A mi kivándorlási mesénk persze nem olyan kalandos, mint az egykori 56-osoké, vagy a disszidenseké, hiszen nekik jóval nagyobb volt a kockázat is, meg minden. Mi leginkább a bürokrácia útvesztojében tévedtünk el. Csak néhány szemelvény:

AIDS-teszt

A bevándorlási procedúra során részt kell venni egy kötelezo orvosi vizsgálaton, ami nem vészes, csak elég sokáig tart. Ennek egy része az AIDS-teszt, amit a váci úti ÁNTSZ-nél végeztek. Férjemmel odamentünk reggel 7-re, ahogy kell. Egy olyasféle figura fogadott ott minket, mint amilyen áldott emléku Benny Hill formált meg többször is: duci, kopaszkás fickó, vastag, feketekeretes, 30 dioptriás szemüvegben. Mindjárt az ajtóban elvette az 5000Ft-ot fejenként, és mondta, hogy menjünk az elso ajtón balra.
Gondoltuk, o biztos csak a papírmunkát intézi. Bementem az ajtón elsoként én - hiszen hölgyeké az elsobbség ugye - de ott is ez a fickó várt.
Elkötötte a jobb karomat, majd megszúrta. Egyszer. Vér nem jött. Meg szúrta még egyszer. Majd még egyszer. Összesen nyolcszor, de vér egy csepp sem jött. Láthatóan fogalma nem volt, hogy hova is kéne szúrni, vagy egyszeruen csak nem látta abban a szódásüveg szemüvegben. Nem vagyok egy félos, de itt már azért kezdtem aggódni. Reménykedve körülnéztem a szobában, hogy hátha ez csak valami kandikamera, és mindjárt bejön valaki egy üveg pezsgovel, hgoy ez csak vicc volt, de nem így történt. Elkötötte a másik karomat is, hogy biztos ott majd sikerülni fog. Nem úgy lett. Végül - negyedik próbálkozásra - a kézfejembol sikerült vért vennie, de addigra azért már rendesen kerülgetett az ájulás. Összessségében valami 16 próbálkozás után sikerült elegendo vért kicsalnia belolem. És ez az ember a vérvevo az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Központjában...

És ez csak egy momentum... ERre készüljetek. :o)

Legközelebb írok még.

Lilla