Vodkacsászár, Hurvinyek és Nagy Zoárd, a lépegetõ fenyõfa…

Nem, nem ment agyunkra a hideg. :o) A hetvege ugy kezdodott, hogy szombat delutan Reka korusanak bucsukoncertje volt az egyetemen. Mielott elmennének egy europai korusversenyre, adtak egy utolso koncertet. Enekeltek egy Magyar Kodaly darabot is, az Esti Dal-t, ami nagyon nagy sikert aratott. Mivel a darab elotti felkonferelasban a srac kulon kiemelte, hogy fognak enekelni egy magyar darabot is, es megkerte a kozonseg magyar tagjait, hogy figyeljék a kiejtést. (Nyilvan szamitottak ra, hogy jelentos Magyar kozonseg lesz, leven a korusvezetojuk (Reka) es az egyik tenorjuk is (Krisz, Reka fejre) magyar, raadasul a mi barati tarsasagunk gyakran kepviselteti magat az evkozi koncertjeiken is, ezert most is varhato volt, hogy jovunk. Es jottunk is. :o) Gyakorlatilag ket teljes sort megtoltottunk, es az Esti dal vegen tomboltunk, kiabaltunk, futyultunk, eljeneztunk, meg minden. (Persze, azert csak modjaval, de azert erzodott, hogy orulunk!) :o)

A kivalo koncert utan elozetes meghivas alapjan ossznepileg atvonultunk Meliekhez, ahova pedig delutani tarsasajatek parti volt meghirdetve. Egy laza Activity utan tovabbi otletek jottek, es egyik jatekot probaltuk ki a masik utan. Minel jobban belejottunk a kulonbozo jatekokba, annal tobbet rohogtunk, es annal jobb lett az egesz. Jatszottunk egy olyan jatekot, ahol neveket kellett kitalalnunk magunknak valamilyen temakorben, amit a tobbieknek ki kellett talalni, igy lett az absztinens Balazsbol Vodkacsaszar :o), vagy Szaszabol a mindenkinek komoly nehezsegeket okozo Nagy Zoard a lepegeto fenyofa. :o)
Utana nyomozos jatekot jatszottunk, ami annyira nagy nepszerusegnek orvendett, hogy vegul csak hajnali 5-kor keveredtunk haza… A nagy sikerre valo tekintettel ezen a heten is osszehivta Meli a bandat pentekre, mar alig varjuk, hogy menjunk!!!! :oDDD

Szegeny Rekaek eveken at probaltak bevonni minket mindenfele ilyen jatekokba, de mi mindig boszen ellenalltunk, es barmikor szoba kerult a jatek tema egy-egy vendegseg soran, mi mindig szedelozkodni kezdtunk “Pici, nekunk mennunk kell” felkialtassal. (Ez kesobb aztan szalloigeve is valt…) Most mar sajnalom, mert mar sokkal hamarabb is jatszhattunk volna egy csomot, de valahogy ugy tunik, hogy most erett meg ra a tarsasag, es most mar mindenki elvezi es varja az alkalmat, hogy kozos jatek legyen. (Gondolom, ez a korral jar… vagy valami… most a tarsasajatekozas van soron, aztan majd nehany ev mulva jon az, amikor a kopaszodo fiuk majd piros sportautot akarnak hosszu szokevel az anyosulesen...)

Munkások a házban

Asszem mar irtam korabban, hogy mostanaban volt esedekes a 12 honapos ellenorzes a hazunkon, amit az epito ceg bonyolit, es minek kereteben kertek tolunk egy listat azokrol a dolgokrol, amikkel nem vagyunk megelegedve, es azota folyamatosan kuldik a kulonbozo munkasokat (tradie - ejtsd: trédi), hogy kijavitsak a hibakat. Igazabol nem volt sok panaszunk, csak aprocska hibak voltak, mint peldaul itt-ott kimaradt a festes, kicsit kotyog a padlo egy ponton az emeleten, a konyhaablakot a masik iranyba szerettuk volna, hogy nyiljon, ilyesmik. Semmi igazan komoly.

Mindenesetre azota szinte minden hetre bejelentkezik valamilyen trédi munkavegzesre. Ma szabadnapot vettem ki, mert ma ketten is jottek, egy festo, es egy villanyszerelo, hogy beszereljen egy ventillatort az egyik emeleti vecebe, mert azt az epitkezeskor elfelejtették. A villanyos reggel 7.30-ra igerkezett, a festo is delelottre. A villanyszerelo sracok reggel 7.31-kor kopogtak, halal almosan mindketten, de szepen koszontek, levettek a cipojuket (!), felmentek, beszereltek, kiporszivoztak (!), es 8-kor mar ott se voltak, nyomuk nem volt az emeleten. (Ertsd: gyonyoruen kitakaritottak maguk utan, pedig furtak-faragtak-csiszoltak, csak ugy szallt a gipszpor.)

9.30-kor telefonalt a festo, hogy fel ora mulva itt van, mondtam oke, ugy is lett, 10-kor bejott, megmutogattam neki, hogy hol mit kellene festeni, es mar csinalta is a munkat. (Cipot szinten le, butorokat leteritette, ahol kellett, stb.) Nehany ora mulva vegzett, megkerdezte, hasznalhatja-e a furdoszobat, mondtam persze, negyed ora mulva gyonyoruen megfürödve atöltözve előjött. Láthatta, hogy meglepodtem, mire mondta, hogy mindig tisztan es uj tiszta poloban megy egyik munkatol a masikig, mert ez nagyon fontos, hogy az ember ne koszosan-budosen allitson be valakinek az otthonába. Teljesen egyetertettem vele, vegul is hozzank is tisztan erkezett, csak ez akkor nem tunt fol...

Azert irom csak ezeket, mert sokszor hallani, hogy szidjak a trédiket, hogy nehez megbizhatot talalni, meg hogy ilyen-olyan munkat vegeznek, stb, de ezek a fickok, akikhez az utobbi idoben szerencsenk volt - marpedig volt nehany, mar az epitkezes alatt is, meg azota is jonehany mindenfele munkakra a haz korul - szinte kivetel nelkul kifogastalan szakemberek voltak, semmi panasz nem lehetett rajuk. (Pedig legnagyobb részüket csak úgy hasraütésszerűen találtuk a helyi yellow pagesben vagy a neten.)

Még az ausztral eletunk elejen hallottuk, hogy itt az emberek kicsit mashogy viszonyulnak egymashoz, mint otthon, es hogy nem nezik le egymast, fuggetlenul attol, hogy ki mit csinal, milyen beosztasban van, vagy ki hol el, vagy ilyesmi. Mondtak peldaul, hogy ha taxiba szallsz, akkor erdemes elore ulni (a protokollal ellentetben), mert a soforok szeretnek beszelgetni, es kedvessegnek veszik, ha odaulsz. Vagy ha barmilyen trédi jon ki, szivesen veszi, ha beszelgetsz vele. Ezt a 'varosi legendat' csak alatamasztani tudjuk, tenyleg erdemes beszelgetni ezekkel a figurakkal, mert mindenfele hasznos tanacsokkal latnak el, vagy egyszeruen csak meselnek valami erdekeset, amit maskulonben nem tudnal meg. (A munkat igy is, ugy is elvegzik, ezt nem befolyasolja a cseveges.) Mi például nem egy érdekes kirándulóhelyről szereztünk így tudomást, de például így tudtuk meg azt is, hogy ha 4WD autót vennénk, akkor melyik márkától óvakodjunk.

De peldaul az is erdekes, hogy - ahogy anyukamtol lattam eveken at - mindig megkinalom a munkasokat valamivel, ha van otthon valami suti, akkor azzal, de innivaloval mindenkepp. Es SOHA nem fogadnak el semmit. Meg egy pohar vizet se, mindig mondjak, hogy van nekik az autoban hutotaskaban. Egyetlen egyszer sikerult hideg vizet rátukmálnom egy csapatra, de akkor is csak azert, mert egesz nap itt dolgoztak a 40 fokban a napon, (talán a keritést csinálták asszem) és már elfogyott a saját vizük. De lehet, hogy csak megunták, hogy 10 percenként kimegyek, és megkérdem, nem kérnek-e inni... Érdekes.

Parlamenti kalandjaim

Mentem, láttam, visszamennék. :o) A Parlament epulete egy nagyon szep, a parizsi Louvre ihlette homokko(?) epulet 1868-bol. Odamentem 2-re, mire a biztonsagi or a bejaratnal mondta, hogy most ebedszunet van, es csak 2.30-kor folytatodik az ules. Szuper. Atmentem a szemkozti Kiralyi Botanikus Kertbe, leheveredtem egy padra, es elveztem a parkot, az oszies szineket, illatokat egy jo feloraig. Aztan irany vissza a Parlamentbe, felmentem a galeriara, es szemlélõdtem.

Maga a terem a régi also haz terme volt (mert ma mar csak egy ‘házas’, egy kamarás a Queenslandi Parlament, egyedulikent Ausztraliaban), kozepen egy nagy asztal (rajta ezust kancsok vizzel, plusz az asztalfon keresztbe egy hatalmas, jo egy-masfel meter hosszu arany(nak latszo) jogar szeruseg fekudt, ez megadta a dolog komolysagat. Az asztal korul pedig szekek, hagyomanyosan patko alakban.

Nem voltak nagyon sokan, ott volt a ket erintett miniszter (Justice es Police), es a frissen benyujtott torvenyjavaslatot elemezték, pontrol pontra. Hat nem volt valami erdekfeszejto, ugyhogy egy jo negyed ora utan el is indultam kifele. Igen am, de ott ult a biztonsagi or (aki elozoleg felengedett) az ajto mellett, es intett, hogy menjek csak oda. (Gondoltam: mi a lótúrót csinalhattam rosszul…) Odamentem, es mondta, hogy ha akarok, nyugodtan kukkantsak be a felsohaz termébe is, mert az sokkal szebb. :o) At is jott velem, megneztuk, mondta, hogy azt csak protokollaris celokra hasznaljak, peldaul a kormanyzo ott szokott sajtotajekoztatot tartani, meg ilyenek. Aztan kerdezte, hogy megfigyeltem-e, hogy a padlon a szonyeg levélmintás, mert hogy ezzel arra ‘emlékeznek’, hogy regen a szabad eg alatt, a fuben zajlottak a tanacskozasok. Nagyon kedves volt, mondta, hogy erdekelnek ezek, akkor feltetlenul jojjek el valamelyik vezetett turara, mert nagyon erdekeseket mondanak, ugyhogy meg is igertem, hogy feltetlen eljovok valamikor. Nem vartam ilyen kedves es szakerto fogadtatast vagy vezetest a biztonsagi ortol…

Aztan mondta, hogy nem muszaj a ‘cselédlépcsõn’ mennem lefelé, hanem ha akarok, lemehetek a rendes, miniszteri lepcson is. Ugyhogy jól ott is mentem. Utkozben lefele bekukkantottam a konyvtarba, ami fantasztikus jol nezett ki, pont olyan, ahogy regi klasszikus filmekben szoktak abrazolni a konyvtarakat, gyonyoruen faragott tomor fa konyvespolcok a plafonig regi egyforma borkoteses konyvekkel, csodaszep fa asztalok es borfotelek a klasszikus zold asztalilampakkal, meg minden, ahogy kell.

Lent bementem a noi mosdoba is, mert az is nagyon szepnek tunt kivulrol, harom meter magas faragott tomor fa ajto, belul is vegig faboritas, porcelan mosdok, rez szerelvenyek, nagyon angolos volt az egesz… Egyedul a vécédeszka zokkentett ki egy kicsit az ódon hangulatbol, ugyanis az leginkabb a MÁVot idézõ fekete muanyag szornyuseg volt.

Aztan kifele menet – mint a legtobb muzeumban meg turistahelyen – itt is volt ajandekbolt, ahol vehettem volna mindenfele erdekes kis parlamentes emlektargyakat, de hosiesen ellenalltam, es helyette inkabb megkerestem a mi helyi kepviselonket a bejaratnal levo, ‘Akikre buszkek vagyunk’ szeru tablón, majd elindultam vissza az irodaba.

Megyek a parlamentbe!!! :o)

Mar napok ota kialakuloban van egy kis munkahelyi valtozas nalam, de nem akartam irni rola addig, amig biztos nem lesz. De most mar ugy tunik, hogy biztos a dolog, ugyhogy most mar meg is irom.

Amikor januarban folvettek ide a miniszteriumba, akkor kaptam egy szerzodest, amiben feltuntettek a fizetesem. Itt is ugy van, hogy a koztisztviselok egy bizonyos besorolas szerint kapjak a penzuket, minden pozicionak megvan a maga ‘osztalya’ (level), es azon belul az egyéntol fugg, hogy milyen fizetesi szintre (paypoint) kerul. En a magam level-jenek a legelso, legalacsonyabb szintjere lettem besorolva, aminek nem nagyon orultem, ugyhogy meg is kerdeztem, hogy a vegzettsegemre es a gyakorlatomra valo tekintettel nem lehetne-e esetleg valami feljebbi paypoint-ra kerulnom. (Osszesen 4 paypoint van egy szinten belul.) Nem nagyon adtak konkret valaszt, mondtak, hogy az majd csak az evekkel emelkedik, stb… Jol van, gondoltam, akkor majd kesobb, a probaido utan – amikorra mar jol bebizonyitom, hogy milyen jo is vagyok :o) - majd akkor ujra eloveszem a temat. Ugy is lett, es most, hogy mar lejart a probaidom, es mar egy csomo mindent ‘letettem az asztalra’, ujra elohozakodtam a kerdessel. Jo idozites volt, mert a fonokok tamogattak, es bar nem sikerult orult nagy emelest elernem, azert megis csak feljebb kerultem egy paypointtal, amivel gyakorlatilag nyertem egy evet. :o)

Ezzel egyidoben beszelgettem az igazgatonkkal (akivel egyebkent a rendszeresen vitt sütijeim kapcsán valt bensosegesse a viszonyom), es emlitettem neki, hogy idovel majd szeretnek policy officer lenni, es a torvenyhozasra kerulni (Legislation) – leginkabb azert, mert ott sokkal tobbet fizetnek, mint mondjuk az en osztalyomon web publisherként. Mondta, hogy irjak egy emailt errol a foigazgatonak. Feltem, hogy nyomulasnak veszik, de mondta, hogy egyaltalan nem, mert maskulonben honnan tudnák, hogy mit szeretnek. Ugyhogy irtam egy emailt a foigazgatonak, de nem jott semmi valasz. Masnap azonban jott a kozvetlen fonokom, hogy a foigazgato behivatta ‘az en ugyemben’, es referenciat kert rolam, meg minden, es vegul megegyeztek, hogy tekintettel az eddigi ‘teljesitmenyemre’, mindketten tamogatjak, hogy a torvenyhozason dolgozzam, ugyhogy el is kezdtek a treninget egybol, mar kaptam is nehany anyagot atdolgozasra.

Ja, es a Parlamentbe is ennek kereteben megyek ma delutan, mert azokat a torvenyeket, amiken a heten dolgoztunk (már en is!!!), azokat ma delutan fogjak megvitatni, es az igazgatono ugy gondolta, hogy hasznos lenne nekem, ha en is elmennék, es a páholybol megfigyelhetném ennek a menetét is, es latnam, hogy hova kerulnek a torvenyek a mi kezunkbol, stb. Ugyhogy ez lesz ma delutan. Remelem, jo helyem lesz a paholyban! :oDDD Majd holnap beszamolok errol.

Nemzeti harisnya déj

Szubtropus ide vagy oda, ma – ebben az evben eloszor – harisnyat vettem. Mar tegnap is olyan hideg volt, hogy este szabalyosan lila volt szam, ugyhogy el is hataroztam, hogy ma, hat torik, ha szakad, harisnyat veszek.

A helyiek nem kifejezetten harisnyapártiak, latszolag inkabb a hosszu szines pamutzoknira huzott baranybor csizmat reszesitik elonyben (persze szigoruan miniszoknyaval es ujjatlan haspoloval, hiszen megis csak Queenslandben vagyunk,de azert a biztonsag kedveert tesznek fel egy sálat is, nehogy mar megfázzanak…) Tennék képet is errol az érdekes jelensegrol, de felek, hogy az itteni emberek nem értékelnék tulsagosan a fotozasi torekveseimet.

Da Vinci Kód – szubjektív filmkritika :o)

Megneztuk. Rogton a premier utan. Kar volt. :o( A konyv nagyon tetszett, meg tavaly olvastam angolul, aztan iden kolcson kaptuk Meliektol magyarul, es ugy is nagyon jo volt! :o) Szuleimnek is elkuldtem ajandekba, es nekik is tetszett. Nagy lelkesedessel vartam a filmet, es az elso adando alkalommal el is mentunk megnezni, de csalodas volt.

Nem is tudom, hogy konkretan mi volt az, ami leginkabb nem tetszett benne, mert a szereplok mind fantasztikusak voltak, es a rendezes se volt rossz, meg semmi, de talan az, hogy fele olyan intenziv sem volt az elmeny, mint konyvben olvasni. Egyreszt a filmben egy csomo minden kihagytak, atugrottak, es jonehany dolgot meg is valtoztattak, vagy elnagyoltak, ami nekem mondjuk nem nagyon tetszett. Azt hiszem a legrosszabb az volt, hogy vegig azt ereztem a film alatt, mintha hajtanák a tortenetet, hogy minel elobb veget erjen, folyamatosan atsiklottak szerintem fontos vagy erdekes reszleteken, es igy nem volt olyan atuto elmeny egyaltalan, mint a konyv. Nem egy rossz film, egy jo atlagos krimi, de a konyvnek nyomaba sem er.

Uff. Szoltam. :o)

Tejkaramella, szinyorina bella…

Ez a szám van a fulemben egy napja, es nem akar kimenni onnan. :o( Biztos azert van, mert a hetvegen vajkaramellat foztem. :o) Ugy volt, hogy ugye mindig szoktam behozni sutiket az irodaba, es penteken kerdezte az egyik lany, hogy vajkaramellat tudok-e csinalni, mert azt õk imádják a férjével, es nagyon keves helyen lehet finomat kapni. Mondtam, hogy hát még nem probaltam, de majd hetvegen megprobalom. Mondta, hogy ha jo lesz, akkor õ megveszi tolem.

Kerestem is a neten egy receptet hozza (caramel fudge), csinaltam egy kisebb tállal, és egesz finom lett! Behoztam, nagyon izlett a lanynak, ugyhogy meg is vette az egeszet 10 dollarert! :oDDD Ez az elso igazi bizniszem a sutemenyekbol, tobb mint 100%-os haszon. :o) (Nem egeszen 5 dolliba kerult az eloallitas.) En nem kertem erte semennyit, de o azt mondta, hogy a boltban egy ilyen adag legalabb 15 dolli lenne, ugyhogy ez neki nagyon jo uzlet, hat nekem meg plane. :o) Ugyhogy most mar johetnek a megrendelesek csõstül! :o)

Fitzpatrickék - köszönjük!

2003-ban, amikor ideköltöztünk Brisbane-be Sydney-bõl, és elsõ nap egy Sydney-i Ikeás kollegánk számunkra teljesen ismeretlen szüleinél szálltunk meg frissen megérkezve, akik ismeretlenül is meleg vacsorával vártak minket az 1000 km-es és 13 órás autóút után, és egybõl elláttak néhány, a további életünkhöz szükséges és hasznos információval. Ezen az elsõ queenslandi vacsoránkon hallottunk elõször arról, hogy hogyan lehet igazán gyorsan kifizetni a házad, melyik nap érdemes tankolni, hol vannak jó zöldségpiacok, melyik tengerpart a legjobb a környéken, hol tudunk olcsón növényeket venni, és hogy melyik videotéka a legjobb. Ezekkel az információkkal gyakorlatilag le is fedték az ausztrál élet legfontosabb momentumait.

A tanácsok nagyrésze nagyon jónak bizonyult, és meg is fogadtuk õket, most éppen megint ez a bankos hiteles kérdés van napirenden, és ilyenkor mindig eszembe jutnak Fitzpatrickék, hogy valahol nekik is köszönhetjük, hogy itt tartunk, ahol. (Fitzpatrick mama, Fitzpatrick papa, Fitzpatrick gyerekek - köszönjük szépen!)

Elefánt-szikla

Zsuzsi nalunk es Melieknel hagyta a kocsijat megorzesre tavaly, amikor hazament megszulni Beno-manot, es most jart le a kocsi muszakija, igy el kellett vinnunk vizsgaztatni. Mivel az auto New South Wales-ben van regisztralva, oda kellett vinnunk vizsgaztatni is, igy felkerekedtunk Meliekkel, es elvittuk a Mitsubishit Tweed Headsbe, ami egy kisebb varoska az allamhatartol nem messze. (Kb. masfel ora ut volt tolunk, es alig egy ora Meliektol.)

Gyonyoru ido volt, napsuteses, meleg, tiszta, kivanni sem lehetett volna jobbat. A kocsit reggel 8-kor leadtuk a szerelohoz, aztan elmentunk a tengerpartra. A fiuk kicsit sarkanyoztak, amig mi dumaltunk meg homokot ettunk, aztan atmentunk az Elephant-rock-hoz, azaz az Elefant-sziklahoz setalni, napozni. A kepek magukert beszelnek remelem, leirhatatlanuk gyonyoru volt, a tenger hihetetlen szinekben uszott, a homok is, minden. Meg is beszeltuk, hogy minden szerdat igy kellene tolteni, es hogy a munka hulyeseg, es hogy a tengerpart sokkal jobb. Ebben maradtunk.

Újabb ausztrál(?) találmány

Balázs már régóta nyúz, hogy vegyek magamnak ilyen 'gyógybögrét'. Az az igazság, hogy reggelente sosincs elég ideje az embernek (legalábbis nekünk nincs), és így az ilyen lényegtelen dolgok, mint például a reggeli tea megivása már mindig háttérbe szorulnak, és rendszerint elviszem magammal az útra a teát, csészében, és a kocsiban iszom meg, amíg odaérünk az állomásra.

Többnyire jól elegyensúlyozgatok vele, de az utóbbi idõben kétszer is sikerült magamra locsolni a csésze tartalmának egy jelentõs részét nagy ügyesen. (Ami azért a zöld teám esetében nem okoz egyébkent maradandó károsodást, és különösebb szégyenérzet nélkül lehet menni lezöldteázott blúzban dolgozni, mert meg sem látszik, de hát akkor is.) Szóval láttuk, hogy az emberek sokszor isznak mindenfélét útközben, kocsiban, vonaton, de akár gyalogmenet közben is, mert van ez a kis gyógybögréjük, amin tetõ van meg egy kis lyuk, hogy azon keresztül igyon az ember, plusz hõtartó is, és könnyű ide-oda vinni, nem folyik ki. Úgyhogy tegnap be is ruháztam kemény $2 dollárt egy ilyenbe, és ma már abban hörpöltem reggel a teát, magabiztosságom teljes tudatában. :o) Jó volt, megérte, ajánlom másnak is, aki nem tud rendesen elkészülni reggelente. ;o)

Ausztrál papucs télire

Munka utan elmentunk Balazzsal kicsit vasarolgatni, es ebbe a téliesitett papucsba utkoztunk. Az ausztral talalekonysag(?) tipikus peldaja. :oD Azert mert tel van, nem fognak lemondani a papucsrol... legfeljebb bélelik... Szorme-strandpapucs. No worries.

Kempingeztunk!!!

Hosszas szervezes utan vegul is osszeallt a kempingezes utiterve Lidijaekkal, es a valasztas a mostani hosszu hetvege szombat-vasarnapjara esett. Sajnos emiatt ki kellett hagynunk Akos szulinapi bulijat, de mar nem lehetett sokaig varni a kozos kempingezessel sem, mert Lidija 4 honapos terhes, es felo, hogy nem sokara tul nagy hasa lesz a kirandulashoz meg a satorban alvashoz. :)

Eredetileg csak a kozeli Mount Mee-be mentunk volna, de az indulas elott ket nappal hivott Lidija, hogy amikor satorhelyet probaltak foglalni (mert itt kell, vagy legalabbis erdemes) legnagyobb meglepetesukre szinte sehol sem volt hely. Gondolom ez azert lehetett, mert ez a mostani megint egy hosszu hetvege, es talan tobben szantak ra magukat egy kiados kempingezesre, es a tobbiek valoszinuleg kicsit elorebb gondolkodtak, mint mi, igy mar nekunk nem maradt hely.

Vegul is Perry - Lidija ausztral ferje - tobb oranyi telefonalgatas utan talalt egy helyet, ahova nem lehet elore helyet foglalni, igy abban biztunk, hogy oda majd biztosan beferunk. Ez azonban jo 3,5 oranyira volt Brisbane-tol, a Bald Rock nemzeti parkban, New South Walesben.

Megegyeztunk, hogy szombat reggel 6.30-kor indulunk Lidijaektol, egy kocsival, mert Perrynek vallalati autoja van, fizetett benzinnel. ;o)

Az ut szep volt es nyugis, en nagyreszt aludtam. (Lehet, hogy ezert volt csendes az ut???) Egyszer megalltunk tankolni, ahol en szerencsesen sajnos el is hagytam a fejkendomet, igy aztan a kempingezes ideje alatt kenytelen voltam Balazs sapkajat hordani.

Amikor odaertunk a kempingbe, a legeslegutolso helyet sikerult elfoglalnunk, gyorsan fel is vertuk a satrakat, mielott valaki mas is odajonne. ;o) A kemping bent volt az erdo surujeben, semmi kerites, vagy ilyesmi, hanem csak az erdoben le voltak lapitva a fuvek, es oda lehetett felhuzni a satrat. Nem volt recepcio, vagy ilyesmi, hanem csak egy informacios tabla, amin ki volt irva, hogy mennyibe kerul a szallas, meg hogy merre vannak a tura utvonalak. A tabla alatt kis felhajthato teteju doboz, benne szamlatomb plusz boritek, amibe a penzt kell tenni, mellette pedig egy fem ladiko, ahova pedig be kellett dobni a penzes boritekot. Volt meg egy hasonlo felhajthato teteju fadoboz, amiben egy vendegkonyv szeruseg volt, amibe be lehetett irni az ember ohaj-sohajat. Reggelente jott a ranger (erdoor a Macilaci-bol), kiszedte a penzeket a dobozbol, szetnezett, hogy minden rendben van-e, feltoltotte fahasabbal az erre kijelolt helyet, kitakaritotta a vecet, aztan elment.

A vece atmenet volt a latrina (pottyantos vece) meg a normalis angol kozott, mert kinezetre angol volt, de valojaban - 'belulrol' - pottyantos. De tiszta volt, es persze mindig volt vecepapir.

A fahasabok pedig azert voltak, mert szinte minden satorhely mellett volt tuzrakohely, es mivel az erdoben egyebkent nem szabad fat gyujteni, ezert hoznak oda szepen feldarabolt fakat, es mindenki szedhet onnan annyit, amennyire szuksege van. Mi is igy tettunk, rogton erkezes utan.
Aztan elmentunk kirandulni.

El sem tudom mondani, milyen gyonyoru es erdekes helyeken jartunk, a fenykepek sajnos nem adjak teljesen vissza az elmenyt. Mindenesetre ez a Bald Rock Ausztralia es egyben a deli felteke leghatalmasabb granit sziklaja, 750m hosszu, 500m szeles, es 200m magas. Szoval nagy. Es ezt jol megmasztuk. Kiraly volt.

Fent a csucson is volt egy faladika, benne vendegkonyv, hogy kinek hogy tetszik a latvany. ;o) Szep volt. Tetszett. :o)

Aztan visszamasztunk a satorhelyhez, es foztunk tabori tuzon bolognai spagettit vacsorara, valamint marshmellow-t is nyarson. :o) Vacsora utan - a vak sotetben, fejlampakkal felszerelkezve - visszamasztunk megint ennek a hegynek az also reszere, mert olyan gyonyoru zavartalan kilatas nyilt onnan a csillagokra ejjel, hogy azt semmikepp nem akartuk kihagyni. Fantasztikus volt. Az aggodoknak mondom, hogy semmilyen felelmetes allattal nem talalkoztunk, se kigyok, se bekak, se pokok, de meg csak szunyogok sem voltak. (Lattuk ket gyikot fent a koveken még napkozben, de azok nagyon feltek tolunk. Sokkal jobban, mint ahogy mi feltunk toluk.)

Altatni nem kellett egyikonket sem, ezt gondolom mondanom sem kell... Reggelire Balazs nyarson piritott kenyeret, es nagy sikert aratott vele! :o)

Aztan nem sokkal reggeli utan elindultunk haza, de elotte még megalltunk egy masik nemzeti parkban is kisebb setara, megneztunk egy vizesest, es lattunk vagy 100 kengurut, illetve wallaby-t (ugyanolyan, mint a kenguru, csak kisebb, es a fule is rovidebb), sot, egy-kettot majdnem el is utottunk, mert siman elenk ugrottak a folduton. De vegul is megusztak. :o)

Aztan hazafele - csak a sajat megnyugtatasomra - megalltunk annal a benzinkutnal, ahol idefele elhagytam a fejkendomet, es MEGVOLT!!!! Nagyon orultem neki!!!! :o)))

Ennyi volt a kempingezes. Alig varjuk, hogy menjunk legkozelebb is!!!! Most mar csak egy komolyabb fenykepezot kellene szereznunk... :o)