Jöttünk, láttunk, visszamennénk (?)

Bazi regen irtam mar a blogra, de kivalo kifogasom van ra: szabadsagon voltunk. :o) Nem is akarmilyenen: otthon voltunk Magyarorszagon, egy teljes honapig! Osszessegeben azt tudnam mondani, hogy TOK JO VOLT! :oD

Reszletesebben pedig a kovetkezoket tapasztaltuk:
Nyilvan a legmeghatarozobb elmeny nekunk a csalad, rokonok, baratok viszontlatasa volt, hiszen nyilvan ez az, ami a legtobbet szamit, szamitott, ez hianyzik legjobban kintrol nekunk, meg minden. Ebben a reszben nem csalodtunk, nagyon jo volt latni mindenkit, nagy szeretettel fogadtak mindenhol, pedig hat megis csak 3 eve nem voltunk otthon, lehetett volna a helyzet sokkal rosszabb is. :o) Mindenhol nagyon otthon ereztuk magunkat, tobbnyire mindenkivel olyan volt, mintha el se mentunk volna, vagy mintha a mult heten talalkoztunk volna. Jolesett. (Ezuton is koszonet erte!) ;o)

Erdekes volt peldaul, hogy - bar biztos mindenki azt hitte, hogy csak udvariaskodunk - de senki nem valtozott semmit, senki sem oregedett valahogy ahhoz kepest, mikor utoljara lattuk egymast. Ez lehet persze azert is, mert azert fotokon nagyjabol lattunk mindenki az elmult evekben is ,de megis meglepo volt... Es persze az is meglepo volt, hogy mindenki azzal kezdte, amikor meglatott bennunket, hogy Balazs mennyit nott... (Balazs 30 eves elmult, nem nott egy kummanyit se. Bezzeg nekem nem mondtak, hogy mennyit nottem, mi? Csunyak. :o( Az en elmeletem erre egyebkent az, hogy Balazs azert tunik magasabbnak, mert en biztos szelesebb vagyok mellette... Vagy valami. Vagy biztos azert, mert kicsit le volt barnulva... de akkor meg nekem miert nem mondtak, hogy en is nottem? Akkor meg biztos valami mas volt. Na mindegy.)

A csaladi fogadtatas teljesen olyan volt, mintha az elozo heti vendegsegben is ott lettunk volna, teljesen 'visszailleszkedtunk'. Azt hiszem, most azert is ment talan konnyebben az elszakad is a nyaralas vegen, mert ugy tervezzuk, hogy jovore megint megyunk, es most mar megprobalunk minden evben menni szepen, es igy nem tunt annyira tavolinak es megfoghatatlannak a kovetkezo viszontlatas. Asszem ez lehet.

Nagy meglepetes volt ujra latni a varost (Budapest), mert – bar az otthon elok nagy resze ezt maskepp latja – de szamunkra ugy tunt, hogy nagyon sokat valtozott, fejodott a varos, gyonyorunek lattunk (majdnem) mindent. Egy csomo szep regi epulet letisztitva, rengeteg a virag a villanyoszlopokon, szep parkok nottek ki a foldbol varosszerte, kesz lett a felujitott margitszigeti vadaspark, stb. Sajnos ami még mindig nagyon szembetuno viszont, az a kosz, meg a rengeteg graffiti gyakorlatilag mindenhol. Kar.

Az embereket az utcan tekintve nem sok valtozast tapasztaltunk, eleg sok a megkeseredett ember, nem nagyon vidamak az emberek, nem nagyon segitokeszek, a mosoly az ugyintezoktol nekunk is hianyzott (Tib beszelt errol az o blogjukon korabban), de igazabol nem voltunk meglepodve, szamitottunk erre. Akadt nehany problemank a burokraciaval, ezekrol nem akarok beszelni (mert ezek emlitesekor a jobb szemem eroteljes rangatozasba kezd...), de ezeket az aprosagokat leszamitva szinte csak jo elmenyeink voltak, mindenhol, mindenkivel.

Az otthonlet kozben elmentunk kettesben harom napra Balazzsal Parizsba, ahol szinten istenien ereztuk magunkat, (bar a labunkat lejartuk, es az amugy is rovidke labaim legalabb fel metert koptak…), mindenesetre megerte, mert tenyleg csodaszep volt, es onnan visszaterve meginkabb szepnek lattuk Budapestet, es igazabol nem is ertettuk, hogy hogyhogy Parizs lett a nagy europai vilagvaros, es nem Budapest, hiszen nekunk is meglenne hozza minden adottsagunk.

Parizsban rendes turistakent mindent kiprobaltunk, friss reggeli egy peksegben a Chamsp-Elysee-n, Eiffel-torony, Diadaliv, mifene, fotokat majd felteszem a Fototarba eccercsak.

Amikor megerkeztunk Pestre, es az elso napokban felmentunk a varba gyalog a Vorosmarty tertol a Lanchidon at, akkor szembetuno volt nekem, hogy vagy harom koldus is megallitott, es hat nem orultem ennek. Ezek utan viszont amikot Parizsba vetodtunk, ahol viszont lepten nyomon megallitottak a kulonbozo igen szemtelen es eroszakos koldusok, gyakorlatilag felorankent, ezutan hazaterve az otthoni koldusokat mar meg se lattam, fel se tuntek. :o) Ugye-ugye, minden relativ… :o)

Osszessegeben Pestrol is azt tudom mondani, hogy most teljesen maskepp jottunk haza, mint harom eve, most mar sokkal inkabb turistakent neztunk mindent, es turistakent leirhatatlanul szep volt. Aztan a mindennapi elet persze – mint baratainktol, csaladjainktol megtudtuk – viszont meg mindig nehez.

Kulon erdekessege volt az otthonletunknek az ‘ostromallapot’, amibol mi azert sokat nem erzekeltunk, leszamitva azt, hogy – bar indulas elott mar elore oromkodtem, hgoy majd milyen jo lesz eloben nezni nehany otthoni musort, amiket regen is neztem – egesz vegig ezzel volt tele az osszes ado gyakorlatilag osszes musora. :o( Kicsit ijeszto volt azert a helyzet, foleg az elejen, amikor a TV szekhazas felfordulas volt, de mi epp aznap indultunk Parizsba, ugyhogy ‘elmenekultunk’ :o). Hazaterve az itteni ausztral kollegak mind nagyon be voltak tojva, hogy mi lehet velunk, es hogy minden oke-e, es mindenki errol kerdezett, amikor visszatertunk. Gondolom, a teveben, vagy ujsagokban latva egy kicsit veresebbnek tuntek az esemenyek.
A legjobb elmenyunk az volt, hogy elmentunk negyesben szuleimmel a Matraba, ahol bereltunk egy haromszobas apartmant, ami elott egy hatalmas diofa allt, amin pedig harom mokus lakott! Ezeket egesz vegig szemmel tartottuk, ahogy gyujtogetik maguknak a farol a diot, meg minden, edesek voltak!! Egy csomo fenykepet is csinaltunk roluk!

Az ido vegig isteni volt, pedig hat igencsak osszel mentunk, es szamitottun nemi esore-hidegre-szelre, vegig sutott a nap, es kellemes venasszonyok nyarahoz volt szerencsenk elejetol a vegeig.
Gyonyoru helyeken jartunk, megmasztuk csaladilag a siroki varat, voltunk Szekesfehervaron, Kecskemeten, Selypen, Matrafureden ugye, Miskolcon, es egyik varos szebb volt, mint a masik! (De nem mondom meg, hogy melyik volt az egyik es melyik a masik!) :) De komolyan, gyonyoru volt. Kulon orulok, hogy megvettuk a fenykepezot, mert most nagyon nagy hasznat vettuk, tobb ezer kepet csinaltunk csak az elmult nehany hetben! (Kis idot vesz igenybe a feldolgozas, de majd szepen lassan toltogetem fel a kepeket ide is, meg a fototarba is.)

Es hat az etelek. :oD Ez egy masik nagy fajdalmam itt, hogy hiaba van meg azert nagyjabol mindenunk Ausztraliaban, egy jonehany etel hianyzik. (Lasd: turorudi, gesztenyepure, finom kifli, zsomle, kremsajtok, stb.) Sajnos nem ehettunk semmibol annyit, mint amennyit szerettunk volna, mert mar igy is alig fertunk a ruhainkba, de azert ettunk boven mindenfelet. :o) Anyukammal meg nagynenemmel is sutogettem egyet-egyet, igy most mar asszem tudok finom racsosmakost meg szalagosfankot is csinalni, de azert majd meglatjuk, hogy egyedul is megy-e a dolog… :o)

Jartunk jonehany etteremben is, es nagyon finomakat ettunk mindenfelé. Az egyetlen csalodas szamunkra a Tanne etterem volt, ahova regen gyakran jartunk, es most elhivtuk oda az egesz csaladot egy bucsuebed felere, hogy majd milyen jo lesz, es nagy csalodas volt, mert se az etelek nem voltak jok, se az egesznek az szinvonala, meg sem kozelitette azt, amilyen regen volt. :o( Persze ennek is megvolt a pozitiv oldala: hogy legalabb ez nem fog hianyozni tobbet.

Most nagy hirtelen ennyit tudnek mondani, meg hogy lassan beszunnyantok, de majd egyszer csak folytatom. Ha kerdes van, csak rajta. :o)