Google Analytics

kedd, április 13, 2010

Hurra, nyaralunk!

Mivel a fiuk tavaly beutaztak nagyjabol az egesz orszagot, es nem volt veluk kulonosebb galiba, ezert ugy gondoltuk, tovabb teszteljuk a most mar Pannaval bovult csaladot, es megfigyeljuk a viselkedesuket egy ujabb helyszinen: a kempingben, satorban.

A kiserletet konnyitette kicsit, hogy itt voltak velunk ugye Gergo es Judit, (javitva igy az egy gyerekre juto felnottek aranyat), igy aztan lelkesen vagtunk bele a 6 napos kempingezesnek a Gold Coast-on.

Bar nem voltunk extra gorcsben, hiszen ezuttal legalabb a sulyhatarra nem kellett figyelni, mint tavaly a repulos utakon, de azert egy-egy ilyen hosszabb ut elott nyilvan kisse fokozott idegallapotban van az ember, foleg a vege fele, amikor mar a negyedik halozsak nem fer be sehova, az egyik gumicsizma parja nincs sehol, kimaradt a gyógyszeres doboz, a gyerekkönyvek miatt nem tudom behuzni a taskat, es persze Bendecke pont azt a konyvet akarja olvasgatni az uton a kocsiban, amit a zsak legaljara rejtettem, és egyáltalán, reggel 5 ora óta pakolunk folyamatosan.

Mar honapokkal korabban elkezdtuk osszeirogatni, hogy mit ne hagyjunk itthon majd a pakolaskor, mit ne felejtsunk el, stb... Delelott 11-es indulast terveztunk eredetileg, de kozben Bencet orvoshoz kellett vinni, mert csunyan kohogott, ugyhogy ebed utanra tettuk at az indulast, gondolvan, hogy meg is igy rengeteg idonk lesz bepakolni.

Reggel a szokasos 5 ora koruli ebredes utan nekialltunk teletomni a kocsit... Gergoek bereltek egy autot, (ami meg szerencse volt, mert nem csak hogy ok nem fertek volna be mar a mi kocsinkba, de meg a cuccok egy reszet is at kellett rakni vegul hozzajuk...) Lenyeg a lenyeg, hogy vegul valahogy 3 ora utan sikerult elindulnunk, a kocsinkban egy gombostut nem lehetett nem hogy leejteni, de meg beszurni se sehova, es bent van a sator, a halozsakok, a fuggoagyak, a szekek, a kismotor, a labbal hajtos tuzoltoauto (ezek nelkul ugye nem elet az elet), a ket par gumicsizma (mert persze esot mondanak egesz hetre), megszamlalhatatlan polo es rovidnadrag, es persze tonnanyi pelenka mindenkinek. (Balazs nagyon kiralyul tud pakolni, en siman sirogorcsot kaptam volna). Vegul csak az asztal maradt otthon, de kaptunk kolcsonbe ott a kempingben, es a zacsko, amit az utolso pillanatig feltve oriztem, hogy ossze ne torjon, es nehogy valami ala keruljon, hiszen abban rejtoztek a gyerekeknek husvetra osszekeszitett apro szoszmosz csibek es csokitojaskak, amiket gondosan kis muanyag tojasokba rejtettem, hogy legyen mit keresgelniuk husvet reggelen, es meg nehany csokitojas mindannyiunknak. Hat, se ossze nem tortek, se meg nem olvadtak, mert vegul jol itthon maradt az egesz zsak. :o(

Meg szerencse, hogy a kempingben is volt  husveti nyuszi (Easter Bunny), es csokitojas is hegyekben, ugyhogy a gyerekek nem szzenvedtek hianyt semmiben. Igaz, hogy bar mi jo koran felkeltunk a reggel 8.30-ra beharangozott Easter Bunny fogadasara, konkretan hajnali 5-kor mar kuruttyoltunk, de valahogy csak nem jott a nyul. KisGergo mar nem birta tovabb, es elindultunk a nyuszi keresesere kettesben, de csak egy nagy gyerekcsapatot talaltunk valahol a to korul, akik lelkesen ettek a csokitojasokat, de nyul az sehol. Kerdezem a szuloket, mi tortent, hol a nyul meg a tojasok, es mondtak, hogy sajnos a nyuszi kifogyott a tojasokbol, es hazament... Hat igy jartunk, epp millio gondolat futott at az agyamon, hogy mit is lehetne tenni, amikor is azt latom, hogy egy kislany odaguggolt Gergo ele es kerdezte, hogy ker-e csokit, es mar oda is adta neki a sajatjat. Nagyon edes volt... Gergo szepen elvette, es aprolekosan-tudomanyosan nekiallt kibontani, a szemetet szepen a kis kezebe gyujtve. Betomte a csokitojast, aztan korulnezett es kerdezte: Bence chocolate? Akart kerni Bencenek is egyet, de nem volt hozza kepem, raadasul kaptunk is a recepcion nehany tojaskat, ugyhogy vegul abbol adtunk Bencenek. (Aki szinten szepen akkuratusan kibontotta a csokitojast, es a kezembe rakosgatta a szemetet.) Lathatoan nem ez votl az elso csokitojas, amit kibontottak, pedig tolunk nem kaptak meg sosem, de gondolom talan az oviban volt szerencsejuk nehanyhoz a husveti elokeszuletek soran...

A hellyel nagy szerencsenk volt, velunk szemben egy 5 gyerekes csalad satorozott, akik egybol 'befogadtak' maguk koze a mieinket, es lelkesen jatszottak veluk, labdaztak, teniszeztek veluk. Egyik este odalepett hozzank a csaladfo, es modnta, hogy este gyerek-diszkot csinalnak a gyerekeknek ott a sator elott, es menjenek at nyugodtan a mieink is. Ezen csak mosolyogtam, es megkoszontem szepen, de mondtam, hogy hat a mieink azert meg ehhez tul kicsik.

Ehhez kepest este olyan 6 ora korul, amikor bekapcsoltak a zenet ,a mieink ugy huztak at, mint a csik, es csak ugy roptak, mint a nagyok... Mi lesz itt kesobb?!?

Az esozesek se nagyon zavartak minket, mert bar minden ejjel esett, nappal szep ido volt, es a sator sem azott be. Az uton maradt pocsolyak meg kifejezetten nagy oromot okoztak a fiuknak, akik egyik pocsolyabol a masikba csattogtak, egeszen addig, amig az osszes vizet ki nem pacskoltak az osszes pacsolyabol... A melyebbekbe pedig belehajtottak a fejuket, es megmostak benne a hajukat, a pocsolya aljan levo sarat hasznalva samponkent... (Mikozben otthon mindig nagy siras-rivas van minden hajmosasnal...) Amikor mar csurom vizesek voltak, akkor atcsereltuk a ruhajukat tetotol talpig szarazra, es mar szaladhattak is vissza jatszani - a pocsolyaba...

Osszessegeben a kempingezes kulonben nagyon jol sikerult (szerintunk legalabbis, Gergo-Judit, mondjatok valamit Ti is :o), voltunk kirandulni az O'Reilly's-nal, bementunk Surfers Paradise-ra, Coolangatta-ra, reggelente palacsintat sutottunk, ebedre fish&chipset ettunk, kiraly volt. Az elalvasok gond nelkul mentek, bar az ejszakak rovidek voltak, mert a gyerekek keltek az elso napsugarral...

Panna ugy kempingezett, mint aki satorban szuletett, nem volt vele semmi gond, evett-aludt-nezelodott (khm, leginkabb evett es nezelodott, alvasbol nem sokat osztott napkozben, dehat elvezte a torteneseket), furodtek szepen mind, szoval nagyon rendben volt minden. Nekunk felnotteknek mondjuk nem volt pihenes a szo klasszikus ertelmeben (pedig vittunk fuggoagyat, es en naiv meg olvasnivalot is vittem!!! nem is tudom, mit gondoltam...), de nagyon jol ereztuk magunkat, es mar be is foglaltuk a kovetkezo kempingezest! Normalis?!?

Kepes-videos osszefoglalo hamarosan!!!

2 megjegyzés:

Gergő írta...

Megerősíteném. Jókat kirándultunk, jókat ettünk, jókat aludtunk (mi többet, mint Ti). :)

A kedvencem az volt, amikor erre ébredtem (hajnal 6-kor):
- Chocolate... my chocolate... yucky chocolate... chocolate... my chocolate... yucky chocolate...

Melcsi írta...

Varjuk a kepeket :)