Keresztszulok lettunk!

Bizony-bizony. Egy óvatlan pillanatban egyszer csak keresztszulokke lettunk. :o) Anett es Tibor gyonyoru pici bogara (aka Borcsi) mostantol mar a mi pici keresztlanykank.

A keresztelo most vasarnap volt egy Sunnybank-i katolikus templomban, kepek itt.

Ugy volt, hogy a Kovacs csalad 3 napra erkezett hozzank Melbourne-bol, hogy itt tartsak a keresztelot Brisbane-ben. Mind nagyon szomorkodtunk, amikor Tiborek jo allast kapva lekoltoztek Melbourne-be novemberben, igy most nagy volt az orom, hogy megint lattuk oket! A kicsi hihetetlen sokat nott, fejlodott, okosodott (2 honaposan koltoztek el, most meg mar majdnem 5 honapos!) Sokat vigyorog, nem sokat alszik, es imad furodni!

Jo(?) keresztszulokhoz meltoan mar gondolkodtunk egy ideje, hogy mivel is lepjuk meg oket. Aztan annyira tanacstalannak bizonyultunk, hogy megkerdeztuk Anettet, hogy megis minek orulnenek. Szegeny mondott is egyet (plafonrol csungos, szélfútta fa allatkak madzagon), de ilyet a fold hatarol se tudtam elokeriteni, igy kenytelen voltam megis sajat otletekre hagyatkozni. (Itt kell megjegyeznem, hogy Balazs egy ponton bepróbálkozott azzal az otlettel, hogy mi lenne, ha egy MP3 lejatszót vennénk a kicsinek, es o vigyazna ra, amig Borka 18 eves nem lesz… No comment.)

Csutortokon teljes ketsegbeesesben elmentunk Balazzsal vasarolni Borikanak. Hat meg kell mondjam, hogy – a varakozasokkal ellentetben - NAGGGGGYON elveztuk, es most aztan mar tenyleg alig varjuk, hogy sajat gyerkoc legyen, mert még ennyi kiraly cuccot, mint amit kapni lehet, hihetetlen!!!! Egyik jobb volt, mint a masik! Mindenfele ketyerék, jatekok, bizgentyuk, minden mennyisegben! Egy laza ket oracskat elnyomogattuk a mindenfele jatekokat a jatekreszlegen, aztan nagy tanakodás után sikerult kiválasztanunk egy játék station szeru dolgot, ami egy kis sator szeruseg, de mindenfélévé át lehet alakitani: bujocskazo izévé, bábszinhazza, fekvo vacakka, jatszo szonyegge, szoval mindenfeleve tenyleg, teljes orulet. Aztan vannak rajta kis plüss figurak, mesekonyv darabkak, muanyag formak amiket be kell dugdosni mindenfele lyukakba, szoval tenyleg vegtelen moka. :o) Nagyon tetszett nekem, es remeltem, hogy majd jatszik velem Borika. :) Amikor kibontottuk, a felnottekbol is nagy izgalmat valtott ki, gyorsan osszeszereltuk, bele applikaltuk a kicsit a kozepebe, es feszulten figyeltuk, ahogy Borika eletre szolo baratsagot kot a kis sator oldalara ragasztott kismajommal es tarsaival. Nagyon aranyos volt. (Kozben Anett kuldott otthonrol kepeket, ahogy Borika magaeve teszi a satrat, mellekeltem, szerintem tetszik neki. :o)

Pentek este atmentunk Meliekhez, hogy talalkozhassanak Anettek mindenkivel, aki kivancsi volt rajuk, Meli szervezett egy nagy ossznepi kerti sutogetest. Borcsit betettuk a medencebe egy kis narancssarga uszogumiban, eleteben eloszor, de lathatoan nagyon tetszett neki es egyaltalan nem felt. (Nyilvan nagyon bator kis keresztlanyunk van, biztos tolunk orokolte. :o)

A sutogetes is isteni volt, finomakat ettunk, megneztuk az Australia Day tiszteletere rendezett tuzijatekot a tetorol, aztan Anettek hazamentek hozzank lefektetni a kicsit, mi meg maradtunk még kicsit uszkalni. Este 10-ig vadultunk a medenceben, allati jo volt, macskaztunk, krokodiloztunk, meg minden, es annyira mokas volt az egesz, hogy el is hataroztuk Balazzsal, hogy a kovetkezo nagy beruhazasunk az a medenceepites lesz, mert nagyon allat! :o)

Aztan szombaton csak szinyeltunk otthon, elmentunk Borcsival setalni a kornyeken, plusz Anettek elmentek meglatogatni nehany itteni ismerost. Vasarnapra volt aztan meghirdetve a keresztelo, ahova mar Zsuzsiek is tudtak jonni a kis Benivel (aki a mult heti talalkozasunk ota is hatalmasat nott es igazi kisfius formaja lett, Zsuzsi levagta a hajat is, tunderi, mosolygos gyerek, meg kell enni ot is minden alkalommal, amikor latjuk. Fel is teszek egy kepet, hat o Beni, a hodito. :o)

A keresztelo maga nekem (meg biztos a tobbieknek is) eleg csalodas volt, egyreszt azert, mert az elozetes varakozasokkal ellentetben csoportos keresztelo volt, tehat rajtunk kivul meg masik harom babat kereszteltek. Ez meg nem lett volna tul nagy baj, de a papbol egy arva szot nem hallottunk, meg szerencse, hogy elotte kiosztottak a szoveget, hogy mikor mit kell mondani, mert amugy fogalmunk nem lett volna az egeszrol. Aztan az is nagyon erdekes volt, hogy a keresztszuloknek elvileg semmi szerepuk nem volt. Meg a keresztviz ala is a szulok tartottak a babat. Pedig ketszer is megkerdeztuk, hogy biztos-e, hogy igy kell, de igy kellett. Erdekes... Nem volt szemelyes az egesz egyaltalan, nem volt se utana se elotte semmi ott a templomban, kiosztottak a keresztleveleket, aztan sanyi.

Nagy varakozas elozte meg a ket kicsi (Beni + Bori) talalkozasat, mert a legutobbi talalkozasuk alkalmaval (ket honappal ezelott) bimbozo szerelem korai jeleit veltuk felfedezni mi felnottek, es most kivancsian vartuk a folytatast. Beni is tunderi volt az egesz keresztelo alatt, nezegette Borikat, odaadta neki a nyalogatos kutyajat is jatszani, es egyszer megsimogatni is megprobalta. Szoval nincs mese, ez a szerelem az egben kottetett. :o)

A keresztelo utan elmentunk a vendegekkel egy kavezoba, es ott beszelgettunk meg egy kicsit a ceremonia utan, aztan sajnos Anetteknak indulni is kellett a repulohoz, ugyhogy kivittuk oket Meliekkel egyutt. A gep kesett kicsit, de Borcsi nagyon jol birta, sot a repulon nagy sikert aratott a stewardessek koreben, egymas kezebol kapkodtak a gyereket. :o) (Mondjuk meg tudom erteni, mert tenyleg nagyon ari. :o)

Tovabbi kepek itt a 'Keresztelo' galeriaban.