Remenyeink szerint ezzel - legalabb alkalmankent - visszaternek eletunkbe az olyan fogalmak, mint a 'delutani alvas', egy-egy 'szabad este', hetvegen reggelente 'legalabb 7-ig alvas', stb... Mivel ovodaba nem fognak jarni most egy evig a gyerekek, igy aztan visszaallunk a vonattal munkaba jarasra, ami nekem egyenlo azzal, hogy vegre megint lesz lehetosegem olvasni reggelente a vonaton, (aminek egyebkent epp itt az ideje, mert a szokasos Women's Weekly-met mar jo 6 eve vallásosan veszem minden honapban, de az elmult nehany kiadas szinte erintetlenul gyûlik az ágyam mellett...)
Szoval igen, szegeny nacculoket bedobtuk a melyvizbe szinte rogton, szombaton erkeztek, hetfon még elvittuk a gyerekeket az oviba, elbucsuzni, meg minden, kedden itthon maradtam veluk, de szerdan mar övék volt a palya! :o) Nem is volt semmi gond, rendben ment minden. (Csutortok-pentekenkent tovabbra is itthonrol dolgozom, ugyhogy azert remelhetoleg eleg lightos lesz az egesz. Majd tudositunk a mindennapokrol! (Remelhetoleg most mar az ilyen aprosagokra, mint a blog, is tobb idom lesz... :o)
Szoval hurra, ismet bovult a csalad! Most mar hatan vagyunk egy fedel alatt. Meg szerencse, hogy eleg nagy ebedloasztalt vettunk... a gyerekek ma-holnap (tegnap?) becsajoznak, aztan nézhetünk...
2 megjegyzés:
Sziasztok!
Először is köszönöm, immár a saját nevemben a sok biztatást. Nektek meg sok sok boldog percet órát kívánok így együtt sokan. Éljen a Naccülő hadtest :)
Puszi Meli
Szia Meli, mar hianyoztal... ;)
Megjegyzés küldése