Boldog karácsonyt!

Mindkettõ kettõ

A fiuk ket evesek lettek. Mindketten. Hihetetlen. Egyreszt allati gyorsan elrepult az elmult ket ev, masreszt viszont szinte mar nem is emlekszem, hogy milyen volt nelkuluk, mintha mindig is itt lettek volna.

Sokszor vegiggondoltam a szuletesuktol idaig vezeto utat, es mindig ledobbenek, hogy ok a mi gyerekeink, mar nem annyira babak, mint inkabb igazi onallo kis emberek, sokszor is igy szolitjuk oket: kisember. Mert mar annyira azok. Sajat habitussal, karakterrel, mindennel. Es persze formara is jobban hajaznak most mar egy emberrel, hiszen kinottek a kezeslabasokbol, es mar szigoruan csak nadragban es poloban jarnak, (amin azert az a legjobb, ha van egy auto, egy teherauto, egy vonat vagy legalabb egy kis dino, mert annyira azert meg nem nottek fel...) :o), az arcocskajuk is megnyult, es amikor mondanak valamit, azt komoly gondolatok elozik meg.

Sok szempontbol sokkal-sokkal konnyebb most veluk, mint nehany honappal ezelott, hiszen mar egyedul esznek-isznak, egyedul jonnek-mennek a lepcson, segitenek a pakolasban (tobbnyire), furodni-mosakodni is csak keves segitseg kell mar, el is foglaljak mar magukat akar 10 percig is, bar azert nem lehet oket szem elol teveszteni, mert mar tulontul vakmeroek, es mindenhonnan leugralnak-leesnek, mikor hogy. Maskulonben viszont nehezebb lett, hiszen most mar a sajat akaratukat akarjak ervenyre juttatni, es nem csak vakon kovetni, amit mi mondunk. (Bar en ilyen vakon kovetos idoszakra konkretan egyaltalan nem emlekszem...) Idonkent bedobnak egy-egy hisztit is, dehat ezt kibirjuk. Es ok is.

Dobbenetes a logikajuk, a gondolkodas modjuk, a jo szivuk, ahogyan megosztjak, vagy legalabb elcserelik egymassal a dolgaikat, ahogyan az egyik bepanikol, ha a masikat sirni hallja a haz masik feleben, ahogy a millio jatek vagy barmi kozul eppen pont az az egy kell mindkettonek egyszerre, ahogy Pannat befogadtak rogton es korulveszik es gondoskodni probalnak rola, szoval sokszor azon kapom magam, hogy elmerulok abban, hogy honnan jonnek nekik ezek a gondolatok vagy reakciok, kitol latjak, hogy mikor mit kell csinalni, stb.

Kettos ez a dolog, mert szivem szerint minden pillanatot veluk toltenek, es folyamatosan neznem es hallgatnam oket, hogy ne mulasszak egy egyetlen percet sem, es ha nincsenek itthon, piszokul hianyoznak, de ugyanakkor meg amikor veluk vagyunk, akkor sokszor alig varjuk, hogy eljojjon az alvasidejuk... Szoval, erdekes dolog ez.

Ebben a korban nagyon-nagyon edesek, aranyosak, kedvesek, ugyesek, okosak, tanulekonyak, ugyanakkor rendkivul makacsak, engedetlenek es akaratosak is... De ugyanakkor edesek, aranyosak, kedvesek, ugyesek, okosak... Es csak az a lenyeg, hogy a nehez pillanatokban a megfelelo tulajdonsagokat mantrázza az ember kozben fejben...

Isten éltessen Benneteket sokáig, Gergõ és Bence!

Ejszaka a gyerekosztályon

Jobb lenne valamelyik aruhaz gyerekosztalyarol irni, de ezuttal a Redcliffe-i korhaz gyerekosztalyat volt szerencsenk tesztelni Pannaval. :o(

A fiuk szulinapja elotti nap reggelere Panna belazasodott. Igazabol csak teljesen veletlenul vettem eszre, illetve kicsit melegnek ereztem eteteskor a kis nyakat, es gondoltam, megmerem a lazat. 38.6 C. Nem letezik, megmerem meg egyszer: 38.6. Rendes Omron fulben meros homeronk van, nincs okom ketelkedni, de nem erzem igazan ennyire melegnek Panducit... Amikor a fiuk lazasak, ha akar csak kozelebe kerulnek a 38 foknak, mar olyanok, mint a hejaban sult krumplik, messzirol tuzel a fejuk, arcuk, es jellegzetesen is sirnak ilyenkor, ugyhogy nem lehet elmulasztani, ha lazasak. Pannanal nem igy van. O teljesen nyugodtan aludt, vagy legalabbis nem nyugtalanabbul, mint altalaban. Kontrollcosportkent megmertem a sajat 'lazam' is: en 36.4 fokon 'egtem'. Tehat a homero mukodik.

Pannat gyorsan levetkoztettem, cicire tettem, es 10 percenkent meregettem a lazat. Viszonylag hamar lement 38 ala, ugyhogy megnyugodtam. Delutan azert megfurdettem kis langyos vizben, az is jot tett neki. Felhivtam a 13 HEALTH-et (itteni ingyenes 24 oras telefonos egeszsegugyi tanacsadas noverek altal, imadom, gyakran hivom oket), ok feltettek egy csomo-csomo kerdest Pannara vonatkozoan, hogy eszik-e azert, nincs-e megduzzadva a nyaka korul, nem merev-e a nyaka, nincsenek-e kiutesei, reagal-e, ha nyomogatom, esznel van-e, legzese milyen, stb, es vegul is a nover is meg en is ugy lattuk, hogy nem lehet komoly baj, mert enni kivaloan eszik tovabbra is, a kedve is jo, semmi egyeb tunete nincs, csak a laz, ami mar le is ment. Mindenesetre azt tanacsolta a nover, hogy a biztonsag kedveert azert hivjuk ki az orvost. Ugy is lett.

Az este 8 oras etetesnel, miutan elaludtak a fiuk, a biztonsag kedveert megint megmertem a lazat, es megint 38 folott volt... (Az igazi gond a magas lazzal az, hogy 3 honapos kor alatt nem adhato semmilyen gyogyszer, panadol, vagy ilyesmi...) A kihivott ugyeletes orvos (after hours GP, ingyenes a gyerekeknek) olyan 11 ora korul ert ki hozzank, es o is ugy talalta, hogy Panda altalanos kozerzete jo, a torka rendben van, fule is (leggyakoribb fertozesi pontok), de a lazat megis okozza valami, ugyhogy azonnali hatallyal induljunk a korhazba, ahol majd csinalnak nehany tesztet (ver, vizelet, stb), hogy kideruljon, hol a gyulladas es majd megfigyeles alatt tartjak nehany napig. Indulas. Most.

Huhh. A fiukat nem akartuk felkelteni es elcugolni a korhazba, ugyhogy taxit hivtunk gyorsan, osszekeszitettem Pannat, pelenkat, takarot, ruhat, ilyeneket, meg persze magamat is, ha nehany napnak nezunk elebe...

A taxi nem jon az istennek se, mar vagy fel ora eltelt... Hivom a mentoket. Azokra is varni kell. De akkor az mar legalabb elsobbseget jelent a surgossegi osztalyon... Taxit torlom, mentot varom.

Ejfel utan erkezik meg a mento, de nem az orvos altal javasolt belvarosi gyerekkorhazba (Royal Children) visz, hanem ide a legkozelebbibe, Redcliffe-re. Utkozben lekerdeznek millio adatot, hogy mikor odaerunk, mar ne kelljen, kozben Pannat rakapcsoljak a folyamatos ho-, vernyomas- es pulzusmerore, es minden erteke normalis. Hurra.

A korhazba erve tolokocsit kapunk, azon tolnak be... De legalabb nem kell sorbaallni, varakozni, hurra. Egybol megvizsgalja a triage nover Pannat, laza 37 folott, 38 alatt, kiraly. Kapunk egy agyat a surgossegi osztalyon, ott varakozunk. Kozben etetgetem Pannat, hogy nehogy kiszaradjon, o meg eszik boldogan. A szomszed agyon is egy mama egy 18 honapos kislannyal, ugyanilyen tunetekkel, bar lathatoan kicsit rosszabb allapotban.

Kb. 1 ora varakozas utan jon egy orvos (kozben azert a noverek folyamatosan ellenoriznek minket, meregetik a kulonbozo ertekeket, stb), aki tuzetesebben megvizsgalja Pannat, de elso latasra szinten nem lat semmi bajt, ugyhogy vizeletvizsgalatot rendel el: leveszi rola a pelenkat, kitakarja, alatartja a klasszikus kis muanyag fiolat, es var, hogy pisiljen. Nem sokkal kesobb pisil is, doki elkapja, hurra. :o) Maskulonben valami zacskot kotottek volna ra, de igy sokkal gyorsabb es egyszerubb volt, raadasul nem is zavarta kulonosebben Panducot. Vizeletminta el.

A noverek nekem is hoztak takarot, igy felfekszunk a nagyagyra, es ott aluszkalunk Pannaval, amig eldol a sorsunk. Kozben neki fel orankent meregetik a lazat a fuleben. Ennek nagyreszet mindketten atalusszuk.

Reggel 4 orakor jon a doki, hogy felvettek minket a gyerekosztalyra, mindjart attolnak. A gyerekosztaly amulat... Gyonyoruen feldiszitve minden, falakon mesejelenetek, szines es vidam minden, akarhova nezek. A novereken szarvasagancs, mikulassapka, villogos fulbevalo, kin mi. A folyosokon playstation konzolok, es rengeteg jatek, kifestok, konyvek, terepasztal, tarsasjatekok, minden korosztalynak. A kisagyakon kivul semmi nem utal arra, hogy ez itt egy korhaz... Pedig ez egy egyszeru kozkorhaz, egy nem is puccos kornyeken, nem is kozel a belvaroshoz...

Egyedul vagyunk egy negyagyas szobaban. Hideg van, mint allat, ami a lazas gyerek szempontjabol jo lehet, hogy nincs meleg, de en jegge fagyok, hiaba a sok takaro... Panna kap egy kis racsosagyat, en meg egy hatradontheto fotelt kozvetlen mellette. Ebben aluszkalunk egy kicsit, amig meg nem jon az orvos, vagy a reggeli... :o)

A reggeli hamarosan megerkezik (nekem), es hozzak a papirt is, amin az ebedet es a vacsorat valaszthatom ki, hogy mi mindent kerek. Megrendelem a vacsorat is, bar titkon remelem, hogy azt mar majd otthon fogyasztom, barmilyen gusztan es csabitoan is hangzik a gombas csirkemell es utana a cheesecake...)

Tovabbra is merik Panna lazat, pulzusat, vernyomasat, mindenet, de mar csak 2 orankent, es egyelore minden rendben. Ha delutan 2-ig nem megy 38 fole, es nem lesz mas tunet sem (pl hanyas vagy kiutes), akkor hazaengednek. (Ami mar csak azert is kiraly lenne, mert 3-ra varjuk a vendegeket a fiuk szulinapi bulijara... A tortat megsutottem napkozben, nagyjabol mindent elokeszitettem, de az utolso simitasok es a torta megkenese, diszitese meg hianyzik...)

Egy tunderi novert kaptunk, aki - mikor meghallotta a szulinapi bulit - mindent megprobalt elokesziteni, hogy amint megkapjuk az igent arra, hogy mehetunk, mar ne kelljen varni semmire: rendelt taxit, szerzett bebiulest kolcsonbe a taxiba, kitoltott minden papirt elore, hogy az orvosnak csak ala kelljen irnia, stb.

A 2 orabol vegul 3 lett, mire jott a doki, kozben a bulit eltoltuk 4-re, ugyhogy vegul 3/4 4-re haza is ertunk. Vegtelen jo tapasztalatunk volt a korhazban, mindennel es mindenkivel (foleg hogy vegul nem volt semmi komoly baj), es bar sose kelljen menni tobbet, de ha megis kell, nem aggodom. Jo kezekben vagyunk.

(Update: a nyuves hideg miatt mondjuk piszokul megfaztam, es kohogok, mint a diszno, a fiuk is kohognek (ok valszeg az ovibol hoztak), es valszeg ezt kaphatta el Panna is, de mar jol van, a lazzal meg talan az anyatejjel még csirajaban legyurhette a dolgot.)

Hat ilyen volt az ejszaka a gyerekosztalyon.

Panna vérfarkassá vált

Panna vérfarkas lett... Nappal aluszkal szepen, akar 4-5 orat is egyben, de amint eljon az este es a sotet, akkorara nyilik a kis gomb szeme, mint egy dinnye es nezelodik... Es egyaltalan nem akar aludni, de meg csak fekudni se. :o( Mindent megprobal, bufog, csuklik, pukizik, csak aludni ne kelljen. (Most egesz nap mindenfele fostos gyumolcsot eszem (szilvat, barackot), hatha az anyatejen keresztul az majd segit valamit a gyomran es akkor konnyul a helyzete, es lemond a verfarkassagrol is...

El se hiszem, hogy harom gyerekunk van mar! :o))) Leginkabb estenkent dobbenunk ra, amikor kb delutan 5 oratol kezdve mar csak a gyerekek korul forog minden, a fiuknak masnapra ruhat + kajat kesziteni, mire hazaernek, vacsorat csinalni , Pannat megetetni, aztan furdetes mindharomnak, mese, altatas, Pannat megint etetni, aztan elalvas utan elokeszulni holnapra, es elpakolni a vacsora utani romokat... Na ilyenkor latszik, hogy mar nem csak ketten vagyunk... A konyhapult estenkent olyan, mint egy etterem, vagy egy gyar, millio kisdoboz, felkockazott gyumolcsok, zoldsegek, mogyoro, muzli, hegyekben allnak a zoldseghulladekok, magok, hejak, csutkak, aztan beadagolodik minden a dobozokba, ra a nevek, es be az egesz a hutobe. Egyelore csak a fiuknak es Balazsnak megy ez a futoszalag, de ha en is visszamegyek majd munkaba es Panna is ovis lesz, akkor aztan 5 fore gyartjuk majd a kajat... Vicces lesz. :o)))Megyek is, bekeverek egy kis nokedlit vacsorara tojasos nokinak, mert van egy nagy fej salatank a hutoben, es nem ferek mar tole... :o))) Holnap pedig indul a nagy sutonap a gyerekek hetvegi szulinapi bulijara! :o)))

Születéstörténetünk

Durrdefekt, ovoda, ajulas, hanyas, egy darab Pannababa. Ez volt cimszavakban a mostani szuletestortenetem.

Bovebben kifejtve a kovetkezokeppen alakult: A korhaz november 25-et (szerda) jelolte meg Panna erkezesi idejenek, es ha o nem hataroz korabbi erkezes mellett, akkor aznap reggel 6.30-kor kell jelentkeznem a korhazban felvetelre. Eredetileg ugy terveztuk, hogy mivel az ovoda is csak pont 6.30-kor nyit a fiuknak, ezert elmegyunk egyutt a korhazba kocsival reggel fel 7-re, engem kidobnak, en elintezem a befekvessel jaro papirmunkat, ezalatt Balazs visszaviszi a rovidlabuakat az ovodaba, aztan tép vissza hozzam a korhazba, hogy illokeppen udvozolhesse kisPandat vilagrajovetelekor. Ha esetleg Panna megis elsietne a dolgot es nem birna ki 25-eig, es mondjuk ejjel vagy hetvegen akarna kibujni, akkor a fiuk ovonoje, miss Sue, megadta a cimet es a mobiljat, hogy hivjuk barmikor, akar az ejszaka kozepen is, es vigyuk at a fiukat hozza, o orommel vigyaz rajuk, amig a korhazba megyunk, ugyhogy ez a lehetoseg is talonban volt. (Ugye, a bevandorlo-szindroma, amikor nincs csalad a kornyeken krizis idejere...)

De Panduci jo baba, nem rugta fel a terveket, szepen kivarta a 25-et, eddig minden a terv szerint halad. Ehhez kepest a reggel viszont rogton ugy indul, hogy ahogy kifordulunk a kocsival a garazsbol, eszrevesszuk, hogy bizony defektet kaptunk, es az egyik hatso kerek teljesen leeresztett… Igy aztan a szakado esoben Balazs kereket (majd ruhat is) cserel, mikozben mami (=en) a kocsiban a teljes repertoart vegigenekli a korankelestol nyugos fiuknak, majd verge elindulunk, Az autopalya a szokasos reggeli csucsot is megszegyenitve be van allva valami tobbszoros basleset miatt, lepesben haladunk, a 6.30-as idopont veszesen kozelit… Telefon a korhazba: kesek. Nem gond, mondjak, csak jojjek. Jovok.

Ujratervezes. Akkor még most, odafele utkozben kidobjuk a sracokat az oviban, igy akkor nem kell utolag visszajonnie Balazsnak, kockaztatva, hogy esetleg nem er vissza a szulesre. Nyitasra erunk az ovodaba, mar van nehany gyerek, hurra, nem csak a mieink fognak ott maganyoskodni ezen a korai oran... De ilyen aggodalmaink csak nekunk vannak, a gyerekek gond nelkul bemennek (szepen kezenfogva) es mar kezdenek is jatszani, mintha csak 8 ora lenne...

Ovodaba erkezes reggel, bevonulas kezenfogva

“Szaguldas” tovabb a korhazba a reggeli csucsban... Alig 20 perc kesessel meg is erkezunk, mondjak: irany a muto, en vagyok az elso aznapra. Huhh. Mosdatas, oltoztetes, savlekoto, erzestelenito, baratsagos beszelgetes, (az egyik nover emlekezett rank, szolgalatban volt akkor is, amikor ket eve az ikrek szulettek, dobbenet, hogy az emberek mikre nem emlekeznek...) A mutet a szokasos rendben halad, mar ismerosek a mozzanatok, megint nezem az egeszet a fejem folotti mutos lampa tukreben, minden olyan, mint a multkor. Panducot gond nelkul kiemelik, felsir a kiscica hangjan, kicsit lila a keze-laba, de aztan hamar berozsaszinesedik. 3740 gramm es 54 centi. Woww, jo nagy baba. :o) Ket nagy gomb szeme van es rengeteg haja.

Az orvos kozben elmondja, hogy a multkori mutet utan eleg rosszul forrtak ossze a sebek belul, es hogy most esetleg azokat is rendbeteszi, igy kicsit hosszabb lesz a mutet, ha nem banom. Nem, persze, csak javitson meg. :o) Pannat odaadjak, ramteszik, simogatjuk, edes, pislog. Kozben kezdek sullyedni... Hanyingerem is van... Mondom Balazsnak, vegye el gyorsan Pandat, mert rosszul vagyok. A noverek azonnal ugranak, Balazst kikuldik Pannaval egyutt a labadozoba, en meg kapok oxigent, meg a Joisten tudja mit maszkon keresztul, aztan hanyok, kicsit meg szedulok, de aztan par perc mulva mar minden oke. Kozben a noverek folyamatosan mondjak, hogy ne izguljak, ez teljesen normalis reakcio, nincs semmi baj, Panna is jol van, kint van Apaval, cukra is rendben, minden oke, minden oke.

Aztan engem is kitolnak, es vegre megint latom Pannat (es Balazst is), sot etetni is kezdem rogton. Es eszik! Szepen! Egyedul szopizik! (A fiuk annak idejen nem kezdtek szopizni, csak nagy almosan nezelodtek, ugyhogy oket egybol meg kellett itatni tapszerrel, hogy feljebb menjen a vercukorszintjuk. Kesobb meg mar persze nem voltak valami nagy rajongoi a szoptatasnak, mikozben tudtak, hogy az uvegbol mennyivel kevesebb munkaval is kijon a tejecske...)

Szoval minden oke. A korhazi ellatas megint olyan volt, mint a multkor, finom volt a kaja, aranyosak voltak a noverek, talan most nem torodtek velem annyit, mint a multkor, mintha vizsgalat se lett volna annyi, leven most csak egy babam volt, nyugisabb is volt a bent toltott harom nap. Volt azert hallasvizsgalat, meg a gyerekorvos is megvizsgalta Panna reflexeit, meg minden ilyesmi, volt verteszt a kis sarkabol vett verbol, es volt neki az elso 24 oraban 4 orankent cukorszint meres is, de minden rendben volt.

A mostani masodik csaszar utani felepules eleinte fajdalmasabbnak tunt, viszont sokkal gyorsabban tul voltam rajta, mint eloszor. Elso alkalommal, emlekszem, a 7. napon tudtam eloszor segitseg nelkul normalisan megfurodni es feloltozni es embernek erezni magam, es a 10. napon tudtam visszahuzni a karikagyurumet. Most a gyurut rogton a mutet utan vissza tudtam venni, nem vizesedtem most annyira egyaltalan, mint az ikrekkel, es mar a masodik napon egyedul furodtem es oltoztem, gyakorlatilag minden kulonosebb gond nelkul. Valszeg az ikerterhesseg utan az egyes mar sokkal kevesbe viselte meg a szervezetemet. Vagy valami.

Most, igy tul az elso ket heten is itthon a babaval, hetfo ota mar egyedul, mert Balazs visszament dolgozni, ez is joval konnyebbnek tunik, kiveve az esteket es a hetvegeket, amikor hirtelen szembesulunk azzal, hogy valojaban nem egy, hanem ugye harom gyerekunk van, es a felnott-gyerek arany jelentosen romlott az utobbi idoben.

De a fiuk edesek, szeretik Pannat, aggodnak erte, amint sir, mar ott is teremnek es simogatjak, kinalgatjak a sajat reggelijukkel/vacsorajukkal, es ad hoc jelleggel puszit is adnak neki (ha akarja, ha nem). Szoval egyelore jo testverek, (amig persze Panna fel nem kerekedik, es el nem kezdi szedni a jatekaikat, gondolom...), es szepen egyuttmukodnek. Kicsit rosszalkodnak, gondolom azert, hogy tobb figyelmet kapjanak, de alapvetoen nem okozott nagy valtozast nekik a baba.

Az estek, az elalvasok nagyon nyogve nyelosen mentek, amig a korhazban voltam, pedig a baratok kozul minden este volt itt valaki, hogy segitsenek Balazsnak athidalni az elalvas elotti boszorkanyorat, de mindig a heves “Apa, apa!” fejhangon valo visitasaba fulladtak az estek. :o( Miutan hazajottem, ez helyreallt, csinaltunk nekik mesesarkot, estenkent ott az elalvas elotti esti mese by Balazs, aztan en is elenekelem nekik a szokasos altatodalokat (Pannaval az olemben, aki ilyenkor fogyasztja komotosan a vacsorajat), aztan alvas. Ez szepen helyreallt, nincs visitas, nincs konny, nincs fesztival. Most a furdesre tevodott at az orditas, de remelhetoleg hamarosan az is elmulik, amint megtalaljuk a legjobb haromgyerekes rutint. Szoval bizakodva tekintunk a jovobe... (Es az agy ala is, hogy hova gurult el mar megint a vizesuveg...)