Egy gyerek vs. két gyerek

Amikor megtudtuk, hogy ikreink lesznek, ravetodtunk az internetre (mert hogy google a mi baratunk, ugye), es a sok keresgeles kozepette raleltem egy szinten ikres blogra, a Pohly csaladra.

Ez terhessegem 3. honapjaban lehetett. Ott a lanyok akkoriban szulettek. Azota napi rendszeresseggel nyomonkovetjuk a nagyon oszinten tálalt ikres hetkoznapjaikat (amik sokszor kisertetiesen hasonlitanak a mi ikres hetkoznapjainkra), es beloluk meritunk erot, amikor nalunk nehezsegek adodnak a sracokkal, es szinten naluk nezegetem meg, hogy melyik korban mi varhato majd a mi gyerekeinktol.

Sokszor kerdezik tolunk, hogy hogy birjuk az ikrekkel, vagy hogy mennyivel nehezebb a kettovel, mint eggyel lenne. (amirol persze fogalmunk sincs, mivel nekunk ugye sosem volt egy gyerekunk, rogton kettovel indultunk...) A napokban a Pohly csalad azonban pont errol irt. (Pedig nekik is rogton ketto lett.) A leirasuk annyira tokeletesre sikeredett, hogy magam sem tudnam jobban megfogalmazni a dolgot, ugyhogy - elozetes egyeztetes utan - csak idezni tudom toluk. Ime:

"Hogy mi a különbség, ha az ember egy gyerekkel van a kettőhöz képest? Épp csak annyi, mint szibériai olajmezőkön kútfúró munkásnak lenni, vagy a Ludwig Múzeum állandó kiállításán teremőrnek. Egy gyerek csendes, két gyerek bölcsöde. Egy gyerek türelmes, két gyerek egy pillanatot sem tud várni. Egy gyerekkel közösen lehet ebédelni, kettőt folyamatosan etetni kell. Egy gyereket felöltöztetni csak annyira kihívás, hogy mire felöltöztetem, már pont vége is, kettőnél ha az egyikkel végeztem, kezdhetem elölről, és akkor még jó, ha közben az első nem kezdi szép sorban levenni a zoknit, sapkát, pulóvert. Egy gyerek ha nem alszik, akkor majd alszik később, kettőből ha egy nem alszik, akkor felborult a nap. Egy gyerek nem gyepálja önmagát egy pöttyös kistáskáért, kettő még azon is össze tud veszni, amiből kettő van. Egy gyereket kivinni az autóhoz egy kis bicepsz kérdése, kettőt vinni nagy bicepsz plusz artista iskola hatodik évfolyam. Egy gyereket kivenni az autósülésből semmi, két gyereket kivenni úgy, hogy akit először kivettél, az is a kezedben maradjon, kínai nagycirkusz. Egy gyerekre figyelni a játszótéren két szemet és két lábat igényel, két gyerekre figyelni acélos idegendszert, amely nem omlik össze minden pillanatban, amikor kétfelé szaladnak. Egy gyereket vigasztalni rossz ébredés után finom, meleg érzés, kettő vigasztalásához bicepsz, tricepsz és kiváló labdaérzék szükségeltetik, hogy amíg mindkettőt tartod, a lábaddal dekázzál kicsit, elvonva ezzel figyelmüket a sírós, maszatolós ébredésről. Ha egy gyerek ordít a babakocsiban, akkor kiveszed, és rodeózol a másik kezeddel a kocsival, ha két gyerek ordít a babakocsiban, akkor nincs lehetőséged, hallgatod. Ha egy gyerek nem akar otthon beülni a babakocsiba, akkor legfeljebb nem mentek sehova, ha kettőből egy csinálja ezt, akkor ha otthon maradtok, a másik kezd visítani és ütni a bejárati ajtót, hogy azonnal induljatok a játszótérre, ha meg a tiltakozót akarod beültetni, akkor középen ketté kell törni a gyereket ahhoz, hogy babakocsiülés alakja legyen. És így tovább, és így tovább. Jó volt teremőrnek lenni, és a klimatizált kiállításon csak azon bosszankodni, hogy ma két látogató is olyan csúnyán köhögött, hogy az már fülsértő, kérem, de semmiért nem adnám az én nehéz olajmezőmön az én két gyönyörű kutacskámat."

Hat pont ilyen.

9 hónap - számvetés

A fiuk ma 9 honaposak. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan elrepult az ido. A ma reggeli etetesnel mondtuk is nekik, hogy most mar pont annyit voltak kivul is, mint amennyit elotte a pocakban. :o) (Nem hatotta meg oket kulonosebben ez az informacio, csak pislogtak erdektelenul es szurcsoltek tovabb a tejecsket...)

Meg mindig olyan, mintha csak most szulettek volna, de ugyanakkor mar alig emlekszem azokra az idokre, amikor meg nem voltak. Szoval erdekes ez.

Raultunk erre a 9 honapos merfoldkore es csinaltunk egy kis szamvetest:

Mar mindketten biztosan ulnek egy par honapja, Bence maszik is most mar elore-hatra, (bar inkabb meg azert inkabb hatra), Gergo inkabb csak nezi Bencet es rohog rajta. Elkezdtek kommunikalni egymassal, ilyesforman:

Gergo: Dádádáááá!
Bence: Gürgürgüüü...
Gergo: De!
Bence: Abábábábá!

Aztan kozosen rohognek.

Ok biztos ertik, hogy mirol beszelnek. Mindenesetre ezt most mar igazi kommunikacionak gondoljuk, mert nem parhuzamosan beszelnek, hanem szepen megvarjak, mig a masik befejezi a mondokajat, es csak aztan valaszolnak ra. Es biztos jo humoruk lehet, mert a mondando vege mindig kozos rohoges. (Kiveve, amikor Gergo belekapaszkodik 'viccbol' Bence hajaba, de Bence nem erti a trefat... Na ilyenkor kollektiv visitasba fognak.) Illetve nagy francok, mert mar tobbszor elofordult, hogy jatszogattak (latoteremen kivul), aztan Bence hirtelen visitani kezdett, mint amikor pl elesik, vagy ilyesmi, es olyankor odaszaladok, es Gergo szeles mosollyal vigyorog, mintha azt mondana: "Nem en voltam! En nem csinaltam semmit! En jo gyerek vagyok! Mar igy volt, mikor idejottem!" Nem tudom, hogy ilynekor valoban artatlan, vagy beleharap a kistestverebe, aztan csak artatlanul vigyorog... :o) Majd lefigyelem oket...

Kezdenek tudatosan huncutkodni. (Mint a fenti pelda is mutatja...) Eves kozben is huncutkodnak, hogy nem nyitjak ki a szajukat, csak vigyorognak, aztan hirtelen oriasira tatjak, vagy pl Gergo huzigalja a fuggonyt. Mar tobbszor mondtam, hogy ne huzigalja, es mindig ki is veszem a kezebol, ugyhogy most mar, ha huzigalja, amikor meglat, egybol elengedi es bedobja az 'artatlan vagyok' mosolyat... Edesek. Nem lehet rajuk haragudni. (Mondjuk amugy se haragudnek ilyen kis szarsagert, de tenyleg jofejek, viccesek.)

A termeszetuk kezdettol fogva szelsosegesen kulonbozo volt, Bence volt elso naptol kezdve az orokmozgo sajtkukac, Gergo volt a nyugodtabb termeszetu kisbuddha. Mostanaban erdekes modon kezdenek kozeliteni egymashoz, Gergo rakapcsolt es dumal es ficereg, Bence pedig lenyugodott kicsit, es most mar akar masodpercek is eltelnek ugy, hogy nem mozdul, csak nez vagy kapirgal valamit.

A betegsegeken is ugy nez ki, hogy talan tul vannak. Ket honapot gyakorlatilag non-stop betegseggel toltott a csalad, amiota az ovi elkezdodott (julius), de szeptember eleje ota mar semmi sincs, meg takonypoc se... Pedig az oviban az osszes tobbi gyereknek folyik az orra, ugyhogy aggodom is minden heten, hogy lesz-e valami... De nem, ugy nez ki, hogy talan mostanra mar novesztettek maguknak valami kis immunitast. Remelem...

Bencenek mar van masfel foga is (a masodikat tegnap vettuk eszre, hogy elkezdett kibujni), Gergonek egyelore egy sincs tovabbra se, de mar nem lehet messze, mert most mar o is szopogatja 3-4 ujjat egyszerre es tomkod mindenfelet a szajaba, amit egyebkent o nem nagyon szokott. (Meg a fuggonyt is megszopogatta... a tiltott fuggonyt... aztan jott az artatlanmosoly...)

Alvasilag nem nagyon fenyes a helyzet, juliusig gyonyoruen aludtak hang nelkul, azota viszont alig volt nehany ejszakank mutatoba, amit teljesen ataludtak... Legalabb 1-2x felebrednek ejjel, neha még esznek is hajnali 3-4 korul, bar erre csak vegso esetben adjuk be a derekunk. Gergo tunik a rosszabb alvonak mostansag, Bence sokszor alszik vegig, de hat ez persze a mi alvasunk szempontjabol nem sokat szamit. Remelem, csak a foga gyotri Gergot, es hamarosan veget er a dolog, es ujra alszanak gyonyoruen, mint regen. Nem olyan nagyon veszes most sem, de azert konnyebb lenne, ha este 7-tol reggel 7-ig nyomnak a szunyat...

Nappal mar sokkal konnyebb veluk, mint egykoron, most mar 30-40 perceket is eljatszanak magukban-egymassal, felugyelet nelkul. (Bent vannak a babakeretben persze, szoval biztonsagban vannak, csak nem kell veluk ott lenni es szorakoztatni oket, vagy neadjisten karban hurcibalni oket korbe-korbe...) A nappali alvasuk is beallt nagyjabol mar egy ideje, delelott alszanak egy hosszabb 2 orasat, es delutan meg egy vagy ket rovidebben 1-1 oracskat, faradtsagtol fuggoen. :o) Aztan este 7-kor kezdodik a furdes-eves-alvas szentharomsagra valo torekves.

Enni nagyon jol esznek, meg nem utasitottak vissza semmit, igaz, hogy rosszul is esne, ha nem ennek meg a foztomet... :o) Mindennap fozok nekik, illetve hetvegen lefozok elore egy csomo mindent a hetre, es csak a tizorait+uzsonnat csinalom frissen naponta altalaban. Szerintem nagyon kreativ kajakat csinalok nekik, de a kornyezetunk egyiket-masikat inkabb a 'bizarr' jelzovel illeti. (Pl. a bananos spenot megrokonyodest valtott ki. Pedig a gyerekek imadjak! :o) Most mar esznek joghurtot es csirket is, es halat is ennenek, ha vennenk mar vegre... :o)

A muveszetuk is fejlodik, most mar egesz kreativakat festenek az ovodaban, bar tobbnyire azert meg mindig azon mesterkednek, hogy minel tobbet megegyenek a festekbol/gyurmabol, a papirra valo alkotas nem annyira koti le oket. Bence a legvaratlanabb pillanatokban veletlenszeru zsido dalokat enekel a sajat koltesu ejjdejdejdejdej szoveggel, Gergo meg 'ariazik' es tancol hozza.

A sport teren el vannak kicsit maradva, bar Gergo olyan igazi vizilabdas mozdulattal birja felmarkolni a pluss ikeas labdat es odavagja valamihez (neha Bencehez, ha nincs szerencseje...)

Mar tudnak nehany trukkot is: Gergo utanozza az oroszlan uvoltest (a maga kis csendes, rekedt hangjan), es mar agaskodik fel es kapaszkodik, ha azt akarja, hogy vegyuk fel. Bence tovabbra is a kismalacot utanozza a legélethûbben, rogton a kunkori farok meghuzasa utana hangeffektet, es gurgulazva rohog, ha epp ugy adodik. Mindketten kezdenek mar integetni, bar ezen meg van mit tokeletesiteni.

Es persze mindekozben mi is atmentunk nehany kisebb valtozason: mar nem vagyunk annyira nácik a cumikerdesben, a gyerekek osszevissza cserelgetik a cumijaikat, cumisuvegjeiket, mindenuket, es egymas utan ragcsaljak meg a kulonbozo allatkakat, gumibuszokat, mar reg nem is sterilizalunk, ugyis minden vackot megeszegetnek a foldrol, vagy legalabbis megnyalogatjak, amit csak ernek. A 'korankeles' mint olyan uj ertelmet nyert, regen, a pre-baba korban a reggel 5.30-as kelesert allati buszkek tudtunk lenni magunkra, ma mar fel se tunik a reggel 4 orasi ebredes, es mar egesz jol tudunk funkcionalni napi 3-4, szerencsesebb esetben akar 5 oranyi alvassal is. Eves es pisiles nelkul is sokkal tovabb birjuk mar, mint annak elotte, fejlodik az ember... A darabonkent 9 kilos gyerekek hurcibalasa sem okoz (még) gondot, bar azert ha egy-ket honap mulva servre mutenenek, nem lennek nagyon meglepodve... Az olyan luxus dolgokra, mint az olvasas, tevezes, zavartalan beszelgetes, nem nagyon van erkezesunk, de mar latjuk az alagut veget. (Bar innen még eleg sotetnek latszik...) Aztan arra is rajottunk, hogy hihetetlen mennyisegu penzt tudunk kolteni a gyerekekre, es hogy nagyon elorelatoak vagyunk, es mar most megveszunk nekik olyan cuccokat, amiket majd csak 2-3-4 ev mulva fognak tudni erdemben hasznalni, de hat ugye sosem lehet tudni, hogy addig peldaul nem szunik-e meg a Lego...ugyhogy biztos, ami biztos, mar most feltankolunk mindenfelebol, nehogy a kesobbiekben hianyt szenvedjenek a csemeték. Es persze ilyenkor mindig megfogadjuk, hogy majd csak szepen aprankent adjuk nekik oda a dolgokat, es addig majd valahol elrejtve taroljuk oket. De aztan egy-egy gyenge pillanatunkban - bar ra van irva a dobozra, hogy 3 eves kor felett ajanlott - megis elokapjuk a fa autopalyat, es osszeepitjuk... hatha mar tudnak vele jatszani... De ha ok nem, legalabb mi... :o)

Hat itt tartunk. Ilyen nalunk a kilencedik honap.

Az elsõ Apa-nap

Elérkezett az elsõ Apák napjánk is. Balazsnak szegenynek pont aznapra esett a szuletesnapja is, ugyhogy aznap duplan is õt unnepeltuk. Nem csinaltunk semmi extrat, csak setaltunk a parkban, pihentunk, jatszottunk a gyerekekkel, szappanbuborekot fujtunk es jokat ettunk.

Az oviban is keszultek a gyerekek, es csinaltak meglepetes apak napi kepeslapot. Mi egy nagy kihajthato A4-es meretu kartyat kaptunk, az ovonok beleragasztottak egy-egy fenykepet a gyerekekrol, ami az oviban keszult roluk, valamint festettek a kicsik a papirra, es a belenyomtak a festekes talpukat is. (Nem is ertettuk, hogy mult heten egyik nap miert volt csupa kek-zold a kis talpuk... :o)

Egy igazi ajandek Apanak: Bendec adott neki delutan egy IGAZI puszit. Ugy volt, hogy Balazs fogta a karjaban, es mondogatott neki ezt-azt, idonkent adott neki egy-egy puszit, aztan egyszer csak Bence dugta oda a kis szajat Balazs arcahoz, es cuppantott! En is epp ott alltam mellettuk Gergovel. Balazs egybol mondta, hogy adjal egyet a Maminak is, Bence! Es akkor adott egyet nekem is! Eeeedes volt! Aztan meg mondogattuk neki, hogy adjon meg, de tobbet nem adott. Azt mondta, ott az a fejenkent egy, azt osszuk be magunknak most mar mara. :o)

Most aztan remenykedunk, hogy belejon, es ad majd tobbet is, es hogy Gergo is eltanulja tole. Megprobaljuk kihasznalni a lehetoseget, es addig adjuk-kapjuk a puszikat a gyerekekkel, amig lehet, mert aztan hamarosan kamaszodnak es vérciki lesz nekik, es akkor aztan nezhetunk... Hihetetlen, hogy hogy repul az ido, mar mindjart 9 honaposak...

Cumirablás

A kovetkezo tortent valamelyik nap: leultettem a gyerekeket jatszani egymassal szemben a habtapira, ahogy szoktak, ilyenkor uldogelnek, es matatnak valami jatekkal jo sokaig, kozben dumalgatnak. Most is igy volt. En meg - otthonrol dolgozos napom leven - eljottem addig a gephez dolgozni. Aztan hallottam, hogy Gergo nyünnyög, de nem sirt, inkabb csak csendesen meltatlankodott valamin. Aztan amikor mar nehany perce panaszkodott, kimentem megnezni, hogy mi van, hat Bence nez ram a nagy boci szemeivel, es a szajaban MINDKET cumi.... Elvette Gergotol az ovet es betette a szajaba a sajatja MELLE! :o) Ime.