Gólyahίr

Nem is tudom, hol is kezdjem... Az ugy tortent, hogyhusvetra ellatogattunk Melbournebe es a Great Ocean Roadra (errol irtam beszamolot korabban itt). Ez volt az elso igazi kozos nyaralasunk Balazzsal, amiota itt vagyunk Ausztraliaban, mert ezelott leginkabb csak dolgoztunk, egyszerre tobb munkahelyen is, illetve a hosszabb nyaralasokra pedig hazamentunk Magyarorszagra csaladlatogatoba. Indulas elott nem sokkal abbahagytuk a Bunningsos munkat, es elhataroztuk, hogy mostantol fejenkent csak egy munkahelyen dolgozunk, leven most mar mindkettonknek jo munkahelye.

A Great Ocean Road-os kiruccanast nagyon elveztuk (errol a kepek is tanuskodnak), raadasul komoly emleket is hoztunk haza. Jo ket hettel a hazaerkezesunk utan kiderult, hogy bizony nem csak ketten jottunk haza Melbourne-bol... Ujabb nehany het mulva pedig az is kiderult, hogy valojaban négyen jottunk... Ikreket varunk. :o) (Szoval igy menjen nyaralni barki!) :o)

Eddig nem nagyon reklamoztuk a dolgot, probaltuk megvarni a kritikus elso 12 hetet, de mostanra mar nagyjabol tul vagyunk a nehezen (17. hetben jarunk most). A gyerekek nagyon jol viselik magukat odabenn, szavunk nem lehet, nincsenek reggeli rosszulleteim, se semmi klasszikus kellemetlen tunetem, minden teljesen oke. (Errol az az elmeletem, hogy biztos azert lehet, mert egy kukis meg egy punis van odabenn, es a hormonjaik kiegyenlitik egymast, igy nem okoznak nekem semmi gondot. Ez az elmeletem elvileg 3 het mulva a kovetkezo ultrahangon kerul cafolasra illetve megerositesre, ekkor mondjak majd meg jo esellyel a gyerekek nemét. Mar nagyon varjuk! :o)

A hasam mar a 10 heten elkezdett gombolyodni, es nem azert, mert dupla adagot ettem a pizzabol... Igy aztan a munkahelyen is eleg hamar kenyszerultem megosztani az oromot a kollegakkal-fonokseggel, de az elozetes varakozasaimmal ellentetben teljesen jol es orommel fogadtak a hirt! A fonokom egybol uj, kenyelmesebb szeket ajanlott :o) (nem, egyelore nem a miniszterit), es mondta, hogy megprobalnak mindent megtenni, hogy a leheto legkenyelmesebb babavarasom lehessen, dolgozhatok otthonrol, amikor akarok, meg minden. Eljen a government! :o)

Na, hogy valami ertelme legyen ennek a postnak azok szamara is, akik csak informalodnak errol az oldalrol: az ausztral anyasagi segelyek eleg zurosek... Egyelore nem is latom at egeszen pontosan a lehetosegeket. (Na ennyit a tolem valo informalodasrol...) :o))) Szoval az egyelore biztos, hogy itt peldaul nincs egyaltalan kotelezoen adando fizetett szulesi szabadsag. Jobb cegeknel minimum egy eves munkaviszony utan esetleg adnak 6 hetet. Koztisztivselokent extra kivaltsagos helyzetem van, en 12 het fizetett szabit kapok majd. Ezzel egyutt 1 evet maradhatok otthon a gyerekekkel, addig tartjak az allasom, aztan sanyi.

Utanajartam a bolcsodeknek/ovodaknak is. Leginkabb azert, mert amikor a munkahelyen bejelentettem a nagy hirt, akkor a mar anya kolleganoim egybol egymast taposva adtak a tanacsokat, hogy azonnal de AZONNAL menjek es irassam be a gyerekeket valamelyik bolcsibe, mert atlagosan 2 ev varakozas van egy-egy bolcsodebe. (Aminek ha utanaszamol az ember, es be akarja adni a kicsiket 1 eves koruk korul, akkor gyakorlatilag az a legbiztosabb, ha meg a baba tervezes idoszakaban beiratja oket, biztos, ami biztos alapon. Na, kerestem en is gyorsan egy szimpatikusnak latszo bolcsit, es junius kozepen beirattam a kicsiket 2008 szeptemberere. Igy aztan volt olyan szerencsem, hogy elso lehetek a VAROLISTAN! Magyarul 16 honappal kesobbre is mar full megteltek a helyek. Hat, igy jartam.

A csaladi potlek es egyeb allami tamogatasokrol majd kesobb irnek, amikor mar sikerult is megertenem a rendszert... Az orvosi/ korhazi ellatasrol is irok legkozelebb, de most mar megyek ebedelni, mert a kicsik reklamalnak! ;o)

Kepeket teszek fel nem soka, megigerem. A nagy pocimrol is, meg a picikrol is. :o)