Google Analytics

szombat, december 19, 2009

Mindkettõ kettõ

A fiuk ket evesek lettek. Mindketten. Hihetetlen. Egyreszt allati gyorsan elrepult az elmult ket ev, masreszt viszont szinte mar nem is emlekszem, hogy milyen volt nelkuluk, mintha mindig is itt lettek volna.

Sokszor vegiggondoltam a szuletesuktol idaig vezeto utat, es mindig ledobbenek, hogy ok a mi gyerekeink, mar nem annyira babak, mint inkabb igazi onallo kis emberek, sokszor is igy szolitjuk oket: kisember. Mert mar annyira azok. Sajat habitussal, karakterrel, mindennel. Es persze formara is jobban hajaznak most mar egy emberrel, hiszen kinottek a kezeslabasokbol, es mar szigoruan csak nadragban es poloban jarnak, (amin azert az a legjobb, ha van egy auto, egy teherauto, egy vonat vagy legalabb egy kis dino, mert annyira azert meg nem nottek fel...) :o), az arcocskajuk is megnyult, es amikor mondanak valamit, azt komoly gondolatok elozik meg.

Sok szempontbol sokkal-sokkal konnyebb most veluk, mint nehany honappal ezelott, hiszen mar egyedul esznek-isznak, egyedul jonnek-mennek a lepcson, segitenek a pakolasban (tobbnyire), furodni-mosakodni is csak keves segitseg kell mar, el is foglaljak mar magukat akar 10 percig is, bar azert nem lehet oket szem elol teveszteni, mert mar tulontul vakmeroek, es mindenhonnan leugralnak-leesnek, mikor hogy. Maskulonben viszont nehezebb lett, hiszen most mar a sajat akaratukat akarjak ervenyre juttatni, es nem csak vakon kovetni, amit mi mondunk. (Bar en ilyen vakon kovetos idoszakra konkretan egyaltalan nem emlekszem...) Idonkent bedobnak egy-egy hisztit is, dehat ezt kibirjuk. Es ok is.

Dobbenetes a logikajuk, a gondolkodas modjuk, a jo szivuk, ahogyan megosztjak, vagy legalabb elcserelik egymassal a dolgaikat, ahogyan az egyik bepanikol, ha a masikat sirni hallja a haz masik feleben, ahogy a millio jatek vagy barmi kozul eppen pont az az egy kell mindkettonek egyszerre, ahogy Pannat befogadtak rogton es korulveszik es gondoskodni probalnak rola, szoval sokszor azon kapom magam, hogy elmerulok abban, hogy honnan jonnek nekik ezek a gondolatok vagy reakciok, kitol latjak, hogy mikor mit kell csinalni, stb.

Kettos ez a dolog, mert szivem szerint minden pillanatot veluk toltenek, es folyamatosan neznem es hallgatnam oket, hogy ne mulasszak egy egyetlen percet sem, es ha nincsenek itthon, piszokul hianyoznak, de ugyanakkor meg amikor veluk vagyunk, akkor sokszor alig varjuk, hogy eljojjon az alvasidejuk... Szoval, erdekes dolog ez.

Ebben a korban nagyon-nagyon edesek, aranyosak, kedvesek, ugyesek, okosak, tanulekonyak, ugyanakkor rendkivul makacsak, engedetlenek es akaratosak is... De ugyanakkor edesek, aranyosak, kedvesek, ugyesek, okosak... Es csak az a lenyeg, hogy a nehez pillanatokban a megfelelo tulajdonsagokat mantrázza az ember kozben fejben...

Isten éltessen Benneteket sokáig, Gergõ és Bence!


péntek, december 18, 2009

Ejszaka a gyerekosztályon

Jobb lenne valamelyik aruhaz gyerekosztalyarol irni, de ezuttal a Redcliffe-i korhaz gyerekosztalyat volt szerencsenk tesztelni Pannaval. :o(

A fiuk szulinapja elotti nap reggelere Panna belazasodott. Igazabol csak teljesen veletlenul vettem eszre, illetve kicsit melegnek ereztem eteteskor a kis nyakat, es gondoltam, megmerem a lazat. 38.6 C. Nem letezik, megmerem meg egyszer: 38.6. Rendes Omron fulben meros homeronk van, nincs okom ketelkedni, de nem erzem igazan ennyire melegnek Panducit... Amikor a fiuk lazasak, ha akar csak kozelebe kerulnek a 38 foknak, mar olyanok, mint a hejaban sult krumplik, messzirol tuzel a fejuk, arcuk, es jellegzetesen is sirnak ilyenkor, ugyhogy nem lehet elmulasztani, ha lazasak. Pannanal nem igy van. O teljesen nyugodtan aludt, vagy legalabbis nem nyugtalanabbul, mint altalaban. Kontrollcosportkent megmertem a sajat 'lazam' is: en 36.4 fokon 'egtem'. Tehat a homero mukodik.

Pannat gyorsan levetkoztettem, cicire tettem, es 10 percenkent meregettem a lazat. Viszonylag hamar lement 38 ala, ugyhogy megnyugodtam. Delutan azert megfurdettem kis langyos vizben, az is jot tett neki. Felhivtam a 13 HEALTH-et (itteni ingyenes 24 oras telefonos egeszsegugyi tanacsadas noverek altal, imadom, gyakran hivom oket), ok feltettek egy csomo-csomo kerdest Pannara vonatkozoan, hogy eszik-e azert, nincs-e megduzzadva a nyaka korul, nem merev-e a nyaka, nincsenek-e kiutesei, reagal-e, ha nyomogatom, esznel van-e, legzese milyen, stb, es vegul is a nover is meg en is ugy lattuk, hogy nem lehet komoly baj, mert enni kivaloan eszik tovabbra is, a kedve is jo, semmi egyeb tunete nincs, csak a laz, ami mar le is ment. Mindenesetre azt tanacsolta a nover, hogy a biztonsag kedveert azert hivjuk ki az orvost. Ugy is lett.

Az este 8 oras etetesnel, miutan elaludtak a fiuk, a biztonsag kedveert megint megmertem a lazat, es megint 38 folott volt... (Az igazi gond a magas lazzal az, hogy 3 honapos kor alatt nem adhato semmilyen gyogyszer, panadol, vagy ilyesmi...) A kihivott ugyeletes orvos (after hours GP, ingyenes a gyerekeknek) olyan 11 ora korul ert ki hozzank, es o is ugy talalta, hogy Panda altalanos kozerzete jo, a torka rendben van, fule is (leggyakoribb fertozesi pontok), de a lazat megis okozza valami, ugyhogy azonnali hatallyal induljunk a korhazba, ahol majd csinalnak nehany tesztet (ver, vizelet, stb), hogy kideruljon, hol a gyulladas es majd megfigyeles alatt tartjak nehany napig. Indulas. Most.

Huhh. A fiukat nem akartuk felkelteni es elcugolni a korhazba, ugyhogy taxit hivtunk gyorsan, osszekeszitettem Pannat, pelenkat, takarot, ruhat, ilyeneket, meg persze magamat is, ha nehany napnak nezunk elebe...

A taxi nem jon az istennek se, mar vagy fel ora eltelt... Hivom a mentoket. Azokra is varni kell. De akkor az mar legalabb elsobbseget jelent a surgossegi osztalyon... Taxit torlom, mentot varom.

Ejfel utan erkezik meg a mento, de nem az orvos altal javasolt belvarosi gyerekkorhazba (Royal Children) visz, hanem ide a legkozelebbibe, Redcliffe-re. Utkozben lekerdeznek millio adatot, hogy mikor odaerunk, mar ne kelljen, kozben Pannat rakapcsoljak a folyamatos ho-, vernyomas- es pulzusmerore, es minden erteke normalis. Hurra.

A korhazba erve tolokocsit kapunk, azon tolnak be... De legalabb nem kell sorbaallni, varakozni, hurra. Egybol megvizsgalja a triage nover Pannat, laza 37 folott, 38 alatt, kiraly. Kapunk egy agyat a surgossegi osztalyon, ott varakozunk. Kozben etetgetem Pannat, hogy nehogy kiszaradjon, o meg eszik boldogan. A szomszed agyon is egy mama egy 18 honapos kislannyal, ugyanilyen tunetekkel, bar lathatoan kicsit rosszabb allapotban.

Kb. 1 ora varakozas utan jon egy orvos (kozben azert a noverek folyamatosan ellenoriznek minket, meregetik a kulonbozo ertekeket, stb), aki tuzetesebben megvizsgalja Pannat, de elso latasra szinten nem lat semmi bajt, ugyhogy vizeletvizsgalatot rendel el: leveszi rola a pelenkat, kitakarja, alatartja a klasszikus kis muanyag fiolat, es var, hogy pisiljen. Nem sokkal kesobb pisil is, doki elkapja, hurra. :o) Maskulonben valami zacskot kotottek volna ra, de igy sokkal gyorsabb es egyszerubb volt, raadasul nem is zavarta kulonosebben Panducot. Vizeletminta el.

A noverek nekem is hoztak takarot, igy felfekszunk a nagyagyra, es ott aluszkalunk Pannaval, amig eldol a sorsunk. Kozben neki fel orankent meregetik a lazat a fuleben. Ennek nagyreszet mindketten atalusszuk.

Reggel 4 orakor jon a doki, hogy felvettek minket a gyerekosztalyra, mindjart attolnak. A gyerekosztaly amulat... Gyonyoruen feldiszitve minden, falakon mesejelenetek, szines es vidam minden, akarhova nezek. A novereken szarvasagancs, mikulassapka, villogos fulbevalo, kin mi. A folyosokon playstation konzolok, es rengeteg jatek, kifestok, konyvek, terepasztal, tarsasjatekok, minden korosztalynak. A kisagyakon kivul semmi nem utal arra, hogy ez itt egy korhaz... Pedig ez egy egyszeru kozkorhaz, egy nem is puccos kornyeken, nem is kozel a belvaroshoz...

Egyedul vagyunk egy negyagyas szobaban. Hideg van, mint allat, ami a lazas gyerek szempontjabol jo lehet, hogy nincs meleg, de en jegge fagyok, hiaba a sok takaro... Panna kap egy kis racsosagyat, en meg egy hatradontheto fotelt kozvetlen mellette. Ebben aluszkalunk egy kicsit, amig meg nem jon az orvos, vagy a reggeli... :o)

A reggeli hamarosan megerkezik (nekem), es hozzak a papirt is, amin az ebedet es a vacsorat valaszthatom ki, hogy mi mindent kerek. Megrendelem a vacsorat is, bar titkon remelem, hogy azt mar majd otthon fogyasztom, barmilyen gusztan es csabitoan is hangzik a gombas csirkemell es utana a cheesecake...)

Tovabbra is merik Panna lazat, pulzusat, vernyomasat, mindenet, de mar csak 2 orankent, es egyelore minden rendben. Ha delutan 2-ig nem megy 38 fole, es nem lesz mas tunet sem (pl hanyas vagy kiutes), akkor hazaengednek. (Ami mar csak azert is kiraly lenne, mert 3-ra varjuk a vendegeket a fiuk szulinapi bulijara... A tortat megsutottem napkozben, nagyjabol mindent elokeszitettem, de az utolso simitasok es a torta megkenese, diszitese meg hianyzik...)

Egy tunderi novert kaptunk, aki - mikor meghallotta a szulinapi bulit - mindent megprobalt elokesziteni, hogy amint megkapjuk az igent arra, hogy mehetunk, mar ne kelljen varni semmire: rendelt taxit, szerzett bebiulest kolcsonbe a taxiba, kitoltott minden papirt elore, hogy az orvosnak csak ala kelljen irnia, stb.

A 2 orabol vegul 3 lett, mire jott a doki, kozben a bulit eltoltuk 4-re, ugyhogy vegul 3/4 4-re haza is ertunk. Vegtelen jo tapasztalatunk volt a korhazban, mindennel es mindenkivel (foleg hogy vegul nem volt semmi komoly baj), es bar sose kelljen menni tobbet, de ha megis kell, nem aggodom. Jo kezekben vagyunk.


(Update: a nyuves hideg miatt mondjuk piszokul megfaztam, es kohogok, mint a diszno, a fiuk is kohognek (ok valszeg az ovibol hoztak), es valszeg ezt kaphatta el Panna is, de mar jol van, a lazzal meg talan az anyatejjel még csirajaban legyurhette a dolgot.)

Hat ilyen volt az ejszaka a gyerekosztalyon.

csütörtök, december 17, 2009

Panna vérfarkassá vált

Panna vérfarkas lett... Nappal aluszkal szepen, akar 4-5 orat is egyben, de amint eljon az este es a sotet, akkorara nyilik a kis gomb szeme, mint egy dinnye es nezelodik... Es egyaltalan nem akar aludni, de meg csak fekudni se. :o( Mindent megprobal, bufog, csuklik, pukizik, csak aludni ne kelljen. (Most egesz nap mindenfele fostos gyumolcsot eszem (szilvat, barackot), hatha az anyatejen keresztul az majd segit valamit a gyomran es akkor konnyul a helyzete, es lemond a verfarkassagrol is...

El se hiszem, hogy harom gyerekunk van mar! :o))) Leginkabb estenkent dobbenunk ra, amikor kb delutan 5 oratol kezdve mar csak a gyerekek korul forog minden, a fiuknak masnapra ruhat + kajat kesziteni, mire hazaernek, vacsorat csinalni , Pannat megetetni, aztan furdetes mindharomnak, mese, altatas, Pannat megint etetni, aztan elalvas utan elokeszulni holnapra, es elpakolni a vacsora utani romokat... Na ilyenkor latszik, hogy mar nem csak ketten vagyunk... A konyhapult estenkent olyan, mint egy etterem, vagy egy gyar, millio kisdoboz, felkockazott gyumolcsok, zoldsegek, mogyoro, muzli, hegyekben allnak a zoldseghulladekok, magok, hejak, csutkak, aztan beadagolodik minden a dobozokba, ra a nevek, es be az egesz a hutobe. Egyelore csak a fiuknak es Balazsnak megy ez a futoszalag, de ha en is visszamegyek majd munkaba es Panna is ovis lesz, akkor aztan 5 fore gyartjuk majd a kajat... Vicces lesz. :o)))Megyek is, bekeverek egy kis nokedlit vacsorara tojasos nokinak, mert van egy nagy fej salatank a hutoben, es nem ferek mar tole... :o))) Holnap pedig indul a nagy sutonap a gyerekek hetvegi szulinapi bulijara! :o)))

kedd, december 15, 2009

Születéstörténetünk

Durrdefekt, ovoda, ajulas, hanyas, egy darab Pannababa. Ez volt cimszavakban a mostani szuletestortenetem.

Bovebben kifejtve a kovetkezokeppen alakult: A korhaz november 25-et (szerda) jelolte meg Panna erkezesi idejenek, es ha o nem hataroz korabbi erkezes mellett, akkor aznap reggel 6.30-kor kell jelentkeznem a korhazban felvetelre. Eredetileg ugy terveztuk, hogy mivel az ovoda is csak pont 6.30-kor nyit a fiuknak, ezert elmegyunk egyutt a korhazba kocsival reggel fel 7-re, engem kidobnak, en elintezem a befekvessel jaro papirmunkat, ezalatt Balazs visszaviszi a rovidlabuakat az ovodaba, aztan tép vissza hozzam a korhazba, hogy illokeppen udvozolhesse kisPandat vilagrajovetelekor. Ha esetleg Panna megis elsietne a dolgot es nem birna ki 25-eig, es mondjuk ejjel vagy hetvegen akarna kibujni, akkor a fiuk ovonoje, miss Sue, megadta a cimet es a mobiljat, hogy hivjuk barmikor, akar az ejszaka kozepen is, es vigyuk at a fiukat hozza, o orommel vigyaz rajuk, amig a korhazba megyunk, ugyhogy ez a lehetoseg is talonban volt. (Ugye, a bevandorlo-szindroma, amikor nincs csalad a kornyeken krizis idejere...)

De Panduci jo baba, nem rugta fel a terveket, szepen kivarta a 25-et, eddig minden a terv szerint halad. Ehhez kepest a reggel viszont rogton ugy indul, hogy ahogy kifordulunk a kocsival a garazsbol, eszrevesszuk, hogy bizony defektet kaptunk, es az egyik hatso kerek teljesen leeresztett… Igy aztan a szakado esoben Balazs kereket (majd ruhat is) cserel, mikozben mami (=en) a kocsiban a teljes repertoart vegigenekli a korankelestol nyugos fiuknak, majd verge elindulunk, Az autopalya a szokasos reggeli csucsot is megszegyenitve be van allva valami tobbszoros basleset miatt, lepesben haladunk, a 6.30-as idopont veszesen kozelit… Telefon a korhazba: kesek. Nem gond, mondjak, csak jojjek. Jovok.

Ujratervezes. Akkor még most, odafele utkozben kidobjuk a sracokat az oviban, igy akkor nem kell utolag visszajonnie Balazsnak, kockaztatva, hogy esetleg nem er vissza a szulesre. Nyitasra erunk az ovodaba, mar van nehany gyerek, hurra, nem csak a mieink fognak ott maganyoskodni ezen a korai oran... De ilyen aggodalmaink csak nekunk vannak, a gyerekek gond nelkul bemennek (szepen kezenfogva) es mar kezdenek is jatszani, mintha csak 8 ora lenne...

Ovodaba erkezes reggel, bevonulas kezenfogva

“Szaguldas” tovabb a korhazba a reggeli csucsban... Alig 20 perc kesessel meg is erkezunk, mondjak: irany a muto, en vagyok az elso aznapra. Huhh. Mosdatas, oltoztetes, savlekoto, erzestelenito, baratsagos beszelgetes, (az egyik nover emlekezett rank, szolgalatban volt akkor is, amikor ket eve az ikrek szulettek, dobbenet, hogy az emberek mikre nem emlekeznek...) A mutet a szokasos rendben halad, mar ismerosek a mozzanatok, megint nezem az egeszet a fejem folotti mutos lampa tukreben, minden olyan, mint a multkor. Panducot gond nelkul kiemelik, felsir a kiscica hangjan, kicsit lila a keze-laba, de aztan hamar berozsaszinesedik. 3740 gramm es 54 centi. Woww, jo nagy baba. :o) Ket nagy gomb szeme van es rengeteg haja.

Az orvos kozben elmondja, hogy a multkori mutet utan eleg rosszul forrtak ossze a sebek belul, es hogy most esetleg azokat is rendbeteszi, igy kicsit hosszabb lesz a mutet, ha nem banom. Nem, persze, csak javitson meg. :o) Pannat odaadjak, ramteszik, simogatjuk, edes, pislog. Kozben kezdek sullyedni... Hanyingerem is van... Mondom Balazsnak, vegye el gyorsan Pandat, mert rosszul vagyok. A noverek azonnal ugranak, Balazst kikuldik Pannaval egyutt a labadozoba, en meg kapok oxigent, meg a Joisten tudja mit maszkon keresztul, aztan hanyok, kicsit meg szedulok, de aztan par perc mulva mar minden oke. Kozben a noverek folyamatosan mondjak, hogy ne izguljak, ez teljesen normalis reakcio, nincs semmi baj, Panna is jol van, kint van Apaval, cukra is rendben, minden oke, minden oke.

Aztan engem is kitolnak, es vegre megint latom Pannat (es Balazst is), sot etetni is kezdem rogton. Es eszik! Szepen! Egyedul szopizik! (A fiuk annak idejen nem kezdtek szopizni, csak nagy almosan nezelodtek, ugyhogy oket egybol meg kellett itatni tapszerrel, hogy feljebb menjen a vercukorszintjuk. Kesobb meg mar persze nem voltak valami nagy rajongoi a szoptatasnak, mikozben tudtak, hogy az uvegbol mennyivel kevesebb munkaval is kijon a tejecske...)

Szoval minden oke. A korhazi ellatas megint olyan volt, mint a multkor, finom volt a kaja, aranyosak voltak a noverek, talan most nem torodtek velem annyit, mint a multkor, mintha vizsgalat se lett volna annyi, leven most csak egy babam volt, nyugisabb is volt a bent toltott harom nap. Volt azert hallasvizsgalat, meg a gyerekorvos is megvizsgalta Panna reflexeit, meg minden ilyesmi, volt verteszt a kis sarkabol vett verbol, es volt neki az elso 24 oraban 4 orankent cukorszint meres is, de minden rendben volt.

A mostani masodik csaszar utani felepules eleinte fajdalmasabbnak tunt, viszont sokkal gyorsabban tul voltam rajta, mint eloszor. Elso alkalommal, emlekszem, a 7. napon tudtam eloszor segitseg nelkul normalisan megfurodni es feloltozni es embernek erezni magam, es a 10. napon tudtam visszahuzni a karikagyurumet. Most a gyurut rogton a mutet utan vissza tudtam venni, nem vizesedtem most annyira egyaltalan, mint az ikrekkel, es mar a masodik napon egyedul furodtem es oltoztem, gyakorlatilag minden kulonosebb gond nelkul. Valszeg az ikerterhesseg utan az egyes mar sokkal kevesbe viselte meg a szervezetemet. Vagy valami.

Most, igy tul az elso ket heten is itthon a babaval, hetfo ota mar egyedul, mert Balazs visszament dolgozni, ez is joval konnyebbnek tunik, kiveve az esteket es a hetvegeket, amikor hirtelen szembesulunk azzal, hogy valojaban nem egy, hanem ugye harom gyerekunk van, es a felnott-gyerek arany jelentosen romlott az utobbi idoben.

De a fiuk edesek, szeretik Pannat, aggodnak erte, amint sir, mar ott is teremnek es simogatjak, kinalgatjak a sajat reggelijukkel/vacsorajukkal, es ad hoc jelleggel puszit is adnak neki (ha akarja, ha nem). Szoval egyelore jo testverek, (amig persze Panna fel nem kerekedik, es el nem kezdi szedni a jatekaikat, gondolom...), es szepen egyuttmukodnek. Kicsit rosszalkodnak, gondolom azert, hogy tobb figyelmet kapjanak, de alapvetoen nem okozott nagy valtozast nekik a baba.

Az estek, az elalvasok nagyon nyogve nyelosen mentek, amig a korhazban voltam, pedig a baratok kozul minden este volt itt valaki, hogy segitsenek Balazsnak athidalni az elalvas elotti boszorkanyorat, de mindig a heves “Apa, apa!” fejhangon valo visitasaba fulladtak az estek. :o( Miutan hazajottem, ez helyreallt, csinaltunk nekik mesesarkot, estenkent ott az elalvas elotti esti mese by Balazs, aztan en is elenekelem nekik a szokasos altatodalokat (Pannaval az olemben, aki ilyenkor fogyasztja komotosan a vacsorajat), aztan alvas. Ez szepen helyreallt, nincs visitas, nincs konny, nincs fesztival. Most a furdesre tevodott at az orditas, de remelhetoleg hamarosan az is elmulik, amint megtalaljuk a legjobb haromgyerekes rutint. Szoval bizakodva tekintunk a jovobe... (Es az agy ala is, hogy hova gurult el mar megint a vizesuveg...)

hétfő, november 30, 2009

Panda egyetemi evei

Azt hiszem, Panda nagyon gyorsan fejlodik es maris az egyetemen erzi magat... Egesz nap csak alszik, csak enni kel fel, este 7-kor viszont oramu pontossaggal kipattan a szeme es egesz ejjel rajcsurozik, bulizik... Reggel 4 ora fele bealszik, es aztan megint alszik egesz nap... Tiszta egyetemi eletforma... ;o)

szombat, november 21, 2009

Utolsó kétgyerekes napjaink

Mostani varandossagom elejen terveztem, hogy majd irok rendszeres osszehasonlitast a ket kulonbozo terhessegrol, de aztan a dolog kimerult egy vagy ket bejegyzesben, ami onmagaban meg is valaszolja valamennyire a kerdest, hogy mennyire kulonbozo is volt a ket terhessegem... Mig az ikrekkel ki se latszodtam a babakkal, terhesseggel, szuletessel, nevelessel foglalkozo weboldalakbol, forumokbol es konyvekbol (igen, meg a Suttogot is elolvastam(!) es osszehasonlito elemzest is irtam rola ide!), addig most meg arra se jutok oda, hogy egy egyszeru allapotjelentest tegyek fel idonkent a blogra...

Egyreszt persze a kronikus idohiany miatt, ami a ket majdnem-kétéves mellett szerintem normalis, de masreszt valahogy nem is 'gorcsoltem' mar annyira semmin, nem olvastam annyit, nem kovettem nyomon szinte napi szinten, hogy mikor mekkora a baba es mit csinal mar odabent, egyszeruen csak eltem a mindennapokat, csak a hasam nott.

Az elso nehany hanyigeres-hanyos honapot es az amniocentezis koruli szornyu bizonytalan napokat leszamitva ez is konnyu terhesseg volt, nem volt semmi kulonosebb gondom vegig, semmi olyan, ami extra modon irasra kesztetett volna, ugyhogy elmentem a konnyebb ellenallas fele, es nem is irtam. :o) A fobb nevelesi elmeleteink mostanra nagyjabol kialakultak, rajottunk, hogy mik azok, amik ugyan a konyvekben kivaloan hangoznak, es tenyleg kivanatosak lennenek, de a mi csaladunkban max elmeleti sikon megvalosithatoak, es mik azok, amiket konnyeden be tudunk epiteni a napi rutinba.

Amit viszont meg mindig nem tudtunk felfogni, hogy mar csak par nap es haromgyerekes, NAGYCSALADOSOK leszunk. A nagykozonseg az utcan mar igy is folyton szeles mosollyal jutalmazza a fiukat, ahogy a kis allatkaikkal a hatukon ketten ketfele probalnak menni, mi meg nyugodtsagot szinlelve ketsegbeesetten hajkurasszuk oket,


de most a nagykoru-kiskoru arany tovabb romlik, es elkepzelni sem tudjuk egyelore, hogy milyen uj kihivasokkal kell szembeneznunk hamarosan... Most konnyunek tunik, hiszen most meg kenyelmesen a 'ket-gyerek-utan-egy-gyerek-az-piskota' elmeletbe ringatjuk magunkat, de azert most mar kezdenek felmerulni - legalabbis elmeletben - a haromgyerekes problemak, miszerint ki hol alszik (es mikor), ki mikor eszik es furdik, ki kit vesz fol esetleges siras eseten, stbstb... Ugyhogy a panik folyamat elkezdodott...

csütörtök, november 19, 2009

Kire ütött ez a gyerek? 3.

A cimben a 3. nemcsak arra utal, hogy immaron a harmadik baba eseteben merul fel a szokasos kerdes, hanem arra is, hogy korabban mar volt ket ilyen cimu bejegyzesem, amiben a fiuk kapcsan feszegettuk a temat. Szoval ezuttal harmadszor is teriteken a dilemma, most azzal a kis csavarral, hogy eddig csak az volt a kerdes, hogy kire hasonlitanak, Balazsra-e vagy ram, de most mar bejottek a kepbe a fiuk is mint viszonyitasi alap! Ugyhogy msot mar negyunk kozul kellene eldonteni, hogy kire is hasonlit Panda. Ime a legfrissebb (mult heti) kepek rola:




Nekem egyik kepen megszolalasig Bencere hasonlit, a masikon meg kikopott Gergo... (Es megint csak: SEMMIT nem latok benne se Balazsbol, se magambol, csak a fiukbol...) Honnan jonnek ezek a gyerekek??? :o)))

kedd, november 10, 2009

Megkeresztelve

Mar megint eltelt egy honap... Mivel ugy nez ki, hogy se Apa, se Mami nem jut oda, hogy irjon, most mar kenytelenek vagyunk mi kezunkbe venni az iranyitast, vagy legalabbis a blogot mindenkeppen. (Az iranyitast is probaljuk, de azt nem adjak olyan konnyen az õsök...)

Ezt el kell meselnem: Gergo vagyok, es azert irok, mert leontottek. Par hettel ezelott, amikor meg Nagyanyo es Nagyapo is itt volt (mert azota mar hazarepultek egy naaagy repulon), mar gyanusan indult a reggel, mert mindenki nagyon keszulodott... Mi Bencevel nem sokat aggodtunk, egeszen addig, amig Mami valami nevetseges es nagyon kenyelmetlennek tuno cuccot nem kezdett pedzegetni, hogy azt bizony fel kellene venni lassan...


Aztan meg, amikor beadtuk a derekunkat es feloltoztunk, akkor meg elvittek vasarnap (!) hajnalok hajnalan (!) TEMPLOMBA! Persze mar gyanut foghattunk volna par hettel korabban, amikor szinten elmentunk egy ilyen misére, de akkor meg minden uj volt es erdekes. Most is rengeten voltak, es nagyon hangoskodtak, allitolag enekeltek, de bezzeg amikor valami istenbárányos ének vegen megtapsoltuk oket, es még jeeee-ztunk is, akkor meg bezzeg senki nem csatlakozott, csak mosolyogtak rajtunk... A fene se erti oket... Most akkor buli van vagy mi van?


Na mindegy, mar epp ugy tunt, hogy kezd a vege fele kozeledni a buli, amikor is megjelentek Mami es Apa baratai szepen sorban... Ott volt Alex is, vegre valaki a mi generacionkbol, nem csak az oregek... Mindenki nagyon izgatottnak tunt, ami minket mondjuk kicsit aggasztott, Bence ra is akaszkodott Apara es nem is engedte el tobbet, de en jol szorakoztam Alexszel.


Na, aztan visszamentunk a templomba, amikor is egyik meglepetes ert minket a masik utan. Egyreszt jo volt, hogy valamennyit szaladgalhattunk, de azt bezzeg nem engedtek, hogy azt a nagy oriasi gyertyatartot rangassuk, pedig az vicces lett volna. Viszont egyszer csak egy kis medencehez vittek, es leontottek Bence fejet vizzel, aztan meg az enyemet is!!!! Pedig en mar Bence nyakonontese alatt is intenziven jeleztem, hogy en ellenzem a dolgot... Meg azt se tiszteltek, hogy nyakkendo van rajtam... En is megadom a tiszteletet, meg minden, es akkor ez a hala: varatlanul nyakonontenek... Aztan probaltak szepiteni, es adtak gyertyat, meg be is olajoztak, meg minden, de engem mar nem tudtak levenni a labamrol... Inkabb kapaszkodtam a Mamiba, Bence meg Apaba, biztos, ami biztos.

Aztan este elmeseltek, hogy most aztan nagy megkeresztelkedett fiuk lettunk (minek utana en masnap megmeredzkedtem, de semmivel se lettem nagyobb, mint voltam, szoval atveres az egesz), es hogy lettek keresztszuleink, es kereszttestverkeink is, egyelore Tamas Alex es Lili, aztan majd varjuk a tobbi kereszttestverket Rekatol es Krisztol. Remelem, azert ez a kereszttestverseg nem zarja ki azt, hogy esetleg majd egyszer felesegul vegyem Alexet... Vagy Lilit!


Tovabbi keresztelos kepekert klikk ide.

vasárnap, október 18, 2009

Mindent kétszer mond, mindent kétszer mond?

Bence mindent kétszer mond. Kutyus, kutyus. Mami, mami. Apa, apa. Csillag, csillag. Leven mi se nem dadogunk, se semmi, gyanitottuk, hogy az oviban lappanghat valami titok... A napokban ra is kerdeztem az ovoneninel, hogy mi allhat a dolog mogott. Miutan jol kirohogcselte magat Miss Sue, mondta, hogy szerinte az lehet, hogy az oviban gyakran jatszanak egy jatekot, hogy o kartyan felmutat kulonbozo dolgokat, es mondja a nevet, aztan a gyerekek utana mondjak, tehat mondjuk felmutat egy kepet egy babarol es mondja "Baby", a gyerekek meg valaszolnak "Baby". Es ezert mondja Bence otthon mindket szerepet egyedul: "baby, baby". :o))) Edes.

csütörtök, október 08, 2009

Miert jo itt 1.

Amiota mar irodaban ulok a gep elott es nem butorokat pakolok es adok el, azota elkezdtem hizni. Igy hat eljott az ideje valami testmozgast talalni, hogy ne valtozzak habcsok emberre. Szoval a helyi uszodaba vettem berletet, es becsuletesen el is jarok ketsze- haromszor hetente. A berlet 20 alkalomra szol es 2 honapig ervenyes. 3 hetig nem voltam, mert beteg voltam, es gondoltam milyen jo lenne szolni, hogy ugyanmar hosszabitsak meg még egy par hettel, mert nem tudtam jonni. De aztan nem is torodtem vele, milyen hulye gondolat amugy is. 20 alkalom 2 honapra. Kesz. Ez a berlet, ha nem tetszik vegyek jegyet.

Ma, mikor a 3 het kihagyas utan eloszor mentem, mondta a belepteto neni, hogy figyeljek a lejaratra, mert csak ket honapig ervenyes, de most o meghosszabbitja a honap vegeig. Es mondta, hogy legkozelebb ha szabadsagra megyek vagy beteg vagyok, csak hivjam fel oket es annyival meghosszabitjak a berlet ervenyesseget, amennyit kimaradtam. Mondtam koszonom szepen es igen, beteg voltam. Es mondta, hogy igen latja a gepben, hogy nem voltam egy ideig. Hat igy jartam.

szombat, október 03, 2009

Az elsõ fegyelmi

Tegnap mentunk a gyerekekert az ovodaba, ahol megszoktuk, hogy mindig nagy orommel meselik az ovonok, hogy mi minden aranyosat csinaltak aznap a fiuk, mennyit aludtak, ettek, stb.

Most azonban - bar most is kedvesen fogadtak - az asztalon egy incident report (incidens jelentes) fogadott, miszerint a fiuk jatek kozben - nevezetesen a jatek mikrohullamu sutonel - nem engedtek jatszani a tobbieket, es kollektivan modszeresen megharaptak mindenkit, aki a sutohoz kozelitett, konkretan harom esetben...

A jelentesben benne volt, hogy az erintett (vagyis inkabb megharapott) gyerekek szuleit telefonon ertesitettek a tortenesekrol (ez a rend), es mivel egyikuknek sem volt kifogasa, vagy barmije, a fiuk ezuttal megusztak, mindenesetre figyelni kell rajuk.

Az egeszben a meglepo az volt, hogy a szemtanuk szerint az egeszet Gergo kezdte... allitolag... pedig a mi tapasztalataink szerint Gergo szinte sosem harap, mikozben azert Bendecketol a csaladban mindenki oriz egy-egy kis harapas nyomot itt-ott, Gergo tobbet is szegenyke, de o is inkabb csak szeretetbol szokott harapni, amikor mar annyira meg vannak aradva az erzelmei, hogy szeretetbol megharapja a masikat. (Rendszerint Gergot persze, aki ilyenkor visitva fejezi ki nem tetszeset.) Szoval erdekes, hogy most meg pont Gergo folyamodott ehhez a tamadasi-vedelmi modszerhez. Persze az is lehet, hogy az ovonok csak nem lattak, amikor Bence kezdte a hadmuveletet a kis eles fogaival, ezt nem lehet tudni.

Hat igy jartunk. Remeljuk azert nem tiltjak ki oket az ovibol garazdasagert...
A mi artatlan ibolyaszemu gyerekeinket...

Posted by Picasa

szombat, szeptember 26, 2009

Az oregotthon titkos lakoi

Most mar egeszen biztos, hogy a gyerekek titokban valami oregotthonba jarnak baratkozni...

Mostanaban mar eleg sokat dumalnak, bar tobbnyire egyaltalan nem erteni, amit mondanak, de folyamatosan magyaraznak, es a 'torteneteik' visszatero szereploi Babi, Mimi, Manyi, Bélabá, Jani, Lali es Lili. Az ovodaban ertelemszeruen még csak hasonlo nevu baratkak sincsenek, ugyhogy nincs mas magyarazat - kulonosen a neveket ismerve - , mint valami titkos oregotthon. Csak ez lehet. Mi mas?

szombat, szeptember 19, 2009

Kispanda unatkozik...

A fiuk mindig is mondtak, hogy unalmas lehet odabenn kisPandanak egyedul, na de ennyire???
video

szerda, szeptember 09, 2009

Magyarság tudat

Ma reggel Bendecke bebizonyitotta, hogy habar kulhonban szuletett, melyen legbelul azert magyarnak erzi magat.

Tanusagot tett rola, hogy a gyokerek a fontosak es hogy a ver nem valik vizze. Ez a reggel is eppen ugy indult, ahogy a tobbi: amig a Mami fozte a reggeli zabkasat a gyerekeknek, addig en Bencevel korulottem csinaltam a sajat reggelimet, amikor is Bence meglatta a csabai szalamit, amit a szendvicsbe szeleteltem. El is lopott egy szeletet rogton, amint ott ult a konyhapulton mellettem, es betomte a szajaba. Szepen kimasszirozta a kis fogaval az izanyagokat, majd az egeszsegtelen hus darabokat - ami maga a szalami volt - kikopte es a kezembe adta, ahogy tanitottuk neki, ha valamit nem ker. Aztan kis ido mulva felkapta az egesz szalami rudat es elkezdte harapni, csak ugy parasztosan, magaban.

Amikor Gergo megjelent, akkor persze o is ki akarta probalni a szalami harapast, de ekkor Bence bolhas kutyakent morgott, es megtagadta a kolbasz atadasat vagy akar csak a megosztasat is, pedig amugy ez azert nem jellemzo, eleg joszivuek. Inkabb felkapta a fel paradicsomot az asztalrol, es azt nyujtotta neki, hatha beeri ennyivel. De persze Gergot se olyan fabol faragtak, nem kellett neki, a kolbaszt akarta tovabbra is kitartoan. Ekkor Bendecke athajitotta a paradicsomot Gergo feje folott, hatha arra majd rákap, mint a kiskutya, de Gergo nem mozdult, le se vette a szemet a szalamirol, repulo paradicsomok ide vagy oda.



Aztan kulso beavatkozasra vegul Gergonek is jutott szalami, es Bence se orditott nagyon.

(Persze ezek utan a zabkasat a mami ette meg egyedul... kinek kell a zabkasa a parasztkolbasz utan??? Meg ha finom mezes-fahejas is...Pff.)

szombat, szeptember 05, 2009

Karbantartás alatt

Apukamtol kolcsonoztem ezt a kifejezest. A gyerekek az elmult napokban rendszeresen karbantartas alatt alltak (ertsd: folyamatosan a karunkban kellett tartani oket), kisebb-nagyobb megszakitasokkal. Fogzasra gyanakszunk. (Mint minden 2 even aluli gyerek szuleje...) Eleinte Bence, aztan most inkabb Gergo a szenvedo alany. Felordit az ejszaka kozepen, es csak karban nyugszik meg. Esetleg megspékelve egy kis langyos tejjel... (amibe persze belekeverem elozetesen a homeopatias fogzas elleni lottyot.) Idonkent gond nelkul alszanak este 7-tol reggel 7-ig (na jo, ez eddig mondjuk egyszer fordult elo, altalaban inkabb 8-tol alszanak 6-6.30-ig), de ugyanakkor vannak ejszakak, amikor sorozatban kel valamelyik gyerek ket orankent... Es nem is alszik vissza, csak hosszas ringatas vagy netalantan egy kis tejecske utan... Ki erti ezt? Csakis a fogzas lehet... vagy valami.

A helyzetet tovabb neheziti, hogy Bence teljesen leszokott a tejrol es a cumisuvegrol. A cumisuveget nem is banjuk, de tejet sem iszik, sehogy sem, sem poharbol, se kulacsbol, se sehogy se. Ennek megfeleloen viszont megborult neki az esti elalvos rutinja, aminek eddig szerves resze volt a tejivas, ugyhogy nala maradt a karban hurcibalas, maskulonben fulladasig ordit... Pedig regen olyan szepen elaludt magatol... (Gergo tovabbra is megissza a maga 2-3 decijet elalvas elott, cumisuvegbol, aztan befordul es alszik, no problem.) Talan rajuk tort a szeparacios szorongás? Vagy mi? Nappal is rajuk tor idonkent az ektelen elkeseredettseg, amikor nem segit se az eltereles, se semmi, csak az olbeveves. (Ami igy a kerekedo hasammal mondjuk nem egyszeru, meg szerencse hogy egyelore vagyunk rajuk elegen.) De mi lesz velunk kesobb???

Reggelente igy kukoznak le az emeletrol a racson at...
Apa meg lentrol ugralva csikizi a talpukat... :o)

A masik: nem erdekli oket a mese... kicsik meg hozza? Pedig amugy sokat 'olvasnak', es ha a kepeket is nezhetik kozben, az megjobb, de elalvaskor nem erdekli oket semmilyen tortenet, amit az agyban kellene hallgatniuk... Egy idoben minden este probaltunk nekik olvasni, hogy resze legyen az esti rutinnak, de nem erdekli oket, szetmaszkalnak. Ha olben tartva, sotetben, etetes-altatas kozben meseluk valami meset fejbol, az oke, akkor nem szaladgalnak el, de ez inkabb a karbantartas miatt van, mintsem a mese miatt... Valamelyik nap kinunkban a diavetitessel probalkoztunk... Hat ehhez meg tenyleg kicsik, erre hamar rajottunk, amikor ahelyett, hogy tejecskejuket szopogatva, konnyes szemmel meghatodva neznek az Oreg nene ozikejet, ehelyett visongva-kipirosodva rohangalnak a vetitovaszonkent szolgalo fellogatott terito alatt ki-be a tok sotetben... Nacceru...

Hogy fogjuk elaltatni a harom gyereket majd egyszerre???

szombat, augusztus 15, 2009

Chick magnet, avagy A Megállapodás

Gergo vagyok, es azert irok, mert ragadnak ram a csajok. En nem tudom mi van, de akarhova megyunk, vadidegen kiscsajszik kapnak olbe vagy fognak kezen es nem eresztenek...

Valamelyik nap is kimentunk a Roma St parkba az osokkel + nagyosokkel, hogy 'kikapcsolodjunk', erre epp csak hogy odaertunk, ramugrott egy kis szoke csirke, aki amugy is SOKKAL idosebb volt nalam, legalabb akar 5 eves is lehetett a ven tyuk, es kezen fogott es vitt... En meg csak neztem a mamira, segelykeroen, hogy mentsen mar ki szorult helyzetembol, mert bar nem volt ellenemre a kiscsaj, de hat megis csak csaladi programra mentunk, nem csajozni... De a mami csak elnezoen mosolygott, es fenykepeket csinalt rolunk (!), ahelyett, hogy kimentett volna a kiscsaj karmai kozul. Aztan amikor mar lattam, hogy nincs menekves, akkor inkabb beadtam a derekam, szepen fogtam a kezet, es setalgattunk ott a parkban kezenfogva vagy egy negyedorat... Aztan szakitottunk - kulso nyomasra persze...

Bence meg kozben egy kis arab kislanynak probalta csapni a szelet, akik a szomszed asztalnal ultek csaladostul (mondjuk még csak kettoig tudok szamolni, de lehettek vagy negyvenen a fekete fatyoljaikban, meg mindenben, ahogy kell), de Apa nem nagyon hagyta oket kibontakozni (pedig aranyos kis gondor haja volt), mert attol felt, hogy esetleg Bence csak ranez a kislanyra, aztan majd jol el kell vegye felesegul, vagy ki tudja... Ugyhogy aztan Bendec inkabb az evesbe olte a szerelmi banatat, es megevett vagy egy egesz nagy sultkolbaszt! (Pedig amugy mar napok ota nem eszik rendesen, csak visit, hogy jon a foga es nyáladzik, mint a gép. Nem is ertem, mit van ugy oda, mar amugy is tele van a szaja foggal, most egy-ket extra fog ide vagy oda...)
Elozo este meg egy etteremben voltunk, a mamiek barataival, es ott is ramragadt egy kiscsaj, az is 5 eves volt (biztos ennek a korosztalynak jovok be...), az meg folyton cipelni akart, meg tancolni. En meg inkabb szaladgaltam volna, igy aztan inkabb adtam a kedveset, de huvoset, hatha ert a szobol. De ettol persze csak megjobban beindultak a kiscsajok, ugyhogy vegul aztan itt is hagytam magam, gondolvan, hogy hamarabb szabadulok, de nem szabadultam hamarabb. Ugyhogy kenytelen voltam szaladgalni es tancolni egesz este.

Nehez a legényélet. Azt hiszem, lassan inkabb majd megállapodom.

péntek, augusztus 07, 2009

Scam vagy identity theft ahogy itt csinaljak

Mostanaban sokat hallani hogy embereket felhivnak a csunya rossz bacsik es mindenfele szemelyes adatokat kernek es aztan azokkal visszaelnek. Peldaul amikor a kormany kiosztotta a 900 dollis adomanyt akkor sokan bedoltek es megadtak a bankszamlaszamukat az idegeneknek akik azt mondtak hogy bizony a kormanytol telefonalnak es kerdezik csak hogy hova kuldjek a penzt. Szoval a sok hiszekeny bedolt.

Ma reggel csorgott a telefon, ismeretlen szam. Azt mondta hogy Adam vagyok az ATO-tol (ez az itteni APEH) Es hogy par szemelyes adatok ker hogy azonositsam magam, mondtam hogy pillanat es raraktam a telefont. Meg 3 szor csorgott de nem vettem fel. Kerestem az ATO telefonszamat.

Aztan felhivtam az ATO-t es kerdeztem hogy mi van. Ott azt mondtak hogy az adobevallassal minden rendben es senki nem hivott engem. Tudtam! Ereztem, rohadtak. Aztan megint csorgott a telefon, ismeretlen szam. Most egy masik ficko volt es o is az ATO-tol. Aha! Szoval ez egy bunbanda, egy egesz raktar televan telefonokkal es gyujtik az adatokat. Na majd en jol megszivatom oket. Kerdeztek a szuletesi datumot es a lakcimem. Csak ugy talalomra bemondtam valamit meg kitalaltam egy cimet a kornyezo utcakbol. Mondta rendben. Whohooo. Hogy lehet rendben? Kerdezte hogy mennyit keresnek az adobevallasban megadott gyerekfelugyelo hazvezetok. Mondtam hat kb, jo sokat, nem tudom, 10-20 talan 30 ezret. Mennyit mondjak kerdeztem. Hogy lesz kevesebb az adom? Azt mondta nem tudja. Mennyit keresnek. Mondtam vegul hogy legyen 10000. Ja es nem ket gyerekem van hanem 3. Ha mar ugyis ott van javitsa mar at azt is. Ja meg valami, mert ezekkel az adatokkal nem sokat tud kezdeni igazan. Megkerdeztem hogy melyik szamlaszamom van megadva, mert ketto van. Az amelyik 44-re vegzodik vagy az amelyik 888-ra. Mondta a nevemet, meg Lillaet meg hogy a 44-re vegzodo. Hu .asszameg, ezek tenyleg elloptak a bankszamlaszamom.

Sejtettem hogy virus van a gepemen mert bazi lassu volt mostanaban. Na akkor nyomas hivjuk csak a rendorseget hogy bar meg meg van a penzem a szamlamon de gyanus telefont kaptam. Mondtak hogy ezt bizony csak szemelyesen lehet leadni. Remek, futas a kozeli rendororsre, utkozben beugrottam a bankba azert meg hogy a szamlat zaroljam amig kitalalom hogy mi legyen. Azt mondtak nem erdemes, de megvaltoztatjak az internetes jelszavam aztan meg irnak egy megjegyzes a szamlam melle hogy csak jogsival lehet penzt kivenni rola, nem eleg az alairas. Rendben. Futas a rendorsegre, ahol csak bejelenteni lehetett de amig nincs buncselekmeny addig nem tudnak semmit csinalni, nyilvan, mit csinaljanak. En jo reszletesen leirtam a 9cmx13cm-es kis noteszlapra amit kaptam a rendorbacsitol aki epp telefonalt, hogy pontosan mikor hivtak es hogy a VirginMobile-nal vagyok hogy majd jol lenyomozzak a bejovo hivast mint a filmekben. Aztan kesobb rajottem hogy le se fogjak szarni. Orulhetek ha egyaltalan beviszi valaki a szamitogepbe a sajt cedulamat.

Kozben megneztem a bankszamlam es a hitelkartyara pont 5000 dollart fizettunk. Hmm ez gyanus, hogy lehet hogy pont 5000 dollart koltottunk. Aztan hivtam Lillat es mondta hogy 5000 dollart o fizetett mert eltunt a szamla.

Aha, a kollegam pont most mondta hogy az o leveles ladajukbol ellopkodtak a leveleket. Aha, megvan. Szoval innen tudjak a bankszamlaszamom, ezert nem jott meg a kredit kartya kimutatas sem. Akkor meg mi mindent tudnak rolam es mire hasznaljak az infokat.
Aztan felhivtam ATO-t hogy elmondjam hogy hivtak es megadtam az adatokat es csak erdeklodom hogy lat-e valamit ott (hatha valami belso ember garazdalkodik) es mondta hogy semmi, nem hivott senki es nincs valtoztatas. Mondtam hogy csak azert mert az egyetlen hely ahonnan megszerezhettek az adatokat az az o programjukon keresztul szoval ha lehet nezze mar meg hogy mi van a gepben. Azt mondta nem lat semmit. Megnezi valami masik rendszerben. Aha, megvan, hianyzo adat, telefonaltak, kitoltottek, feldolgozas folyamatban. Mondom lat 3 gyereket es 10000 dollit. Hmmm… nincs… nincs varjak, igen lat. Hu .asszameg, akkor most mi van? Nem erti mert rajtam kivul senki nem valtoztathatja meg, csak ha irasban elkuldom. Jo, nem erdekel irja vissza. Nem lehet. Ki kell toltenem egy nyomtatvanyt es elpostazni. Jo. Maskor ne csinaljatok ilyet, jo, hulyek. Majdnem agyonutott a ko ami leesett a szivemrol, hulyek. Formanyomtatvan kinyomtatva, kitoltendo mezokhoz hanyzik hogy mit is akarok valtoztani.

Ujabb telefon majd mindezt probaltam megmagyarazni az ugyintezonek aki nem nagyon akarta megnezni hogy melyik sorban is van a hiba, vagyis melyik sort kell atirnom. Majd kb 25 perc utan sikerult megszerezni hogy melyik sort kell kijavitani es elbucsuztunk. Nyomtatvany elpostazva, hulyek stop Tobbet ne csinaljatok ilyet, hulyek stop.

hétfő, július 06, 2009

Hierarchia

Igaz, meg azt sem tudjak mondani, hogy hello, de a jatekok kozotti hierarchiat mar megdonthetetlenul felallitottak. A piramis legaljan terul el gyakorlatilag minden, amire sok penzt koltottunk, specko jatekok, zenelo, vilagito, gurulo, szines-szagos dolgok. Ezek folott mind all a taviranyito. Barmelyik. Még esetleg elem nelkul is. (Mert elemet tartani a taviranyitokban tipikusan csak azoknak a csaladoknak a szokasa, ahol nincsenek 2 eves koruli gyerekek...)

A kovetkezo szint a nagyszulok, Nagyanyo-Nagyapo vegyesen. Csak ugy magaban logni rajta, olelgetni, ugralni rajta, de leginkabb a szemuveget hajlitgatni, hajaba csimpaszkodni.

Aztan jonnek a kis sepruk. Igazabol valodi sepruk ezek, amik egyutt vannak a lapattal, kis derekig ero lapos sepruk. Ezekkel imadnak a gyerekek 'takaritani'. Bence mar egesz jol zsonglorkodik is fele, forgatja a feje folott. (Amibe neha persze Gergo beleszalad, es akkor siras van, es akkor muszaj eloszedni a hierarchia kovetkezo elemet, vigasztalaskeppen. )

(Folotte egy hajszallal talan en, a Mami. De ha nem vagyok otthon, akkor automatikusan Nagyanyoek lepnek a helyemre.)

Aztan Gergonek kovetkezik a buborekos folia, Bencenek egy kiskosarnyi ruhacsipesz.

Aztan itt jon Apa. Apae a csaladban a legmagasabb poszt, nala vigasztalodnak a gyerekek, ha mindenki mas mar elbukott ebben a feladatban. Apa puszta jelenlete is megnyugvast hoz a gyermeklelekben. (Ami idonkent pusztan abbol is adodik, hogy Apa a legritkabban latott egyed, tehat o hianyzik legjobban. Es amugy is, Apa olyan magas es eros es vicces es birkozik is veluk.)

Aztan kovetkezik a mobiltelefon. Eleinte a muanyag, gyerekeknek valo utanzat is megtette, de aztan a kis szerszámosak hamar rajottek, hogy az nem az igazi, ugyhogy most mar csak az igazi mobiltelefonnal lehet oket megvigasztalni.

De mindennek a legteteje, a hierarchia abszolut csucsa, a jatekok fedák sárija, az bizony a kozonseges, mezei elemlámpa. Sotetben epp ugy, mint vilagosban. Amellett, hogy vicces fenyeket lehet vele rajzolni a falra meg a plafonra, a legujabb tapasztalatok szerint bazi erdekes akkor is, amikor az ember kopogtatja vele a falat... vagy az ajtot... vagy az agyat... vagy barmit, aminek nagy hangja van. Szoval az elemlampa, az igen. Belekerult vagy harom dollarba... Az is, meg a buborekos folia is. A ruhacsipeszrol nem is beszelve. Szemben a tobbi mindenttudo, oktato jellegu jatekkal, amik el se ertek a jatekpiramis aljat se...

(... apa kozbeszol: tehat kispanna nem kap sok szines, zenelo, csorgo, vinnyogo jatekot, mert ugysem fogja erdekelni. Es amikor felno, es majd nosztalgiazik a baratnoivel mint mi a commodore 64-essel, hogy '...es volt neked olyan jatekod hogy, meg olyan volt ami... . Es akkor majd az mondja, nem, nem volt, mamiek vecepapir gurigat, buborekfoliat, ures pillepalackot es gagyi 3 dollaros zseblampakat hoztak nekem folyton. ' - Szoval valoszinu vagy megkapja a fiuk kibontatlan jatekait - amit aztan 3 perc utan dugunk is vissza a dobozba vagy veszunk neki ujakat. Rozsaszin, zenelo, csorgo, vinnyogot.)

szombat, július 04, 2009

Ejszaka a foldon

Van egy film Jim Jarmusch-tol, Ejszaka a foldon. Nagyon jo kis film.

De az en tortenetem is filmbe illik. Szoval az ugy kezdodik, hogy az ember, amikor a gyermekei mar sokszor 3-4 orat is alszanak egyfolytaban ejszaka, akkor beiratkozik a videotekaba, hogy estenkent, ha mar moziba nem tud elmenni, legalabb otthon nezegesse a filmeket. Ilyenkor kb 11-re meg is nezunk egy filmet es alvas.

Es ekkor kezdodik a mi filmunk. Gergo felvisit, mindennap pontosan 12:13-kor. Apa rohan, veszi ki az agybol, tömi a gyerek szajaba a sushi-majmot, hogy nehogy felebressze kisBencet. Es rohanas vele vissza a mi haloszobankba. Kozben Lilla rohan utanam es tunteti a nyomokat, becsukja az ajtokat, kiveszi a takarot az agybol, hogy konnyebb legyen lefektetni a babat, betakarja Bendecket, a kezebe adja a pot cumit, ha esetleg kiesne a szajabol az alvos, nehogy felebredjen hogy nincs cumi, becsukja az ajtokat, rohan vissza, kerdezi mi van. Majd rohan tejecsket melegiteni es hol mezet, hol nurofent, hogy panadolt, hol pedig homeopatias fogfajas szirupot rak bele, majd rohan vissza vele. Kozben Gergo szepen elaludt a kezemben. Hurra. Egy kicsit megprobaljuk itatni tejecskevel, amibol iszik is kicsit, majd alszik tovabb. Szoval szep lassan elindulok vele a szobajukba, ajto ki, baba be, ajto becsuk, nehany kor seta kezben, kozben alszik. Majd lassan, mint amikor az ember 11 kilo dinamitot probal a babaágyba betenni szepen ovatosan leteszem. Kihuzom a kezem alola, betakarom, es szep csendben kiosonok. Es alvas reggelig. Gondoltam en. Kb 7 perc mulva orditas megint mint akire radolt egy tehen. Kiveszem, kirohanok vele, es mar alszik is. De csak a kezemben. Ha leulok vele, mert ugy kicsit jobban elviselnem az ejszakai virrasztast, akkor rogton sir. Szoval alldogalok vele es probalok masra gondolni, mint arra hogy eddig csak osszesen 47 percet aludtam, mar majdnem egy ora es meg otot tudok aludni, ha most rogton leteszem. Szoval masodik probalkozas. Tai-chi mozdulattal leteszem, kezem ki alola, takaro ra. Majd okulva az elozobol, allok meg egy kicsit az agyikoja mellett. Es igen, a varakozasom meg is hozza az eredmenyet, 3 perc mulva fordul egyett, uvolt es kezd kimaszni a kisagybol, ugy csukott szemmel, orditva, tapogatozva. Kirantom, sushi-majom szajba, most az enyembe hogy nehogy valami csunyat mondjak szegeny paranak, hogy aludjon mar, kicsit almosak vagyunk mar mind. Tiz perc seta, hogy jo melyen elaludjon es ujbol leteszem. De most mar rutinos vagyok. Vakargatom a hatat, ezt mar tudjuk hogy megnyugtatja, neha igy altatjuk. Kozben a labammal probalom elerni a paplant a foldon, amit meg a multkor vittunk be hozzajuk, hogy inkabb arra ugorjanak fejest mint a puszta szonyegre. Szoval odavonszoltam es lefekudtem a ket kisagy koze, kezem a racson bedugva a kisbaba hatan lapul. Amint mozdul rogton vakargatom. A racs pont jo meretu, mert a kezem befer ha oldalt rakom be, de amint elforditom beszorul, szoval nem esik le ha el is alszom. Bar errol Gergo gondoskodik es minden 10-15 percben elkezd kicsit vinnyogni, en meg mint a kis pavlov kutyaja vakargatok. Igy kicsivel konnyebb, mint minden nyoszogesre rohanni, atesni valamin, beesni a szobaba, megtalalni a babat, lehetoleg fejjel felfele felemelni es rohanni vele.

Hat igy ert engem az Ejszaka a foldon.

szerda, július 01, 2009

Ikerterhesseg vs egyes terhesseg - elso trimeszter

Mar korabban terveztem irni egy kis osszehasonlitast, de aztan valahogy elszaladt az ido. Mindenesetre most, hogy az elso trimeszteren szerencsesen tul vagyunk, elszantam magam. Az idozites azert is szerencses lehet, mert most mar nagyobb az esely arra, hogy vegig tudom irni a posztot, anelkul, hogy a reggelim egy resze a billentyuzeten kosson ki.

A ket terhesseget osszehasonlitva roviden eddig egy kovetkeztetest tudok levonni: az egyes terhesseg nehezebb, mint az ikres... Nekem. Eddig.

Az elso harom honapban (vagy inkabb negyben) ezzel az egyszem kicsi lannyal folyamatosan hanyingerem volt, faradt voltam (vagyok) mint a diszno, folyton hulye szagokat erzek es a szaglasom amugy is a Kantor kutyaeval vetekszik, a labam szinte kezdettol vizesedik, stb. Ennek persze tobb oka is lehet, nyilvan. Peldaul lehet, hogy a multkor volt szerencsem, hogy nem volt semmi tunetem. Vagy hogy azota kicsit oregebb lettem. Vagy benabb. Vagy nyavogosabb. Vagy csak hogy peldaul az elso terhesseg idejen nyugodtan tudtam aludni ejjelente, es nem kellett szazotvenszer felkelni egy ejszaka, mert valaki kitakarozik, vagy fazik, vagy melege van, vagy ehes, vagy nem ehes, vagy szomjas, vagy jon a foga, vagy nem jon, vagy rosszat almodott, vagy elgurult a cumija es hol van mar, vagy egyszeruen csak kialudta magat hajnali kettore es enekelni tamadt kedve....

Es napkozben sem akart senki sem egesz nap a nyakamban ulni, lehetoleg egyszerre ketten, vagy hasast vetodni az en hasamra, mikozben a testverkejenek olvastam meset a foldon fekve, es kozelharcot sem kellett vivni senkivel, hogy belefeszegessem az etetoszekbe valahogy, es a ruhaskosarban sem kellett senkit huzgalni a konyhakövön... Szoval lehet, hogy ez a terhesseg ezert tunik egy kicsi farasztobbnak az elozonel. De nem cserelnem el semmiert ezeket az elmenyeket. (Csak neha, egy-egy oracskara, de utana akkor is lelkiismeretfurdalasom van rogton, meg a gondolattol is.) Legalabb kisPanda is megedzodik es felkeszul arra, hogy mi var ra, ha kibujik... Es az igazsaghoz persze az is hozzatartozik, hogy ezeknek a fenti dolgoknak a nagyreszet szinte teljesen leveszik a vallamrol Balazs meg a szuleim, de azert akkor is. (Hogy mi lesz velunk oktobertol, amikor is a szuleim hazamennek, arra nem is merek gondolni... Mondanam, hogy majd beszamolok, de erer semmi garancia, leven mar most is alig jutok oda, hogy irja...)

A lelki oldal viszont valahogy konnyebbnek tunik. (Persze emiatt is furdal ugye a lelkiismeret, mert feleannyit sem foglalkozom Pandaval, mint a fiukkal annak idejen, ugye... az erre vonatkozo okok is fentebb) Viszont nem is aggodalmaskodom annyit, a legtobb dolog termeszetes mar, 'megszoktam', nem parázom annyit. A multkor mindig tudtam napra pontosan, hogy hany hetes terhes vagyok, hany honap/het/nap/ora van meg hatra a kiirasig, mikor mi tortenik odabent, mekkorak a gyerekek centire es sulyra, stb. Most meg még a honapot is vissza kell szamolnom... A vizsgalatokat ugyanolyan komolyan veszem most is, de ezzel gyakorlatilag ki is merult a hasonlosagok tarhaza. A multkor szinte sosem ettem take-away kajat a 9 honap alatt, mert hat a listeria, meg a bakteriumok, meg a mosatlan zoldsegek, meg anyamtyukja. Most rendszeresen eszem a varosban, még szusit is (jo, mondjuk nem nyers hallal... ugyhogy akkor maki, asszem). Nem nyultam se foldhoz, se Kavet nem ittam a multkor se, most se, es persze alkoholt se. Edesanya nagyon korultekintoen fozi a vacsikat, neha kulon nekem parolt csirket, mikor a tobbiek tesztat esznek, de olyankor rendszerint benyomom a parolt csirket salataval, es utana meg a tesztat IS. Biztos ami biztos.

Most nincs annyi ketseg se bennem, hogy hogy fogunk boldogulni a gyerekekkel, hiszen mar van ketto, plusz egy ide vagy oda mar nem szamit, nincs bennem az se, hogy mi van, ha nem nem tudom szoptatni, vagy nem fog-e megfulladni furdeteskor, nem ejtjuk-e le veletlenul, es hogy honnan fogom tudni, hogy mikor mi baja. Most valahogy ezek fel sem merulnek (csak most, hogy azon gondlkodom, hogy miken is paraztam legutobb), most valahogy azt gondolom, ezek mar rutinbol jonnek majd. Raadasul a masik, amivel szinten nyugtatom magam, hogy most majd EGY gyerekkel sokkal konnyebb kell hogy legyen minden, mint a KETTOvel volt legutobb. Hogy ez mar csak jutalomjatek lesz, lazan. (Az mondjuk mellekes, hogy most szo sem lesz EGY gyerekrol, hanem sokkal inkabb HAROMrol, ugye... De erre az apro reszletre igyekszem nem tul sok hangsulyt fektetni a morfondirozasaim es almodozasaim kozepette...)

Szoval lelki szempontbol jobb igy masodszor, mert valahogy nyugodtabb az ember. Pedig hat nekunk most ugye az amnioval kicsit 'izgalmasabb' volt a dolog, de most, hogy azon mar tul vagyunk, valahogy beallt a nirvana a lelkemben, es mindent rendben erzek. Egeszen addig, amig valaki nem ugrik fejest a hasamba, kistraktorral a kezeben...

péntek, június 26, 2009

Okosak vagy csacsik?

Amiota kivettuk a reszunket a gazdasag fellenditeseben es rengeteg penzt koltottunk tv-re, azota a gyerekek is jobban erdeklodnek a tv irant. Kulonosen Bendecke, aki a mutato ujjaval bokdosi a kepernyot es gyonyorkodik a szivarvanyos lcd foltokon, amiket csinal.

Azt hiszem, ez nem igazan esik a garancialis esetek koze, szoval probaljuk jobb belatasra birni szegenyket. Hol hangos “Bendecke, nem szabad!” felkialtassal, hol hatarozott “Nem!” -mel. ( Amikre persze fennen rohognek, es elvezik, hogy eltorzult az arcunk ... )

A masik taktika, hogy valamivel eltereljuk a kis figyelmet, mondjuk hogy “Nezd, hol van a kutyus a parkban?” Persze ilyenkor sehol... De egy pillantra azert megis kizokkenek a teve birizgalasabol.

Hol pedig - emlekezve a gyerekkori sztorikra, amikkel a nagyszulok peldaloztak - fulhuzassal probalkozom. Persze csak finoman, de hat megis hatarozottan megprobalom oket a fuluknel fogva elhuzkodni a teve es a vezetékek kozelebol, hogy a fulhuzast a fejukben parositsak azzal, hogy 'nem szabad'. Vezetékelés, tévébirizgálás = fülhúzás. Hogy ha megfogom a kis fuluket, akkor pavlov-kutya modra hagyjak azonnal abba, amit epp csinalnak. Ez Gergonel nagyjabol be is valik , de ugy latszik, hogy Bencenek magasabb a fajdalom kuszobe, es ot annyira nem zavarja, inkabb azt hiszi, ez is valamifele jatek. Csak mikor mar elefantful mereture nyult a fule , akkor kezd kicsit hatralni.

Aztan a minap epp valamit babraltam a vezetékek korul (a lapitopit dugtam be a konnektorba) mire Bendecke odajott, nezte egy pillanatig, majd megmarkolta a fulemet. De rendesen erobol, belecsimpaszkodott es huzta. Most akkor okosak es tudjak hogy mit kell csinalni (fulhuzas ha valaki hozzaer a vezetekekhez) vagy pedig kis csacsik...

péntek, június 12, 2009

Kromoszomatika

Nagy volt a hallgatas, igen. Nem tudtuk, hogy irjunk-e, es hogy mit. Hogy jo hirt-e, vagy rosszat, vagy inkabb varjunk, amig kiderul, mit is irhatunk. Ugyhogy vegul nem irtunk, inkabb csendben idegeskedtunk.

Szegeny legkisebb babaval nem nagyon volt idonk, eronk foglalkozni a fiuk mellett, fele annyit sem, mint amennyit gondoltuk, hogy talan lesz idonk, vagy mint amennyit az ikrekkel foglalkoztunk a terhesseg idejen. Nekik minden este meseltunk meg a pocakban is, ultrahangok elott elmeseltuk, hogy mi lesz es hogy fesulkodjenek meg rendesen, meg minden, ezzel a szegeny picivel meg alig van lehetoseg szot valtani. Az az egy vigasztal, hogy amikor a fiuknak meselunk, vagy enekelunk nekik, azt o is ugyanugy hallja, szoval azert nincs elhanyagolva.

Mindenesetre a mult heten kicsit megijedtunk. Akkor volt esedekes a nuchal translucency screening, azaz az a teszt, amivel a Down-kor eselyet merik, a nyaki redo, illetve a nyaki redo alatti folyadek mennyisegebol. Hat erre az ultrahangra bekemenyitett a babuci, es a nyakat addig tekergette, amig megvastagodott annyira, hogy a lehetoseg a Down koros babara 1:89-hez lett. Mar 1:250-nel high risk (erosen veszelyeztetett) kategoriaba soroljak az embert, ugyhogy ez az 1:89-hez kulonosen rosszul hangzott. Kulonosen a mi szamunkra, akik igyekszunk mindent pontosan megtervezni, kiszamolni, atbeszelni. Még a halak az akvariumunkban is menetrendszeruen kapjak a levegot meg a fenyt. (Na ez persze nem a mi precizitasunkat dicseri, inkabb a lustasagunkat, meg az idozito nagyszeruseget, amit a Bunningsban vettunk. De azert jol mutatja, mennyire szeretunk mindent megtervezni, kiszamitani.)

Ugyhogy a lesujto eredmeny utan felajanlottak az amniocentezist, amikor is egy nagy tuvel a hasfalon es a magzatburkon keresztul mintat vesznek a magzatvizbol, es abban szamoljak meg a kromoszomakat, es tenyesztik ki oket tovabbi eltereseket kutatva. Ez alapjan 100%-os biztonsaggal meg tudjak mondani, hogy van-e down-kor (vagy egyeb genetikai rendellenesseg), viszont elegge veszelyes, 1:200-hoz az eselye, hogy kipukkasztja a babat. Akar a teljesen egeszsegest is... Ugyhogy aggodtunk.

A vizsgalat most kedden volt. Maga a vizsgalat no extra, se nem fajdalmas igazan, se semmi, csak hat izgul az ember mint allat. A beszuras elott megnezik a babat ultrahangon, hogy hol van, meg hogy nem ugrandozik-e eppen orult modra, hogy nehogy megszurjak. A mienk szep nyugodtan fekdegelt, ugyhogy be is jeloltek a pontot a hasamon, ahol majd bevezetik a tut, de aztan amikor mar epp szurtak volna, akkor utolso pillanatban odaszuszkolta a kis feneket, eppen a bejelolt pont ala... A doki viccelodott vegig, gondolom probalta oldani a feszultseget, es vegul is minden rendben zajlott, nem volt semmi gaz, es 24 oran belul meg is mondtak az elso eredmenyeket, miszerint nem Down-koros a legkisebb es punis. Ugyhogy most aztan a ket ordogfiokank melle lesz egy kis boszorkanyunk is. Vagy tunderkenk... ki tudja ugye... De hogy punis, az biztos. Bar az a gyanum, hogy a tunderkesegre-kiralykisasszonykodasra nem sok eselye lesz szegenynek a ket kiscsako mellett... mint ahogy a babazasra se igen tudja majd ravenni a fiukat, hacsak nem ad autoszerelo ruhat a babara, es ki nem csereli a kezeit kerekekre...

Hat ezek vannak. A fiuk edesek, es mar kezdjuk mondogatni nekik, hogy lesz egy kistestveruk, aki egyelore a mami hasaban lakik. Minek eredmenyekent ok folyton emelgetik a polomat, es nezik, hogy akkor hol van... Idonkent persze Apa polojat is emelgetik, es az ala is beneznek, csak a biztonsag ekdveert, hatha ott rejtegetjuk a kicsit...

Na, mar megint nem meseltunk neki este...

szerda, május 20, 2009

A Legkisebb

Bence vagyok es azert irok mert Gergo is nyuz, hogy irjunk mar, hogy a mami teljesen krinolin lett. Regen meg tok sokat lehetett vele jaccani meg ugralni a hasan, de most mar nem lehet. Mondta a mami, hogy valami testverke van a hasaban, de nem nagyon ertjuk, hogy miert nyelte le, es hogy miert nem jon mar ki onnan, mikor itt tudnank vele jatszani is, meg minden.

De nem jon. Pedig csak egyedul van szegenyke, biztos unatkozik ott bent a sotetben... Mami azt mondta, hogy decemberig ott fog lakni a hasaban. Gergo a multkor meg is nezte. Jol nekifutott, majd arccal beledolt a mami hasaba, gondolta igy majd csak atlat a ruhan meg a mami hasan, es megnezi maganak azt a kistestvert... De azt mondta, hogy nem latott semmit, mert a gomb belement a szemebe.

Szoval valami kistestverrol van szo, de nem nagyon ertem, mert nekem mar van egy kistestverem, es az is olyan kukac, hogy alig birok vele.

Es a mami is sokszor este elobb elalszik, mint mi...

Meg azt sem tudjuk, hogy kukis-e vagy punis, ugyhogy meg nem tudjuk, hogy batyusok leszunk-e vagy noverkek.

Majd irunk, ha megtudunk valamit. Mindenesetre most megyunk, es gyorsan jatszunk minden jatekkal, mielott meg egy testverkevel kell megharcolni erte... Bar en szivesen korbevinnem mar ot is a kismotoron... Es Gergo is epitene vele valamit a kockakbol...

Szoval ez van.

vasárnap, április 26, 2009

Én is!

Gergo vagyok, es azert irok, mert az nem ugy volt. Hanem az volt, hogy Bendecke mindig bujt, meg csimpaszkodott Apa lababa, hogy vegye fel, es akkor felvette, es akkor en meg ott maradtam alul, ahonnan aztan semmit nem lehet latni. Szoval szoltam mar hogy hééééééé, én is itt vagyok, engem tessék velemjáccani. KisGergo vagyooook, itt lent, erre, erre, lefele. Nem láttak, szoval hangosabban szoltam, mikozben Bendecke szépen ücsült valakinek a kezében. Hat ez volt. Most már mehetek vissza játszani a porcicákkal?

péntek, április 24, 2009

Tiltakozom!

Bendecke vagyok es azert irok mert az nem ugy volt. Nem ettem meg az ordogot. Hanem mar az ugy volt, hogy mindig Gergo vonyitott, hogy ha kellett neki valami, vagy nem kellett neki valami, vagy ehes volt, vagy nem volt ehes, vagy aludni akart, vagy nem akart aludni, es akkor a mamiek meg mentek neki, meg felvettek, meg odaadtak neki, meg elvettek tole, meg mindent megkapott, a kis nyavogos. Aztan most mar en is akarok enni, meg nem enni, meg ervenyt szerezni az ervenyemnek. Szoval most mar van nekem is akaratom es akarok. Pont. Kerdes? Na akkor meg. Bendecke voltam. Uff!

szerda, április 22, 2009

Bendeckét megette egy tazmán ördög

Vagy Bendecke evett meg egy tazmán ördögöt... Vagy hatot. De hogy belebujt valami ördög, mig Tasmaniaban voltunk, az biztos. Hihetetlen, hogy egyik naprol a masikra megint szemelyiseget csereltek, es az eddig bújós, csendes kis Bencebõl hirtelen Bendec bõrbe bújt vaddisznó lett, aki úgy csörtet át a másikon, hogy csak na. Mindeközben Gergõ meg lecsillapodott, és órákig (értsd: akár 5 percig is) eljátszogat a sarokban egy szöszmösszel... Érdekes.

Tasmán körútról beszámoló hamarosan.

vasárnap, április 19, 2009

Csere-bere

Mindig mondtak, hogy az ikrek kozott is lesz dominans, tobbnyire az elsoszulott. Ez nekunk - foleg eleinte - eleg hihetetlen volt, hiszen Gergo volt mindig a kis nyugodt, csendes, beketuro kis buddha, mig Bence orditott, ha kellett, es amugy sem fert a borebe sose a kis sajtkukac. De aztan egy nehany honappal ezelott gondoltak egyet, es csereltek...
Gergo uralja a terepet es hozza a szabalyokat, Bendecke csak jelent neki. Tobbnyire nem is igazan zavarja, hogy Gergo mindig elveszi azt, amivel eppen pont o jatszik, mert persze neki is rogton pont azzal kell jatszania..., szoval vannak ilyen kisebb harcok, de rendszerint ver es aldozatok nelkuli csatak ezek, es tobbnyire Gergo kerul ki beloluk gyoztesen.
Mostanaban viszont mar Bencenek is kinyilt az ontudata, es mar nem akar mindig alul maradni... Gergo mindig el akarja venni Bencetol, ami epp nala van, es ha nem adja, akkor nyüszit vagy siman elveszi, vagy ha nem megy, akkor 'lefejeli'. Szabalyosan. :) Nevelo celzattal... Ugyhogy most - az eroszakot megallitando - megtanitottuk, hogy ne erovel vegye el szegeny Bendectol, ami nala van, hanem inkabb ajanljon neki valami cserealapot. Ugyhogy most mindig ezt csinalja. Ma reggel is mar mindennel probalkozott, hogy elcsalja Bencetol az elemlampat, mar kinalta neki a hajráfomat, egy fel par zoknit, egy torott kis epitokockat, es amikor Bendecke nem volt vevo semmire, akkor hozzamfordult, es tehetetlenul zokogni kezdett. Edes volt nagyon. De hat mit tegyek ilyenkor? Hoztam egy masik kis zseblampat, es akkor jutott mindenkinek.
(Csak aprobetuvel jegyzem meg, hogy persze Gergonek akkor is az kellett, amelyik Bencenel volt, hiaba volt ketto... de ez mar egy masik tortenet...)
Tegnap viszont megint csereltek, es Gergo hunyaszkodott meg, es most Bence volt a vaddiszno egesz nap... Kivancsian varjuk az o specialitasait...

csütörtök, április 16, 2009

Fogócska

A gyerekek már rohannak. Nem csak rohannak, hanem játszanak is közben. Persze ebben is kulonbozoek... Ha Gergo fele rohanok, es mondom, hogy "megfoglak, megfoglak!", akkor o orrhangon visitva rohog, es probal menekulni erre-arra. Ha szembol megyek fele, akkor kitér és probal valamelyik szobaba beslisszolni elolem. Szoval kombinal, es latja, nezi, hogy merre tudna  menekulni. Ezzel szemben Bendecke, ha rohanok fele hatulrol, akkor visitva-gurgulazva rohog, felgyorsit, aztan kb. 5 lepes utan eldobja magat, mint egy beka, es kilapul. Ha meg szembol rohanok fele, akkor viszont szetrakja a kezet, es félméterre tolem abbahagyja a futast, es csak dõl. Hat ilyenkor aztan meg el kell kapni, mert nem csinal semmit, csak vihog es nekem ugrik.  

Ezt csinaljak.

péntek, március 20, 2009

Hamilton Island családilag

Bence vagyok es azert irok mert Gergo vagyok. Es azt sem tudom hogy hol a fejem. A Mamiek az oruletbe kergetnek minket. 

Gergo vagyok. Egyszer csak elpakoltak az osszes ruhankat egy borondbe, beszuszakoltak minket a kocsiba, es elcipeltek minket a repterre. Tiszta orulet volt.

Igen, es Bence vagyok. Repultunk egy csomot, hiaba visitottunk, a gep csak repult, es amikor meg megérkeztunk, meleg volt es viz mindenfelé. Egy szigetre vittek minket, ahol kisautoval – Apa valami golf buggy-t emlegetett - de az kisauto volt es kesz, szoval azzal kozlekedtunk ezen a szigeten. Egesz nap csak cügöltek minket mindenfelé, még a mélyvizbe is bedobtak. (Ezt mondjuk élveztuk, de ezt nem mondjuk meg senkinek). Meg hajókáztattak is, ahol aztan egyszer csak otthagytak minket a gyerekmegorzoben a hajo fedelzeten, hogy õk nyugodtan nézegethessék a halacskákat valami zátonyon. Korallzátony, vagy mit magyaráztak. Szep zöld volt, az biztos. Mi meg addig fent rohangaltunk a hajon, es a kormanyt is tekergethettuk kicsit.

Es utkozben meg aludnunk kellett, mert annyira hullamzott a viz, hogy mindenki elengedte a rokakat. Pfuj, majdnem behánytunk mi is. 

Az estek is zurosek voltak. Apa horkolt, mint az allat, es persze egy szobaban aludtunk mi negyen. De mi jol kiszurtunk veluk, mert 5 korul  szepen felkeltunk, ahogy szoktunk. Igaz, hogy korom sotet volt, de felkeltunk es nyugoskodtunk nekik. De volt olyan is, hogy csak uldogeltunk a kisagyban, ami volt ott a hazban, es olvasgattunk. Vagy csak kurjongattunk egymasnak. Nem is ertjuk a felnotteket, mi tok jol elvoltunk ketten, csak kurjongattunk, ok attol nyugodtan aludhattak volna, nem is ertem, miert nem aludtak...


Ettunk finiket, meg pancsiztunk is a medenceben, na az jo volt. Voltunk egy csomo etteremben is, nagyon menok voltunk! :o) Aztan egyik nap egesz delelott kirandultunk a mamiek nyakaban. Valami hegyre mentunk, ahonnan korbe lehetett latni a kornyeket, de mi mondjuk az utat vegigaludtuk, es csak a kilatasra ebredtunk fel a csucson, ott viszont mar enni is akartunk.

Ja, es még züllöttünk is családilag! Hat az is nagyon allat volt! Ezt nem lehetett eleg koran kezdeni! :o) 

Aztan mar mikor pont megszoktuk az osszecsukhato agyat, meg mindent,  mar megint csomagoltak es hazacipeltek minket. Pedig mar kezdtunk megbaratkozni a kornyezettel.Most miert kellett ilyen hamar hazajonni? Olyan izék... Meg csomot jatszhattunk volna a kis valamival (wallaby), ami minden este jott a haz ele eszegetni, vagy a kis posszumokkal, vagy csak ugy szaladgalhattunk volna a fuben meg a vizben.

Gergo még annyira akart maradni, hogy gondolta, ha lesérül, akkor majd megsajnálják, es maradhat még egy kicsit, es leugrott a kanapéról fejjel a kõre. Es még sirt is, hogy még maradni akar. De nem hatotta meg az õsöket. Pakoltak es jottunk haza mind. :o(

Majd kesobb nyuzzuk majd oket megint, hogy menjunk majd ide vissza, mert ez nagyon allat hely volt! Biztos nekik is tetszett! A tovabbi kepekert ide katt! 

szombat, február 28, 2009

Járókelõk

El is felejtettem irni, hogy par hettel ezelott a gyerekek - 14 honapos
 'szuletesnapjuk' alkalmabol - elindultak jarni-kelni. Illetve eloszor csak Gergo, egyszer csak felallt jatek kozben, es elbattyogott, feltartott kezzel, es tobbet aztan le se ult. Csak jott-ment egesz nap. Eléggé részeg hatást kelt, ahogy kicsit imbolyogva gyüszmékel, itt-ott felborul, de renduletlenul megy tovabb.

Bence 3 nap mulva kovette a peldajat, es most mar egyutt mennek tivornyázni. Edesek. Bence kulonosen pityókásnak latszik, mert o menet kozben meg mulat is a kis kezével, és mindketten óbégatnak hozza, nem csodalnam, ha a
 kozeljovoben latogatot kapnank a gyermekvedelmisektol, hogy biztos mivel itatjuk a gyerekeket...




csütörtök, február 26, 2009

Allatkert lett...

Bence vagyok, es azert irok mert tiszta állatkert lett itt minden. A Mamiek mar hetek ota firkalnak a falra, olyanok mint a gyerekek. Nem is ertem ok miert csinalhatjak, ha mi nem. Valakinek most mar igazan rajuk kellene szolni. Raadasul elfoglaltak egy részt a szobánkból is.
Mindenféle koszos nejlont meg kartont teritettek le, tisztára mint a csövesek. Es firkalnak a falra. Húzzanak vissza a saját térfelükre, van még elég szoba a házban. Es folyamatosan nyaggatnak minket, hogy ne menjunk az õ reszukre, meg nem szabad a ceruzat rágcsálni, meg ne együk meg a festékes tubust, es adjuk vissza gyorsan. Mindezt a mi szobankan. Nem is értem, mit gondolnak...

Szerencsere valaki szolhatott nekik, mert a mult heten vegre osszecuccoltak a szobankbol. A firkálmányukat persze ott hagyták a falon, egy egész farmot, de azt majd mi megrendezzük idõvel. Na jó, egy kicsit még maradhat. A boci, mondjuk. Na jó, a bárányka is maradhat. A kecskéket is megtartjuk. Jóvanna, maradhat az egész…

Gergõ vagyok, és azert irok, mert Bence is irt. Es pont azt értek egyet vele, mint amit pont õ mondott. En is pont ezt akartam irni a sajat szavaimmal, de pont ellökött a géptõl. Majd este jól megharapom a sötétben.

kedd, január 20, 2009

Yes we can

Nem gyenge (de mivel napok ota nem aludtam rendesen, elfogadhatonak minosulo) asszociacioval ime a mi 'yes we can' beszedunk, azaz ezt tudjuk mi, azaz a gyerekek:

  • Ezerrel masznak, tobb sebessegben, mindig-mindig masmilyen allatra hasonlitva (de legtobbszor krokodilra);
  • tizezerrel beszelnek(=sikitoznak, gajdolnak, ismeretlen klezmer dalokat enekelnek);
  • szazezerrel pakolnak, gyakorlatilag mindent, ami a kezuk ugyebe kerul. Mottójuk: "Amit elérek, az az enyém";
  • integetnek, Bence pedig zenere szabalyosan mulat is, forgatja a kis kezet es a fejet, mint a kendos nenik a videki nyugdijas otthonokban a Bangó Margitra;
  • egyedul esznek-isznak (=osszevissza maszatolnak mindent, es idonkent a szajukba is kerul valami, de a mennyiseg nagyjabol egyenloen oszlik el a hajuk, a talca es a szajuk-orruk-fuluk bermuda-haromszog kozott, de a szandek a lenyeg, es az eros hit, hgoy ha kitartoak vagyunk, akkor majd egyszer csak konnyebb lesz);
  • baribuccolnak mindennel es mindenkivel, ha kell, ha nem;
  • fel es le tudnak maszni a kanaperol (=tehat mar nem csak ugy leesnek, hanem szepen lemasznak, tobbnyire...)
  • neha egesz hatekonyan formabedoboznak (foleg, ha eleg erosen nyomjak a haromszog format a kerek lyukba);
  • Bence harap, tobbnyire persze csak oromeben, szeretetbol, de akkor aztan véresre;
  • egyedul megtesznek 2-3 lepest (aztan meg vagy ránkvetõdnek, vagy seggre csuccsennek es rohognek magukon;
  • labdaznak es fociznak (=Gergo egesz jol cselez, ballal (!), Bence mondjuk inkabb csak balettozik a labda folott, a kis ronaldinnyo);
  • fogatmosnak (=minden este furdes utan ragcsaljak kicsit a fogkefejuket);
  • es ami a legjobb, hogy reggeltol estig folyamatosan hangosan kacagnak, ahogy a torkukon kifer.
Hat ezt tudjak.

Mi meg vegre tudunk ujra aludni, olvasni, létezni.

Fenykepek pediglen a szokasos helyen, itt.

csütörtök, január 15, 2009

Évértékelõ beszéd - 2008.

Kedves családunk, rokonaink, barátaink, Mami és Apa barátai, ismerosei es ismeretlenei!

Eltelt eddigi eletunk legnehezebb eve, a 2008-as, ugyhogy gondoltuk, attekintjuk a tortenteket. (A Mamit kertuk meg, hogy irja le a velemenyunket, de annyira vontatottan haladt, hogy csak tobb hetes csuszassal tudjuk megjelentetni a gondolatainkat, raadasul nehany hete egyszer, amikor mar pont befejezte az egesz beszedunket, le is fagyott neki (vagy mi), es akkor mérgességbol nem is jott tobbet a blog kozelebe, egeszen mostanaig.)

Szoval 2008.
Az ev elejere nem nagyon emlekszunk, mert meg nagyon kicsik, es rovidmemoriajuak voltunk, es akkor meg amugy is tok unalmas volt az elet, mert mast se csinaltunk, csak ettunk meg aludtunk. (A Mamiek erre kicsit maskepp emlekeznek, dehat mit tudjak ok, ok mar oregek es rossz a merómiájuk.)

Aztan beindult az elet. Elkezdtunk tarsasagi eletet elni, kirandulni jarni, baratnoink is voltak-vannak, hamar rajottunk, hogy bar kicsik az ujjaink, de kivaloan kore tudjuk csavarni az egesz felnott lakossagot. (Ebben az ovodai tapasztalatok sokat segitettek...)

Az elmult evben sok felfedezest is tettunk, ezek kozul a legjelentosebbeknek a kovetkezok bizonyultak:

  • ha egeszen sok szoloszemet gyomoszolunk a szankba egyszerre, ugy sokkal tobb levet tudunk a ruhankra csorgatni, es viszonylag hamar elerhetjuk, hogy meztelenkedhessunk a szoba kozepen;
  • az oklunk semmilyen korulmenyek kozott nem fer a szankba teljesen, akarhogy is probaljuk (ezt azert nem adjuk fel, es tovabb kuzdunk);
  • barmilyen rosszasagot csinalunk, csak nevetni kell utana, es jo szorosan odabujni valakihez, es mar meg is van bocsatva minden (ezt mar csaknem tokelyre fejlesztettuk);
  • nem az szamit, hogy hany fogad van, hanem hogy mennyire vagy ehes;
  • ha hétszer elkuldenek a magnotol, hogy ne birizgald, nyolcadszorra is erdemes nekifutni, mert lehet, hogy akkor szerencsevel jarsz (de kilencedszerre szinte biztos);
  • a babbabbabbabba illetve a mammammammamma hangsorral gyakorlatilag barmit el tudunk erni, akkor meg minek torjuk magunkat a beszeddel;
  • sikitani vicces, barhol, barmikor, akarki akarmit mond;
  • a harapás nyoma meglatszik, inkább fejenverni érdemes a másikat, ha valami nem tetszik;
  • egyik cumi sem olyan, mint a masik, erdemes mindegyiket egyesevel kiprobalni egymas utan, akar tobbszor is;
  • akarmilyen gyorsan is hajtjuk a kis hintatacsacsit vagy hintabocit, sosem erunk ki vele a jatszoterre.
Osszessegeben pedig az elmult ev jo volt. Az eddigi eveink kozul ez volt a legjobb. BUEK.

kedd, január 13, 2009

Reklam, reklam...

A reklam utan visszajovunk :-) 
Azt hiszem sikerult elkezdni epiteni a repcsit. Ha valakit erdekel akkor itt kovetheti az "Elet a garazsban" cimu sorozatot.  http://ujevujhobbi.blogspot.com/