Igaz, meg azt sem tudjak mondani, hogy hello, de a jatekok kozotti hierarchiat mar megdonthetetlenul felallitottak. A piramis legaljan terul el gyakorlatilag minden, amire sok penzt koltottunk, specko jatekok, zenelo, vilagito, gurulo, szines-szagos dolgok. Ezek folott mind all a taviranyito. Barmelyik. Még esetleg elem nelkul is. (Mert elemet tartani a taviranyitokban tipikusan csak azoknak a csaladoknak a szokasa, ahol nincsenek 2 eves koruli gyerekek...)
A kovetkezo szint a nagyszulok, Nagyanyo-Nagyapo vegyesen. Csak ugy magaban logni rajta, olelgetni, ugralni rajta, de leginkabb a szemuveget hajlitgatni, hajaba csimpaszkodni.
Aztan jonnek a kis sepruk. Igazabol valodi sepruk ezek, amik egyutt vannak a lapattal, kis derekig ero lapos sepruk. Ezekkel imadnak a gyerekek 'takaritani'. Bence mar egesz jol zsonglorkodik is fele, forgatja a feje folott. (Amibe neha persze Gergo beleszalad, es akkor siras van, es akkor muszaj eloszedni a hierarchia kovetkezo elemet, vigasztalaskeppen. )
(Folotte egy hajszallal talan en, a Mami. De ha nem vagyok otthon, akkor automatikusan Nagyanyoek lepnek a helyemre.)
Aztan Gergonek kovetkezik a buborekos folia, Bencenek egy kiskosarnyi ruhacsipesz.
Aztan itt jon Apa. Apae a csaladban a legmagasabb poszt, nala vigasztalodnak a gyerekek, ha mindenki mas mar elbukott ebben a feladatban. Apa puszta jelenlete is megnyugvast hoz a gyermeklelekben. (Ami idonkent pusztan abbol is adodik, hogy Apa a legritkabban latott egyed, tehat o hianyzik legjobban. Es amugy is, Apa olyan magas es eros es vicces es birkozik is veluk.)
Aztan kovetkezik a mobiltelefon. Eleinte a muanyag, gyerekeknek valo utanzat is megtette, de aztan a kis szerszámosak hamar rajottek, hogy az nem az igazi, ugyhogy most mar csak az igazi mobiltelefonnal lehet oket megvigasztalni.
De mindennek a legteteje, a hierarchia abszolut csucsa, a jatekok fedák sárija, az bizony a kozonseges, mezei elemlámpa. Sotetben epp ugy, mint vilagosban. Amellett, hogy vicces fenyeket lehet vele rajzolni a falra meg a plafonra, a legujabb tapasztalatok szerint bazi erdekes akkor is, amikor az ember kopogtatja vele a falat... vagy az ajtot... vagy az agyat... vagy barmit, aminek nagy hangja van. Szoval az elemlampa, az igen. Belekerult vagy harom dollarba... Az is, meg a buborekos folia is. A ruhacsipeszrol nem is beszelve. Szemben a tobbi mindenttudo, oktato jellegu jatekkal, amik el se ertek a jatekpiramis aljat se...
(... apa kozbeszol: tehat kispanna nem kap sok szines, zenelo, csorgo, vinnyogo jatekot, mert ugysem fogja erdekelni. Es amikor felno, es majd nosztalgiazik a baratnoivel mint mi a commodore 64-essel, hogy '...es volt neked olyan jatekod hogy, meg olyan volt ami... . Es akkor majd az mondja, nem, nem volt, mamiek vecepapir gurigat, buborekfoliat, ures pillepalackot es gagyi 3 dollaros zseblampakat hoztak nekem folyton. ' - Szoval valoszinu vagy megkapja a fiuk kibontatlan jatekait - amit aztan 3 perc utan dugunk is vissza a dobozba vagy veszunk neki ujakat. Rozsaszin, zenelo, csorgo, vinnyogot.)
hétfő, július 06, 2009
szombat, július 04, 2009
Ejszaka a foldon
Van egy film Jim Jarmusch-tol, Ejszaka a foldon. Nagyon jo kis film.
De az en tortenetem is filmbe illik. Szoval az ugy kezdodik, hogy az ember, amikor a gyermekei mar sokszor 3-4 orat is alszanak egyfolytaban ejszaka, akkor beiratkozik a videotekaba, hogy estenkent, ha mar moziba nem tud elmenni, legalabb otthon nezegesse a filmeket. Ilyenkor kb 11-re meg is nezunk egy filmet es alvas.
Es ekkor kezdodik a mi filmunk. Gergo felvisit, mindennap pontosan 12:13-kor. Apa rohan, veszi ki az agybol, tömi a gyerek szajaba a sushi-majmot, hogy nehogy felebressze kisBencet. Es rohanas vele vissza a mi haloszobankba. Kozben Lilla rohan utanam es tunteti a nyomokat, becsukja az ajtokat, kiveszi a takarot az agybol, hogy konnyebb legyen lefektetni a babat, betakarja Bendecket, a kezebe adja a pot cumit, ha esetleg kiesne a szajabol az alvos, nehogy felebredjen hogy nincs cumi, becsukja az ajtokat, rohan vissza, kerdezi mi van. Majd rohan tejecsket melegiteni es hol mezet, hol nurofent, hogy panadolt, hol pedig homeopatias fogfajas szirupot rak bele, majd rohan vissza vele. Kozben Gergo szepen elaludt a kezemben. Hurra. Egy kicsit megprobaljuk itatni tejecskevel, amibol iszik is kicsit, majd alszik tovabb. Szoval szep lassan elindulok vele a szobajukba, ajto ki, baba be, ajto becsuk, nehany kor seta kezben, kozben alszik. Majd lassan, mint amikor az ember 11 kilo dinamitot probal a babaágyba betenni szepen ovatosan leteszem. Kihuzom a kezem alola, betakarom, es szep csendben kiosonok. Es alvas reggelig. Gondoltam en. Kb 7 perc mulva orditas megint mint akire radolt egy tehen. Kiveszem, kirohanok vele, es mar alszik is. De csak a kezemben. Ha leulok vele, mert ugy kicsit jobban elviselnem az ejszakai virrasztast, akkor rogton sir. Szoval alldogalok vele es probalok masra gondolni, mint arra hogy eddig csak osszesen 47 percet aludtam, mar majdnem egy ora es meg otot tudok aludni, ha most rogton leteszem. Szoval masodik probalkozas. Tai-chi mozdulattal leteszem, kezem ki alola, takaro ra. Majd okulva az elozobol, allok meg egy kicsit az agyikoja mellett. Es igen, a varakozasom meg is hozza az eredmenyet, 3 perc mulva fordul egyett, uvolt es kezd kimaszni a kisagybol, ugy csukott szemmel, orditva, tapogatozva. Kirantom, sushi-majom szajba, most az enyembe hogy nehogy valami csunyat mondjak szegeny paranak, hogy aludjon mar, kicsit almosak vagyunk mar mind. Tiz perc seta, hogy jo melyen elaludjon es ujbol leteszem. De most mar rutinos vagyok. Vakargatom a hatat, ezt mar tudjuk hogy megnyugtatja, neha igy altatjuk. Kozben a labammal probalom elerni a paplant a foldon, amit meg a multkor vittunk be hozzajuk, hogy inkabb arra ugorjanak fejest mint a puszta szonyegre. Szoval odavonszoltam es lefekudtem a ket kisagy koze, kezem a racson bedugva a kisbaba hatan lapul. Amint mozdul rogton vakargatom. A racs pont jo meretu, mert a kezem befer ha oldalt rakom be, de amint elforditom beszorul, szoval nem esik le ha el is alszom. Bar errol Gergo gondoskodik es minden 10-15 percben elkezd kicsit vinnyogni, en meg mint a kis pavlov kutyaja vakargatok. Igy kicsivel konnyebb, mint minden nyoszogesre rohanni, atesni valamin, beesni a szobaba, megtalalni a babat, lehetoleg fejjel felfele felemelni es rohanni vele.
Hat igy ert engem az Ejszaka a foldon.
De az en tortenetem is filmbe illik. Szoval az ugy kezdodik, hogy az ember, amikor a gyermekei mar sokszor 3-4 orat is alszanak egyfolytaban ejszaka, akkor beiratkozik a videotekaba, hogy estenkent, ha mar moziba nem tud elmenni, legalabb otthon nezegesse a filmeket. Ilyenkor kb 11-re meg is nezunk egy filmet es alvas.
Es ekkor kezdodik a mi filmunk. Gergo felvisit, mindennap pontosan 12:13-kor. Apa rohan, veszi ki az agybol, tömi a gyerek szajaba a sushi-majmot, hogy nehogy felebressze kisBencet. Es rohanas vele vissza a mi haloszobankba. Kozben Lilla rohan utanam es tunteti a nyomokat, becsukja az ajtokat, kiveszi a takarot az agybol, hogy konnyebb legyen lefektetni a babat, betakarja Bendecket, a kezebe adja a pot cumit, ha esetleg kiesne a szajabol az alvos, nehogy felebredjen hogy nincs cumi, becsukja az ajtokat, rohan vissza, kerdezi mi van. Majd rohan tejecsket melegiteni es hol mezet, hol nurofent, hogy panadolt, hol pedig homeopatias fogfajas szirupot rak bele, majd rohan vissza vele. Kozben Gergo szepen elaludt a kezemben. Hurra. Egy kicsit megprobaljuk itatni tejecskevel, amibol iszik is kicsit, majd alszik tovabb. Szoval szep lassan elindulok vele a szobajukba, ajto ki, baba be, ajto becsuk, nehany kor seta kezben, kozben alszik. Majd lassan, mint amikor az ember 11 kilo dinamitot probal a babaágyba betenni szepen ovatosan leteszem. Kihuzom a kezem alola, betakarom, es szep csendben kiosonok. Es alvas reggelig. Gondoltam en. Kb 7 perc mulva orditas megint mint akire radolt egy tehen. Kiveszem, kirohanok vele, es mar alszik is. De csak a kezemben. Ha leulok vele, mert ugy kicsit jobban elviselnem az ejszakai virrasztast, akkor rogton sir. Szoval alldogalok vele es probalok masra gondolni, mint arra hogy eddig csak osszesen 47 percet aludtam, mar majdnem egy ora es meg otot tudok aludni, ha most rogton leteszem. Szoval masodik probalkozas. Tai-chi mozdulattal leteszem, kezem ki alola, takaro ra. Majd okulva az elozobol, allok meg egy kicsit az agyikoja mellett. Es igen, a varakozasom meg is hozza az eredmenyet, 3 perc mulva fordul egyett, uvolt es kezd kimaszni a kisagybol, ugy csukott szemmel, orditva, tapogatozva. Kirantom, sushi-majom szajba, most az enyembe hogy nehogy valami csunyat mondjak szegeny paranak, hogy aludjon mar, kicsit almosak vagyunk mar mind. Tiz perc seta, hogy jo melyen elaludjon es ujbol leteszem. De most mar rutinos vagyok. Vakargatom a hatat, ezt mar tudjuk hogy megnyugtatja, neha igy altatjuk. Kozben a labammal probalom elerni a paplant a foldon, amit meg a multkor vittunk be hozzajuk, hogy inkabb arra ugorjanak fejest mint a puszta szonyegre. Szoval odavonszoltam es lefekudtem a ket kisagy koze, kezem a racson bedugva a kisbaba hatan lapul. Amint mozdul rogton vakargatom. A racs pont jo meretu, mert a kezem befer ha oldalt rakom be, de amint elforditom beszorul, szoval nem esik le ha el is alszom. Bar errol Gergo gondoskodik es minden 10-15 percben elkezd kicsit vinnyogni, en meg mint a kis pavlov kutyaja vakargatok. Igy kicsivel konnyebb, mint minden nyoszogesre rohanni, atesni valamin, beesni a szobaba, megtalalni a babat, lehetoleg fejjel felfele felemelni es rohanni vele.
Hat igy ert engem az Ejszaka a foldon.
szerda, július 01, 2009
Ikerterhesseg vs egyes terhesseg - elso trimeszter
Mar korabban terveztem irni egy kis osszehasonlitast, de aztan valahogy elszaladt az ido. Mindenesetre most, hogy az elso trimeszteren szerencsesen tul vagyunk, elszantam magam. Az idozites azert is szerencses lehet, mert most mar nagyobb az esely arra, hogy vegig tudom irni a posztot, anelkul, hogy a reggelim egy resze a billentyuzeten kosson ki.
A ket terhesseget osszehasonlitva roviden eddig egy kovetkeztetest tudok levonni: az egyes terhesseg nehezebb, mint az ikres... Nekem. Eddig.
Az elso harom honapban (vagy inkabb negyben) ezzel az egyszem kicsi lannyal folyamatosan hanyingerem volt, faradt voltam (vagyok) mint a diszno, folyton hulye szagokat erzek es a szaglasom amugy is a Kantor kutyaeval vetekszik, a labam szinte kezdettol vizesedik, stb. Ennek persze tobb oka is lehet, nyilvan. Peldaul lehet, hogy a multkor volt szerencsem, hogy nem volt semmi tunetem. Vagy hogy azota kicsit oregebb lettem. Vagy benabb. Vagy nyavogosabb. Vagy csak hogy peldaul az elso terhesseg idejen nyugodtan tudtam aludni ejjelente, es nem kellett szazotvenszer felkelni egy ejszaka, mert valaki kitakarozik, vagy fazik, vagy melege van, vagy ehes, vagy nem ehes, vagy szomjas, vagy jon a foga, vagy nem jon, vagy rosszat almodott, vagy elgurult a cumija es hol van mar, vagy egyszeruen csak kialudta magat hajnali kettore es enekelni tamadt kedve....
Es napkozben sem akart senki sem egesz nap a nyakamban ulni, lehetoleg egyszerre ketten, vagy hasast vetodni az en hasamra, mikozben a testverkejenek olvastam meset a foldon fekve, es kozelharcot sem kellett vivni senkivel, hogy belefeszegessem az etetoszekbe valahogy, es a ruhaskosarban sem kellett senkit huzgalni a konyhakövön... Szoval lehet, hogy ez a terhesseg ezert tunik egy kicsi farasztobbnak az elozonel. De nem cserelnem el semmiert ezeket az elmenyeket. (Csak neha, egy-egy oracskara, de utana akkor is lelkiismeretfurdalasom van rogton, meg a gondolattol is.) Legalabb kisPanda is megedzodik es felkeszul arra, hogy mi var ra, ha kibujik... Es az igazsaghoz persze az is hozzatartozik, hogy ezeknek a fenti dolgoknak a nagyreszet szinte teljesen leveszik a vallamrol Balazs meg a szuleim, de azert akkor is. (Hogy mi lesz velunk oktobertol, amikor is a szuleim hazamennek, arra nem is merek gondolni... Mondanam, hogy majd beszamolok, de erer semmi garancia, leven mar most is alig jutok oda, hogy irja...)
A lelki oldal viszont valahogy konnyebbnek tunik. (Persze emiatt is furdal ugye a lelkiismeret, mert feleannyit sem foglalkozom Pandaval, mint a fiukkal annak idejen, ugye... az erre vonatkozo okok is fentebb) Viszont nem is aggodalmaskodom annyit, a legtobb dolog termeszetes mar, 'megszoktam', nem parázom annyit. A multkor mindig tudtam napra pontosan, hogy hany hetes terhes vagyok, hany honap/het/nap/ora van meg hatra a kiirasig, mikor mi tortenik odabent, mekkorak a gyerekek centire es sulyra, stb. Most meg még a honapot is vissza kell szamolnom... A vizsgalatokat ugyanolyan komolyan veszem most is, de ezzel gyakorlatilag ki is merult a hasonlosagok tarhaza. A multkor szinte sosem ettem take-away kajat a 9 honap alatt, mert hat a listeria, meg a bakteriumok, meg a mosatlan zoldsegek, meg anyamtyukja. Most rendszeresen eszem a varosban, még szusit is (jo, mondjuk nem nyers hallal... ugyhogy akkor maki, asszem). Nem nyultam se foldhoz, se Kavet nem ittam a multkor se, most se, es persze alkoholt se. Edesanya nagyon korultekintoen fozi a vacsikat, neha kulon nekem parolt csirket, mikor a tobbiek tesztat esznek, de olyankor rendszerint benyomom a parolt csirket salataval, es utana meg a tesztat IS. Biztos ami biztos.
Most nincs annyi ketseg se bennem, hogy hogy fogunk boldogulni a gyerekekkel, hiszen mar van ketto, plusz egy ide vagy oda mar nem szamit, nincs bennem az se, hogy mi van, ha nem nem tudom szoptatni, vagy nem fog-e megfulladni furdeteskor, nem ejtjuk-e le veletlenul, es hogy honnan fogom tudni, hogy mikor mi baja. Most valahogy ezek fel sem merulnek (csak most, hogy azon gondlkodom, hogy miken is paraztam legutobb), most valahogy azt gondolom, ezek mar rutinbol jonnek majd. Raadasul a masik, amivel szinten nyugtatom magam, hogy most majd EGY gyerekkel sokkal konnyebb kell hogy legyen minden, mint a KETTOvel volt legutobb. Hogy ez mar csak jutalomjatek lesz, lazan. (Az mondjuk mellekes, hogy most szo sem lesz EGY gyerekrol, hanem sokkal inkabb HAROMrol, ugye... De erre az apro reszletre igyekszem nem tul sok hangsulyt fektetni a morfondirozasaim es almodozasaim kozepette...)
Szoval lelki szempontbol jobb igy masodszor, mert valahogy nyugodtabb az ember. Pedig hat nekunk most ugye az amnioval kicsit 'izgalmasabb' volt a dolog, de most, hogy azon mar tul vagyunk, valahogy beallt a nirvana a lelkemben, es mindent rendben erzek. Egeszen addig, amig valaki nem ugrik fejest a hasamba, kistraktorral a kezeben...
A ket terhesseget osszehasonlitva roviden eddig egy kovetkeztetest tudok levonni: az egyes terhesseg nehezebb, mint az ikres... Nekem. Eddig.
Az elso harom honapban (vagy inkabb negyben) ezzel az egyszem kicsi lannyal folyamatosan hanyingerem volt, faradt voltam (vagyok) mint a diszno, folyton hulye szagokat erzek es a szaglasom amugy is a Kantor kutyaeval vetekszik, a labam szinte kezdettol vizesedik, stb. Ennek persze tobb oka is lehet, nyilvan. Peldaul lehet, hogy a multkor volt szerencsem, hogy nem volt semmi tunetem. Vagy hogy azota kicsit oregebb lettem. Vagy benabb. Vagy nyavogosabb. Vagy csak hogy peldaul az elso terhesseg idejen nyugodtan tudtam aludni ejjelente, es nem kellett szazotvenszer felkelni egy ejszaka, mert valaki kitakarozik, vagy fazik, vagy melege van, vagy ehes, vagy nem ehes, vagy szomjas, vagy jon a foga, vagy nem jon, vagy rosszat almodott, vagy elgurult a cumija es hol van mar, vagy egyszeruen csak kialudta magat hajnali kettore es enekelni tamadt kedve....
Es napkozben sem akart senki sem egesz nap a nyakamban ulni, lehetoleg egyszerre ketten, vagy hasast vetodni az en hasamra, mikozben a testverkejenek olvastam meset a foldon fekve, es kozelharcot sem kellett vivni senkivel, hogy belefeszegessem az etetoszekbe valahogy, es a ruhaskosarban sem kellett senkit huzgalni a konyhakövön... Szoval lehet, hogy ez a terhesseg ezert tunik egy kicsi farasztobbnak az elozonel. De nem cserelnem el semmiert ezeket az elmenyeket. (Csak neha, egy-egy oracskara, de utana akkor is lelkiismeretfurdalasom van rogton, meg a gondolattol is.) Legalabb kisPanda is megedzodik es felkeszul arra, hogy mi var ra, ha kibujik... Es az igazsaghoz persze az is hozzatartozik, hogy ezeknek a fenti dolgoknak a nagyreszet szinte teljesen leveszik a vallamrol Balazs meg a szuleim, de azert akkor is. (Hogy mi lesz velunk oktobertol, amikor is a szuleim hazamennek, arra nem is merek gondolni... Mondanam, hogy majd beszamolok, de erer semmi garancia, leven mar most is alig jutok oda, hogy irja...)
A lelki oldal viszont valahogy konnyebbnek tunik. (Persze emiatt is furdal ugye a lelkiismeret, mert feleannyit sem foglalkozom Pandaval, mint a fiukkal annak idejen, ugye... az erre vonatkozo okok is fentebb) Viszont nem is aggodalmaskodom annyit, a legtobb dolog termeszetes mar, 'megszoktam', nem parázom annyit. A multkor mindig tudtam napra pontosan, hogy hany hetes terhes vagyok, hany honap/het/nap/ora van meg hatra a kiirasig, mikor mi tortenik odabent, mekkorak a gyerekek centire es sulyra, stb. Most meg még a honapot is vissza kell szamolnom... A vizsgalatokat ugyanolyan komolyan veszem most is, de ezzel gyakorlatilag ki is merult a hasonlosagok tarhaza. A multkor szinte sosem ettem take-away kajat a 9 honap alatt, mert hat a listeria, meg a bakteriumok, meg a mosatlan zoldsegek, meg anyamtyukja. Most rendszeresen eszem a varosban, még szusit is (jo, mondjuk nem nyers hallal... ugyhogy akkor maki, asszem). Nem nyultam se foldhoz, se Kavet nem ittam a multkor se, most se, es persze alkoholt se. Edesanya nagyon korultekintoen fozi a vacsikat, neha kulon nekem parolt csirket, mikor a tobbiek tesztat esznek, de olyankor rendszerint benyomom a parolt csirket salataval, es utana meg a tesztat IS. Biztos ami biztos.
Most nincs annyi ketseg se bennem, hogy hogy fogunk boldogulni a gyerekekkel, hiszen mar van ketto, plusz egy ide vagy oda mar nem szamit, nincs bennem az se, hogy mi van, ha nem nem tudom szoptatni, vagy nem fog-e megfulladni furdeteskor, nem ejtjuk-e le veletlenul, es hogy honnan fogom tudni, hogy mikor mi baja. Most valahogy ezek fel sem merulnek (csak most, hogy azon gondlkodom, hogy miken is paraztam legutobb), most valahogy azt gondolom, ezek mar rutinbol jonnek majd. Raadasul a masik, amivel szinten nyugtatom magam, hogy most majd EGY gyerekkel sokkal konnyebb kell hogy legyen minden, mint a KETTOvel volt legutobb. Hogy ez mar csak jutalomjatek lesz, lazan. (Az mondjuk mellekes, hogy most szo sem lesz EGY gyerekrol, hanem sokkal inkabb HAROMrol, ugye... De erre az apro reszletre igyekszem nem tul sok hangsulyt fektetni a morfondirozasaim es almodozasaim kozepette...)
Szoval lelki szempontbol jobb igy masodszor, mert valahogy nyugodtabb az ember. Pedig hat nekunk most ugye az amnioval kicsit 'izgalmasabb' volt a dolog, de most, hogy azon mar tul vagyunk, valahogy beallt a nirvana a lelkemben, es mindent rendben erzek. Egeszen addig, amig valaki nem ugrik fejest a hasamba, kistraktorral a kezeben...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)