Neked hány ingered van?

Gergõnek valamelyik nap felfordult a gyomra az autóban, mikor egy füstös teherautó mögött haladtunk hosszan. Hányt is, szép fehéret, az indulás elõtt felhajtott pohár tej folyományaként, (ami egyébként remekül mutatott a sötétkék gyerekülésen).

Azóta ez idõrõl idõre elõkerül, (gyakorlatilag naponta), hogy mitõl milyen szinüt fog hányni... Rendszerint evés közben persze... "Mami, a dinnyétõl pirosat hányok majd apa kezébe!" "A husitól barnát!" "De mitõl hányok majd sárgát?" Stb...

Közben én is sikerrel bekapkodtam egy egynapos hányós virust, és mondtam nekik, hogy "ne ugráljatok a hasamon, mert hányingerem van", vagy ilyesmi. Hát ez is maradandó élmény lehetett nekik, mert azóta Gergõ szabálytalan idõközönként rákérdez, hogy "Mami, neked hány ingered van? Nekem három. Vagy csak kettõ, most inkább csak kettõ van."

Es a kis orvosi táskájukban levo hánytálat is rendszeresen odanyomkodjak egymás szája elé, hogy abba kell hányni, es már Panna is simán belejátékhány...

Most már csak azon drukkolok, hogy lehetõleg senki se szedje be a klasszikus fosós-hányós virust az oviból, mert bele se merek gondolni, hogy az milyen szerepjátékra ösztönzi majd õket...