Társasági életunk Down Under :o)

Mar a gyerekek elott is elegge felporgott tarsasagi eletet eltunk, persze nem azt a dorbezolos fajtat, csak hetvegente osszejottunk az itteni baratainkkal, dumalni, kajalni, jatszani, kirandulni, tengerpartolni, mikor mit.

A gyerekek szuletesevel valamennyire a lelkunk melyen szamitottunk arra, hogy ez most jo idore megszunik, mert hat a gyerekekkel ugye egyreszt nem annyira konnyen mocorog az ember, masreszt pedig gondoltuk, hogy biztos bazi faradtak is leszunk allandoan es nem is vagyunk majd semmi ilyesmire. De nem igy lett. :o)

A piciknek nagyon jo napirendjuk alakult ki, konnyen kiszamithatoak. (Tobbnyire...)Amennyiben alkalmazkodunk ehhez, akkor gyakorlatilag barmikor barhova el lehet veluk menni. (Tobbnyire...) Az autozast szeretik, es a tarsasagot is! :o) (Tobbnyire...) Gyakorlatilag barmit szeretnek, felteve, hogy velunk vannak es kapnak enni. Es persze aludhatnak. Meg nem voltak ket hetesek, amikor eloszor kirandultunk veluk Montville-be, es aztan 3 hetesen vettek reszt az elso (pocakon kivuli) barati vacsoran (Verocséknál), mindezeket kulonosebb fennakadas nelkul. (Ezzel egyebkent szerencsenk van, mert gondolom, hogy ha allandoan visitananak, vagy valami, akkor a baratok se hivnanak minket annyira...) :o)

Azota mar tobbszor voltunk mindenfelé vendegsegben, es nalunk is volt mar nehany buli. (Persze csak napkozben, nem kinozzuk a gyerekeket ejszakai ereszd-el-a-hajammal. Meg magunkat se.)

A gyerekek kapcsan egy csomo olyan kapcsolatunk is lett, akikkel elotte nem voltunk annyira kozeli viszonyban, de most a gyerekek osszehoztak minket. Ilyen peldaul egy kolleganom, akivel az irodaban alig-alig beszeltunk, de mivel a babaink kozott 1 het van, es mindketten itthon vagyunk 'gyesen', ezert most minden masodik heten atjon es itt toltjuk egyutt a napot, dumalunk, babazunk. A szomszedokkal is kozelebb kerultunk a babak miatt, mindig jonnek erdeklodni, beszelgetni. Szoval igazabol ahelyett, hogy egy kicsit lelapult volna a tarsasagi eletunk, inkabb fellendult es kibovult. :o)

Az igazsaghoz az is hozzatartozik, hogy itt elegge baba barat minden, viszonylag konnyu babakocsival kozlekedni, a jarda mindenhol sullyesztett, ahol az uttal talalkozik; a liftekbe, ajtokon be lehet ferni; szinte mindenhol van kivaloan felszerelt parents' room, ahol a gyerekeket meg lehet etetni, tisztaba lehet tenni; az ettermekben szinte mindnehol van etetoszek es gyerekmenu (ez a mieinknek persze meg korai, de akkor is van); es a kirandulohelyek nagy resze is hozzaferheto akar babakocsival is (meg kerekes szekkel), szoval a lehetosegek adottak. Igy azert konnyu. :o)

A mult heten voltunk egy nagy magyar pikniken is, ahova minden evben jarunk, es ebben az evben sem akartuk kihagyni, plusz a gyerekeket is szerettuk volna bemutatni a tarsasagnak. Rengeteg baba es kicsi gyerek volt, allati jo hangulata volt az egesznek. A mieink is elveztek a tarsasagot, aztan beajultak a csomagtartoba. :o) Egesz kis ovodank lett vegul a kocsiban:

Ezen a kepen egyebkent jol tukrozodik mindegyik gyerek termeszete is: Gergo nagyon magyaraz, komolyan, reszletesen; Bence csak rohogcsel es szorakozik; szegeny Alex meg kerdon nez az anyjara, hogy Te-jo-isten-hova-kerultem... Edesek.

Na, mire az egeszvegere ertem, mar nem is tudom, hogy miert is kezdtem el ezt az egesz bejegyzest... pedig eleinte meg tuti volt vele valami celom... biztos lett volna valami mondanivaloja az egesznek... valami magvas veleje... na mindegy, kiurult az agyam. De most mar nem akarom kitorolni, olyan aranyosak a kepek legalabb... :o) Legkozelebbre osszeszedem magam. (Es a gondolataimat is). De kulonben akar ez is lehetne a mondanivalo, hogy igaz, hogy ezt a bejegyzest korulbelul osszesen 4 oran at keresztul irtam, kisebb-nagyobb (inkabb nagyobb) megszakitasokkal, es kb. 3 napon keresztul, de vegul azert megszuletett. (Igaz, hogy se fule, se farka, de nem is ez a lenyeg.) :o) Szoval hogy nem vettek el teljesen az eszem a gyerekek. Vagy de? De. Na jo. Akkor meg ez se lesz a mondanivalo. Akkor talan inkabb be is fejezem...