Kempingeztunk!!!

Hosszas szervezes utan vegul is osszeallt a kempingezes utiterve Lidijaekkal, es a valasztas a mostani hosszu hetvege szombat-vasarnapjara esett. Sajnos emiatt ki kellett hagynunk Akos szulinapi bulijat, de mar nem lehetett sokaig varni a kozos kempingezessel sem, mert Lidija 4 honapos terhes, es felo, hogy nem sokara tul nagy hasa lesz a kirandulashoz meg a satorban alvashoz. :)

Eredetileg csak a kozeli Mount Mee-be mentunk volna, de az indulas elott ket nappal hivott Lidija, hogy amikor satorhelyet probaltak foglalni (mert itt kell, vagy legalabbis erdemes) legnagyobb meglepetesukre szinte sehol sem volt hely. Gondolom ez azert lehetett, mert ez a mostani megint egy hosszu hetvege, es talan tobben szantak ra magukat egy kiados kempingezesre, es a tobbiek valoszinuleg kicsit elorebb gondolkodtak, mint mi, igy mar nekunk nem maradt hely.

Vegul is Perry - Lidija ausztral ferje - tobb oranyi telefonalgatas utan talalt egy helyet, ahova nem lehet elore helyet foglalni, igy abban biztunk, hogy oda majd biztosan beferunk. Ez azonban jo 3,5 oranyira volt Brisbane-tol, a Bald Rock nemzeti parkban, New South Walesben.

Megegyeztunk, hogy szombat reggel 6.30-kor indulunk Lidijaektol, egy kocsival, mert Perrynek vallalati autoja van, fizetett benzinnel. ;o)

Az ut szep volt es nyugis, en nagyreszt aludtam. (Lehet, hogy ezert volt csendes az ut???) Egyszer megalltunk tankolni, ahol en szerencsesen sajnos el is hagytam a fejkendomet, igy aztan a kempingezes ideje alatt kenytelen voltam Balazs sapkajat hordani.

Amikor odaertunk a kempingbe, a legeslegutolso helyet sikerult elfoglalnunk, gyorsan fel is vertuk a satrakat, mielott valaki mas is odajonne. ;o) A kemping bent volt az erdo surujeben, semmi kerites, vagy ilyesmi, hanem csak az erdoben le voltak lapitva a fuvek, es oda lehetett felhuzni a satrat. Nem volt recepcio, vagy ilyesmi, hanem csak egy informacios tabla, amin ki volt irva, hogy mennyibe kerul a szallas, meg hogy merre vannak a tura utvonalak. A tabla alatt kis felhajthato teteju doboz, benne szamlatomb plusz boritek, amibe a penzt kell tenni, mellette pedig egy fem ladiko, ahova pedig be kellett dobni a penzes boritekot. Volt meg egy hasonlo felhajthato teteju fadoboz, amiben egy vendegkonyv szeruseg volt, amibe be lehetett irni az ember ohaj-sohajat. Reggelente jott a ranger (erdoor a Macilaci-bol), kiszedte a penzeket a dobozbol, szetnezett, hogy minden rendben van-e, feltoltotte fahasabbal az erre kijelolt helyet, kitakaritotta a vecet, aztan elment.

A vece atmenet volt a latrina (pottyantos vece) meg a normalis angol kozott, mert kinezetre angol volt, de valojaban - 'belulrol' - pottyantos. De tiszta volt, es persze mindig volt vecepapir.

A fahasabok pedig azert voltak, mert szinte minden satorhely mellett volt tuzrakohely, es mivel az erdoben egyebkent nem szabad fat gyujteni, ezert hoznak oda szepen feldarabolt fakat, es mindenki szedhet onnan annyit, amennyire szuksege van. Mi is igy tettunk, rogton erkezes utan.
Aztan elmentunk kirandulni.

El sem tudom mondani, milyen gyonyoru es erdekes helyeken jartunk, a fenykepek sajnos nem adjak teljesen vissza az elmenyt. Mindenesetre ez a Bald Rock Ausztralia es egyben a deli felteke leghatalmasabb granit sziklaja, 750m hosszu, 500m szeles, es 200m magas. Szoval nagy. Es ezt jol megmasztuk. Kiraly volt.

Fent a csucson is volt egy faladika, benne vendegkonyv, hogy kinek hogy tetszik a latvany. ;o) Szep volt. Tetszett. :o)

Aztan visszamasztunk a satorhelyhez, es foztunk tabori tuzon bolognai spagettit vacsorara, valamint marshmellow-t is nyarson. :o) Vacsora utan - a vak sotetben, fejlampakkal felszerelkezve - visszamasztunk megint ennek a hegynek az also reszere, mert olyan gyonyoru zavartalan kilatas nyilt onnan a csillagokra ejjel, hogy azt semmikepp nem akartuk kihagyni. Fantasztikus volt. Az aggodoknak mondom, hogy semmilyen felelmetes allattal nem talalkoztunk, se kigyok, se bekak, se pokok, de meg csak szunyogok sem voltak. (Lattuk ket gyikot fent a koveken még napkozben, de azok nagyon feltek tolunk. Sokkal jobban, mint ahogy mi feltunk toluk.)

Altatni nem kellett egyikonket sem, ezt gondolom mondanom sem kell... Reggelire Balazs nyarson piritott kenyeret, es nagy sikert aratott vele! :o)

Aztan nem sokkal reggeli utan elindultunk haza, de elotte még megalltunk egy masik nemzeti parkban is kisebb setara, megneztunk egy vizesest, es lattunk vagy 100 kengurut, illetve wallaby-t (ugyanolyan, mint a kenguru, csak kisebb, es a fule is rovidebb), sot, egy-kettot majdnem el is utottunk, mert siman elenk ugrottak a folduton. De vegul is megusztak. :o)

Aztan hazafele - csak a sajat megnyugtatasomra - megalltunk annal a benzinkutnal, ahol idefele elhagytam a fejkendomet, es MEGVOLT!!!! Nagyon orultem neki!!!! :o)))

Ennyi volt a kempingezes. Alig varjuk, hogy menjunk legkozelebb is!!!! Most mar csak egy komolyabb fenykepezot kellene szereznunk... :o)