Google Analytics

szerda, április 30, 2008

Meggyógyultunk! Meggyógyultunk?

Orommel jelenthetem, hogy az egesz csalad kigyogyult a nathabol! Atmenetileg... :o) Tegnap volt az elso nap, hogy nem kentem a gyerekeket kinai piac szagura a vietnami balzsammal, es mar orrporszivozas se volt. Bar a vegere a kicsik mar annyira megszoktak ezt a porszivos orrszivast, hogy kicsit attol tartok, hogy majd ha nagyobbak lesznek, egybol a porszivo csobe fujjak majd az orrukat... A vegen mar tartottak a kis orrukat szivasra. :o)


Egy sokgyerekes ismerosunk mondta, hogy az o csaladjuk gyakorlatilag szeptembertol juniusig beteg... Eleinte csak rohogtunk ezen, mert hogy ez milyen vicces, de mar valahogy latjuk, hogy nalunk is ez lesz...

A betegseg egyebkent nalunk is korkorosen terjedt a csaladban, Gergo kezdte, aztan Bence, aztan Balazs, aztan ujra Gergo kicsit, de most latszolag mindenki jol van, bar Balazsnak ma reggel mar kicsit kapart a torka...

vasárnap, április 27, 2008

Depresszió ellen...

A gyerekek elég álmatagok voltak mostanában esténként, úgyhogy úgy gondoltuk, hogy egy fél órával elõbbre hozzuk a fürdetést és a lefekvést. Ma viszont egyáltalán nem tûntek álmosnak...
Le is videóztuk õket, hogy jól induljon a hét:

video

szombat, április 26, 2008

Medvetámadás

Az állatok megszáradtak és megtámadták a védtelen gyerekeket. És a gyerekek megadták magukat. Önként.

péntek, április 25, 2008

Operation Teddy Bear

A gyerekek elkezdtek nyulkalni dolgokert, megcincalni a kis allatak fulet-farkat, es izombol gyömöszkölni be mindent a kis szajukba. Ugyhogy ma beszuszakoltuk az osszes kisallatot a mosogepbe, es kimostuk oket. Most száradnak.

csütörtök, április 24, 2008

Update a betegszobából

Nagyon koszonjuk a jotanacsokat es a jobbulast-kivanasokat is, nagyreszuket beepitettuk a betegszoba kinalataba. Vegul a kovetkezo kombinacio jott be nekunk: Fess Little Noses orrcsepp (sóoldat) + Euky Bearub (kb. mint a vietnami balzsam, a mellkasukra kell kenni, es egesz nap olyan szaguk van tole, mint a kinai piacnak) + orrszivo porszivo. Ez lett a nyero kombinacio.

Idokozben csatlakozott a betegszobahoz eloszor Bence majd Balazs is, ugyhogy mar csak en vagyok az egy csak egy legeny talpon a videken, akinek nem folyik az orra. (Persze azert nem vagyok teljesen takonypoc mentes, mert a gyerekek rendszeresen ramtusszogik az o orruk tartalmat.... De mondjuk legalabb Balazs nem...) :o)


Ezek vannak. De azert mar nagyjabol a gyogyulas utjara leptek, es igazabol nem is viselte meg oket az egesz betegseg, csak szortyognak. De kozben azert nevetgelnek.

Egy masik update a mult heti interjummal kapcsolatban: nem kaptam meg az allast sajnos. Mindenkepp a rendes munkahelyemre megyek vissza a szulesi szabi utan (julius 1-tol), de ez egy eloleptetesi lehetoseg lett volna. Diohejban annyi a lenyeg, hogy van egy allando poziciom, de egy annal 2 szinttel magasabb beosztasban dolgoztam mar majdnem egy eve a gyerekek elott. Most meghirdettek ezt a magasabb poziciot, es egy masik srac kapta meg, aki mar 11 eve dolgozik ott, es ennek a magasabbnak volt a senior-ja, tehat valahol szamitottam ra, hogy o fogja megkapni. A mindennapi helyzet ettol fuggetlenul nem valtozik, tovabbra is en csinalom a munkat, es a fizetest is en kapom erte, csak maga a pozicio névleg ehhez a srachoz tartozik. (Mindekozben o is egy magasabb poziciot tolt be atmenetileg. Ez nagyon tipikus a kormanyzati munkaknal, mindenkinek van egy 'alappozicioja', de rendszerint a vilagon senki nem abban dolgozik...) Jo lett volna megkapni, de vegul is nincs katasztrofa. Majd ha visszamegyek dolgozni, akkor majd jelentkezgetek erre-arra, hatha megcsipek egy magasabb alappoziciot. :o) De persze most mar nem csak a penz szamit, meg a beosztas, hanem az is, hogy pl. lehessen otthonrol dolgozni legalabb 1-2 napot, legyenek rugalmasak, lehetoleg kozel legyen, stb... Ugyhogy most mar valogatos lettem. :o)
Ez a 'visszamegyek dolgozni' egyebkent tovabbra is fajo pont. Leginkabb probalok nem gondolni ra, es akkor hatha addig megnyerjuk a lottot, vagy valami, es akkor nem is megyek vissza. Meglatjuk. Most ugy lesz, hogy heti 2 napot mennek a gyerekek oviba (bolcsibe), 1 napot Balazs marad itthon veluk es a tobbit en. Ezt vagy ugy lehet megcsinalni, hogy en heti 3 nap part time-ra megyek, vagy ugy, hogy a maradek 2 hetkoznapot otthonrol dolgozom. En ezt az otthonrol melozast szeretnem leginkabb, dehat ez a mi miniszteriumunkban nem valami bevett gyakorlat sajnos... Amikor veszelyeztetett terhes voltam, akkor is kerelmezni kellett, es vegul miniszteri engedely kellett ahhoz, hogy interneten keresztul melozzam. Pedig hat no extra, meg is van hozza minden, RSA token, minden, ki van epitve az egesz, csak nem engedelyezik valamiert... Pedig szerintem otthonrol hatekonyabban lehet dolgozni, mint az irodabol, mert nincs az a rengeteg zavaro tenyezo, nincsenek tok felesleges meetingek egyfolytaban, meg kavezasok, ez-az-amaz, szoval en biztos, hogy tobbet haladtam otthonrol, mint bentrol. Nem is beszelve arrol, hogy pl. nem hasznalok se autot, se tomegkozlekedest, se az irodat nem koptatom, szoval meg takarekos is az allam szempontjabol is. Asszem, be is fogom ezt venni a tervezett PhD temaim koze mint a kormany felelossege a fenntarthato fejlodes megvalositasaban.

Persze neheziti a helyzetet az, hogy ez az egesz rugalmassag a munkahely reszerol amugy is csak maximum egy evig lehetseges, illetve csak a gyerekek 1 eves koraig vagyok jogosult ilyen-olyan kedvezmenyekre a multato reszerol, utana mar vissza kell alljak az eredeti teljes munkaidos rendbe. Mivel en novemberben kezdtem a szulesi szabadsagot, igy nekem novembertol vissza kell allnom a heti 5 napra. Ha minden jol megy, akkor szuleim jonnek majd ki hozzank 1 evre onnantol, es akkor veluk lesznek otthon a kicsik, es akkor nyugodtan dolgozhatunk, nem kell aggodni, hogy kire hagyjuk a gyerekeket, az lesz az igazan jo megoldas. Nem nagyon mertem eddig ebbe beleelni magam, ugyhogy probaltunk mindent ugy tervezni, hogy biztos, ami biztos, ketten is meg tudjuk oldani a gyerekek megorzeset, de azert az lenne a legjobb, ha tenyleg ki tudnanak jonni a nacculok. Hat, meglatjuk. Remeljuk a legjobbakat. :o)

Ezek jutottak most eszembe nagy hirtelenseggel.

csütörtök, április 17, 2008

Festéktüsszentő Hapci Benő és az Orrszívó Porszívó

Gergo megfazott. Minden igy kezdodott. Aztan ennek kapcsan szembesultunk a Pompom mese szamos szereplojevel.














Elsokent Festéktüsszentő Hapci Benő öltött testet szegeny kis Gergoben, es bar festek nem jott az orran, de a süsü a szelrozsa minden iranyaba szallt egy-egy tusszentese alkalmaval. Es itt jott a kepbe az Orrszívó Porszívó. (Jo, jo, tudom, hogy ilyen szereplo nem is volt a Pompomban, de lehetett volna...!) Orrszívó Porszívóról sokat hallottunk, jo szulo modjara meg is kertuk a dolgot otthonrol szuleimtol, hogy legyen itthon, amikor majd kell. Tobbnyire mindenki odakat zeng rola. De megis csak. Rákötni az ember gyerekét a porszivora??? Es ha kiszivja az agyát? Es ha azt hiszi, hogy bantani akarjuk? Es ha sirni fog es megrendul bennunk a bizalma es felnott koraban evtizedekig jar miatta pszichiaterhez? Ilyen es ehhez hasonlo rendkivul megalapozott aggodalmaink voltak a porszivos orrszivas kapcsan...

Igy aztan eloszor a gyogyszertari standard kis kezi orrszivoval probalkoztunk, aminek nincs szornyu hangja, nem tunik annyira kinzas szerunek a dolog, viszont nincs is haszna se, egy csepp susut ki nem szivott szegeny szortyogo Gergo orrocskajabol. Ugyhogy mese nincs - még Pompom se - muszaj volt adni egy lehetoseget a porszivonak. Es igen. Tuleltuk. Mindannyian.

Elso alkalommal Gergo mar nagyon frusztralt volt attol, hogy nem kap levegot, es mar eleve sirdogalt, amikor elkezdtuk a hadmuveletet. De nem viselte meg kulonosebben. Ez valamivel tobb eredmenyt hozott (szivott), mint a kezi, de meg mindig nem oldotta meg teljesen a problemat. Adtunk neki egy kis bébi panadolt, es bealudt. Egesz ejjel imadkoztunk, hogy reggelre muljon el neki, hogy ne kelljen tobbszor megismetelni ezt a torturat. (En szo szerint raertem egesz ejjel imadkozni, mert aludni nem sokat aludtam, talan 2 orat ossz-vissz, mert szegeny Festéktüsszentő Gergő egesz ejjel nyoszorgott, forgolodott. Ergo en is.

Tegnap aztan felvertezodtunk Balazzsal, es itteni anyukak tanacsara beszereztunk egy pontosan ilyen (orrban sürü süsü feloldási) celra kifejlesztett bébi orrcseppet, es azzal is megtamadtuk a gyereket. Na ez mar nem talalt kulonosebben baratsagos fogadtatasra, de muszaj volt. Aztan megint jott a porszivas. Kiraly. Gergo mar meg se rezzent, el se huzta a fejet, se semmi. A porszivo hangjatol se ijedt meg, semmi. Nagyon bator volt, buszke voltam ra. :o)

Ezuttal mar nagy bizalommal es tiszta orral vagtunk az ejszakanak, de sajnos az ejjel nagy resze igy is nyoszorgessel es forgolodassal telt. Szoval orrszivo porszivo rulez, meg az orrcsepp is, de mitol fog neki elmulni a natha? Napkozben kulonben nagyon vidam es eszik is rendesen, laza sincs, szoval nem nagyon veszes a helyzet, azt gondolom. Varom a javaslatokat "Taknyos a gyerek, micsináljak" jeligere a kiadoba. Balazs biztos ami tuti felkialtassal a meleg huslevessel valo inhalalast javasolta, de egyelore ezt az otletet parkolopalyara tesszuk. Remelem, erkezik valami epkezlababb javaslat, kulonben nem fogom tudni eltantoritani Balazst az inhalalastol...

(Ps. csak hogy legyen meg egy szereplo a pompombol, az Órarugó Felpattanó szerepét kezdettol fogva Bence alakitja, aki egyetlen masodpercig sem tud nyugodtan maradni a kis gomboc feneken, es amint lerakjuk, mar pattan is fel. Egyetlen vigaszom, hogy ejjel viszont nyugodtan es mozdulatlanul alszik 10-12 orat. De olyankor meg mostanaban Gergo nem alszik... Hat, kellett nekem ikreket szulni! :o) (Kellett!!! Kellett!!!! Imadom oket. )

csütörtök, április 10, 2008

Az elsõ mamiszabi

Tegnap este kivasaltam az interjus ruham (mondjuk a szoknyamon nem ert ossze hatul a cipzar, dehat van ez igy ugye... a felso ugyis eltakarta), atneztem meg egyszer mindent, amit hasznosnak gondoltam masnapra az interjura, aztan lefekudtem. Aludni mondjuk nem sokat aludtam, mert vegig mindenfele remiszto kerdesek cikaztak a fejemben, es a helyzet, hogy ott ulok az interju panel elott, es nem tudok mit mondani nekik... Hat nem nagyon pihentem ki magam... De a gyerekek kegyesek voltak reggel, es csak 6 elott keltek fel nem sokkal. Balazs megetette oket egymas utan egyedul, ugyhogy en tudtam tovabbra is teljes mellszelesseggel az interjura keszulni. (Well, a mellszelesseggel is voltak gondjaim a ruhavalasztaskor, de erre most nem terek ki...)

Utkozben a vonaton kicsit furcsa volt, hogy senkinek sincs kakaszaga, senki sem alszik a vallamon, es a ruhamon se volt se nyál folt, se bufi maradek. Egy ficko csuklott velem szemben, es egy ido utan komoly kesztetesem volt, hogy a vallamra vegyem, es utogessem a hatat, hatha elmulik neki. (De aztan ellenalltam a kesztetesnek.)

A mini(sztérium) felé setalva fura joleso bizsergessel toltott el, hogy megint itt vagyok, biznicvumennek oltozve (es nem osszenyalazva), szep kopogos cipoben (es nem a horgolt papucsomban) es azt hiszem, neha masodpercek is elteltek ugy, hogy nem jutottak eszembe a gyerekek.

Az interju maga nem ment rosszul, de persze jol se, a legtobb okos gondolat hazafele a vonaton jutott eszembe, mint mindig... Kb. ket het mulva lesz eredmeny, azt mondtak. Meglatjuk.

Aztan felhivtam Balazst, es megbizonyosodtam rola, hogy jo kezekben hagytam a gyerekeket, jol elvoltak otthon mindannyian, ugyhogy megerositest kaptam a mamiszabi jovahagyasarol. Ugyhogy elindultam a Queen st fele. (Queen St = kb. Vaci utca otthon Pesten, egy hosszu setalo-bevasarlo utca, de nem draga, itt lehet a legjobb dolgokat kapni mindenbol.)

Azt hiszem, nem allok még készen a mamiszabira... Vagytam ra, de aztan megsem elveztem annyira. Beneztem egy konyvesboltba (mit neztem? gyerekkonyveket... no comment), egy cipoboltba (sokan voltak, kijottem), vegul lementem a varva vart kavemert a Gloria Jeansbe. Megrendeltem a creme brulee-met, ahogy kell: sovany tejjel es dupla tejszinnel :o), es megebedeltem a Nandos-ban, de mar alig vartam, hogy kihozzak a peri-peri csirkemet, es mar repultem is haza az elso vonattal. Valahogy nem tudtam onfeledten elvezni még a szabadsagot. Az jutott eszembe, hogy mi a turot vasarolgatok itt, amikor csak nehany honap es mar itt kell lennem majd' mindennap ugyis, es akkor meg majd sajnalni fogom, hogy nem a gyerekekkel toltom az idot. Egyfolytaban lattam magam elott a pici arcocskajukat, ahogy szuszognak, nevetgelnek, rofognek, es mar alig vartam, hogy hazaerjek.

Balazs nagyon jol nyomta itthon egesz nap veluk, ettek-jatszottak-aludtak szepen, ahogy kell. Orulok, hogy neki se volt rossz elmeny itthon lenni egyedul, mert akkor igy maskor is nyugodtan marad itthon veluk, ha ugy adodik. Es en is nyugodtan megyek el. A legkozelebbi mamiszabira. Talan egy honap mulva... vagy ketto mulva...

kedd, április 08, 2008

Vekerdy vs. Ranschburg vs. Tracy "Suttogo" Hogg vs. én és a többiek

Mar a terhessegem, sot a tervezes ideje alatt elkezdtem olvasgatni a kisbabas-pocakos-nevelos-fejlesztos cikkeket, forumokat, biztos ami biztos. Balazzsal idejekoran szazmillio elmeletet es elvet alkottunk, hogy mi aztan majd hogy nevelunk tokeletes gyerekeket, es persze vilagosan lattuk, hogy az olvasott peldakban ki hogyan rontja el a gyereket es hogy persze nalunk mashogy lesz. De hogyan?

Most, hogy a gyerekek mar kezzel foghato format oltottek, most mar nincs olyan nagy szánk. (De van, csak eltakarjuk, hogy masok ne lassak... ;o) Elolvastam nehany nevelos-fejlesztos konyvet ezuttal (nagyjabol ugy bekezdesenkent, 2-3 perces adagokban agyban elalvas elott, vecen bujva, eves kozben, stb., ahogy egy rendes valamire valo anyuka 'olvas' kicsi gyerekek mellett... Nehany konyvet kolcsonbe kaptam, nehanyat ajandekba, a legutobbiakat pedig en magam rendeltem meg a netrol otthonrol. Hat en vagyok a hulye, most mar latom.

Hosszu honapok soran sikerult magameva tennem Vekerdy Tamas, Ranschburg Jeno, Tracy 'Suttogo' Hogg, a Supernanny, Dr. Spock, Deákné es sok mas pszichologus-pedagogus elmeleteit. Amikor pl. a Suttogot olvastam, akkor - bar a stilusa egyaltalan nem tetszett - sok olyat talaltam benne, ami logikusnak, esszerunek tunt. Aztan most olvastam Vekerdy-t, aki ennek total a szoges ellentete, megis az is logikusnak, esszerunek tunik. Ranschburg doktor a ketto kozott lavirozik, es szinten jok a tanacsai, de persze egyik fentivel sem ert egyet. Most akkor kinek van igaza? Az egeszben a legjobb az, hogy minden tanacs - bar egymasnak ellentmondoak - mukodhetne es jonak tunik, a gyakorlatban legtobbszor egyik sem mukodik. Ikrekre legalabbis nem. Vagy nem konnyen. (Es persze ilyenkor jon az a klise is, hogy a legtobb ilyen konyvet iro hires-neves gyermekpszichiaternek nincs is gyereke... )

Mindenesetre most mar megnyugodott a lelkiismeretem azzal, hogy igazan mindent elolvastam, amit szerettem volna, es most mar akkor ugy neveljuk a gyerekeinket, ahogy akarjuk. :o) Meg ahogy tudjuk persze... Es ha valakinek ellenvetese van, akkor majd azt a konyvet nyomom a kezebe, amelyik eppen az altalam alkalmazott modszert propagalja. Vagy siman csak elnezoen mosolygok es kozben gondolatban mindenfele nevelesi konyvlapokat tuzogepezek a fejehez.

Holnap Balazs lesz egyedul itthon az ikrekkel - szuletesuk ota eloszor. En allasinterjura megyek a belvarosba, oda megsem vihetem a gyerekeket, ugyhogy Balazs marad veluk itthon. kicsit aggodunk mindketten, de biztos minden rendben lesz. (De ha nem, akkor is tudok telefonon keresztul ertekezni Balazzsal, es ugyis sietek haza.) Nem voltam a varosban mar honapok ota, utoljara valamikor a gyerekek szuletese elott, de akkor se tudtam mar ugy igazan elvezni a dolgot az oriasi pocakommal, se vasarolni nem tudtam mar akkoriban, se nezgelodni, de meg csak egy jo kavet se ittam a kedvenc Gloria Jeans-emben mar egy jo eve! Ugyhogy holnap reggel lesz az interju, a delelott maradek reszere pedig mamiszabit kaptam Balazstol :o), es szetnezek egy kicsit, hogy mi valtozott a Queen street-en... Es leginkabb benyomok egy isteni jeges creme brulee-s mokkat...hmm....mamiszabi...két kézzel...egyenes háttal... egyetlen baba sem lesz rajtam... es senki nem mondja majd kozben, hogy hööö, hööööö...hmm.... (Kicsit maris hianyoznak asszem.)

hétfő, április 07, 2008

Bogárrá váltam a hétvégén

Nehany hettel ezelott egy pentek-szombat-vasarnap a FlightCentre konferenciat rendezett az IT reszlegnek, ahol elmeseltek, hogy mikent teljesitettunk az elmult evben es mire szamithatunk a jovo evben. De az eloadas igazabol csak azert kell, hogy el lehessen szamolni az utazast, a szallast meg a kajat. Fraser Island-en voltunk harom napig a Kingfisher Bay Resort-ban. Szep volt, de nagyon messze van.

Ezeknek a konferenciaknak persze a fenypontja a Buzz Night-nak nevezett zenes-tancos mulatsag, amely rendszerint valami jelmezes meset takar. Ez alkalommal a kedvenc rajzfilm szereplo borebe kellett belebujni. A mi csapatunk Alice csodaorszagban szereploit valasztottak, de csak azert, mert a fonokom noi ruhaba akarta oltoztetni az egyik sracot, Pete-et. Amit persze Pete nem akart, de aztan o lett az est fenypontja. En eredetileg a hernyonak oltoztem az Alice-bol, de a tobbiek azt mondtak, legyek inkabb a hernyo a bogar eletebol. :o) Ugy varrtam a jelmezt, hogy vettem harom polot, elvagtam kettonek a nyakat, hogy fel tudjam huzni vegig magamra, az ujjaikat meg kitomtem lufival. Faroknak pedig varrtam (en! az uj varrogepunkkel! en! egyedul!) szoval varrtam (!) zold filcbol egy csovet, es azt is teletomtem lufival. Nagyon kiraly lett!

Volt meghivott vendeg is: Steven Bradbury. O az elso ausztral, aki olimpiai aranyermet nyert teli olimpian. Gyorskorcsolyazo, es 2002-ben nyert. Ugy nyert, hogy utolso helyen volt vegig, de az elotte levo negy elesett az utolso kanyarban es o meg szepen becsuszkalt es elso lett. A motivacios beszed erdekes volt, az volt a lenyege, hogy nem az eredmeny szamit, hanem hogy az ember a kepessegeihez kepest maximalisat nyujtson, es ha esetleg van valami helyzet, akkor resen legyen es eljen vele.

Ugy kezdte, hogy bejott es mondta, hogy hat igazan nem is tudja mit keres egy informatikus konferencian, miert is hivtak meg. Erre az osztalyvezetom bekiabalt, hogy igazabol harom masikat hivtunk, de azok az utolso pillanatban mind kiestek. Rohoges. Gondolom szegeny Bradbury mar ezerszer megkapta ezt a poent. Amugy lett is belole egy ausztral mondas: "You've done a Bradbury". Vagyis hogy a teljesen remenytelen helyzetbol ugy jutsz egyszer csak sikerre, hogy valojaban az ellenfelek/akadalyok szunnek meg. (Ha valakit erdekel, itt a youtube a versenyrol, 1 perces az egesz futam csak: http://www.youtube.com/watch?v=lfQMJtilOGg)

A konferenciat vartam, hogy majd milyen jo lesz, aludhatok este 8-tol reggel 8-ig. De csak fel egykor sikerult agyba kerulnom es 6:30-kor mar ki is pattant a szemem. Ezt tortent mind a ket nap, lehet hogy mar nem tudok sokaig aludni?

csütörtök, április 03, 2008

Társasági életunk Down Under :o)

Mar a gyerekek elott is elegge felporgott tarsasagi eletet eltunk, persze nem azt a dorbezolos fajtat, csak hetvegente osszejottunk az itteni baratainkkal, dumalni, kajalni, jatszani, kirandulni, tengerpartolni, mikor mit.

A gyerekek szuletesevel valamennyire a lelkunk melyen szamitottunk arra, hogy ez most jo idore megszunik, mert hat a gyerekekkel ugye egyreszt nem annyira konnyen mocorog az ember, masreszt pedig gondoltuk, hogy biztos bazi faradtak is leszunk allandoan es nem is vagyunk majd semmi ilyesmire. De nem igy lett. :o)

A piciknek nagyon jo napirendjuk alakult ki, konnyen kiszamithatoak. (Tobbnyire...)Amennyiben alkalmazkodunk ehhez, akkor gyakorlatilag barmikor barhova el lehet veluk menni. (Tobbnyire...) Az autozast szeretik, es a tarsasagot is! :o) (Tobbnyire...) Gyakorlatilag barmit szeretnek, felteve, hogy velunk vannak es kapnak enni. Es persze aludhatnak. Meg nem voltak ket hetesek, amikor eloszor kirandultunk veluk Montville-be, es aztan 3 hetesen vettek reszt az elso (pocakon kivuli) barati vacsoran (Verocséknál), mindezeket kulonosebb fennakadas nelkul. (Ezzel egyebkent szerencsenk van, mert gondolom, hogy ha allandoan visitananak, vagy valami, akkor a baratok se hivnanak minket annyira...) :o)

Azota mar tobbszor voltunk mindenfelé vendegsegben, es nalunk is volt mar nehany buli. (Persze csak napkozben, nem kinozzuk a gyerekeket ejszakai ereszd-el-a-hajammal. Meg magunkat se.)

A gyerekek kapcsan egy csomo olyan kapcsolatunk is lett, akikkel elotte nem voltunk annyira kozeli viszonyban, de most a gyerekek osszehoztak minket. Ilyen peldaul egy kolleganom, akivel az irodaban alig-alig beszeltunk, de mivel a babaink kozott 1 het van, es mindketten itthon vagyunk 'gyesen', ezert most minden masodik heten atjon es itt toltjuk egyutt a napot, dumalunk, babazunk. A szomszedokkal is kozelebb kerultunk a babak miatt, mindig jonnek erdeklodni, beszelgetni. Szoval igazabol ahelyett, hogy egy kicsit lelapult volna a tarsasagi eletunk, inkabb fellendult es kibovult. :o)

Az igazsaghoz az is hozzatartozik, hogy itt elegge baba barat minden, viszonylag konnyu babakocsival kozlekedni, a jarda mindenhol sullyesztett, ahol az uttal talalkozik; a liftekbe, ajtokon be lehet ferni; szinte mindenhol van kivaloan felszerelt parents' room, ahol a gyerekeket meg lehet etetni, tisztaba lehet tenni; az ettermekben szinte mindnehol van etetoszek es gyerekmenu (ez a mieinknek persze meg korai, de akkor is van); es a kirandulohelyek nagy resze is hozzaferheto akar babakocsival is (meg kerekes szekkel), szoval a lehetosegek adottak. Igy azert konnyu. :o)

A mult heten voltunk egy nagy magyar pikniken is, ahova minden evben jarunk, es ebben az evben sem akartuk kihagyni, plusz a gyerekeket is szerettuk volna bemutatni a tarsasagnak. Rengeteg baba es kicsi gyerek volt, allati jo hangulata volt az egesznek. A mieink is elveztek a tarsasagot, aztan beajultak a csomagtartoba. :o) Egesz kis ovodank lett vegul a kocsiban:

Ezen a kepen egyebkent jol tukrozodik mindegyik gyerek termeszete is: Gergo nagyon magyaraz, komolyan, reszletesen; Bence csak rohogcsel es szorakozik; szegeny Alex meg kerdon nez az anyjara, hogy Te-jo-isten-hova-kerultem... Edesek.

Na, mire az egeszvegere ertem, mar nem is tudom, hogy miert is kezdtem el ezt az egesz bejegyzest... pedig eleinte meg tuti volt vele valami celom... biztos lett volna valami mondanivaloja az egesznek... valami magvas veleje... na mindegy, kiurult az agyam. De most mar nem akarom kitorolni, olyan aranyosak a kepek legalabb... :o) Legkozelebbre osszeszedem magam. (Es a gondolataimat is). De kulonben akar ez is lehetne a mondanivalo, hogy igaz, hogy ezt a bejegyzest korulbelul osszesen 4 oran at keresztul irtam, kisebb-nagyobb (inkabb nagyobb) megszakitasokkal, es kb. 3 napon keresztul, de vegul azert megszuletett. (Igaz, hogy se fule, se farka, de nem is ez a lenyeg.) :o) Szoval hogy nem vettek el teljesen az eszem a gyerekek. Vagy de? De. Na jo. Akkor meg ez se lesz a mondanivalo. Akkor talan inkabb be is fejezem...