Bunnings off – avagy miert kiraly fejenkent csak egy munkahely :o)

Hat eljott ez a nap is. :o) Ket ev utan tegnap vegre felfuggesztettuk aldasos mukodesunket a Bunningsnal. El se hiszem. Igazabol azert nem leptunk ki teljesen es vegervenyesen, mert igy, hogy alkalmazasban maradtunk, igy tovabbra is hasznalhatjuk a dolgozoi kedvezmenyeket :o), plusz sosem lehet tudni, hogy mit hoz az elet, ugyhogy biztos ami biztos alapon megtartottuk azert statuszunkat, es ha a jovoben megszorulunk es szuksegunk lesz egy kis extra munkara, (=penzre), akkor barmikor visszamehetunk.

Erdekes volt otthagyni oket tegnap. A fonokok nagyon rendesek voltak, megmondtuk oszinten, hogy mi a helyzet, hogy a fo munkahelyunkon probalunk elobbre jutni, es hogy most nem kerunk shiftet 3 honapig, mert mas dolgokra koncentralunk, es mondtak, hogy persze, megertik, semmi gond, minden rendben, szoljunk, amikor vissza akarunk jonni. Jipi. :o) Aztan megmondtuk a kollegaknak is, es nagyon szomorkodtak es az egyik srac meg sirt is. ;o) (Az, amelyik volt is egyszer nalunk kiprobalni a meggylevest, meg aki amugy is mindig meg akar tanulni magyarul, egy fiatal kis 18 eves srac. A meggyleves annyira izlett neki – pedig az teljesen idegen az ittenieknek, a meggyet nem is ismerik eleve, nem is beszelve a belole keszult rozsaszin levesrol… - szoval annyira izlett neki, hogy eljott hozzank megtanulni, hogy hogy kell csinalni, es aztan otthon csinalt a csaladjanak, de senki sem merte megkostolni, ugyhogy egyedul ette meg vegul az egeszet.)

Az biztos, hogy mi is szomoruak vagyunk otthagyni oket, mert amugy nagyon jo es vicces esteket toltottunk ott, csak hát faraszto a ket munka egyutt. Amugy maga a ceg meg a kollegak nagyon jo elmeny volt, es sajnalom, hogy ennek vege. Nagyon sokat tanultunk toluk, angolul is, meg amugy is, hiszen azert minden alkalommal 3-4 orat folyamatosan beszelgettunk mindig mindenfelerol, igy millio olyan informaciohoz jutottunk, amihez amugy esetleg csak evek multan jutottunk volna. (Peldaul a legtobb slang-et ezektol a sracoktol tanultuk, es az oktatasi rendszerrol, ilyesmikrol is toluk tudtam meg a legtobbet.) Nem is beszelve arrol, hogy szereztunk nehany igen jo baratot is (pl. a szerb baratnonk Lidija, de tobben is vannak, csak oket nem ismeritek, mert meg nem irtam roluk a blogon). Szoval osszessegeben nehez szivvel hagyjuk ott oket, de az extra idonek viszont nagyon orulunk, hogy mostantol szabadok az esteink. Igy tudnam osszegezni a helyzetet. :o) Mar el is terveztuk, hogy majd hetente nehany reggelen eljarunk uszni oda a lakopark uszodajaba es onnan megyunk egyenesen dolgozni, a tobbi napokon meg majd setalunk meg biciklizunk estenkent. (Majd ezugyben referalok nehany honap mulva, hogy mennyire tartottuk ezt be…)

Osszefoglalva a dolgokat, hogy valami ertelme is legyen annak, hogy ezt az egeszet beirtam ide: tobb mint 4 eve vagyunk itt most mar, es eddig mindig volt masodik munkank. Most van eloszor, hogy fejenkent csak egy allasban dolgozunk. A helyzet az szerintem, hogy ketsegtelen, hogy nagyon jok itt a korulmenyek, es konnyebb is boldogulni, mint otthon. De azert itt is meg kell dolgozni mindenert, csak esetleg az a kulonbseg, hogy itt ha dolgozol, akkor gyakoratilag barmit elerhetsz, belathato hataridon belul. Ertelemszeruen, minel tobbet dolgozol, annal hamarabb ered el ezeket. Mi eddig ugy gondoltuk, hogy elsokent azt szeretnenk elerni, hogy legyen egy sajat otthonunk, es ezert vallaltunk sok munkat, hogy ezt hamar elerjuk. Most, hogy mar ‘igazi’ munkank van, szakmabeli, megbecsult (viszonylag), most mar hirtelen az ido valt ertekesebbe, es most mar elvezni szeretnenk az eddig elert dolgokat, meg a még elottunk allokat. Ugyhogy most visszaveszunk munkafronton, es most jonnek a pazarlas evei! :o) Na jo, nem egeszen azert, de most kezdjuk majd el igazabol felfedezni az orszagot, most voltunk csak otthon harom ev utan, es most kezdjuk el nem az ara alapjan valasztani a dolgokat, amiket veszunk. Es persze most kezdjuk el latolgatni a befektetesi lehetosegeket is, hogy azert tovabbra is tervezzunk egy kicsit elore. :o)

Mindent egybevetve egyaltalan nem bantuk meg, hogy igy csinaltuk, minden eddigi munkahelyunknek megvolt a hosszutavu ertelme, mindenhonnan tanultunk, kaptunk valamit az extra kereseten kivul is. Nekem az elmult negy evben 6 munkahelyem volt (ebbol 2-3 mindig parhuzamosan), es Balazsnak is 4. Sot, most hogy igy utanaszamolok, neki is 6 volt. Tiszta. Ezalatt rengeteg ismeretre tettunk szert az ausztral elettel, szokasokkal, kulturaval, rendszerrel, minden turoval kapcsolatban million szemszogbol, nem kis mertekben fejlodott az angolunk es egyaltalan az egesz kommunikacionk, es persze a legjobb, hogy széles barati korre tettunk szert mind hazank fiai koreben, mind pedig ausztralok (es egyeb nemzetek fiai) kozott. Nyilvan nem ez az egyeduli udvozito ut, szazmillio modon lehet boldogulni, csak bemutattam egyet.

Hogy valami konnyedebbrol is meseljek, a heten annyi finomat foztunk, hogy csak na! Ugy kezdodott, hogy Tib es Verocs athivtak minket egyik nap vacsorara, es baranyos kuszkuszt foztek, amit mi nem nagyon ettunk még elotte. Se kuszkuszt (cous cous), se baranyt igazan. De ez nagyon finom volt!!!, ugyhogy a hetvegi bevasarlasnal be is szereztunk egy kis kuszkusz-alapanyagot, es baranyt is vettunk grillezesi cellal. (Marmint nem egy egesz baranyt ertelemszeruen, mert az nem ferne be az ajton, nem is beszelve arrol, hogy hogy tudnám rabirni arra, hogy maradjon fent a grill suton es ne ugraljon folyton…) Egy adag kuszkuszt mar megettunk, lecsot csinaltam hozza, fini volt, de meg kicsit gyakorolni kell, es ki kell tapasztalni, hogy mi mindennel lehet vagy kell izesiteni, hogy igazan finom autentikus kuszkusz valjon belole. :o) A baranydarabkakat pedig meggrillezzuk a hetvegen! :o)

Meg mindig tartjuk az ujevi fogadalmunkat az egeszseges eletrol, en jarok szepen gymbe jogyerek modjara, Balazs keszul Poszaval a juliusi maratonra, es nagyon egeszsegeseket eszunk, csomo salata, meg minden. Egyelore nagyon elvezzuk, de majd igazan ertekelhetot nehany honap mulva tudok ezugyben mondani. :o) (De azert elotte majd még irok!)