Török-magyar hastánc-élmény

Tegnap este egy torok etterem megnyitojan voltunk, ahol Betti tesoja, Nori, hastancolt!!!! Kiraly volt!!!! Az uuuugy volt, hogy Nori meg otthon tanult hastancot, es mivel ugyis keszult ide angolt tanulni, jo otletnek tunt, hogy megprobalja, hatha tudna valami reszmunkaidos allast talalni azzal, amit szeret: hastancolassal. A dolog meglepoen gyorsan es konnyen ment, megerkezese utan nehany hettel mar meg is volt a szerzodese ezzel a torok etteremmel, es az elso fellepesere a mi szep magyar hazánklányából gyonyoru torok (arab?) nõ lett.

Maga az etterem egy torok csalade, Nori elmondasa szerint a szemelyzet nem is nagyon beszel angolul, csak torokul, ami aztan kesobb a kiszolgalaskor erezheto is volt, mert nem igazan azokat az eteleket kaptuk, amiket rendeltunk, de vegul az izek es a musor karpotoltak mindenert!!!! Kivulrol nem latszik semmi extranak az etterem, bar nem csunya, de csak olyan, mint akarmelyik masik gyorsetterem azon a kornyeken, legfeljebb a szep festett uvegablakai latszodnak kulonlegesnek. Belulrol viszont gyonyoru az egesz, nagyon hangulatos, sajat elo zenekaruk is van, meg minden. Az etelekkel nem tudtunk betelni, bar a koret mar akkor elfogyott a konyhan, amikor az etelek felet meg ki sem hoztak, de karpotlasul kaptunk finom torok kenyeret, es a finom fuszeres husok feledtettek velunk a hosszu varakozast es a keveredeseket is.

A musor a vacsora kozben kezdodott, es eloszor egy ausztral hastancoslany lepett fel. Tok jol bevonta a kozonseget is, meg minden, a mi csapatunkbol Zoli villantott, nagyon tehetsegesnek talaltuk mindannyian. :o) (De leginkabb viccesnek.)
Aztan jott Nori, es szerintunk siman ‘letancolta’ az ausztral lanyt, nagyo nangy sikert aratott, (Zoli vele is tancolt egy sort, szinten nagy sikerrel), a vegen a fonok is, a szakacsok is es az egesz szemelyzet kijott vele tancolni. (Ahelyett, hogy csinaltak volna meg egy kis koretet…) ;o) Neeem, tenyleg hihetetlen hangulata volt az estenek, megyunk maskor is! :o) Nyaminyami!

Kolbászos Feri 50 éves! :o)

Draga kolbaszos Feri baratunk most unnepelte az 50. szulinapjat, es erre a jeles esemenyre minket is meghivott. (A ‘kolbaszos’ jelzot azert kapta – meg mielott valami felreertes kerekedik – mert isteni finom fustoltkolbaszt hozott az egyik vendegsegbe, amit mindenki megemlegetett es szinten nala tartottunk augusztusban a hazi kolbasztoltest is. Bar lehet, hogy Feri jobban orult volna, ha nem mondtam volna a ‘kolbaszos’ nev eredeterol semmit, hanem hagytam volna, hogy mindenki maga probalja eldonteni, hogy honnan is ragadhatott ra a nev… ;o)

A szulinapon bazi sokan voltunk, es ismet ra kellett dobbenjek, hogy hiaba ismerunk mar vagy szaz magyart Brisbane-ben, meg mindig rengeteg olyan van, akirol meg csak nem is hallottunk.

Ellatmanykent Feri isteni finom porkoltot csinalt bogracsban brassoi modra, a sogornoje pedig langost sutott, hat mit mondjak, egyiket sem lehetett abbahagyni, olyan finomak voltak… Szerettem volna elkerni a vilagvero langos receptjet, de nem adtak. :o(((

Baba-esõ

Mialatt otthon voltunk, legnagyobb esemeny az volt, hgoy MEGSZULETETT BORIKA!!!! O mar a csapat masodik kisbabaja, (Balazs es Zsuzsi Benije utan), es egyelore nagyon jol allunk, mert naluk aranyosabb bebiket nehezen talalni... Beni ugyan otthon szuletett meg vegul Magyarorszagon meg marciusban, de azota visszakoltoztek csaladostul Brisbanebe, mindannyiunk legnagyobb oromere! :o) Borika pedig mar a pocakban erkezett Anettel es Tiborral juniusban, es szeptemberben itt Brisbane-ben latta meg a napvilagot. (Szinten mindannyiunk oromere, de ezt mar irtam az elobb.) Azota sajnos Anettek mar atkoltoztek Melbournebe, mert Tibor ott kapott allast, sajnos-szerencsere.

Zsuzsiek viszont maradtak, igy most vegul is egy es fel a babaink szama. :o) Tok hihetetlen, hogy nehany honappal ezelott még arrol beszelgettunk, hogy milyen jo lesz majd, amikor mar majd kis bebik szaladgalnak korulottunk egy-egy ilyen kozos sutogetesen, es erre meg hopp, mar el is jott. Hihetetlen.

Ezt a manoarcos kepet tettem fel rola, mert ezt annyira aranyosan csinalja, hogy bel ehet pisilni rajta. Ilyen kepet vag, felhuzza a kis orrat, es szuszog hozza erosen. Mi nõcik meg persze fetregunk tole. Nyilvan ezert csinalja - apja fia. :o)))

Jöttünk, láttunk, visszamennénk (?)

Bazi regen irtam mar a blogra, de kivalo kifogasom van ra: szabadsagon voltunk. :o) Nem is akarmilyenen: otthon voltunk Magyarorszagon, egy teljes honapig! Osszessegeben azt tudnam mondani, hogy TOK JO VOLT! :oD

Reszletesebben pedig a kovetkezoket tapasztaltuk:
Nyilvan a legmeghatarozobb elmeny nekunk a csalad, rokonok, baratok viszontlatasa volt, hiszen nyilvan ez az, ami a legtobbet szamit, szamitott, ez hianyzik legjobban kintrol nekunk, meg minden. Ebben a reszben nem csalodtunk, nagyon jo volt latni mindenkit, nagy szeretettel fogadtak mindenhol, pedig hat megis csak 3 eve nem voltunk otthon, lehetett volna a helyzet sokkal rosszabb is. :o) Mindenhol nagyon otthon ereztuk magunkat, tobbnyire mindenkivel olyan volt, mintha el se mentunk volna, vagy mintha a mult heten talalkoztunk volna. Jolesett. (Ezuton is koszonet erte!) ;o)

Erdekes volt peldaul, hogy - bar biztos mindenki azt hitte, hogy csak udvariaskodunk - de senki nem valtozott semmit, senki sem oregedett valahogy ahhoz kepest, mikor utoljara lattuk egymast. Ez lehet persze azert is, mert azert fotokon nagyjabol lattunk mindenki az elmult evekben is ,de megis meglepo volt... Es persze az is meglepo volt, hogy mindenki azzal kezdte, amikor meglatott bennunket, hogy Balazs mennyit nott... (Balazs 30 eves elmult, nem nott egy kummanyit se. Bezzeg nekem nem mondtak, hogy mennyit nottem, mi? Csunyak. :o( Az en elmeletem erre egyebkent az, hogy Balazs azert tunik magasabbnak, mert en biztos szelesebb vagyok mellette... Vagy valami. Vagy biztos azert, mert kicsit le volt barnulva... de akkor meg nekem miert nem mondtak, hogy en is nottem? Akkor meg biztos valami mas volt. Na mindegy.)

A csaladi fogadtatas teljesen olyan volt, mintha az elozo heti vendegsegben is ott lettunk volna, teljesen 'visszailleszkedtunk'. Azt hiszem, most azert is ment talan konnyebben az elszakad is a nyaralas vegen, mert ugy tervezzuk, hogy jovore megint megyunk, es most mar megprobalunk minden evben menni szepen, es igy nem tunt annyira tavolinak es megfoghatatlannak a kovetkezo viszontlatas. Asszem ez lehet.

Nagy meglepetes volt ujra latni a varost (Budapest), mert – bar az otthon elok nagy resze ezt maskepp latja – de szamunkra ugy tunt, hogy nagyon sokat valtozott, fejodott a varos, gyonyorunek lattunk (majdnem) mindent. Egy csomo szep regi epulet letisztitva, rengeteg a virag a villanyoszlopokon, szep parkok nottek ki a foldbol varosszerte, kesz lett a felujitott margitszigeti vadaspark, stb. Sajnos ami még mindig nagyon szembetuno viszont, az a kosz, meg a rengeteg graffiti gyakorlatilag mindenhol. Kar.

Az embereket az utcan tekintve nem sok valtozast tapasztaltunk, eleg sok a megkeseredett ember, nem nagyon vidamak az emberek, nem nagyon segitokeszek, a mosoly az ugyintezoktol nekunk is hianyzott (Tib beszelt errol az o blogjukon korabban), de igazabol nem voltunk meglepodve, szamitottunk erre. Akadt nehany problemank a burokraciaval, ezekrol nem akarok beszelni (mert ezek emlitesekor a jobb szemem eroteljes rangatozasba kezd...), de ezeket az aprosagokat leszamitva szinte csak jo elmenyeink voltak, mindenhol, mindenkivel.

Az otthonlet kozben elmentunk kettesben harom napra Balazzsal Parizsba, ahol szinten istenien ereztuk magunkat, (bar a labunkat lejartuk, es az amugy is rovidke labaim legalabb fel metert koptak…), mindenesetre megerte, mert tenyleg csodaszep volt, es onnan visszaterve meginkabb szepnek lattuk Budapestet, es igazabol nem is ertettuk, hogy hogyhogy Parizs lett a nagy europai vilagvaros, es nem Budapest, hiszen nekunk is meglenne hozza minden adottsagunk.

Parizsban rendes turistakent mindent kiprobaltunk, friss reggeli egy peksegben a Chamsp-Elysee-n, Eiffel-torony, Diadaliv, mifene, fotokat majd felteszem a Fototarba eccercsak.

Amikor megerkeztunk Pestre, es az elso napokban felmentunk a varba gyalog a Vorosmarty tertol a Lanchidon at, akkor szembetuno volt nekem, hogy vagy harom koldus is megallitott, es hat nem orultem ennek. Ezek utan viszont amikot Parizsba vetodtunk, ahol viszont lepten nyomon megallitottak a kulonbozo igen szemtelen es eroszakos koldusok, gyakorlatilag felorankent, ezutan hazaterve az otthoni koldusokat mar meg se lattam, fel se tuntek. :o) Ugye-ugye, minden relativ… :o)

Osszessegeben Pestrol is azt tudom mondani, hogy most teljesen maskepp jottunk haza, mint harom eve, most mar sokkal inkabb turistakent neztunk mindent, es turistakent leirhatatlanul szep volt. Aztan a mindennapi elet persze – mint baratainktol, csaladjainktol megtudtuk – viszont meg mindig nehez.

Kulon erdekessege volt az otthonletunknek az ‘ostromallapot’, amibol mi azert sokat nem erzekeltunk, leszamitva azt, hogy – bar indulas elott mar elore oromkodtem, hgoy majd milyen jo lesz eloben nezni nehany otthoni musort, amiket regen is neztem – egesz vegig ezzel volt tele az osszes ado gyakorlatilag osszes musora. :o( Kicsit ijeszto volt azert a helyzet, foleg az elejen, amikor a TV szekhazas felfordulas volt, de mi epp aznap indultunk Parizsba, ugyhogy ‘elmenekultunk’ :o). Hazaterve az itteni ausztral kollegak mind nagyon be voltak tojva, hogy mi lehet velunk, es hogy minden oke-e, es mindenki errol kerdezett, amikor visszatertunk. Gondolom, a teveben, vagy ujsagokban latva egy kicsit veresebbnek tuntek az esemenyek.
A legjobb elmenyunk az volt, hogy elmentunk negyesben szuleimmel a Matraba, ahol bereltunk egy haromszobas apartmant, ami elott egy hatalmas diofa allt, amin pedig harom mokus lakott! Ezeket egesz vegig szemmel tartottuk, ahogy gyujtogetik maguknak a farol a diot, meg minden, edesek voltak!! Egy csomo fenykepet is csinaltunk roluk!

Az ido vegig isteni volt, pedig hat igencsak osszel mentunk, es szamitottun nemi esore-hidegre-szelre, vegig sutott a nap, es kellemes venasszonyok nyarahoz volt szerencsenk elejetol a vegeig.
Gyonyoru helyeken jartunk, megmasztuk csaladilag a siroki varat, voltunk Szekesfehervaron, Kecskemeten, Selypen, Matrafureden ugye, Miskolcon, es egyik varos szebb volt, mint a masik! (De nem mondom meg, hogy melyik volt az egyik es melyik a masik!) :) De komolyan, gyonyoru volt. Kulon orulok, hogy megvettuk a fenykepezot, mert most nagyon nagy hasznat vettuk, tobb ezer kepet csinaltunk csak az elmult nehany hetben! (Kis idot vesz igenybe a feldolgozas, de majd szepen lassan toltogetem fel a kepeket ide is, meg a fototarba is.)

Es hat az etelek. :oD Ez egy masik nagy fajdalmam itt, hogy hiaba van meg azert nagyjabol mindenunk Ausztraliaban, egy jonehany etel hianyzik. (Lasd: turorudi, gesztenyepure, finom kifli, zsomle, kremsajtok, stb.) Sajnos nem ehettunk semmibol annyit, mint amennyit szerettunk volna, mert mar igy is alig fertunk a ruhainkba, de azert ettunk boven mindenfelet. :o) Anyukammal meg nagynenemmel is sutogettem egyet-egyet, igy most mar asszem tudok finom racsosmakost meg szalagosfankot is csinalni, de azert majd meglatjuk, hogy egyedul is megy-e a dolog… :o)

Jartunk jonehany etteremben is, es nagyon finomakat ettunk mindenfelé. Az egyetlen csalodas szamunkra a Tanne etterem volt, ahova regen gyakran jartunk, es most elhivtuk oda az egesz csaladot egy bucsuebed felere, hogy majd milyen jo lesz, es nagy csalodas volt, mert se az etelek nem voltak jok, se az egesznek az szinvonala, meg sem kozelitette azt, amilyen regen volt. :o( Persze ennek is megvolt a pozitiv oldala: hogy legalabb ez nem fog hianyozni tobbet.

Most nagy hirtelen ennyit tudnek mondani, meg hogy lassan beszunnyantok, de majd egyszer csak folytatom. Ha kerdes van, csak rajta. :o)