Google Analytics

kedd, február 05, 2008

Magunkra maradtunk

Hat ennek is eljott sajnos az ideje, szuleim szombaton hazautaztak. Most maradtunk eloszor egyedul a gyerekekkel, mert ugye ok mar megerkeztek a szuletesuk elott nehany nappal, igy eddig mindvegig hatosban voltunk.

Szombat delben kivittuk oket a repterre, meg ott a repteren nagyanyo es nagyapo megetette a gyerekeket indulas elott utoljara (amig mi is magunkba tomtunk ebed gyanant egy whoppert, ki tudja, mikor fogunk tudni legkozelebb enni, most hogy mar nincs otthon 'szemelyzet').

A bucsuzkodas eleg fajdalmasra sikeredett. Eddig is volt minden elvalaskor siras-rivas, de most meg nehezebb volt, mindket oldalrol. (Ez volt az, amikor a szokasos "gyerekek sirnak, felnottek vigasztalnak" felallas epp forditva sult el, es most a "felnottek sirnak, gyerekek osszevissza pisilik magukat" helyzet alakult ki.)

Felszalltak rendben, en meg sirdogaltam egy kicsit, aztan az osszevissza pisilodesre valo tekintettel meglatogattuk a repteri pelenkazo helyiseget, (ami egyebkent eleg nagy csalodas volt a csodaszep Westfield-i utan...), aztan hazamentunk. A haz lehangoloan ures volt. :o( Hogy ne keseregjunk annyira otthon egyedul, osszeszedelozkodtunk, es atmentunk Melcsiekhez bbq-zni, de este megint csak a csendes es ures haz fogadott minket. Az elmult ket napot eddig viszonylag jol atveszeltuk igy negyesben is, de azert most erezheto igazan, hogy milyen nagy segitseg volt eddig, hogy itt voltak a nagyszulok. Most ha mindkettonk keze tele van egy-egy gyerekkel, nincs kinek kurjantani, hogy "Bence lehanyt, hozzal mar lecci egy torlokendot" vagy ilyesmi... Szoval most szembesulunk eloszor a hetkoznapok nehezsegeivel. De meg ez sem az igazi, hiszen most meg itthon van Balazs ket hetig velem, igy a felnottekre juto gyerekek szama 1:1. De 18-atol mar dolgozik, amikor is az arany igen csak leromlik, es ram marad mindket babicsek. Kicsit (kicsit?!?) be vagyok tojva ettol, de egyelore probalok nem gondolni ra, es ez alatt a ket het alatt probaljuk kialakitani a legjobban mukodo rutint az elkovetkezo hetekre. (Aludni is probaltam elore. Nem sikerult.)
Most epp elaludtak mindketten. (Ritka pillanat...) :o) Megyek is gyorsan enni valamit. Nehogy mar csak a gyerekek legyenek hurkasak... ;o)

4 megjegyzés:

bogdanovits írta...

Szia,
Tudom, sovány vígasz, de hidd el, minden rendben lesz!
Puszi,
Ildi

GzaJudit írta...

Nyugi, nem problémák vannak, hanem megoldandó feladatok! Én egy ikres családot sem ismerek, ahol éhenhaltak volna a gyerekek, vagy a szülők! :)
Sok sikert az első önálló babázáshoz!
Judit

Névtelen írta...

Lilla,
Te olyan talpraesett vagy szerintem minden rendben lesz. Ne izgulj annyira megoldod a problemakat. Ha kozelebb lennek hozzatok szivesen segitenek. Egyenlore Kanadaban epp a tellel kuszkodunk es a hatalmas hoval. Kuldj egy kis meleget!
Nagyon tetszik a blogod evek ota olvasom. Remelem mi is nemsokara Au-ba koltozunk. Addig is kitartas, jovok!!!

Gabi

Névtelen írta...

Helloka Lilla, en felhivnam akozeli templomokat, talan van nagymamam koru tagjuk aki vallalna kicsiket onkenteskent, par orara egy heten. Persze ha akad valaki, kerjetek referenciat rola. A legjobbakat kivaom; Marika Vancouverbol