Sportéletünk

Már láttuk, hogy nem lesz jo vege, amikor egyik este elalvas elott csaladilag lezarandokoltunk a Targetbe, es az õsök bazi kemeny sisakokat kezdtek a fejunkre szuszakolni a boltban... Aztan elaludtunk, de masnap, amikor mar otthon kozelitettek felenk az idetlen nagy bukosisakokkal, mar lattuk, hogy beteljesedett a sorsunk: sportéletünk lesz, biciklizni fogunk.

Hiaba mondtam, hogy Apa most mar akadjál le a hajamrol, es szalljal le rolam, es SEMMIT ne tegyel a fejemre, csak jott tovabb a bukosisakkal... Ugyhogy aztan vegul lattuk, hogy nincs menekves, es inkabb beadtuk a derekunkat Gergovel, gondoltuk, hamarabb szabadulunk...

Mondjuk amikor meglattuk a bicikli utan kotheto utanfutot, egy pillanatra megrettentunk, es remeltuk, hogy nem gondoljak komolyan, hogy ebben a vacakban fogunk ulni, mig ok bicikliznek.... De komolyan gondoltak. Azt persze mondanom sem kell, hogy gyakorlatilag rogton indulaskor a szemunkbe csuszott a bukosisak, ugyhogy semmit sem lattunk, ugyhogy vegul csak hatradoltunk, es türtük csendben a sorsunkat.

Ugyhogy ha már választani lehet, akkor mi inkabb setalni szeretunk. Setalas = mi beulunk szepen a babakocsiba, es valaki toloncol minket, amig meg nem unja. Mi meg csak ulunk szepen. :o)