Évértékelõ beszéd - 2008.

Kedves családunk, rokonaink, barátaink, Mami és Apa barátai, ismerosei es ismeretlenei!

Eltelt eddigi eletunk legnehezebb eve, a 2008-as, ugyhogy gondoltuk, attekintjuk a tortenteket. (A Mamit kertuk meg, hogy irja le a velemenyunket, de annyira vontatottan haladt, hogy csak tobb hetes csuszassal tudjuk megjelentetni a gondolatainkat, raadasul nehany hete egyszer, amikor mar pont befejezte az egesz beszedunket, le is fagyott neki (vagy mi), es akkor mérgességbol nem is jott tobbet a blog kozelebe, egeszen mostanaig.)

Szoval 2008.
Az ev elejere nem nagyon emlekszunk, mert meg nagyon kicsik, es rovidmemoriajuak voltunk, es akkor meg amugy is tok unalmas volt az elet, mert mast se csinaltunk, csak ettunk meg aludtunk. (A Mamiek erre kicsit maskepp emlekeznek, dehat mit tudjak ok, ok mar oregek es rossz a merómiájuk.)

Aztan beindult az elet. Elkezdtunk tarsasagi eletet elni, kirandulni jarni, baratnoink is voltak-vannak, hamar rajottunk, hogy bar kicsik az ujjaink, de kivaloan kore tudjuk csavarni az egesz felnott lakossagot. (Ebben az ovodai tapasztalatok sokat segitettek...)

Az elmult evben sok felfedezest is tettunk, ezek kozul a legjelentosebbeknek a kovetkezok bizonyultak:

• ha egeszen sok szoloszemet gyomoszolunk a szankba egyszerre, ugy sokkal tobb levet tudunk a ruhankra csorgatni, es viszonylag hamar elerhetjuk, hogy meztelenkedhessunk a szoba kozepen;
• az oklunk semmilyen korulmenyek kozott nem fer a szankba teljesen, akarhogy is probaljuk (ezt azert nem adjuk fel, es tovabb kuzdunk);
• barmilyen rosszasagot csinalunk, csak nevetni kell utana, es jo szorosan odabujni valakihez, es mar meg is van bocsatva minden (ezt mar csaknem tokelyre fejlesztettuk);
• nem az szamit, hogy hany fogad van, hanem hogy mennyire vagy ehes;
• ha hétszer elkuldenek a magnotol, hogy ne birizgald, nyolcadszorra is erdemes nekifutni, mert lehet, hogy akkor szerencsevel jarsz (de kilencedszerre szinte biztos);
• a babbabbabbabba illetve a mammammammamma hangsorral gyakorlatilag barmit el tudunk erni, akkor meg minek torjuk magunkat a beszeddel;
• sikitani vicces, barhol, barmikor, akarki akarmit mond;
• a harapás nyoma meglatszik, inkább fejenverni érdemes a másikat, ha valami nem tetszik;
• egyik cumi sem olyan, mint a masik, erdemes mindegyiket egyesevel kiprobalni egymas utan, akar tobbszor is;
• akarmilyen gyorsan is hajtjuk a kis hintatacsacsit vagy hintabocit, sosem erunk ki vele a jatszoterre.

Osszessegeben pedig az elmult ev jo volt. Az eddigi eveink kozul ez volt a legjobb. BUEK.