(amint leirtam azt a sort, hogy 'most, hogy mindket gyerek alszik', abban a szempillantasban felnyoszorgott Bence... De csak mubalhe volt, mar vissza is aludt rogton, csak gondolom jelet adta, hogy azert ne bizzam el magam tulsagosan, es hogy o azert résen van...)
Most mar 10 honaposak is elmultak a kis rovidlabuak, most mar tobb foguk is van, mint fuluk, legalabbis kettojuknek osszesen 6. Azota sem voltak betegek, bar most a fogzas miatt volt egy kis nyugosseg-laz itt-ott, de nem veszes, azzal biztatjuk magunkat (meg persze oket is), hogy ez mulo allapot. Az olyan veszmadar hangokat, amiket az oviban hall az ember, hogy "ooo, a fogzas orokke tart", meg hogy "majd meglatod, 2 eves korukig folyamatosan ez lesz", meg se halljuk, mosolyogva elengedjuk a fulunk mellett, es gorcsosen bizunk abban, hogy ez a mi gyerekeinknel pont maskepp lesz. (Ugyanezt a taktikat alkalmazzuk az alvassal, az evessel, fiokpakolassal, szuloktol elszaladgalassal, boltba valo hisztizessel, es minden egyeb zurosnek tuno elethelyzettel kapcsolatban is. Ennyit tudunk, mi mast tehetnenk, nem? Kuzdunk es bizva bizunk. Eddig jol mukodik, meg sosem hagytak cserben a gyerekek, mostmar 10 honapja a 'jogyerekvagyok' ruhajuk van rajtuk, bar asszem a cserbenhagyasos, nyilvanosan hisztizos-orditos kor meg majd csak most jon... De hatha nem. Hatha nekik pont nem lesz ilyen idoszakuk... :o)
10 honapos korukra a kovetkezo trukkoket tudjak mar: mindketten ulnek, allnak, masznak elore-hatra, tapsolnak, berregnek, integetnek, Bence mar tartja a cumisuveget, es Gergo halacskat es oroszlant is utanoz. (Az oroszlan utanzasba kerult egy kis homokszem, mert akkor is csinalja, amikor az eledeluket turmixolom, ugyhogy most mar nem vagyok biztos benne, hogy vajon akkor most oroszlant utanoz, vagy csak a turmixgepet...)
Bence meg mindig sokkal ugyesebben es gyorsabban maszik, mint Gergo, aki inkabb olyan sánta kutya módon mászik, hogy csak az egyik laba van terden, a masikkal felig guggol, es azzal hajtja magat, viszont Gergo allas kozben a racsokba (vagy barmibe) kapaszkodva jon-megy már jobbra-balra. (Aztan idonkent elbizza magat, es mindket kezevel elengedi a racsokat, aminek persze elkerulhetetlenul hatalmas hátas az eredmenye, ugyhogy az utobbi par napban koppant szegenyke egyet-kettot, de majd megtanulja idovel, gondolom... :o)
2 megjegyzés:
Koszi a bejegyzest, Lilla! Mar azt hittem megszuntetted a blogirast. :)) Hihetetlen, hogy a fiuk milyen nagyok mar. Pedig nemreg szulettek, de mar lassan az 1 eves szulinapi bulijukat tervezheted! Nagyon jok a kepek, jokepu kis krapekok mindketten!
Tetszik a hozzaallasod, hogy nem masok velemenyere adsz. Nem egyformak a gyerekek es egyaltalan nem igaz, hogy azert mert valakinek toporzekol a gyereke bevasarlaskor a tieid is toporzekolni fognak. Foleg ha meg neveled is oket!
Szoval csak legyel tovabbra is jo anyuka, amilyen vagy es irjal egy kicsit surubben ha idod engedi!
Udv.
Gabi Kanadabol
Szia Gabi, koszi a biztatast, igyekszem! :o) Puszo!
Megjegyzés küldése