34. het

Hat ezt is megertuk, 34. hetesek a babak odabent. Hihetetlen. Es az is hihetetlen, hogy mar 6 hete minden egyes reggel azzal ebredunk, hogy hal’Istennek, hogy egy ujabb ejszaka eltelt es meg mindig 3-in-1 vagyunk. :o)

Most mar tobb, mint egy hete, hogy itthon vagyok, es bar a napjaim nagyon hasonloak a korhazi napokehoz (=fekszem, olvasok, szuszmorgok, kisebb megszakitasokkal), azert megis csak ITTHON vagyok, es ez teljesen mas. Mar az inzulinozast is egeszen megszoktam, bar azert azt nem hiszem, hogy hianyozni fog, ha egyszer tul leszek rajta…;o)

A hasam egyre nagyobb, benne a gyerekek is, akik most mar egyre inkabb kezdik kinoni a helyuket odabenn, es folyamatos rugdosassal tuntetnek az embersegesebb banasmodert es a tobb helyert – mindhiaba. (Remelem, ebbol hosszutavon csak azt szurik majd le, hogy az eroszak nem vezet sehova, hiaba rugdosodnak ezerrel, es mire kint lesznek, majd megprobalnak mas, bekesebb modon ervenyt szerezni az akaratuknak. :oD (Mos’ mér’? Almodozni szabad, nem?)

Nehany hete az egyikuk kinyomta a kis sarkat a hasamon, de annyira, hogy szabalyosan meg tudtam fogni! Aztan kicsit megijedtem, megsimogattam, es visszanyomtam. De aztan rogton kinyomta ujra. Megint megsimogattam, es megint visszanyomtam, jatekbol. De aztan egy darabig nem nyomta ki tobbet. Mostanaban viszont ujra rakaptak erre a foglalatossagra mindketten. Viccesek. (Az egyetlen, amit nem talalok annyira viccesnek, az az, amikor a babak a bordam ala nyomogatjak be a labukat, na az nem vicces. Ertem en persze, hogy kell a hely, meg minden, de hat akkor is… De ezen kivul tenyleg semmi mas kellemetlenseget nem okoznak, nem is okoztak eddig sem. Jogyerekek nagyon.*)

*Ezt az allitasomat felulvizsgalom es ujra ertekelem majd nehany honap mulva.

Hetvegente, mikor Balazs itthon van, probalunk elintezni olyan dolgokat, amik a korhazban toltott ido miatt elmaradtak. Tok jo, mert szinte minden nagyobb boltban van kerekesszek, amit a faradt/oreg/terhes vasarlok hasznalhatnak a vasarlas idejere, igy aztan egy csomo helyet be tudunk jarni anelkul, hogy a vegere kipunnyadnek, nem is beszelve az ido tenyezorol, ami a tolokocsi hasznalata eseten joval rovidebb, mintha gyalog totyognek… Igy aztan az elmult hetekben mar ilyeten forman eljutottunk a frissen nyilt felujitott Westfieldbe, ahol is vettunk a kicsiknek meg magunknak nehany meg hianyzo vackot, voltunk a Bunningsban is, ahol a regi ismerosok udvozlesen tul vettunk is ezt-azt, neztunk uj, nagyobb hutot, mert a regit mar ketten is kinottuk, voltunk a kerteszetben is, es eljutottunk a bababoltba, ahol megvettuk a korabban kinezett portacotot (osszecsukhatos utazoagy szeruseg, amiben terveink szerint a kicsik majd a napkozbeni alvasaikat bonyolitjak a foldszinten vagy a teraszon). Ezen kivul vettunk nekik ket szerintunk tokjofej oriasi puha olelos vizilovat, amik masszivan le voltak arazva a bababoltban, mert elegge koszosak voltak szegenykek (nyilvan a vasarlo gyerekek belejuk csimpaszkodtak, es vegighurcibaltak oket nehanyszor a bolton…), de annyira kedvesen neztek rank, es ok is pont ketten voltak, mint a mi kicsijeink, hogy vegul nem birtuk otthagyni oket. Itthon aztan beszuszakoltuk oket a mosogepbe, es szebbek (es sokkal joszagubbak!) lettek, mint ujkorukban. Aztan egy orat rohogtunk magunkon, hogy valojaban nem is a gyerekeknek vesszuk ezeket a dolgokat, sokkal inkabb magunknak… De egyelore jol is van ez igy, meg ugysem vettunk semmi jatekot a kicsiknek, azzal most mar megvarjuk, mig megszuletnek.

Szoval azt hiszem, hogy lelekben mar teljesen keszenallunk a gyerekek erkezesere, most mar csak rajtuk mulik, hogy mikor bujnak elo. Mar elmagyaraztuk nekik, hogy ugy nez ki, hogy nem azon az alaguton keresztul erkeznek majd, ahogy eleinte meseltuk, hanem valoszinuleg a doktorbacsi fog majd nekik kicipzarozni egy kis ajtot a hasamon keresztul, ne lepodjenek meg. Addig meg csak nojenek, duculjanak szepen, hogy elerjek a 2,5 kilot mielobb.