Az utca népe

Erdekesek az emberek. Akarhova megyunk a nagy hatalmas piros babakocsival, mindenhol mosolyognak rank a jarokelok, megallitanak, meg akarjak nezni a gyerekeket, mindenkinek van legalabb egy ismerose, aki szinten ikres, es meg akarja osztani a sorskozosseget, vagy valami.

Az elso bevasaro korutunk hatekonysaga is nagyon alacsonyra sikeredett, nagyjabol 10 perc alatt tettunk meg kabe 5 metert, mert lepten-nyomon megallitottak a mosolygo jarokelok. Es ez azota is igy van, de mar megtanultuk, hogy a hatekonysag fokozasa erdekeben kedvesen (es foleg gyorsan!) visszamosolygunk, de renduletlenul megyunk tovabb, nem allunk meg, esetleg menetkozben elaruljuk, hogy igen, ket fiu, es nem, nem egypetejuek, es igen, nagyon aranyosak es jo babak. (Valahogy mindenki erre kivancsi.) Az idosebbek gyonyorkodve nezik a kicsiket, mas anyak egyutterzoen mosolyognak es mutogatjak a sajat gyerekeiknek a babakat (es kozben titokban halat adnak az egnek es ki-ki a maga istenenek, hogy nekik egyszerre csak egy babaval kell boldogulniuk), a fiatal paroknal a lanyok paras szemmel bokodik a parjukat, a tinedzserek is be-benevetnek a babakocsiba es mondanak valami vicceset (amit vagy ertunk, vagy nem) , de meg a macso agglegenyek is elmosolyodnak esetleg bekacsintanak a babakocsiba a ket gombocartur lattan. Sot, egyik-masik jarokelo meg tanacsot is ker, hogy van-e valami tuti modszerunk iker-gyartasra. (Van, de nem aruljuk el. ;o) Neeeem, nincs is.

Mar a pocakossagom alatt is ez volt (es ezalatt most azt a 9 honapot ertem, es nem az 'altalanos' pocakos alkatomat...), szoval mivel a vege fele eroteljesen hajaztam egy kisebb balnara (= tehat nem lehetett osszeteveszteni, hogy esetleg csak duci vagyok), az emberek teljes biztonsaggal mertek odajonni beszelgetni es erdeklodni. Amikor megtudtak, hogy ikreket varok, tortenetek hosszu sorat zuditottak rank, tobbnyire kedves torteneteket persze, nem riogattak remtortenetekkel. (Vagy legalabbis nem mindenki...)

A cimben emlitett 'utca nepe' masik vetulete a szo szerinti mi utcank nepe, akik vasarnap delutan 'welcome party'-t rendeztek a babaknak. A szembeszomszedunk szervezte, es osszehivta az egesz utcat magukhoz, (7 csalad - nem tul hosszu az utca, na), es csinaltak egy kis osszejovetelt. Sutottem egy kis szilvas lepenyt, de mindenki mas is hozott enni-inni, sajat sutesu dolgokat (ami ausztraloknal nem nagyon jellemzo!), es egy csomo ajandekot is kaptunk toluk, nagyon kedvesek voltak, nem is gondoltuk volna. Itt is megnyomogatta mindenki a gyerekeket, es lelkesen ajanlkoztak bébiszittelni. Nem gondoljak, hogy majd jol szavukon fogom oket, es nem soka csongetek az ajtojukon, es hozom a kicsiket megorzesre... ;o)

Tegnap bevittuk a toportyuket a belvarosba is, megmutogatni oket a munkahelyunkon. Nagy sikert arattunk mindenhol veluk. Igyekeztunk persze nem elszallni az irantunk tanusitott nagy erdeklodestol, hiszen egy szerda delelott az irodaban gyakorlatilag barmilyen esemeny, ami kicsit kizokkentheti az embert a munkabol, bizton nagy erdekodesre tarthat szamot... Mindenesetre tenyleg nagyon kedvesen fogadtak minket nalunk is, meg Balazseknal is. Nalunk valahol szamitottam ra, hiszen tobbsegeben lanyok/nok vagyunk ott az irodaban, szoval szamitottam ra, hogy a gyerekek kezrol kezre jarnak majd, es a vegen ugy kell oket erovel osszeszedni, hogy hazaindulhassunk. Igy is volt. :o) Aztan atmentunk Balazsekhoz is, ahol viszont tobbsegeben fiuk/ferfiak dolgoznak, igy aztan a kezrol-kezre jaras el is maradt, de a sracok is nagyon helyesen korbealltak minket, es gyonyorkodtek a gyerekekben. A batrabbja odaig mereszkedett, hogy megnyomogatta valamelyik baba hurkas kis labat. Ez volt a maximum. (Egy kolleganoje fajult csak odaig, hogy meg is dajkalta valamelyik babat, de Balazs nem rajong azert a csajsziert, ugyhogy nagyon rajta tartottuk a szemunket, mig nala volt a baba...)

Szoval igy jartunk. Erdekes volt bemenni az irodaba. Valahogy nem vagyunk vissza, egyikonk sem... Pedig Balazsnak hetfotol ujra kezdodik a robot. :o(