6 fogú lettem! - de nem mutatom meg

Már 6 fogam vaaaaan!!!! Felül kinõtt még kettõ, ugyhogy most mar fent negy van, alul meg ketto. De nem mutatom meg senkinek, legfokepp a maminak nem, mert akkor majd nem fogja olyan szépen lepürésiteni nekem az ételt, hanem akkor majd szégyen szemre rágnom kellene... hat az meg kinek hianyzik?!?

Itt van már a Kánaán...

Es igen! Eljott a varva vart pillanat: szombat reggel megérkezett a felmentõ sereg! (Fedõnevük 'granny-troop', ami kb annyit tesz: 'nagyanyó-hadtest', nagyapó kiegészitéssel)

Remenyeink szerint ezzel - legalabb alkalmankent - visszaternek eletunkbe az olyan fogalmak, mint a 'delutani alvas', egy-egy 'szabad este', hetvegen reggelente 'legalabb 7-ig alvas', stb... Mivel ovodaba nem fognak jarni most egy evig a gyerekek, igy aztan visszaallunk a vonattal munkaba jarasra, ami nekem egyenlo azzal, hogy vegre megint lesz lehetosegem olvasni reggelente a vonaton, (aminek egyebkent epp itt az ideje, mert a szokasos Women's Weekly-met mar jo 6 eve vallásosan veszem minden honapban, de az elmult nehany kiadas szinte erintetlenul gyûlik az ágyam mellett...)

Szoval igen, szegeny nacculoket bedobtuk a melyvizbe szinte rogton, szombaton erkeztek, hetfon még elvittuk a gyerekeket az oviba, elbucsuzni, meg minden, kedden itthon maradtam veluk, de szerdan mar övék volt a palya! :o) Nem is volt semmi gond, rendben ment minden. (Csutortok-pentekenkent tovabbra is itthonrol dolgozom, ugyhogy azert remelhetoleg eleg lightos lesz az egesz. Majd tudositunk a mindennapokrol! (Remelhetoleg most mar az ilyen aprosagokra, mint a blog, is tobb idom lesz... :o)

Szoval hurra, ismet bovult a csalad! Most mar hatan vagyunk egy fedel alatt. Meg szerencse, hogy eleg nagy ebedloasztalt vettunk... a gyerekek ma-holnap (tegnap?) becsajoznak, aztan nézhetünk...

Kárpetbörn

Gergo vagyok, es azert irok mert kárpetbörn nõtt a nyakamon.

Az ugy volt, hogy en csak jatszottam Apaval, es en nem kertem ezt. Es most mar vissza is akarom adni, mar mikor adhatom vissza? Szoval a hátamon fekudtem a szonyegen, (mert estenkent furdes utan mindig játszunk négyesben az emeleten egy kicsit, elalvas elott, hogy mi Bencevel jol kifaradjunk. De nem faradunk. Aztan amikor mar Maminak meg Apanak is leragad a szeme az almossagtol, akkor minket Bencevel agyba dugnak... pedig mi még jatszanánk siman reggelig... na mindegy.) Szoval ugy volt, hogy en a hátamon fekudtem a szonyegen, Apa betamasztotta a labam, en meg elrugtam magam, es akkor tok sokat csusztam a hatamon ott a szonyegen. Egyszer még a mami hasaba is beleutodott a fejem a hatam mogott. Nagyon vicces volt, nagyon rohogtunk mindannyian, ahogy ott csusztam-masztam a hatamon a foldon.

Aztan masnap az ovibol felhivták a mamit, hogy tudja-e, hogy kárpetbörn van hatul a nyakamon. A Mami meg azt se tudta hirtelen, mi az a kárpetbörn (carpet burn = szõnyeg okozta horzsolás) , de aztan hamar rajottek Apaval, hogy lehet valami osszefugges a háborús sérülésem es az elõzõ esti haton csuszkalas a szonyegen kozott... Szoval most mar akkor ez is volt, es mar nem kerem tovabb. (Bar azota mar annyira hozzamnott, hogy most novesztek egyet a terdemen is az allando kuszas-maszastol... De hat micsinaljak, ha egyszer minden, ami messzebb van, olyan erdekes?!?