovabb dolgoznunk. :o( Nem is tudom leirni igazan, nem tudom erzekeltetni, hogy milyen nagyszeru hangulata volt ennek a kis helynek, a fenykepek talan jobban visszaadjak. (Nem is kicsi hely, 60ha-nyi terulet!)

(Utkozben lattunk egy tok jo hegyet: Elefant hegy. Tenyleg elefant alakja van, valojaban egy mar nem mukodo vulkan, es fel lehet menni a tetejere es benezni a kraterbe. Nekunk sajnos nem volt erre idonk most, de legkozelebb mindenkepp beiktatjuk a programba!)

Aztan mentunk haza vissza Melbourne-be, Anettek mar vartak, isteni rakottkrumplival es csokis-meggyes pudinggal. Jatszogattunk kicsit Borcsival elalvas elott, hatalmasat nott, miota utoljara lattuk, mar sokmindent tud, jopofan feloldalasan kuszik, vicces arcokat vag es vicces fekvesi poziciokat vesz fel. :o) Nem alszik nagyon jol, de lelkesen eszik mindent es sokat mosolyog. Jo kislany. :o)

Szombaton bementunk Melbourne-be, hogy megis csak megnezzuk mar a varost is. :o) Diohejban a kovetkezok voltak a benyomasaink:

+ nagyon europai hangulatu

+ gyonyoruek az epuletek, igenyesek a parkok

+ kivalo boltok mindenfele

+ oriasi kinalat cipobol-ruhabol-mindenbol

+ olasz es gorog delik mindenfele (kinaiak is, de az van nalunk is)

+ az utak minosege kivalo

+ villamos is van

+ igazi oszies ido es taj van ilyenkor, ezt hianyolom nalunk

- eleg koszosnak, szemetesnek talaltuk Brisbane-hez kepest

- az emberek se annyira baratsagosak, mint nalunk, turelmetlenek is

- a belvaros gyonyoru, de a suburbok nem igazan vonzoak

- az uthalozat es az utjelzesek siralmasak

- rengetegen dohanyoznak, es nem is tiltjak szinte sehol (ettermekben sem!)

- nagyon zsufolt varos (nekunk), szinte mindenutt tomeg volt

- draga

Aznap este bejottek a varosba Anett es Tibor is, es meghivtak minket vacsorazni a Lygon st-re, ahol bazi hosszan olasz ettermek sorakoznak az utcan, nagyon hangulatos! Ahogy setal az ember, ezek az igazi klasszikus olasz figurak folyamatosan invitaljak be az ettermukbe, igernek fut-fat, bort, mindent. :o) Valasztottunk is egyet, eleg sokat kellett varni, de vegul finom volt a vacsi itt is.

Vasarnap pedig a Dandenong hegysegbe mentunk kirandulni kettesben, csodalatos kornyek az is. Gyonyoru oszi szinek, tajak, le voltam nyugozve. Egy parkban kotottunk ki a hegy tetejen, ahonnan a Puffing Billy nevu békebeli gozos hozza-viszi az utasokat erre-arra. :o) Fel is szalltunk ra, es mentunk nehany megallot oda-vissza, hangulatos utazas ez is. Aztan megebedeltunk ott a parkban, uldogeltunk kicsit, aztan ugy terveztuk, hogy este elmegyunk Phillip Island-re es megnezzuk a pingvineket, akik minden este kijonnek a szigetre. Utkozben meg beszaladtunk meglatogatni Balazs itt elo unokatesojat es a csaladjat, aztan szaladtunk Phillip Islandre, ami egy jo 130 km delre Melbourne-tol. Itt ert minket az elso igazi csalodas, ugyanis amikor odaertunk - ertsd: levezettunk az uttalan utakon a szigetre - akkor a bejaratnal visszaforditottak, hogy sajnos megtelt, jojjunk legkozelebb. :o( Azt gondoltuk - meg a masik 100 autos is, akiket szinten visszaforditottak - hogy szolhattak volna mondjuk 50 km-rel korabban is, amikor az ember lehajt a szigethez, ki lehetett volna tenni egy tablat, vagy egy ekkora latvanyossaghoz mar meg lehetett volna szervezni egy olyan elektromos jelzot is, amit a parkolohazakban szoktak hasznalni, ami jelzi, ha mar megtelt. Ez eleg nagy csalodas volt, ugyhogy vegso elkeseredesunkben kimentunk a pingvines hely melletti obolbe, hatha legalabb nehany pingvinke elteved es a szomszedos obolbe jon ki, de persze egyaltalan nem tevedt el egy sem. :o( Az idovel pedig szerencsenk volt, mert elotte mondtak, hogy olyan hideg van arra, hogy tegyunk be annyi pokrocot a kocsiba, amennyi csak befer, plusz meg kettot. :o) (Mert ugye a deli sarkrol kozvetlenul jon oda a jeges szel). De szerencsenk volt, eszaki szel volt, ami nem volt veszes. Viszont pingvint azt nem lattunk. :o(

Hetfon pedig mar sajnos veget ert a nyaralas, indultunk vissza Brisbane-be. Anettek isteni igazi magyaros bucsuebedet keszitettek, rantott husit ettunk krumplipurevel, meg rantott karfiolt, patisszont, nyami volt nagyon. Igazabol nem volt nagyon alkalmunk sokat beszelgetni veluk, mert altalaban reggel mentunk, este jottunk. Minden reggel finom reggelit kaptunk es tejeskavet (nem is tudom, hogy fogok most ivsszaszokni a normalis eletbe, ahol nincs se reggeli, se tejeskave :o(, aztan elindultunk, es csak este jottunk haza. Ugyhogy ezen az utolso delelotton nem mentunk sehova, csak beszelgettunk Tiborral, Anettal, Marikaval (Tibor anyuja) es Borcsival jatszottunk. (Meg is etettem, brokkolival, nagyon szerette! Az elso fintorok utan...) :o)

Ma pedig mar itthon vagyunk, vissza a hetkoznapokba. Mit mondjak, nem nagyon jo... A nyaralas jobban tetszett... Most mar csak ki kell talalni, hogy mikor es hova megyunk legkozelebb... :o)

Kepek itt, a szokasos helyen. :o) (Nem sikerul most tobb kepet toltenem ide a blogra valamiert, de az albumban fent van mind.)