Hogyan (illetve hogyan ne) igenyeljunk ausztral utlevelet

Kisebb kalvarian estunk at az utobbi napokban-hetekben ezugyben. Az allampolgarsagot ugye megkaptuk mar januar 26-an, de akkoriban nem volt fontos az utlevel, fenykepunk se volt, nyar is volt, kutya se akart vele foglalkozni. Most azonban, hogy a hazautazasunk mar igencsak kozeleg (jipiii!), es hazafele megszallunk egy ejszakat Dubai-ban az Emirates jovoltabol, mindenkepp ki szerettuk volna valtani az ausztral utlevelet, mivel azt a tanacsot kaptuk, hogy sokkal jobban jarunk, ha ausztral utlevellel megyunk vilagot latni (pl. Dubaiba is), mert 'jobb szemmel neznek', es a vamot is konnyebben usszuk meg. Ugyhogy elkezdtuk az igenylesi procedurat.

Eleinte konnyunek tunik, hiszen online ki lehet tolteni a jelentkezesi lapot, amit aztan szemelyesen kell beadni valamelyik postan, ket szabvanyos utlevel fenykep kisereteben. Nahat, mi sem egyszerubb! Az allampolgarsagkor leadott fotoinkat semmikepp sem akartuk hasznalni, mert bar a Balazse elment, az enyem szornyen sikeredett, ranezesre is ket honap felfuggesztettet varrnának a nyakamba a legbaratsagosabb repteren is, ugyhogy mindenkeppen ujat szerettem volna csinaltatni. Balazs csinalt rolam nehany verziot valami jobb pillanatomban, kinyomtattuk, kiraly, kesz vagyunk.

Az utlevel kerelemhez csatolni kell egy nyilatkozatot is, valakitol, aki legalabb egy eve ismer, o maga is ausztral allampolgar, nem rokon, nem el velunk, es van neki is legalabb ket evig ervenyes utlevele. (Ez nem annyira egyszeru, mint elso hallasra tunik, mert uj bevandorlokent viszonylag kevesen ismernek hosszu ideje, foelg ausztral allampolgarok, raadasul nem is mindenkinek van utlevele. De vegul is Perry, Lidija ferje, akikkel kempingezni szoktunk menni, bevallalt minket. Ennek a 'guarantornak' (mert igy hivjak ezt, aki alairja a kerelmedet) ala kell irnia a fenykepeket is, es igazolnia kell, hogy a kepen valoban en vagyok, es nem retusalt kep, stb... El is mentunk Lidijaekhoz, alairtak mindent, kesz, mehetunk a postara.

Egyik ebedszunetben szepen osszeszedtuk a papirokat, es kimentunk a fopostara, hogy majd mi most bizony jol beadjuk a kerelmunket. De nem hagytak, mert mondtak, hogy utlevel kerelmet bizony csak reggel 9.30-11.30 illetve 2.30-4.30 kozott vesznek at. Szuper. Persze aznap tobbszor mar nem tudtunk kimenni, mert tele voltunk munkaval. Nem baj, majd masnap. Masnap megint megyunk, most mar a megfelelo idoben, viszont ekkor vettuk eszre - amit eddig valahogy nem lattunk sehol - hogy az allampolgarsagi oklevelunket is hozni kellett volna. Oke, akkor majd masnap. Amikor masnapra keszulodtunk, azt vettuk eszre, hogy a sok hozom-viszemben, meg az idegessegben elhagyhattuk a fotokat valahol, mert nincsenek a dosszieban, amiben az osszes tobbi cucc volt. Szuper. Hazamentunk, es hetvegen ujabb fotokat csinaltunk ezuttal Balazsrol, kinyomtattuk es kesz. Most mar csak ujra ala kell iratni Perryvel. Telefon, gyors egyeztetes, nagyon rendesek voltak, meg aznap este at is szaladt Balazs a kepekkel, es Perry ujbol alairta oket. Masnap megint be a postara, Balazse vegre rendben van - bar az ugyintezo csajszi kotozkodott ezzel-azzal - de vegul is elfogadta, beadva, vegre. Az enyemet viszont nem fogadta el, mondvan, hogy tul kicsi a fejem a kepen... Az arcom nem eri el a mintakent megadott 'vonalakat'. Mondtam, hogy hat mi azt gondoltuk, hogy a fejemnek (hajjal egyutt) kell benne lenni a keretben, de o meg eroskodik, hogy nem nem, es hogy a hajam nem is erdekel senkit, csak az arcom a lenyeg. Oke, akkor csinalunk ujat, ezen ne muljon, photoshopban 2 perc alatt lehet nagyobb arcot kerni magamnak. ;o) Kinyomtattuk, levagdostuk, ujabb telefon Perrynek (aki elott eddigre mar teljesen szegyenkeztunk a herce-hurca miatt), de kiderult, hogy o most bizony 3 napig Melbourne-ben van, es csutortok este 9.30-kor szall le a gepe, 10-re otthon van, addigra menjunk oda hozzajuk, es alairja megint. Ugy is lett, tegnap elmentunk, alairta megint. Ma reggel bementem az itteni North Lakes-es postara, a megadott 9.30-11.00 intervallumban, de azzal fogadtak, hogy bizony idopontot kellett volna kernem... (Nagyon kellett koncentralnom, hogy ne robbanjak fel ott rogton, teljesen otthon ereztem magam...) Okesz, gyorsan csinaltam idopontot egy jo oraval kesobbre, amikor is vissza is mentem, es bemutattam minden papirt megint. A fenykep. Mondja a csajszi, hogy hat ezen bizony tul nagy az arcom... A jobb szemem alig eszrevehetoen rangatozni kezdett, es melylevegot veve elmeseltem a tortenetemet, mire azt mondta, hogy adjam oda a multkori, elso fenykepet, es azt elfogadja, az tokeletes. Ugyhogy igy tortent, vegul is beadtam en is, nagy nehezen.

Szoval, azert itt se megy minden annyira konnyen.

Hogy legyen azert valami pozitivum is a dologban, az azert figyelemre melto, hogy a Balazs utlevelet kedden adtuk be, es tegnapra (csutortokre) mar kesz is volt...
Es az is pozitivum, hogy utkozben, mikozben setaltam le a postara, jott mellettem egy oriasi kenguru itt a parkban. :o) Kicsit megijedtem tole, mert nagyon nezett, es at is mentem a jarda messzebb eso felere, de vegul is nem bantott, csak bekesen ragcsalta a fuvet, es kozben a szeme sarkabol figyelt, hogy nem eszem-e en is az o fuvebol. Vagy valami.