Kisbéka vagy Kellér Dezsõ?

Az ufok aligha nem beparázhattak a leleplezõdéstõl, mert alig 1 nappal a multkori bejegyzesem utan visszacsereltek a gyerekeket a regi jol alvo, vidam babainkra. Meg mindig van azer 1-1 megebredes ejjel egyik vagy masik kiscsákó reszerol, de nem veszes.

Az elmult nehany hetben bazi sokat nottek es valtoztak, most mar napkozben alig-alig sirdogalnak, viszont be nem all a szajuk (megint csak: elkepzelni nem tudom, kitol orokoltek ;o), sokat nevetgelnek, egymasra is, es most mar kezdenek 'kommunikalni' egymassal, ami leginkabb abban merul ki, hogy elkapjak egymas kezét/ruhája csücskét/fülét/ egyeb kiallo reszeket, es azt probaljak huzni-vonni-szajba juttatni. Edesek. Most mar egesz sokaig elvannak magukban, nezelodnek, nevetgelnek a vilagra.

A napokban nekialltunk fotokat valogatni nyomtatasi cellal, es dobbenetes felfedezest tettunk. A babainkat mindig hihetetlenul aranyosnak es gyonyorunek lattuk, szuletesuktol fogva, es nem is mindig ertettuk, hogy hogy lehet az, hogy mig a legtobb ujszulott leginkabb kis rozsaszin bekara hajaz, addig a mieink a termeszet torvenyeit meghazudtolva eleve gyonyoruen jottek a vilagra.

De most jott a derult egbol hullampala: bar most is tunderinek latjuk oket, a regi kepeket most visszanezve kezdetben megis csak kisbekanak latszodtak. Hihetetlen. Most akkor vagy a kepek csalnak, vagy a szuletes utan a szuloember agyát elboritjak a hormonok (vagy valami tudatmodosito ketyere az agyban), es ezert van az, hogy mindenki a sajat gyereket latja a legszebbnek, pedig valojaban tenyleg kisbekak. Erdekes.

Utana is neztem ennek a dolognak a neten (ebbol is latszik, hogy a gyerekek mar jobban elvannak magukban, es tobbet is alszanak, mert van idom idonkent ilyenekre), szoval ket erdekes megfigyelest talaltam.

Az egyik az az, hogy azert van ez, hogy akarmilyen is az ember gyereke, szepnek latja, hogy felnevelje. A termeszet igy probalja biztositani a kis utod jovojet, hogy a szulokkel 'szepnek, aranyosnak lattatja ot, akik igy aztan kevesbe ereznek kesztetest arra, hogy a kezdeti nehezsegekre valo hivatkozassal kis batyuba csomagolva visszakossek a gyereket a golya orrara. Mire meg aztan a rozsaszin kod elmulik, addigra mar belerazodnak a szulok a helyzetbe es meg is szeretik a kis toportyut.

A masik pedig - amirol mar korabban is irtam asszem -, hogy az is milyen erdekes, hogy a gyerekeknek valami 80-90 szazaleka szuleteskor es az elso nehany honapban az apara hasonlit. Ez pedig szinten a termeszet (vagy Isten, vagy a Nagy Tervezo, vagy kinek-kinek hite szerint szabadon valaszthato) trukkje, hogy ezzel megint csak a baba jovojet probalja biztositani, hogy az apja is elfogadja, az apja csaladja is, stb, igy aztan megoldott a kettos gondozas, es tutira nem marad magara a baba. (Ennek persze foleg akkor volt jelentosege, amikor meg nem volt apasagi teszt, meg ilyenek...)


Mi mondjuk egyik gyereket se lattuk hasonlatosnak egyikonkhoz sem, most sem, de a csalad, ismerosok baratok idorol idore felfedezni velnek minket a gyerekek vonasaiban, de osszevissza, ki ezt mondja, ki azt. Igy aztan kenytelenek vagyunk vagy azt gondolni, hogy csak udvariaskodnak es vaktaban mondogatjak, hogy melyik gyerek kire hasonlit, vagy pedig - es mi erre az elmeletre hajlunk jobban - mindket gyerek egy jo kevereke mindkettonknek. De mondjuk ezzel az erovel pl. kis Gergo lehetne Kellér Dezso torvenytelen gyereke is...