Okosak vagy csacsik?

Amiota kivettuk a reszunket a gazdasag fellenditeseben es rengeteg penzt koltottunk tv-re, azota a gyerekek is jobban erdeklodnek a tv irant. Kulonosen Bendecke, aki a mutato ujjaval bokdosi a kepernyot es gyonyorkodik a szivarvanyos lcd foltokon, amiket csinal.

Azt hiszem, ez nem igazan esik a garancialis esetek koze, szoval probaljuk jobb belatasra birni szegenyket. Hol hangos “Bendecke, nem szabad!” felkialtassal, hol hatarozott “Nem!” -mel. ( Amikre persze fennen rohognek, es elvezik, hogy eltorzult az arcunk ... )

A masik taktika, hogy valamivel eltereljuk a kis figyelmet, mondjuk hogy “Nezd, hol van a kutyus a parkban?” Persze ilyenkor sehol... De egy pillantra azert megis kizokkenek a teve birizgalasabol.

Hol pedig - emlekezve a gyerekkori sztorikra, amikkel a nagyszulok peldaloztak - fulhuzassal probalkozom. Persze csak finoman, de hat megis hatarozottan megprobalom oket a fuluknel fogva elhuzkodni a teve es a vezetékek kozelebol, hogy a fulhuzast a fejukben parositsak azzal, hogy 'nem szabad'. Vezetékelés, tévébirizgálás = fülhúzás. Hogy ha megfogom a kis fuluket, akkor pavlov-kutya modra hagyjak azonnal abba, amit epp csinalnak. Ez Gergonel nagyjabol be is valik , de ugy latszik, hogy Bencenek magasabb a fajdalom kuszobe, es ot annyira nem zavarja, inkabb azt hiszi, ez is valamifele jatek. Csak mikor mar elefantful mereture nyult a fule , akkor kezd kicsit hatralni.

Aztan a minap epp valamit babraltam a vezetékek korul (a lapitopit dugtam be a konnektorba) mire Bendecke odajott, nezte egy pillanatig, majd megmarkolta a fulemet. De rendesen erobol, belecsimpaszkodott es huzta. Most akkor okosak es tudjak hogy mit kell csinalni (fulhuzas ha valaki hozzaer a vezetekekhez) vagy pedig kis csacsik...

Kromoszomatika

Nagy volt a hallgatas, igen. Nem tudtuk, hogy irjunk-e, es hogy mit. Hogy jo hirt-e, vagy rosszat, vagy inkabb varjunk, amig kiderul, mit is irhatunk. Ugyhogy vegul nem irtunk, inkabb csendben idegeskedtunk.

Szegeny legkisebb babaval nem nagyon volt idonk, eronk foglalkozni a fiuk mellett, fele annyit sem, mint amennyit gondoltuk, hogy talan lesz idonk, vagy mint amennyit az ikrekkel foglalkoztunk a terhesseg idejen. Nekik minden este meseltunk meg a pocakban is, ultrahangok elott elmeseltuk, hogy mi lesz es hogy fesulkodjenek meg rendesen, meg minden, ezzel a szegeny picivel meg alig van lehetoseg szot valtani. Az az egy vigasztal, hogy amikor a fiuknak meselunk, vagy enekelunk nekik, azt o is ugyanugy hallja, szoval azert nincs elhanyagolva.

Mindenesetre a mult heten kicsit megijedtunk. Akkor volt esedekes a nuchal translucency screening, azaz az a teszt, amivel a Down-kor eselyet merik, a nyaki redo, illetve a nyaki redo alatti folyadek mennyisegebol. Hat erre az ultrahangra bekemenyitett a babuci, es a nyakat addig tekergette, amig megvastagodott annyira, hogy a lehetoseg a Down koros babara 1:89-hez lett. Mar 1:250-nel high risk (erosen veszelyeztetett) kategoriaba soroljak az embert, ugyhogy ez az 1:89-hez kulonosen rosszul hangzott. Kulonosen a mi szamunkra, akik igyekszunk mindent pontosan megtervezni, kiszamolni, atbeszelni. Még a halak az akvariumunkban is menetrendszeruen kapjak a levegot meg a fenyt. (Na ez persze nem a mi precizitasunkat dicseri, inkabb a lustasagunkat, meg az idozito nagyszeruseget, amit a Bunningsban vettunk. De azert jol mutatja, mennyire szeretunk mindent megtervezni, kiszamitani.)

Ugyhogy a lesujto eredmeny utan felajanlottak az amniocentezist, amikor is egy nagy tuvel a hasfalon es a magzatburkon keresztul mintat vesznek a magzatvizbol, es abban szamoljak meg a kromoszomakat, es tenyesztik ki oket tovabbi eltereseket kutatva. Ez alapjan 100%-os biztonsaggal meg tudjak mondani, hogy van-e down-kor (vagy egyeb genetikai rendellenesseg), viszont elegge veszelyes, 1:200-hoz az eselye, hogy kipukkasztja a babat. Akar a teljesen egeszsegest is... Ugyhogy aggodtunk.

A vizsgalat most kedden volt. Maga a vizsgalat no extra, se nem fajdalmas igazan, se semmi, csak hat izgul az ember mint allat. A beszuras elott megnezik a babat ultrahangon, hogy hol van, meg hogy nem ugrandozik-e eppen orult modra, hogy nehogy megszurjak. A mienk szep nyugodtan fekdegelt, ugyhogy be is jeloltek a pontot a hasamon, ahol majd bevezetik a tut, de aztan amikor mar epp szurtak volna, akkor utolso pillanatban odaszuszkolta a kis feneket, eppen a bejelolt pont ala... A doki viccelodott vegig, gondolom probalta oldani a feszultseget, es vegul is minden rendben zajlott, nem volt semmi gaz, es 24 oran belul meg is mondtak az elso eredmenyeket, miszerint nem Down-koros a legkisebb es punis. Ugyhogy most aztan a ket ordogfiokank melle lesz egy kis boszorkanyunk is. Vagy tunderkenk... ki tudja ugye... De hogy punis, az biztos. Bar az a gyanum, hogy a tunderkesegre-kiralykisasszonykodasra nem sok eselye lesz szegenynek a ket kiscsako mellett... mint ahogy a babazasra se igen tudja majd ravenni a fiukat, hacsak nem ad autoszerelo ruhat a babara, es ki nem csereli a kezeit kerekekre...

Hat ezek vannak. A fiuk edesek, es mar kezdjuk mondogatni nekik, hogy lesz egy kistestveruk, aki egyelore a mami hasaban lakik. Minek eredmenyekent ok folyton emelgetik a polomat, es nezik, hogy akkor hol van... Idonkent persze Apa polojat is emelgetik, es az ala is beneznek, csak a biztonsag ekdveert, hatha ott rejtegetjuk a kicsit...

Na, mar megint nem meseltunk neki este...

A Legkisebb

Bence vagyok es azert irok mert Gergo is nyuz, hogy irjunk mar, hogy a mami teljesen krinolin lett. Regen meg tok sokat lehetett vele jaccani meg ugralni a hasan, de most mar nem lehet. Mondta a mami, hogy valami testverke van a hasaban, de nem nagyon ertjuk, hogy miert nyelte le, es hogy miert nem jon mar ki onnan, mikor itt tudnank vele jatszani is, meg minden.

De nem jon. Pedig csak egyedul van szegenyke, biztos unatkozik ott bent a sotetben... Mami azt mondta, hogy decemberig ott fog lakni a hasaban. Gergo a multkor meg is nezte. Jol nekifutott, majd arccal beledolt a mami hasaba, gondolta igy majd csak atlat a ruhan meg a mami hasan, es megnezi maganak azt a kistestvert... De azt mondta, hogy nem latott semmit, mert a gomb belement a szemebe.

Szoval valami kistestverrol van szo, de nem nagyon ertem, mert nekem mar van egy kistestverem, es az is olyan kukac, hogy alig birok vele.

Es a mami is sokszor este elobb elalszik, mint mi...

Meg azt sem tudjuk, hogy kukis-e vagy punis, ugyhogy meg nem tudjuk, hogy batyusok leszunk-e vagy noverkek.

Majd irunk, ha megtudunk valamit. Mindenesetre most megyunk, es gyorsan jatszunk minden jatekkal, mielott meg egy testverkevel kell megharcolni erte... Bar en szivesen korbevinnem mar ot is a kismotoron... Es Gergo is epitene vele valamit a kockakbol...

Szoval ez van.

Én is!

Gergo vagyok, es azert irok, mert az nem ugy volt. Hanem az volt, hogy Bendecke mindig bujt, meg csimpaszkodott Apa lababa, hogy vegye fel, es akkor felvette, es akkor en meg ott maradtam alul, ahonnan aztan semmit nem lehet latni. Szoval szoltam mar hogy hééééééé, én is itt vagyok, engem tessék velemjáccani. KisGergo vagyooook, itt lent, erre, erre, lefele. Nem láttak, szoval hangosabban szoltam, mikozben Bendecke szépen ücsült valakinek a kezében. Hat ez volt. Most már mehetek vissza játszani a porcicákkal?

Tiltakozom!

Bendecke vagyok es azert irok mert az nem ugy volt. Nem ettem meg az ordogot. Hanem mar az ugy volt, hogy mindig Gergo vonyitott, hogy ha kellett neki valami, vagy nem kellett neki valami, vagy ehes volt, vagy nem volt ehes, vagy aludni akart, vagy nem akart aludni, es akkor a mamiek meg mentek neki, meg felvettek, meg odaadtak neki, meg elvettek tole, meg mindent megkapott, a kis nyavogos. Aztan most mar en is akarok enni, meg nem enni, meg ervenyt szerezni az ervenyemnek. Szoval most mar van nekem is akaratom es akarok. Pont. Kerdes? Na akkor meg. Bendecke voltam. Uff!

Bendeckét megette egy tazmán ördög

Vagy Bendecke evett meg egy tazmán ördögöt... Vagy hatot. De hogy belebujt valami ördög, mig Tasmaniaban voltunk, az biztos. Hihetetlen, hogy egyik naprol a masikra megint szemelyiseget csereltek, es az eddig bújós, csendes kis Bencebõl hirtelen Bendec bõrbe bújt vaddisznó lett, aki úgy csörtet át a másikon, hogy csak na. Mindeközben Gergõ meg lecsillapodott, és órákig (értsd: akár 5 percig is) eljátszogat a sarokban egy szöszmösszel... Érdekes.

Tasmán körútról beszámoló hamarosan.

Csere-bere

Mindig mondtak, hogy az ikrek kozott is lesz dominans, tobbnyire az elsoszulott. Ez nekunk - foleg eleinte - eleg hihetetlen volt, hiszen Gergo volt mindig a kis nyugodt, csendes, beketuro kis buddha, mig Bence orditott, ha kellett, es amugy sem fert a borebe sose a kis sajtkukac. De aztan egy nehany honappal ezelott gondoltak egyet, es csereltek...

Gergo uralja a terepet es hozza a szabalyokat, Bendecke csak jelent neki. Tobbnyire nem is igazan zavarja, hogy Gergo mindig elveszi azt, amivel eppen pont o jatszik, mert persze neki is rogton pont azzal kell jatszania..., szoval vannak ilyen kisebb harcok, de rendszerint ver es aldozatok nelkuli csatak ezek, es tobbnyire Gergo kerul ki beloluk gyoztesen.

Mostanaban viszont mar Bencenek is kinyilt az ontudata, es mar nem akar mindig alul maradni... Gergo mindig el akarja venni Bencetol, ami epp nala van, es ha nem adja, akkor nyüszit vagy siman elveszi, vagy ha nem megy, akkor 'lefejeli'. Szabalyosan. :) Nevelo celzattal... Ugyhogy most - az eroszakot megallitando - megtanitottuk, hogy ne erovel vegye el szegeny Bendectol, ami nala van, hanem inkabb ajanljon neki valami cserealapot. Ugyhogy most mindig ezt csinalja. Ma reggel is mar mindennel probalkozott, hogy elcsalja Bencetol az elemlampat, mar kinalta neki a hajráfomat, egy fel par zoknit, egy torott kis epitokockat, es amikor Bendecke nem volt vevo semmire, akkor hozzamfordult, es tehetetlenul zokogni kezdett. Edes volt nagyon. De hat mit tegyek ilyenkor? Hoztam egy masik kis zseblampat, es akkor jutott mindenkinek.

(Csak aprobetuvel jegyzem meg, hogy persze Gergonek akkor is az kellett, amelyik Bencenel volt, hiaba volt ketto... de ez mar egy masik tortenet...)

Tegnap viszont megint csereltek, es Gergo hunyaszkodott meg, es most Bence volt a vaddiszno egesz nap... Kivancsian varjuk az o specialitasait...

Fogócska

A gyerekek már rohannak. Nem csak rohannak, hanem játszanak is közben. Persze ebben is kulonbozoek... Ha Gergo fele rohanok, es mondom, hogy "megfoglak, megfoglak!", akkor o orrhangon visitva rohog, es probal menekulni erre-arra. Ha szembol megyek fele, akkor kitér és probal valamelyik szobaba beslisszolni elolem. Szoval kombinal, es latja, nezi, hogy merre tudna  menekulni. Ezzel szemben Bendecke, ha rohanok fele hatulrol, akkor visitva-gurgulazva rohog, felgyorsit, aztan kb. 5 lepes utan eldobja magat, mint egy beka, es kilapul. Ha meg szembol rohanok fele, akkor viszont szetrakja a kezet, es félméterre tolem abbahagyja a futast, es csak dõl. Hat ilyenkor aztan meg el kell kapni, mert nem csinal semmit, csak vihog es nekem ugrik.  

Ezt csinaljak.

Hamilton Island családilag

Bence vagyok es azert irok mert Gergo vagyok. Es azt sem tudom hogy hol a fejem. A Mamiek az oruletbe kergetnek minket. 

Gergo vagyok. Egyszer csak elpakoltak az osszes ruhankat egy borondbe, beszuszakoltak minket a kocsiba, es elcipeltek minket a repterre. Tiszta orulet volt.

Igen, es Bence vagyok. Repultunk egy csomot, hiaba visitottunk, a gep csak repult, es amikor meg megérkeztunk, meleg volt es viz mindenfelé. Egy szigetre vittek minket, ahol kisautoval – Apa valami golf buggy-t emlegetett - de az kisauto volt es kesz, szoval azzal kozlekedtunk ezen a szigeten. Egesz nap csak cügöltek minket mindenfelé, még a mélyvizbe is bedobtak. (Ezt mondjuk élveztuk, de ezt nem mondjuk meg senkinek). Meg hajókáztattak is, ahol aztan egyszer csak otthagytak minket a gyerekmegorzoben a hajo fedelzeten, hogy õk nyugodtan nézegethessék a halacskákat valami zátonyon. Korallzátony, vagy mit magyaráztak. Szep zöld volt, az biztos. Mi meg addig fent rohangaltunk a hajon, es a kormanyt is tekergethettuk kicsit.

Es utkozben meg aludnunk kellett, mert annyira hullamzott a viz, hogy mindenki elengedte a rokakat. Pfuj, majdnem behánytunk mi is. 

Az estek is zurosek voltak. Apa horkolt, mint az allat, es persze egy szobaban aludtunk mi negyen. De mi jol kiszurtunk veluk, mert 5 korul  szepen felkeltunk, ahogy szoktunk. Igaz, hogy korom sotet volt, de felkeltunk es nyugoskodtunk nekik. De volt olyan is, hogy csak uldogeltunk a kisagyban, ami volt ott a hazban, es olvasgattunk. Vagy csak kurjongattunk egymasnak. Nem is ertjuk a felnotteket, mi tok jol elvoltunk ketten, csak kurjongattunk, ok attol nyugodtan aludhattak volna, nem is ertem, miert nem aludtak...

Ettunk finiket, meg pancsiztunk is a medenceben, na az jo volt. Voltunk egy csomo etteremben is, nagyon menok voltunk! :o) Aztan egyik nap egesz delelott kirandultunk a mamiek nyakaban. Valami hegyre mentunk, ahonnan korbe lehetett latni a kornyeket, de mi mondjuk az utat vegigaludtuk, es csak a kilatasra ebredtunk fel a csucson, ott viszont mar enni is akartunk.

Ja, es még züllöttünk is családilag! Hat az is nagyon allat volt! Ezt nem lehetett eleg koran kezdeni! :o) 

Aztan mar mikor pont megszoktuk az osszecsukhato agyat, meg mindent,  mar megint csomagoltak es hazacipeltek minket. Pedig mar kezdtunk megbaratkozni a kornyezettel.Most miert kellett ilyen hamar hazajonni? Olyan izék... Meg csomot jatszhattunk volna a kis valamival (wallaby), ami minden este jott a haz ele eszegetni, vagy a kis posszumokkal, vagy csak ugy szaladgalhattunk volna a fuben meg a vizben.

Gergo még annyira akart maradni, hogy gondolta, ha lesérül, akkor majd megsajnálják, es maradhat még egy kicsit, es leugrott a kanapéról fejjel a kõre. Es még sirt is, hogy még maradni akar. De nem hatotta meg az õsöket. Pakoltak es jottunk haza mind. :o(

Majd kesobb nyuzzuk majd oket megint, hogy menjunk majd ide vissza, mert ez nagyon allat hely volt! Biztos nekik is tetszett! A tovabbi kepekert ide katt! 

Járókelõk

El is felejtettem irni, hogy par hettel ezelott a gyerekek - 14 honapos

 'szuletesnapjuk' alkalmabol - elindultak jarni-kelni. Illetve eloszor csak Gergo, egyszer csak felallt jatek kozben, es elbattyogott, feltartott kezzel, es tobbet aztan le se ult. Csak jott-ment egesz nap. Eléggé részeg hatást kelt, ahogy kicsit imbolyogva gyüszmékel, itt-ott felborul, de renduletlenul megy tovabb.

Bence 3 nap mulva kovette a peldajat, es most mar egyutt mennek tivornyázni. Edesek. Bence kulonosen pityókásnak latszik, mert o menet kozben meg mulat is a kis kezével, és mindketten óbégatnak hozza, nem csodalnam, ha a

 kozeljovoben latogatot kapnank a gyermekvedelmisektol, hogy biztos mivel itatjuk a gyerekeket...

Allatkert lett...

Bence vagyok, es azert irok mert tiszta állatkert lett itt minden. A Mamiek mar hetek ota firkalnak a falra, olyanok mint a gyerekek. Nem is ertem ok miert csinalhatjak, ha mi nem. Valakinek most mar igazan rajuk kellene szolni. Raadasul elfoglaltak egy részt a szobánkból is.
Mindenféle koszos nejlont meg kartont teritettek le, tisztára mint a csövesek. Es firkalnak a falra. Húzzanak vissza a saját térfelükre, van még elég szoba a házban. Es folyamatosan nyaggatnak minket, hogy ne menjunk az õ reszukre, meg nem szabad a ceruzat rágcsálni, meg ne együk meg a festékes tubust, es adjuk vissza gyorsan. Mindezt a mi szobankan. Nem is értem, mit gondolnak...

Szerencsere valaki szolhatott nekik, mert a mult heten vegre osszecuccoltak a szobankbol. A firkálmányukat persze ott hagyták a falon, egy egész farmot, de azt majd mi megrendezzük idõvel. Na jó, egy kicsit még maradhat. A boci, mondjuk. Na jó, a bárányka is maradhat. A kecskéket is megtartjuk. Jóvanna, maradhat az egész…

Gergõ vagyok, és azert irok, mert Bence is irt. Es pont azt értek egyet vele, mint amit pont õ mondott. En is pont ezt akartam irni a sajat szavaimmal, de pont ellökött a géptõl. Majd este jól megharapom a sötétben.

Yes we can

Nem gyenge (de mivel napok ota nem aludtam rendesen, elfogadhatonak minosulo) asszociacioval ime a mi 'yes we can' beszedunk, azaz ezt tudjuk mi, azaz a gyerekek:

• Ezerrel masznak, tobb sebessegben, mindig-mindig masmilyen allatra hasonlitva (de legtobbszor krokodilra);
• tizezerrel beszelnek(=sikitoznak, gajdolnak, ismeretlen klezmer dalokat enekelnek);
• szazezerrel pakolnak, gyakorlatilag mindent, ami a kezuk ugyebe kerul. Mottójuk: "Amit elérek, az az enyém";
• integetnek, Bence pedig zenere szabalyosan mulat is, forgatja a kis kezet es a fejet, mint a kendos nenik a videki nyugdijas otthonokban a Bangó Margitra;
• egyedul esznek-isznak (=osszevissza maszatolnak mindent, es idonkent a szajukba is kerul valami, de a mennyiseg nagyjabol egyenloen oszlik el a hajuk, a talca es a szajuk-orruk-fuluk bermuda-haromszog kozott, de a szandek a lenyeg, es az eros hit, hgoy ha kitartoak vagyunk, akkor majd egyszer csak konnyebb lesz);
• baribuccolnak mindennel es mindenkivel, ha kell, ha nem;
• fel es le tudnak maszni a kanaperol (=tehat mar nem csak ugy leesnek, hanem szepen lemasznak, tobbnyire...)
• neha egesz hatekonyan formabedoboznak (foleg, ha eleg erosen nyomjak a haromszog format a kerek lyukba);
• Bence harap, tobbnyire persze csak oromeben, szeretetbol, de akkor aztan véresre;
• egyedul megtesznek 2-3 lepest (aztan meg vagy ránkvetõdnek, vagy seggre csuccsennek es rohognek magukon;
• labdaznak es fociznak (=Gergo egesz jol cselez, ballal (!), Bence mondjuk inkabb csak balettozik a labda folott, a kis ronaldinnyo);
• fogatmosnak (=minden este furdes utan ragcsaljak kicsit a fogkefejuket);
• es ami a legjobb, hogy reggeltol estig folyamatosan hangosan kacagnak, ahogy a torkukon kifer.

Hat ezt tudjak.

Mi meg vegre tudunk ujra aludni, olvasni, létezni.

Fenykepek pediglen a szokasos helyen, itt.

Évértékelõ beszéd - 2008.

Kedves családunk, rokonaink, barátaink, Mami és Apa barátai, ismerosei es ismeretlenei!

Eltelt eddigi eletunk legnehezebb eve, a 2008-as, ugyhogy gondoltuk, attekintjuk a tortenteket. (A Mamit kertuk meg, hogy irja le a velemenyunket, de annyira vontatottan haladt, hogy csak tobb hetes csuszassal tudjuk megjelentetni a gondolatainkat, raadasul nehany hete egyszer, amikor mar pont befejezte az egesz beszedunket, le is fagyott neki (vagy mi), es akkor mérgességbol nem is jott tobbet a blog kozelebe, egeszen mostanaig.)

Szoval 2008.
Az ev elejere nem nagyon emlekszunk, mert meg nagyon kicsik, es rovidmemoriajuak voltunk, es akkor meg amugy is tok unalmas volt az elet, mert mast se csinaltunk, csak ettunk meg aludtunk. (A Mamiek erre kicsit maskepp emlekeznek, dehat mit tudjak ok, ok mar oregek es rossz a merómiájuk.)

Aztan beindult az elet. Elkezdtunk tarsasagi eletet elni, kirandulni jarni, baratnoink is voltak-vannak, hamar rajottunk, hogy bar kicsik az ujjaink, de kivaloan kore tudjuk csavarni az egesz felnott lakossagot. (Ebben az ovodai tapasztalatok sokat segitettek...)

Az elmult evben sok felfedezest is tettunk, ezek kozul a legjelentosebbeknek a kovetkezok bizonyultak:

• ha egeszen sok szoloszemet gyomoszolunk a szankba egyszerre, ugy sokkal tobb levet tudunk a ruhankra csorgatni, es viszonylag hamar elerhetjuk, hogy meztelenkedhessunk a szoba kozepen;
• az oklunk semmilyen korulmenyek kozott nem fer a szankba teljesen, akarhogy is probaljuk (ezt azert nem adjuk fel, es tovabb kuzdunk);
• barmilyen rosszasagot csinalunk, csak nevetni kell utana, es jo szorosan odabujni valakihez, es mar meg is van bocsatva minden (ezt mar csaknem tokelyre fejlesztettuk);
• nem az szamit, hogy hany fogad van, hanem hogy mennyire vagy ehes;
• ha hétszer elkuldenek a magnotol, hogy ne birizgald, nyolcadszorra is erdemes nekifutni, mert lehet, hogy akkor szerencsevel jarsz (de kilencedszerre szinte biztos);
• a babbabbabbabba illetve a mammammammamma hangsorral gyakorlatilag barmit el tudunk erni, akkor meg minek torjuk magunkat a beszeddel;
• sikitani vicces, barhol, barmikor, akarki akarmit mond;
• a harapás nyoma meglatszik, inkább fejenverni érdemes a másikat, ha valami nem tetszik;
• egyik cumi sem olyan, mint a masik, erdemes mindegyiket egyesevel kiprobalni egymas utan, akar tobbszor is;
• akarmilyen gyorsan is hajtjuk a kis hintatacsacsit vagy hintabocit, sosem erunk ki vele a jatszoterre.

Osszessegeben pedig az elmult ev jo volt. Az eddigi eveink kozul ez volt a legjobb. BUEK.

Reklam, reklam...

A reklam utan visszajovunk :-) 

Azt hiszem sikerult elkezdni epiteni a repcsit. Ha valakit erdekel akkor itt kovetheti az "Elet a garazsban" cimu sorozatot.  http://ujevujhobbi.blogspot.com/

Igy maszunk mi

A gyerekek mar masznak par honapja, de csak most sikerult egy kis rovidke videot osszerakni. Nem is tudom mire megy el az ido :-) 

Gergo kicsit bicebocazik valamiert, ja es beszel is :-) 

Boldog uj evet!

Igy Maszunk Mi from Balazs Csoka on Vimeo.

Boldog karácsony van!

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Levél a Mikuláshoz

Ez a levél karácsony elõtt érkezett a Mikulás/Jézuska postaládájába az ikrektõl. Erdekes módon Balázs postafiókján keresztül...

Kedves Jézuska-Mikulás,

Bence vagyok, és azért irok, mert már nagyon régóta - már vagy egy éve! - vágyom egy jó kis játékra, és azt hallottam, hogy neked van egy fölösleges wiid, amit pont nekem szántál. Jó gyerek voltam egész évben, sokat ettem, aludtam és nõttem. Nem is veszekedtem sokat Gergõvel. A kezét is csak véletlenul haraptam meg néhányszor csontig. Ha esetleg nem hoznál wiit, akkor kénytelen leszek Gergõ pléjsztésönjén osztozni, amit biztos õ kér majd.
Na most már mehetek vissza játszaniiii?

Gergõ vagyok, és azért irok, mert Bence is irt. Es én nekem meg pont fáj a fogam. A pléjsztésön háromra. Es én sem veszekedtem. Es én is jó gyerek voltam. Es Bendeckét is csak egyszer löktem fel a múlt héten.

Ha valami érthetetlen okból esetleg nem kapnék pléjsztésönt, akkor kénytelen leszek Bendeckével játszani (=veszekedni) a wiin, amit õ kap, de azt biztosan nem akarhatja senki.

Ja, és ezt a levelet semmilyen körülmények között sem Apa iratta velünk, hanem saját szabad akartunkból kérünk wiit meg pléjsztésönt, ami nem is tudjuk, hogy micsoda, de biztos jó lesz, legalábbis Apa azt mondta.

Hra, hra. Keeesz vagyoook, Apaaaa!

Boldog szülinapot!

Se szó, se beszéd, egy évesek lettek a gyerekek. Kozhely, meg minden, de allati gyorsan elrepult ez az elso ev. Nosztalgiabol nezegettuk Balazzsal a regi fenykepeiket, amikor meg kicsik voltak, es konstataltuk, hogy milyen sokat valtoztak, nottek, okosodtak, fejlodtek. (Meglepetesszeruen...) Hogy a merfoldko meglegyen: 10 kilosak (+/- 20 deka), 74 centik (+/- 2 centi), tele van a szajuk foggal (Bence vezet 9 foggal, Gergonek 6 es fel van eppen), allnak-masznak kivaloan, es mar kezdenek lepekedni kis segitseggel, de egyelore inkabb a négykézlábazás a biztos. :o) Labdázni, kisautózni szeretnek leginkább, ehhez fennen berregnek. Edesapa megtanitotta Gergot 'elfujni' a lampat, ugyhogy most minden lampara vagy barmilyen mas fenyforrasra izombol fujkal, hogy hatha el tudja fujni. Mostanaban mar Bence is kezdi ugyanezt. Bence tok jol integet, akar ket kezzel is, es edesen mosolyog hozza. Gergo pedig tudja mondani, hogy hurrá, amikor kesz van valamivel. Felteszi a ket kezet (ahogy mi is mindig, amikor megeszik mindent, es kesz vagyunk), es azt mondja: Hra, hra. :o) Mar mindent esznek, es vegre a hulye vizforralast is abba lehet hagyni lassan, alig vartam. Az alvassal most mar megint nincs nagy gond, a fogak korul mindig van 1-2 nehezebb ejszaka, de alapvetoen most mar megint normalis muszakban alszanak, 8-5-ig. :o) (Volt egy par het, amikor akarmit csinaltunk veluk, reggel 4-kor keltek... Aztan ez elmult hal'Istennek, mar eleg rosszul birtuk...)


Most, hogy mar ilyen nagyok, bizonyos fokig konnyebb veluk, mert mar tok onalloak, es jatszanak egymassal, kommunikalnak, meg minden, tehat akar tobb szabadidonk is lehetne mellettuk, de ugyanakkor nehezebb is kicsit, mert fenysebesseggel masznak, es minden gondolkodas nelkul szempillantas alatt boritjak szét a labdás dobozt vagy a fülbevalós fiókot.

Meg szerencse, hogy Anyukamekkal egyutt most mar negyen vagyunk rajuk... Bar neha meg ez is keves...


A szulinapi buli december 14-en volt, a Bunyaville parkban. Gyonyoru ido volt, es nagyon sokan jottunk ossze! Kepek a szokasos helyen itt. Csinaltunk ket kisvonatos tortat, fejenkent egyet a gyerekeknek, 1-1 mozdonnyal es 3-3 szerelvennyel, kulonbozo rakomanyokkal (m&m, gumimacik, jelly bean, stb.)


Az elokeszuleteket nagyon elveztuk, es en persze - jo kezdo anyukakent - mindent tokeletesre szerettem volna, hogy hat megis a gyerekek elso szulinapja, es hogy az milyen fontos, de aztan a bulin kiderult, hogy a gyerekek ebbol az egeszbol semmit se fogtak... A torta se igazan erdekelte oket, hat a gyertya aztan vegkepp nem, igaz, nem is sikerult meggyujtanunk ott a parkban a szélben, de meg se kostoltak a szep szines tortat, inkabb csak a gyumolcsoket eszegettek... Szoval most mar latom, hogy egyelore ezek az unnepek meg csak nekunk fontosak, nekik nem sokat szamitanak...


Azert mindenesetre megtartottuk a szulinapjukat a napjan is (19.) , sutottem nekik orias muffint, hogy az legyen a tortajuk, szurtunk bele gyertyat is, es el is fujtuk helyettuk, ok meg aztan szepen modszeresen befalatoztak az egesz nagy muffint. (Aztan persze a sok cukortol le se lehetett oket loni este 9-ig...)


Hat ezek voltak. Nagyon nehez es szep es vidam ev volt ez az elso. Remeljuk a tobbi is ilyen lesz. :o) De allitolag csak most jon a neheze...

Az ész a fontos, nem a haj

Tul vagyunk az elso hajvagason. Allati nehezen szantam ra magam, mert valahogy az volt a kenyszerkepzetem, hogy ha levagom a hajukat, akkor a) nem lesznek ilyen aranyosak tobbe, b) elveszitik a gondor kis furtjeiket, c) megszegek valami babonat es szornyu atkokat hozok mindenki fejere a tul korai hajvagassal. (Mert persze erre is - mint mindenre - raguggoltam, es hihetetlen, hogy micsoda irodalom van a neten ebben a temaban is! Meg a wikipedian is van errol kulon cikk!!!! Az persze nem segitett, hogy 'kutatasaim' soran megtudtam, hogy pl. a regi tradicionalis lengyel csaladokban a gyerekek 7 eves koraig varnak az elso hajvagassal, Afrikaban sok helyen addig varnak, amig a gyerek beszelni kezd, de meg a mongoloknal is legalabb 2 eves korig. Indiaban viszont a malikuk a babak hajat a 20. napon levagjak, es a levagott haj sulyanak megfelelo aranyat vagy ezustot adnak a szegenyeknek. Ez is erdekes volt, de nem hozott kozelebb a mi problemankhoz... Aztan vegul addig keresgeltem, amig olyanokat talaltam, akik az altalunk preferalt 1 eves kor koruli hajvagast javasoltak, es akkor megnyugodtam, es nekiestem a gyerekek hajanak. :o)

Egesz jol turtek, nem volt nagy drama, Gergo siman vegigulte, igaz, neki nem is vagtam tul sokat. Bence volt a kritikusabb, es o ficergett is, de vegul is minden kulonosebb gond nelkul atestunk a ceremonian. Ime az eredmenyek.

Gergo ilyen volt:

Ilyen lett:

Bence ilyen volt:

Ilyen lett:

Sportéletünk

Már láttuk, hogy nem lesz jo vege, amikor egyik este elalvas elott csaladilag lezarandokoltunk a Targetbe, es az õsök bazi kemeny sisakokat kezdtek a fejunkre szuszakolni a boltban... Aztan elaludtunk, de masnap, amikor mar otthon kozelitettek felenk az idetlen nagy bukosisakokkal, mar lattuk, hogy beteljesedett a sorsunk: sportéletünk lesz, biciklizni fogunk.

Hiaba mondtam, hogy Apa most mar akadjál le a hajamrol, es szalljal le rolam, es SEMMIT ne tegyel a fejemre, csak jott tovabb a bukosisakkal... Ugyhogy aztan vegul lattuk, hogy nincs menekves, es inkabb beadtuk a derekunkat Gergovel, gondoltuk, hamarabb szabadulunk...

Mondjuk amikor meglattuk a bicikli utan kotheto utanfutot, egy pillanatra megrettentunk, es remeltuk, hogy nem gondoljak komolyan, hogy ebben a vacakban fogunk ulni, mig ok bicikliznek.... De komolyan gondoltak. Azt persze mondanom sem kell, hogy gyakorlatilag rogton indulaskor a szemunkbe csuszott a bukosisak, ugyhogy semmit sem lattunk, ugyhogy vegul csak hatradoltunk, es türtük csendben a sorsunkat.

Ugyhogy ha már választani lehet, akkor mi inkabb setalni szeretunk. Setalas = mi beulunk szepen a babakocsiba, es valaki toloncol minket, amig meg nem unja. Mi meg csak ulunk szepen. :o)