Parlamenti kalandjaim

Mentem, láttam, visszamennék. :o) A Parlament epulete egy nagyon szep, a parizsi Louvre ihlette homokko(?) epulet 1868-bol. Odamentem 2-re, mire a biztonsagi or a bejaratnal mondta, hogy most ebedszunet van, es csak 2.30-kor folytatodik az ules. Szuper. Atmentem a szemkozti Kiralyi Botanikus Kertbe, leheveredtem egy padra, es elveztem a parkot, az oszies szineket, illatokat egy jo feloraig. Aztan irany vissza a Parlamentbe, felmentem a galeriara, es szemlélõdtem.

Maga a terem a régi also haz terme volt (mert ma mar csak egy ‘házas’, egy kamarás a Queenslandi Parlament, egyedulikent Ausztraliaban), kozepen egy nagy asztal (rajta ezust kancsok vizzel, plusz az asztalfon keresztbe egy hatalmas, jo egy-masfel meter hosszu arany(nak latszo) jogar szeruseg fekudt, ez megadta a dolog komolysagat. Az asztal korul pedig szekek, hagyomanyosan patko alakban.

Nem voltak nagyon sokan, ott volt a ket erintett miniszter (Justice es Police), es a frissen benyujtott torvenyjavaslatot elemezték, pontrol pontra. Hat nem volt valami erdekfeszejto, ugyhogy egy jo negyed ora utan el is indultam kifele. Igen am, de ott ult a biztonsagi or (aki elozoleg felengedett) az ajto mellett, es intett, hogy menjek csak oda. (Gondoltam: mi a lótúrót csinalhattam rosszul…) Odamentem, es mondta, hogy ha akarok, nyugodtan kukkantsak be a felsohaz termébe is, mert az sokkal szebb. :o) At is jott velem, megneztuk, mondta, hogy azt csak protokollaris celokra hasznaljak, peldaul a kormanyzo ott szokott sajtotajekoztatot tartani, meg ilyenek. Aztan kerdezte, hogy megfigyeltem-e, hogy a padlon a szonyeg levélmintás, mert hogy ezzel arra ‘emlékeznek’, hogy regen a szabad eg alatt, a fuben zajlottak a tanacskozasok. Nagyon kedves volt, mondta, hogy erdekelnek ezek, akkor feltetlenul jojjek el valamelyik vezetett turara, mert nagyon erdekeseket mondanak, ugyhogy meg is igertem, hogy feltetlen eljovok valamikor. Nem vartam ilyen kedves es szakerto fogadtatast vagy vezetest a biztonsagi ortol…

Aztan mondta, hogy nem muszaj a ‘cselédlépcsõn’ mennem lefelé, hanem ha akarok, lemehetek a rendes, miniszteri lepcson is. Ugyhogy jól ott is mentem. Utkozben lefele bekukkantottam a konyvtarba, ami fantasztikus jol nezett ki, pont olyan, ahogy regi klasszikus filmekben szoktak abrazolni a konyvtarakat, gyonyoruen faragott tomor fa konyvespolcok a plafonig regi egyforma borkoteses konyvekkel, csodaszep fa asztalok es borfotelek a klasszikus zold asztalilampakkal, meg minden, ahogy kell.

Lent bementem a noi mosdoba is, mert az is nagyon szepnek tunt kivulrol, harom meter magas faragott tomor fa ajto, belul is vegig faboritas, porcelan mosdok, rez szerelvenyek, nagyon angolos volt az egesz… Egyedul a vécédeszka zokkentett ki egy kicsit az ódon hangulatbol, ugyanis az leginkabb a MÁVot idézõ fekete muanyag szornyuseg volt.

Aztan kifele menet – mint a legtobb muzeumban meg turistahelyen – itt is volt ajandekbolt, ahol vehettem volna mindenfele erdekes kis parlamentes emlektargyakat, de hosiesen ellenalltam, es helyette inkabb megkerestem a mi helyi kepviselonket a bejaratnal levo, ‘Akikre buszkek vagyunk’ szeru tablón, majd elindultam vissza az irodaba.