Mindkettõ kettõ

A fiuk ket evesek lettek. Mindketten. Hihetetlen. Egyreszt allati gyorsan elrepult az elmult ket ev, masreszt viszont szinte mar nem is emlekszem, hogy milyen volt nelkuluk, mintha mindig is itt lettek volna.

Sokszor vegiggondoltam a szuletesuktol idaig vezeto utat, es mindig ledobbenek, hogy ok a mi gyerekeink, mar nem annyira babak, mint inkabb igazi onallo kis emberek, sokszor is igy szolitjuk oket: kisember. Mert mar annyira azok. Sajat habitussal, karakterrel, mindennel. Es persze formara is jobban hajaznak most mar egy emberrel, hiszen kinottek a kezeslabasokbol, es mar szigoruan csak nadragban es poloban jarnak, (amin azert az a legjobb, ha van egy auto, egy teherauto, egy vonat vagy legalabb egy kis dino, mert annyira azert meg nem nottek fel...) :o), az arcocskajuk is megnyult, es amikor mondanak valamit, azt komoly gondolatok elozik meg.

Sok szempontbol sokkal-sokkal konnyebb most veluk, mint nehany honappal ezelott, hiszen mar egyedul esznek-isznak, egyedul jonnek-mennek a lepcson, segitenek a pakolasban (tobbnyire), furodni-mosakodni is csak keves segitseg kell mar, el is foglaljak mar magukat akar 10 percig is, bar azert nem lehet oket szem elol teveszteni, mert mar tulontul vakmeroek, es mindenhonnan leugralnak-leesnek, mikor hogy. Maskulonben viszont nehezebb lett, hiszen most mar a sajat akaratukat akarjak ervenyre juttatni, es nem csak vakon kovetni, amit mi mondunk. (Bar en ilyen vakon kovetos idoszakra konkretan egyaltalan nem emlekszem...) Idonkent bedobnak egy-egy hisztit is, dehat ezt kibirjuk. Es ok is.

Dobbenetes a logikajuk, a gondolkodas modjuk, a jo szivuk, ahogyan megosztjak, vagy legalabb elcserelik egymassal a dolgaikat, ahogyan az egyik bepanikol, ha a masikat sirni hallja a haz masik feleben, ahogy a millio jatek vagy barmi kozul eppen pont az az egy kell mindkettonek egyszerre, ahogy Pannat befogadtak rogton es korulveszik es gondoskodni probalnak rola, szoval sokszor azon kapom magam, hogy elmerulok abban, hogy honnan jonnek nekik ezek a gondolatok vagy reakciok, kitol latjak, hogy mikor mit kell csinalni, stb.

Kettos ez a dolog, mert szivem szerint minden pillanatot veluk toltenek, es folyamatosan neznem es hallgatnam oket, hogy ne mulasszak egy egyetlen percet sem, es ha nincsenek itthon, piszokul hianyoznak, de ugyanakkor meg amikor veluk vagyunk, akkor sokszor alig varjuk, hogy eljojjon az alvasidejuk... Szoval, erdekes dolog ez.

Ebben a korban nagyon-nagyon edesek, aranyosak, kedvesek, ugyesek, okosak, tanulekonyak, ugyanakkor rendkivul makacsak, engedetlenek es akaratosak is... De ugyanakkor edesek, aranyosak, kedvesek, ugyesek, okosak... Es csak az a lenyeg, hogy a nehez pillanatokban a megfelelo tulajdonsagokat mantrázza az ember kozben fejben...

Isten éltessen Benneteket sokáig, Gergõ és Bence!