Születéstörténetünk

Durrdefekt, ovoda, ajulas, hanyas, egy darab Pannababa. Ez volt cimszavakban a mostani szuletestortenetem.

Bovebben kifejtve a kovetkezokeppen alakult: A korhaz november 25-et (szerda) jelolte meg Panna erkezesi idejenek, es ha o nem hataroz korabbi erkezes mellett, akkor aznap reggel 6.30-kor kell jelentkeznem a korhazban felvetelre. Eredetileg ugy terveztuk, hogy mivel az ovoda is csak pont 6.30-kor nyit a fiuknak, ezert elmegyunk egyutt a korhazba kocsival reggel fel 7-re, engem kidobnak, en elintezem a befekvessel jaro papirmunkat, ezalatt Balazs visszaviszi a rovidlabuakat az ovodaba, aztan tép vissza hozzam a korhazba, hogy illokeppen udvozolhesse kisPandat vilagrajovetelekor. Ha esetleg Panna megis elsietne a dolgot es nem birna ki 25-eig, es mondjuk ejjel vagy hetvegen akarna kibujni, akkor a fiuk ovonoje, miss Sue, megadta a cimet es a mobiljat, hogy hivjuk barmikor, akar az ejszaka kozepen is, es vigyuk at a fiukat hozza, o orommel vigyaz rajuk, amig a korhazba megyunk, ugyhogy ez a lehetoseg is talonban volt. (Ugye, a bevandorlo-szindroma, amikor nincs csalad a kornyeken krizis idejere...)

De Panduci jo baba, nem rugta fel a terveket, szepen kivarta a 25-et, eddig minden a terv szerint halad. Ehhez kepest a reggel viszont rogton ugy indul, hogy ahogy kifordulunk a kocsival a garazsbol, eszrevesszuk, hogy bizony defektet kaptunk, es az egyik hatso kerek teljesen leeresztett… Igy aztan a szakado esoben Balazs kereket (majd ruhat is) cserel, mikozben mami (=en) a kocsiban a teljes repertoart vegigenekli a korankelestol nyugos fiuknak, majd verge elindulunk, Az autopalya a szokasos reggeli csucsot is megszegyenitve be van allva valami tobbszoros basleset miatt, lepesben haladunk, a 6.30-as idopont veszesen kozelit… Telefon a korhazba: kesek. Nem gond, mondjak, csak jojjek. Jovok.

Ujratervezes. Akkor még most, odafele utkozben kidobjuk a sracokat az oviban, igy akkor nem kell utolag visszajonnie Balazsnak, kockaztatva, hogy esetleg nem er vissza a szulesre. Nyitasra erunk az ovodaba, mar van nehany gyerek, hurra, nem csak a mieink fognak ott maganyoskodni ezen a korai oran... De ilyen aggodalmaink csak nekunk vannak, a gyerekek gond nelkul bemennek (szepen kezenfogva) es mar kezdenek is jatszani, mintha csak 8 ora lenne...

Ovodaba erkezes reggel, bevonulas kezenfogva

“Szaguldas” tovabb a korhazba a reggeli csucsban... Alig 20 perc kesessel meg is erkezunk, mondjak: irany a muto, en vagyok az elso aznapra. Huhh. Mosdatas, oltoztetes, savlekoto, erzestelenito, baratsagos beszelgetes, (az egyik nover emlekezett rank, szolgalatban volt akkor is, amikor ket eve az ikrek szulettek, dobbenet, hogy az emberek mikre nem emlekeznek...) A mutet a szokasos rendben halad, mar ismerosek a mozzanatok, megint nezem az egeszet a fejem folotti mutos lampa tukreben, minden olyan, mint a multkor. Panducot gond nelkul kiemelik, felsir a kiscica hangjan, kicsit lila a keze-laba, de aztan hamar berozsaszinesedik. 3740 gramm es 54 centi. Woww, jo nagy baba. :o) Ket nagy gomb szeme van es rengeteg haja.

Az orvos kozben elmondja, hogy a multkori mutet utan eleg rosszul forrtak ossze a sebek belul, es hogy most esetleg azokat is rendbeteszi, igy kicsit hosszabb lesz a mutet, ha nem banom. Nem, persze, csak javitson meg. :o) Pannat odaadjak, ramteszik, simogatjuk, edes, pislog. Kozben kezdek sullyedni... Hanyingerem is van... Mondom Balazsnak, vegye el gyorsan Pandat, mert rosszul vagyok. A noverek azonnal ugranak, Balazst kikuldik Pannaval egyutt a labadozoba, en meg kapok oxigent, meg a Joisten tudja mit maszkon keresztul, aztan hanyok, kicsit meg szedulok, de aztan par perc mulva mar minden oke. Kozben a noverek folyamatosan mondjak, hogy ne izguljak, ez teljesen normalis reakcio, nincs semmi baj, Panna is jol van, kint van Apaval, cukra is rendben, minden oke, minden oke.

Aztan engem is kitolnak, es vegre megint latom Pannat (es Balazst is), sot etetni is kezdem rogton. Es eszik! Szepen! Egyedul szopizik! (A fiuk annak idejen nem kezdtek szopizni, csak nagy almosan nezelodtek, ugyhogy oket egybol meg kellett itatni tapszerrel, hogy feljebb menjen a vercukorszintjuk. Kesobb meg mar persze nem voltak valami nagy rajongoi a szoptatasnak, mikozben tudtak, hogy az uvegbol mennyivel kevesebb munkaval is kijon a tejecske...)

Szoval minden oke. A korhazi ellatas megint olyan volt, mint a multkor, finom volt a kaja, aranyosak voltak a noverek, talan most nem torodtek velem annyit, mint a multkor, mintha vizsgalat se lett volna annyi, leven most csak egy babam volt, nyugisabb is volt a bent toltott harom nap. Volt azert hallasvizsgalat, meg a gyerekorvos is megvizsgalta Panna reflexeit, meg minden ilyesmi, volt verteszt a kis sarkabol vett verbol, es volt neki az elso 24 oraban 4 orankent cukorszint meres is, de minden rendben volt.

A mostani masodik csaszar utani felepules eleinte fajdalmasabbnak tunt, viszont sokkal gyorsabban tul voltam rajta, mint eloszor. Elso alkalommal, emlekszem, a 7. napon tudtam eloszor segitseg nelkul normalisan megfurodni es feloltozni es embernek erezni magam, es a 10. napon tudtam visszahuzni a karikagyurumet. Most a gyurut rogton a mutet utan vissza tudtam venni, nem vizesedtem most annyira egyaltalan, mint az ikrekkel, es mar a masodik napon egyedul furodtem es oltoztem, gyakorlatilag minden kulonosebb gond nelkul. Valszeg az ikerterhesseg utan az egyes mar sokkal kevesbe viselte meg a szervezetemet. Vagy valami.

Most, igy tul az elso ket heten is itthon a babaval, hetfo ota mar egyedul, mert Balazs visszament dolgozni, ez is joval konnyebbnek tunik, kiveve az esteket es a hetvegeket, amikor hirtelen szembesulunk azzal, hogy valojaban nem egy, hanem ugye harom gyerekunk van, es a felnott-gyerek arany jelentosen romlott az utobbi idoben.

De a fiuk edesek, szeretik Pannat, aggodnak erte, amint sir, mar ott is teremnek es simogatjak, kinalgatjak a sajat reggelijukkel/vacsorajukkal, es ad hoc jelleggel puszit is adnak neki (ha akarja, ha nem). Szoval egyelore jo testverek, (amig persze Panna fel nem kerekedik, es el nem kezdi szedni a jatekaikat, gondolom...), es szepen egyuttmukodnek. Kicsit rosszalkodnak, gondolom azert, hogy tobb figyelmet kapjanak, de alapvetoen nem okozott nagy valtozast nekik a baba.

Az estek, az elalvasok nagyon nyogve nyelosen mentek, amig a korhazban voltam, pedig a baratok kozul minden este volt itt valaki, hogy segitsenek Balazsnak athidalni az elalvas elotti boszorkanyorat, de mindig a heves “Apa, apa!” fejhangon valo visitasaba fulladtak az estek. :o( Miutan hazajottem, ez helyreallt, csinaltunk nekik mesesarkot, estenkent ott az elalvas elotti esti mese by Balazs, aztan en is elenekelem nekik a szokasos altatodalokat (Pannaval az olemben, aki ilyenkor fogyasztja komotosan a vacsorajat), aztan alvas. Ez szepen helyreallt, nincs visitas, nincs konny, nincs fesztival. Most a furdesre tevodott at az orditas, de remelhetoleg hamarosan az is elmulik, amint megtalaljuk a legjobb haromgyerekes rutint. Szoval bizakodva tekintunk a jovobe... (Es az agy ala is, hogy hova gurult el mar megint a vizesuveg...)