Google Analytics

szerda, július 01, 2009

Ikerterhesseg vs egyes terhesseg - elso trimeszter

Mar korabban terveztem irni egy kis osszehasonlitast, de aztan valahogy elszaladt az ido. Mindenesetre most, hogy az elso trimeszteren szerencsesen tul vagyunk, elszantam magam. Az idozites azert is szerencses lehet, mert most mar nagyobb az esely arra, hogy vegig tudom irni a posztot, anelkul, hogy a reggelim egy resze a billentyuzeten kosson ki.

A ket terhesseget osszehasonlitva roviden eddig egy kovetkeztetest tudok levonni: az egyes terhesseg nehezebb, mint az ikres... Nekem. Eddig.

Az elso harom honapban (vagy inkabb negyben) ezzel az egyszem kicsi lannyal folyamatosan hanyingerem volt, faradt voltam (vagyok) mint a diszno, folyton hulye szagokat erzek es a szaglasom amugy is a Kantor kutyaeval vetekszik, a labam szinte kezdettol vizesedik, stb. Ennek persze tobb oka is lehet, nyilvan. Peldaul lehet, hogy a multkor volt szerencsem, hogy nem volt semmi tunetem. Vagy hogy azota kicsit oregebb lettem. Vagy benabb. Vagy nyavogosabb. Vagy csak hogy peldaul az elso terhesseg idejen nyugodtan tudtam aludni ejjelente, es nem kellett szazotvenszer felkelni egy ejszaka, mert valaki kitakarozik, vagy fazik, vagy melege van, vagy ehes, vagy nem ehes, vagy szomjas, vagy jon a foga, vagy nem jon, vagy rosszat almodott, vagy elgurult a cumija es hol van mar, vagy egyszeruen csak kialudta magat hajnali kettore es enekelni tamadt kedve....

Es napkozben sem akart senki sem egesz nap a nyakamban ulni, lehetoleg egyszerre ketten, vagy hasast vetodni az en hasamra, mikozben a testverkejenek olvastam meset a foldon fekve, es kozelharcot sem kellett vivni senkivel, hogy belefeszegessem az etetoszekbe valahogy, es a ruhaskosarban sem kellett senkit huzgalni a konyhakövön... Szoval lehet, hogy ez a terhesseg ezert tunik egy kicsi farasztobbnak az elozonel. De nem cserelnem el semmiert ezeket az elmenyeket. (Csak neha, egy-egy oracskara, de utana akkor is lelkiismeretfurdalasom van rogton, meg a gondolattol is.) Legalabb kisPanda is megedzodik es felkeszul arra, hogy mi var ra, ha kibujik... Es az igazsaghoz persze az is hozzatartozik, hogy ezeknek a fenti dolgoknak a nagyreszet szinte teljesen leveszik a vallamrol Balazs meg a szuleim, de azert akkor is. (Hogy mi lesz velunk oktobertol, amikor is a szuleim hazamennek, arra nem is merek gondolni... Mondanam, hogy majd beszamolok, de erer semmi garancia, leven mar most is alig jutok oda, hogy irja...)

A lelki oldal viszont valahogy konnyebbnek tunik. (Persze emiatt is furdal ugye a lelkiismeret, mert feleannyit sem foglalkozom Pandaval, mint a fiukkal annak idejen, ugye... az erre vonatkozo okok is fentebb) Viszont nem is aggodalmaskodom annyit, a legtobb dolog termeszetes mar, 'megszoktam', nem parázom annyit. A multkor mindig tudtam napra pontosan, hogy hany hetes terhes vagyok, hany honap/het/nap/ora van meg hatra a kiirasig, mikor mi tortenik odabent, mekkorak a gyerekek centire es sulyra, stb. Most meg még a honapot is vissza kell szamolnom... A vizsgalatokat ugyanolyan komolyan veszem most is, de ezzel gyakorlatilag ki is merult a hasonlosagok tarhaza. A multkor szinte sosem ettem take-away kajat a 9 honap alatt, mert hat a listeria, meg a bakteriumok, meg a mosatlan zoldsegek, meg anyamtyukja. Most rendszeresen eszem a varosban, még szusit is (jo, mondjuk nem nyers hallal... ugyhogy akkor maki, asszem). Nem nyultam se foldhoz, se Kavet nem ittam a multkor se, most se, es persze alkoholt se. Edesanya nagyon korultekintoen fozi a vacsikat, neha kulon nekem parolt csirket, mikor a tobbiek tesztat esznek, de olyankor rendszerint benyomom a parolt csirket salataval, es utana meg a tesztat IS. Biztos ami biztos.

Most nincs annyi ketseg se bennem, hogy hogy fogunk boldogulni a gyerekekkel, hiszen mar van ketto, plusz egy ide vagy oda mar nem szamit, nincs bennem az se, hogy mi van, ha nem nem tudom szoptatni, vagy nem fog-e megfulladni furdeteskor, nem ejtjuk-e le veletlenul, es hogy honnan fogom tudni, hogy mikor mi baja. Most valahogy ezek fel sem merulnek (csak most, hogy azon gondlkodom, hogy miken is paraztam legutobb), most valahogy azt gondolom, ezek mar rutinbol jonnek majd. Raadasul a masik, amivel szinten nyugtatom magam, hogy most majd EGY gyerekkel sokkal konnyebb kell hogy legyen minden, mint a KETTOvel volt legutobb. Hogy ez mar csak jutalomjatek lesz, lazan. (Az mondjuk mellekes, hogy most szo sem lesz EGY gyerekrol, hanem sokkal inkabb HAROMrol, ugye... De erre az apro reszletre igyekszem nem tul sok hangsulyt fektetni a morfondirozasaim es almodozasaim kozepette...)

Szoval lelki szempontbol jobb igy masodszor, mert valahogy nyugodtabb az ember. Pedig hat nekunk most ugye az amnioval kicsit 'izgalmasabb' volt a dolog, de most, hogy azon mar tul vagyunk, valahogy beallt a nirvana a lelkemben, es mindent rendben erzek. Egeszen addig, amig valaki nem ugrik fejest a hasamba, kistraktorral a kezeben...

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Lilla,
Most jo dolgod van, majd "Panni" szuletese utan leszel te es Balazs is igazan forgalomba. Nem lesz eleg a 24 ora, hogy befelyezd a napi teendoket. Azt javasolom, koltoztesd a szuleidet a kozeletekbe, hogy tovabbra is segito kezeket nyujtsanak nemcsak nektak hanem a kis unokaknak is.
Ella

Nori írta...

Hát Lilla Gratulálok!!! Jól lemeradtam a nagy hírröl! A kezdeti izgalmak után ez egy gyönyörü hír! A fiúknak egy hugi,ennél jobb nem is lehetne!
Nagyon vigyázzatok magatokra!
Sok puszi, Nori

Szilvi írta...

Gratulálok a bébikhez!!!!

Szilvi

Eremi írta...

Nagyon jó volt olvasni! Irj majd még arról amikor lesz időd, hogy mit szóltak a hírhez a munkahelyeden és hogy hogy lesz majd ha megszületik a baba, meddig tudsz majd otthon maradni vele pl. Szép gömbölyödést, puszi!
Erika

gabi írta...

Szia!
Gratulálok,és szép babavárást!