Google Analytics

szombat, október 03, 2009

Az elsõ fegyelmi

Tegnap mentunk a gyerekekert az ovodaba, ahol megszoktuk, hogy mindig nagy orommel meselik az ovonok, hogy mi minden aranyosat csinaltak aznap a fiuk, mennyit aludtak, ettek, stb.

Most azonban - bar most is kedvesen fogadtak - az asztalon egy incident report (incidens jelentes) fogadott, miszerint a fiuk jatek kozben - nevezetesen a jatek mikrohullamu sutonel - nem engedtek jatszani a tobbieket, es kollektivan modszeresen megharaptak mindenkit, aki a sutohoz kozelitett, konkretan harom esetben...

A jelentesben benne volt, hogy az erintett (vagyis inkabb megharapott) gyerekek szuleit telefonon ertesitettek a tortenesekrol (ez a rend), es mivel egyikuknek sem volt kifogasa, vagy barmije, a fiuk ezuttal megusztak, mindenesetre figyelni kell rajuk.

Az egeszben a meglepo az volt, hogy a szemtanuk szerint az egeszet Gergo kezdte... allitolag... pedig a mi tapasztalataink szerint Gergo szinte sosem harap, mikozben azert Bendecketol a csaladban mindenki oriz egy-egy kis harapas nyomot itt-ott, Gergo tobbet is szegenyke, de o is inkabb csak szeretetbol szokott harapni, amikor mar annyira meg vannak aradva az erzelmei, hogy szeretetbol megharapja a masikat. (Rendszerint Gergot persze, aki ilyenkor visitva fejezi ki nem tetszeset.) Szoval erdekes, hogy most meg pont Gergo folyamodott ehhez a tamadasi-vedelmi modszerhez. Persze az is lehet, hogy az ovonok csak nem lattak, amikor Bence kezdte a hadmuveletet a kis eles fogaival, ezt nem lehet tudni.

Hat igy jartunk. Remeljuk azert nem tiltjak ki oket az ovibol garazdasagert...
A mi artatlan ibolyaszemu gyerekeinket...

Posted by Picasa

18 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nekem is négy gyerekem van,köztük 2 iker.
Szerintem három éves korukig a gyermekeknek az Édesanyjuk mellett a helyük.
Katalin

Névtelen írta...

Katalin!
És ha valaki ezt nem engedheti meg magának??

Balazs írta...

Ezt mi is tudjuk hogy legjobb lenne a gyerekeknek a szulokkel felnoni 4-5 eves korukig es sokszor gondolkodunk is azon mikent tudna Lilla itthon maradni veluk. Lottozunk peldaul. Hogy miert jarnak megis oviba? Eloszor is mivel mi itthon magyarul beszelunk veluk nem artana ha megtanulnanak angolul mielott suliba mennek. Tudom, tudom, ha 5 evesen raknam be eloszor oviba akkor 3 honap alatt jobban beszelnenek mint en most 7 ev utan. Aztan jol fizeto munkat nehez kapni itt is, marpedig igy hogy felepitettuk almaink hazat nem sok valasztasunk van. A bank nem torodik igazan azzal hogy mi a jo a gyereknek. Lillanak eltartott jo nehany evig amig eljutott arra a szintre ahol most dolgozik. Lehet karrieristanak hivni, de szerintunk butasag lenne otthagyni a munkat 3-4 evre es utana ujra kezdeni az egeszet a nullarol. Hat ez csak nehany ok amiert szegeny gyerekek kenytelenek mas szuleivel felnoni.

Névtelen írta...

Balázs!
Igazad van!! A gyerekek szépek, okosak, és semmi bajuk nem lesz, ha oviba járnak!! És aki ismeri, tudja, hogy Lilla nem karrierista!!!
E.

Kati írta...

Nekem 14 évvel ezelőtt voltak kicsk a gyerekeim,akkor ha szűkösen is,de megtehettem,hogy itthonmaradtam velük.
Nem tudom,hogyha ugyanez most történne mit tennék,ezért nem is ítélkezem.Csak ezek az évek soha többé nem jönnek vissza,és nagy bánat lesz minden mulasztás.
akkor én belehaltam volna,ha a két éves gyermekeimet bölcsibe kellett volna adnom.bár nekünk itt volt a nagyi,arra az esetre mikor elszabadult a káosz:)
drukolok nektek,hogy a legjobb legyen:)

JuditAu írta...

Aki ismeri Lillát személyesen, az tudja, hogy mekkora majomság őt lepasszolós anyunak tartani, meg karrieristának. Aki meg nem ismeri, az meg tényleg majom, ha ismeretlenül ítélkezik.
(Katalin, majd nézz egy kicsit utána, hogy a világ többi országában hány évig biztosítanak az anyukának gyest. Meg fogsz lepődni, hogy mennyire egyedülálló a magyar gyakorlat a maga 3 évével...)

Nagyanyo írta...

Katalin!

En is ugy gondolom, hogy a gyerekek egeszseges testi, lelki fejlodesehez szukseges, hogy szulei gondoskosdo szereteteben eljek a koragyermekkorukat.

Azt viszont nem lehet figyelmen kivul hagyni, hogy a vilag nagyot valtozott az utobbi 10-20 evben, es sajnos nem minden szempontbol a gyerekek javara.

Azt sem art tudni, hogy a hazainal nagyvonalubb csaladtamogatasi rendszer nem sok van, meg a mostani megszoritasokkal egyutt is szerencses, aki reszesulhet belole. Akik meg a joleti tarsadalom elonyeivel egyutt Ausztraliat valasztottak, azzal is szamolnak, hogy az allami allasban levo anya a szules utan 14 hetig, egyeb esetben pedig 6 hetig maradhat fizetett szabadsagon a gyermekevel, illetve maradhat tovabb is, de akkor fizetes nelkul, maximum 1 evig, maskulonben elveszitve addigi allasat.

Persze Ausztraliaban tobbnyire meg lehet elni 1 keresetbol is, de 2-3 gyerekkel, ha fizetni kell haz/lakashitel torlesztoreszletet is, ehhez bizony itt is 2 fizetes szukseges.

Kati írta...

Kedves Lilla és Balázs'
Egy pillanatig sem gondoltam,hogy lepasszolós és karierista szülők vagytok::)hihetetlen vidámság,humor és szeretet sugárzik az írásaitokból.
a blogotok által akarva ,akaratlanul engeditek,h belépjünk egy kicsit az életetekbe,és drukkolóvá váljunk:)

ha visszatekintek az én életembe ,a legnagyobb fájdalmat a mulasztásaim okozzák...és vannak,még így is bőven,pedig én itthon voltam velük.
tudom,hogy sok Édesanya munka mellett is hatalmas odaadással neveli gyermekeit,és nem szenvednek hiányt.
az én életemben a legfontosabb,sohasem az,hogy mások mit gondolnak,vagy tartanak helyesnek,vagy mire próbál rákényszeríteni a társadalom.próbálom nem engedni,hogy mások mondják meg nekem,hogy mi az az életszínvonal,melyet mindenáron el kell érnem és csak akkor lehetek boldog,ha álmaim házában élek vagy álmaim kertjében ülök,és álmaim atójával utazok álmaim nyaralására stb stb stb
nem szeretném,ha bántásnak vennétek a gondolataimat,mert igaza van Juditnak,hogy nincs jogunk senkinek sem jótanácsokat osztogatni ismeretlenül.
Kívánok nektek sok örömet,és egészséget!

AtonHotep írta...

Ejj, nem osztok, nem szorzok senkit, otthonmaradni sem rossz, de tényleg van olyan, hogy oviba kell adni... Nálunk igény lenne rá, csak épp horror árat kérnek az egésznaposért itt Angolában, vagy hol vagyunk.

De a tárgyra térve, miszerint harapós gyerekek:

1.: Szerintem azt nézzétek meg, hogy nem rabolnak-e rá valami kutyatápra a csemeték!
2.: Csekkoljátok, hogy nem morognk-e a portásra, vagy ilyesmi! :PPPPP
c.:De lehet, hogy csak a múltkori kolbásznál előjött magyar virtus ez, nó wöríz! :DDDDDDDD
gamma: Javallom a territóriumotok határainál a "Végyázat, a gyerek harap!" feliratú táblák kihelyezését!

Na jó, félreteszem a viccet. (befőttes üvegbe)

Lilla írta...

Bar nem gondolom, hogy magyarazkodnom kellene, de ha mar igy vedelmetekbe vettetek, megis csak megszolalok en is, nem lapitok itt csendben. :o)

Szoval tenyleg nem lehet osszehasonlitani a magyarorszagi gyakorlatot az ittenivel (vagy akarmelyik mas orszageval igazabol). Ahogy Nagyanyo is irta, itt max 1 evet kapsz, azt is nagyreszt fizetetlenul, es ha nem mesz vissza az ev lejartaval, akkor elveszitetted a munkadat. Kesz. End of story. Marpedig 3 gyerekkel es komoly torlesztoreszlettel - foleg a mostani gazdasagi helyzetben - ezt igencsak meggondolja az ember... Szerintem. (Nyilvan ha itthon maradtam volna, es Balazsra harult volna a teljes csaladfenntartas, akkor arra is lett volna, aki azt mondja, hogy milyen onzoseg, hogy a teljes nyomas szegeny Baalzsra nehezedik, en meg csak ulok otthon a negy fal kozott, vagy valami.) Szoval minden relativ.

Masreszt pedig nyilvan gyereke is valogatja az ovodai/bolcsodei tapasztalatokat, en ugy latom, hogy a mi gyerekeink kifejezetten szeretik az ovit, orommel mennek, sokat tanulnak, fejlodnek, elvezik a tobbi gyerek tarsasagat, nem tesz bennuk kart egyaltalan.

Raadasul ugye az is nehezit a helyzeten, hogy az elmult evet leszamitva nekunk nincs itt semmilyen hátország (nagyszulok, rokonok, egyebek), ugyhogy muszaj ugy megoldani mindent, ahogy tudunk.

Ettol fuggetlenul tiszteletben tartom mas velemenyet es donteset is, nincs nalam a bolcsek kove nyilvan, lehet maskepp is, de en csak a sajat csaladom es gyerekeim helyzetet es szempontjait tudom figyelembe venni.

Na, most mar akkor johetnek a kommentek a konkret temarol, a harapasrol es egyeb vicces es cikis ovodai tapasztalatokrol es tanacsokrol is. :o)

Névtelen írta...

Ó, én szánkósat játszottam egy babakocsival, ami összerokkant és haza kellett tolni, hogy apukám hozza helyre. Meg összefirkáltam a babaház falát, mert örültem,hogy le tudtam írni a nevem és jól kidekoráltam vele. Aztán ülhettem az undok Kati dada mellett az udvaron fél órát büntetésből... Az öcsém meg leszerelte a vízcsapot és elárasztotta a mosdót a víz,mire észrevették. Mindenkinek volt valami stiklije, hadd harapjanak csak. A többi gyerkőcnek nincs priusza? Szerintem biztos van.Nagyon aranyosak!Zsuzsa

Névtelen írta...

Szerintem komolyan kell venni a harapósdit,ne harapdáljanak senkit, meg őket se harapdálja senki! ez attól függ otthon hogyan reagáljátok le a dolgot.Komolyan le kell állítani! sohasem bántottam a gyerekeimet,de egy szép délután mikor drága kisfiam belémharapott,úgy csaptam szájon ösztönösen,mintha szúnyogot ütnék le...na volt is nagy meglepődés..én is meglepődtem magamon,meg kicsi fiam is rajtam..de a harapósdi abbamaradt
anyac

Névtelen írta...

ja és tényleg gyúlölöm a gyerekverést
anyac

Lilla írta...

Mi is mindig raszolunk, es raadasul Gergo sir is kemenyen, amikor Bence megharapja, szoval erezheti ebbol is, hogy ez nem jo... Mar korant sem harap annyit, mint korabban, ugyhogy szerintem jo uton halad a tisztesseges polgari elethez...

Most epp nagy szeretet van, olelgetes, puszilgatas, simogatas Bence reszerol, ha kell, ha nem, bar gegro kicsit tart tole idonkent. Ezt tamogatjuk, dicserjuk, ugyhogy hatha átáll erre a szeretbol harapas helyett...

Tegnap annyira olelte-szoritotta Gergot, hogy vegul mindketten hanyattestek... :o)

Atonhotep, a harapos tablat mindenesetre kitesszuk, es a kolbaszt is magasabbra tesszuk a hutoben, sosem lehet tudni... :o)))

Hugo írta...

Foggal és körömmel kell hogy megkűzdj jogaidért!!!

Névtelen írta...

ja.... az állatkertben:)))

Eremi írta...

Csak semmi pánik, nem kell szájraverés sem (mert utána csodálkozunk majd, hogy miért veri arcon a többi gyereket),jól csináljátok, hogy mindig rászóltok és jó útra terelitek, ennek meg is lesz majd az eredménye mihelyt talál más izgalmasabb dolgot :)

Olgi írta...

Hú, micsoda vita lett itt, kérem.
Tudom, hogy már lezárult ez a témakör, ennek ellenére ajánlom mindenki figyelmébe ezt a videót, leginkább annak utolsó percét, 8:56-tól.

Megjegyzem továbbá, hogy bár a munka ugyanaz, ennek ellenére tökéletesen eltérő érzés tényleges munkanélküliként otthon gyereket nevelni, vagy pedig bármilyen nevű, éveken át járó állami juttatásban részesülve, mely lepörgése után törvénybe vett kötelessége a munkáltatónak, hogy újrafoglalkoztassa az anyát.