Beaztunk

Ma reggel – hajnali 4-kor – arra ebredtem, hogy csopog a viz az agy mellett a foldre. Ami egyebkent nem is nagyon-nagyon meglepo, hiszen napok ota megallas nelkul szakad az eso. (Bar ettol meg nem lenne torvenyszeru a beazas.) Mindenesetre a tok sotetben – mivel a plafonon nem lattam semmit -probaltam a kezemmel elkapni nehany cseppet, hogy megtudjam, honnan is csopog pontosan. De nem sikerult. Aztan felvertem almabol szegeny Balazst is, nehogy mar egyedul kuzdjek meg az elemekkel, mire szegeny ugy ugrott ki az agybol hajnalok hajnalan, mintha legalabbis atomtamadas fenyegetett volna minket.

Feloltottuk a lampat, de nyoma sem volt beazasnak, vagy barmifele csopogesnek, de kozben mindketten hallottuk az utemes folyamatos vizcsepegest. Megvizsgaltam a dolgot kozelebbrol, es akkor meglattam egy kis bogarat az agy mellett, es kiderult, hogy abbol jon a hang. Kopogo bogar volt, igy probalta hivni a parjat, gondolom, vagy valami. Mondanom sem kell, hogy parkeresesre szegenynek sem lehetosege, sem ideje nem maradt, miutan semmi perc alatt lefujtuk valami bogarirtoval, amitol zaros hataridon belul feldobta azt a kopogos tappancsat, es elhallgatott.

Ezek utan visszafekudtunk, mint aki jol vegezte dolgat, es boldogan aludtunk reggelig.