Betegszoba

Az elmult hetekben tiszta betegszoba volt nalunk... A gyerekek kezdtek enyhe kohecselessel, ami aztan atragadt Balazsra, de o kemenyen ellenallt es nem dolt be, kozben a gyerekek viszont tovabbnyomtak a kohogest, Gergo viszonylag konnyen atesett rajta, nehany adag panadol utan nyoma se volt rajta a betegsegnek, Bence szorosan kovette minden tunetben ket nappal kesobb, de ot le is dontotte a labarol, lazzal, elesettseggel, mindennel. Legszivesebben egesz nap csak olben gunnyasztott volna... Ugyhogy Bence itthon maradt velem meg Pannaval egy napot, nem ment oviba.

Kivancsi voltam, hogy milyen az, amikor a fiuk kozul csak egyikuk van itthon... (Igazabol az lett volna a legerdekesebb, ha Panna sincs itthon, csak Bence, de ehhez a kiserlethez nem voltak adottak a feltetelek...)

Reggel Bence is ugyanugy keszulodott az ovira, mint Gergo, bar mondogattuk neki, hogy csak Gergo megy egyedul Apaval, Bence itthon marad. Latszolag meg is ertette, de azert a reggelit o is megette es fel is oltozott, es fogta a kis mesekonyvet, es jott puszit adni, hogy akkor o is megy a kocsihoz es indul az oviba. De o maradt. Nem banta kulonosebben, szepen integetett Apanak meg Gergonek, aztan szaladt vissza jatszani a szobaba. En pedig le tudtam ulni meselni neki, csak neki, ugy, hogy kozben ult az olemben, aztan rajzoltunk kettesben, es foztunk is, nagyon jo volt.

Egy gyerekkel, vagy ket kulonbozo koru gyerek mellett ezek teljesen termeszetes pillanatok lehetnek, de ikrek mellett ez szinte elkepzelhetetlen. Hiszen mindig mindketten ugyanannyit akarnak beloled, es mi sem tudjuk onfeledten atadni magunkat az egyikukkel valo foglalkozasnak, hiszen kozben mindig figyelni kell a masik (ketto) gyereket is, hogy az se essen fejre sehonnan es lehetoleg a mosoport se egye meg mind. Szoval ezek az onfeledt pillanatok nekunk kimaradtak, vagy legalabbis mashogy valosulnak meg. Plusz allandoan igazsagosztas van, mert persze mindig pont ugyanaz kell mindkettonek, akkor is, ha van belole ketto vagy harom teljesen egyforma, akkor is PONT az az egy kell, ami epp a masiknal van. Most, hogy csak ket gyerekkel voltam otthon, es Panna jo kislany modjara ataludta szepen a delelottot, nyugodtan tudtam jatszani Bencevel, nem volt hiszti, helyette vidam kozosen evés volt, kozosen jatszas, onfeledt szorakozas osztatlan figyelemmel. Nem kellett versengeni semmiert, nem kellett vitatkozni semmin, es tok bekesen telt a nap.

Erdekes volt, hogy mennyire hianyoztak egymasnak. Illetve hogy Bencenek mennyire hianyzott Gergo... (Gergot nem lattuk napkozben, de az ovono azt mondta, hogy ugyanugy jatszott, ahogy szokott, nehanyszor mondta, hogy Bence, Bence, de alapvetoen jol elvolt egesz nap.) Bence viszont sokszor emlegette Gergot, alvas utan is rogton ot kereste, es pl amikor inni kinaltam neki, akkor hozta Gergo vizesuveget is.

Aztan delre elmult az idill, Panna felebredt es nyugos lett, Bencen is addigra jott ki jobban a betegseg es csak csimpaszkodott a nyakamba, aludni nem akart, nem is nagyon tudott a kohogestol, Panna szinten a szeretetemre vagyott, szoval a nap hatralevo reszet megszenvedtem.

Amikor viszont hazaert Apa Gergovel, hat az fantasztikus volt. Mar messzirol kiabaltak egymasnak a fiuk, Bence mar reszketett, amikor meghallotta Gergo hangjat, es sikoltozott, amikor bejott az ajton, aztan ugy jatszottak-birkoztak, mint ket kiskutya, nagyon orultek egymasnak, edesek voltak! Még meg is oleltek egymast, minden elozetes nelkul. Jo volt nezni oket.

Most azt tervezem, hogy esetleg kiveszem oket az ovibol mindkettot heti egy-egy napra, de kulon-kulon. Nem is annyira kinzasbol, hogy elvalasszam oket egymastol, hanem inkabb a magam oromere, hogy elvezhessem mindkettot onmagaban is kicsit. Ha meggyogyul Panna, (mert kozben o is lebetegedett, velem egyetemben) csinalok is egy probafutast ebbol, de egyelore azert nem mondom fol az ovit...