Panda baba jelentkezik

Hát én eddig még nem mondtam semmit, de most már muszáj vagyok szólásra jelentkezni, mert már nem bírom magamban tartani, úgyhogy elmondom most mar kereken-perecen, hogy harmadik gyereknek lenni szívás. Nem kicsit, nagyon.

Mert vegyük például a fürdést. (Nem mintha annyira rajonganék a fürdésért, dehát akkor is.) A fiúk fürödhetnek a nagy kádban, ráadásul együtt, engem meg csak bezsúfolnak egy kis kék mûanyag kádba, egyedül. (ami ráadásul kék!!!! pedig kislány vagyok, az már világosan látszik! tiszta ciki!) Aztán a fiúk mesélték, hogy õket még masszírozták a mamiék, meg forralt vizes vattapamaccsal mosdatták, meg mifene, engem meg már csak megmártanak a vízben, áttörölnek egy kis kendõvel (ami hol szappanos, hol nem) és annyi... Semmi masszázsolaj, meg babatorna... Ha szerencsém van, akkor esetleg kapok pár percet, hogy úszkáljak kicsit a kiskádban még mosdatás után, de rendszerint azt is csak akkor, ha a pelenkázót még épp valamelyik testvérem foglalja és én nem férek már oda...

Ráadasul sokszor tök nagy hangzavarban kell fürödnöm, mert a fiúk összevesznek valamin a kádban, vagy csak nem akarnak fürödni, vagy még kijönni nem akarnak, vagy hajat mosni, vagy valami, es akkor ordítanak, mint a sakál. (Nem tudom, mi az a sakál, de biztos nagyon ordíthat, mert Apa mindig ezt mondja, amikor visítanak a fiúk.)

És akkor azt még nem is említettem, hogy a Mamiék folyton mutogatnak a fiuknak, amikor mossák a hajam, a fiúk meg tátott szájjal néznek a kádamba és kopogtatják a falon keresztül a talpamat...

De a legnagyobb szégyen az az, hogy néha egyáltalán nem fürdetnek meg... Amikor pl a fiúk nagyon nyûgösek, vagy már álmosak, vagy valami, akkor az én fürdésem teljesen elmarad... (Jó, mondjuk mire õket befejezik, én már sokszor elalszom, és azt mondjuk értékelem, hogy ilyenkor már nem keltenek fel pancsolni, ez rendes tõlük... De ilyenkor jön a Mami a gyenge dumával, hogy úgyis vannak olyan elméletek, hogy nem is jó a babának a mindennapos fürdés, meg hogy amugy sem dolgoztam egesz nap a bányában, nem is vagyok olyan piszkos...

De a furdes csak egy dolog. Ott vannak peldaul a ruhák. Csomószor elõfordul, hogy a fiúk régi, kinõtt, kék (!) pizsamájában kell aludnom... Vagy hogy napközben kék (!) csíkos rugdalózót adnak rám. Botrány. Es a babakönyveim is már elõ-rágcsáltak

Azt is egy kezemen meg tudnám számolni, ha tudnék számolni, hogy peldaul a cumim hanyszor volt sterilizalva

Es a multkor is. Elojott rajtam egy csomo kis piros kiutes. En mar teljesen betojtam, hogy igy maradok, erre mit csinaltak a Mamiek? Ahelyett, hogy rohantak volna velem a korhazba, csak megnyomogattak, hogy eltunik-e, es vegul abban maradtak, hogy ha hetvegeig nem mulik el, ESETLEG megmutatjak a doktorbácsinak. Hat tortenik ilyen egy elso gyerekkel? Tutira nem. (Mondjuk vegul elmult.)

Na és a fényképek. A fiúkról annak idején egy nap alatt több fényképet csináltak, mint rólam eddig összesen...

Szóval tuti, hogy a harmadik gyerekség szívás. Bence mondta, hogy esetleg írjak az ombucmanónak, annak idején õ is azt csinálta tejecske ügyben.

Mindenesetre láttam, hogy a mami ma lencsét fõz, úgyhogy majd este megpróbálok beszélni Gergõvel, hátha eladná nekem az elsõszülöttségét...