Bogárrá váltam a hétvégén

Nehany hettel ezelott egy pentek-szombat-vasarnap a FlightCentre konferenciat rendezett az IT reszlegnek, ahol elmeseltek, hogy mikent teljesitettunk az elmult evben es mire szamithatunk a jovo evben. De az eloadas igazabol csak azert kell, hogy el lehessen szamolni az utazast, a szallast meg a kajat. Fraser Island-en voltunk harom napig a Kingfisher Bay Resort-ban. Szep volt, de nagyon messze van.

Ezeknek a konferenciaknak persze a fenypontja a Buzz Night-nak nevezett zenes-tancos mulatsag, amely rendszerint valami jelmezes meset takar. Ez alkalommal a kedvenc rajzfilm szereplo borebe kellett belebujni. A mi csapatunk Alice csodaorszagban szereploit valasztottak, de csak azert, mert a fonokom noi ruhaba akarta oltoztetni az egyik sracot, Pete-et. Amit persze Pete nem akart, de aztan o lett az est fenypontja. En eredetileg a hernyonak oltoztem az Alice-bol, de a tobbiek azt mondtak, legyek inkabb a hernyo a bogar eletebol. :o) Ugy varrtam a jelmezt, hogy vettem harom polot, elvagtam kettonek a nyakat, hogy fel tudjam huzni vegig magamra, az ujjaikat meg kitomtem lufival. Faroknak pedig varrtam (en! az uj varrogepunkkel! en! egyedul!) szoval varrtam (!) zold filcbol egy csovet, es azt is teletomtem lufival. Nagyon kiraly lett!

Volt meghivott vendeg is: Steven Bradbury. O az elso ausztral, aki olimpiai aranyermet nyert teli olimpian. Gyorskorcsolyazo, es 2002-ben nyert. Ugy nyert, hogy utolso helyen volt vegig, de az elotte levo negy elesett az utolso kanyarban es o meg szepen becsuszkalt es elso lett. A motivacios beszed erdekes volt, az volt a lenyege, hogy nem az eredmeny szamit, hanem hogy az ember a kepessegeihez kepest maximalisat nyujtson, es ha esetleg van valami helyzet, akkor resen legyen es eljen vele.

Ugy kezdte, hogy bejott es mondta, hogy hat igazan nem is tudja mit keres egy informatikus konferencian, miert is hivtak meg. Erre az osztalyvezetom bekiabalt, hogy igazabol harom masikat hivtunk, de azok az utolso pillanatban mind kiestek. Rohoges. Gondolom szegeny Bradbury mar ezerszer megkapta ezt a poent. Amugy lett is belole egy ausztral mondas: "You've done a Bradbury". Vagyis hogy a teljesen remenytelen helyzetbol ugy jutsz egyszer csak sikerre, hogy valojaban az ellenfelek/akadalyok szunnek meg. (Ha valakit erdekel, itt a youtube a versenyrol, 1 perces az egesz futam csak: http://www.youtube.com/watch?v=lfQMJtilOGg)

A konferenciat vartam, hogy majd milyen jo lesz, aludhatok este 8-tol reggel 8-ig. De csak fel egykor sikerult agyba kerulnom es 6:30-kor mar ki is pattant a szemem. Ezt tortent mind a ket nap, lehet hogy mar nem tudok sokaig aludni?