Tiltakozom!

Bendecke vagyok es azert irok mert az nem ugy volt. Nem ettem meg az ordogot. Hanem mar az ugy volt, hogy mindig Gergo vonyitott, hogy ha kellett neki valami, vagy nem kellett neki valami, vagy ehes volt, vagy nem volt ehes, vagy aludni akart, vagy nem akart aludni, es akkor a mamiek meg mentek neki, meg felvettek, meg odaadtak neki, meg elvettek tole, meg mindent megkapott, a kis nyavogos. Aztan most mar en is akarok enni, meg nem enni, meg ervenyt szerezni az ervenyemnek. Szoval most mar van nekem is akaratom es akarok. Pont. Kerdes? Na akkor meg. Bendecke voltam. Uff!

Bendeckét megette egy tazmán ördög

Vagy Bendecke evett meg egy tazmán ördögöt... Vagy hatot. De hogy belebujt valami ördög, mig Tasmaniaban voltunk, az biztos. Hihetetlen, hogy egyik naprol a masikra megint szemelyiseget csereltek, es az eddig bújós, csendes kis Bencebõl hirtelen Bendec bõrbe bújt vaddisznó lett, aki úgy csörtet át a másikon, hogy csak na. Mindeközben Gergõ meg lecsillapodott, és órákig (értsd: akár 5 percig is) eljátszogat a sarokban egy szöszmösszel... Érdekes.

Tasmán körútról beszámoló hamarosan.

Csere-bere

Mindig mondtak, hogy az ikrek kozott is lesz dominans, tobbnyire az elsoszulott. Ez nekunk - foleg eleinte - eleg hihetetlen volt, hiszen Gergo volt mindig a kis nyugodt, csendes, beketuro kis buddha, mig Bence orditott, ha kellett, es amugy sem fert a borebe sose a kis sajtkukac. De aztan egy nehany honappal ezelott gondoltak egyet, es csereltek...

Gergo uralja a terepet es hozza a szabalyokat, Bendecke csak jelent neki. Tobbnyire nem is igazan zavarja, hogy Gergo mindig elveszi azt, amivel eppen pont o jatszik, mert persze neki is rogton pont azzal kell jatszania..., szoval vannak ilyen kisebb harcok, de rendszerint ver es aldozatok nelkuli csatak ezek, es tobbnyire Gergo kerul ki beloluk gyoztesen.

Mostanaban viszont mar Bencenek is kinyilt az ontudata, es mar nem akar mindig alul maradni... Gergo mindig el akarja venni Bencetol, ami epp nala van, es ha nem adja, akkor nyüszit vagy siman elveszi, vagy ha nem megy, akkor 'lefejeli'. Szabalyosan. :) Nevelo celzattal... Ugyhogy most - az eroszakot megallitando - megtanitottuk, hogy ne erovel vegye el szegeny Bendectol, ami nala van, hanem inkabb ajanljon neki valami cserealapot. Ugyhogy most mindig ezt csinalja. Ma reggel is mar mindennel probalkozott, hogy elcsalja Bencetol az elemlampat, mar kinalta neki a hajráfomat, egy fel par zoknit, egy torott kis epitokockat, es amikor Bendecke nem volt vevo semmire, akkor hozzamfordult, es tehetetlenul zokogni kezdett. Edes volt nagyon. De hat mit tegyek ilyenkor? Hoztam egy masik kis zseblampat, es akkor jutott mindenkinek.

(Csak aprobetuvel jegyzem meg, hogy persze Gergonek akkor is az kellett, amelyik Bencenel volt, hiaba volt ketto... de ez mar egy masik tortenet...)

Tegnap viszont megint csereltek, es Gergo hunyaszkodott meg, es most Bence volt a vaddiszno egesz nap... Kivancsian varjuk az o specialitasait...

Fogócska

A gyerekek már rohannak. Nem csak rohannak, hanem játszanak is közben. Persze ebben is kulonbozoek... Ha Gergo fele rohanok, es mondom, hogy "megfoglak, megfoglak!", akkor o orrhangon visitva rohog, es probal menekulni erre-arra. Ha szembol megyek fele, akkor kitér és probal valamelyik szobaba beslisszolni elolem. Szoval kombinal, es latja, nezi, hogy merre tudna  menekulni. Ezzel szemben Bendecke, ha rohanok fele hatulrol, akkor visitva-gurgulazva rohog, felgyorsit, aztan kb. 5 lepes utan eldobja magat, mint egy beka, es kilapul. Ha meg szembol rohanok fele, akkor viszont szetrakja a kezet, es félméterre tolem abbahagyja a futast, es csak dõl. Hat ilyenkor aztan meg el kell kapni, mert nem csinal semmit, csak vihog es nekem ugrik.  

Ezt csinaljak.

Hamilton Island családilag

Bence vagyok es azert irok mert Gergo vagyok. Es azt sem tudom hogy hol a fejem. A Mamiek az oruletbe kergetnek minket. 

Gergo vagyok. Egyszer csak elpakoltak az osszes ruhankat egy borondbe, beszuszakoltak minket a kocsiba, es elcipeltek minket a repterre. Tiszta orulet volt.

Igen, es Bence vagyok. Repultunk egy csomot, hiaba visitottunk, a gep csak repult, es amikor meg megérkeztunk, meleg volt es viz mindenfelé. Egy szigetre vittek minket, ahol kisautoval – Apa valami golf buggy-t emlegetett - de az kisauto volt es kesz, szoval azzal kozlekedtunk ezen a szigeten. Egesz nap csak cügöltek minket mindenfelé, még a mélyvizbe is bedobtak. (Ezt mondjuk élveztuk, de ezt nem mondjuk meg senkinek). Meg hajókáztattak is, ahol aztan egyszer csak otthagytak minket a gyerekmegorzoben a hajo fedelzeten, hogy õk nyugodtan nézegethessék a halacskákat valami zátonyon. Korallzátony, vagy mit magyaráztak. Szep zöld volt, az biztos. Mi meg addig fent rohangaltunk a hajon, es a kormanyt is tekergethettuk kicsit.

Es utkozben meg aludnunk kellett, mert annyira hullamzott a viz, hogy mindenki elengedte a rokakat. Pfuj, majdnem behánytunk mi is. 

Az estek is zurosek voltak. Apa horkolt, mint az allat, es persze egy szobaban aludtunk mi negyen. De mi jol kiszurtunk veluk, mert 5 korul  szepen felkeltunk, ahogy szoktunk. Igaz, hogy korom sotet volt, de felkeltunk es nyugoskodtunk nekik. De volt olyan is, hogy csak uldogeltunk a kisagyban, ami volt ott a hazban, es olvasgattunk. Vagy csak kurjongattunk egymasnak. Nem is ertjuk a felnotteket, mi tok jol elvoltunk ketten, csak kurjongattunk, ok attol nyugodtan aludhattak volna, nem is ertem, miert nem aludtak...

Ettunk finiket, meg pancsiztunk is a medenceben, na az jo volt. Voltunk egy csomo etteremben is, nagyon menok voltunk! :o) Aztan egyik nap egesz delelott kirandultunk a mamiek nyakaban. Valami hegyre mentunk, ahonnan korbe lehetett latni a kornyeket, de mi mondjuk az utat vegigaludtuk, es csak a kilatasra ebredtunk fel a csucson, ott viszont mar enni is akartunk.

Ja, es még züllöttünk is családilag! Hat az is nagyon allat volt! Ezt nem lehetett eleg koran kezdeni! :o) 

Aztan mar mikor pont megszoktuk az osszecsukhato agyat, meg mindent,  mar megint csomagoltak es hazacipeltek minket. Pedig mar kezdtunk megbaratkozni a kornyezettel.Most miert kellett ilyen hamar hazajonni? Olyan izék... Meg csomot jatszhattunk volna a kis valamival (wallaby), ami minden este jott a haz ele eszegetni, vagy a kis posszumokkal, vagy csak ugy szaladgalhattunk volna a fuben meg a vizben.

Gergo még annyira akart maradni, hogy gondolta, ha lesérül, akkor majd megsajnálják, es maradhat még egy kicsit, es leugrott a kanapéról fejjel a kõre. Es még sirt is, hogy még maradni akar. De nem hatotta meg az õsöket. Pakoltak es jottunk haza mind. :o(

Majd kesobb nyuzzuk majd oket megint, hogy menjunk majd ide vissza, mert ez nagyon allat hely volt! Biztos nekik is tetszett! A tovabbi kepekert ide katt! 

Járókelõk

El is felejtettem irni, hogy par hettel ezelott a gyerekek - 14 honapos

 'szuletesnapjuk' alkalmabol - elindultak jarni-kelni. Illetve eloszor csak Gergo, egyszer csak felallt jatek kozben, es elbattyogott, feltartott kezzel, es tobbet aztan le se ult. Csak jott-ment egesz nap. Eléggé részeg hatást kelt, ahogy kicsit imbolyogva gyüszmékel, itt-ott felborul, de renduletlenul megy tovabb.

Bence 3 nap mulva kovette a peldajat, es most mar egyutt mennek tivornyázni. Edesek. Bence kulonosen pityókásnak latszik, mert o menet kozben meg mulat is a kis kezével, és mindketten óbégatnak hozza, nem csodalnam, ha a

 kozeljovoben latogatot kapnank a gyermekvedelmisektol, hogy biztos mivel itatjuk a gyerekeket...

Allatkert lett...

Bence vagyok, es azert irok mert tiszta állatkert lett itt minden. A Mamiek mar hetek ota firkalnak a falra, olyanok mint a gyerekek. Nem is ertem ok miert csinalhatjak, ha mi nem. Valakinek most mar igazan rajuk kellene szolni. Raadasul elfoglaltak egy részt a szobánkból is.
Mindenféle koszos nejlont meg kartont teritettek le, tisztára mint a csövesek. Es firkalnak a falra. Húzzanak vissza a saját térfelükre, van még elég szoba a házban. Es folyamatosan nyaggatnak minket, hogy ne menjunk az õ reszukre, meg nem szabad a ceruzat rágcsálni, meg ne együk meg a festékes tubust, es adjuk vissza gyorsan. Mindezt a mi szobankan. Nem is értem, mit gondolnak...

Szerencsere valaki szolhatott nekik, mert a mult heten vegre osszecuccoltak a szobankbol. A firkálmányukat persze ott hagyták a falon, egy egész farmot, de azt majd mi megrendezzük idõvel. Na jó, egy kicsit még maradhat. A boci, mondjuk. Na jó, a bárányka is maradhat. A kecskéket is megtartjuk. Jóvanna, maradhat az egész…

Gergõ vagyok, és azert irok, mert Bence is irt. Es pont azt értek egyet vele, mint amit pont õ mondott. En is pont ezt akartam irni a sajat szavaimmal, de pont ellökött a géptõl. Majd este jól megharapom a sötétben.

Yes we can

Nem gyenge (de mivel napok ota nem aludtam rendesen, elfogadhatonak minosulo) asszociacioval ime a mi 'yes we can' beszedunk, azaz ezt tudjuk mi, azaz a gyerekek:

• Ezerrel masznak, tobb sebessegben, mindig-mindig masmilyen allatra hasonlitva (de legtobbszor krokodilra);
• tizezerrel beszelnek(=sikitoznak, gajdolnak, ismeretlen klezmer dalokat enekelnek);
• szazezerrel pakolnak, gyakorlatilag mindent, ami a kezuk ugyebe kerul. Mottójuk: "Amit elérek, az az enyém";
• integetnek, Bence pedig zenere szabalyosan mulat is, forgatja a kis kezet es a fejet, mint a kendos nenik a videki nyugdijas otthonokban a Bangó Margitra;
• egyedul esznek-isznak (=osszevissza maszatolnak mindent, es idonkent a szajukba is kerul valami, de a mennyiseg nagyjabol egyenloen oszlik el a hajuk, a talca es a szajuk-orruk-fuluk bermuda-haromszog kozott, de a szandek a lenyeg, es az eros hit, hgoy ha kitartoak vagyunk, akkor majd egyszer csak konnyebb lesz);
• baribuccolnak mindennel es mindenkivel, ha kell, ha nem;
• fel es le tudnak maszni a kanaperol (=tehat mar nem csak ugy leesnek, hanem szepen lemasznak, tobbnyire...)
• neha egesz hatekonyan formabedoboznak (foleg, ha eleg erosen nyomjak a haromszog format a kerek lyukba);
• Bence harap, tobbnyire persze csak oromeben, szeretetbol, de akkor aztan véresre;
• egyedul megtesznek 2-3 lepest (aztan meg vagy ránkvetõdnek, vagy seggre csuccsennek es rohognek magukon;
• labdaznak es fociznak (=Gergo egesz jol cselez, ballal (!), Bence mondjuk inkabb csak balettozik a labda folott, a kis ronaldinnyo);
• fogatmosnak (=minden este furdes utan ragcsaljak kicsit a fogkefejuket);
• es ami a legjobb, hogy reggeltol estig folyamatosan hangosan kacagnak, ahogy a torkukon kifer.

Hat ezt tudjak.

Mi meg vegre tudunk ujra aludni, olvasni, létezni.

Fenykepek pediglen a szokasos helyen, itt.

Évértékelõ beszéd - 2008.

Kedves családunk, rokonaink, barátaink, Mami és Apa barátai, ismerosei es ismeretlenei!

Eltelt eddigi eletunk legnehezebb eve, a 2008-as, ugyhogy gondoltuk, attekintjuk a tortenteket. (A Mamit kertuk meg, hogy irja le a velemenyunket, de annyira vontatottan haladt, hogy csak tobb hetes csuszassal tudjuk megjelentetni a gondolatainkat, raadasul nehany hete egyszer, amikor mar pont befejezte az egesz beszedunket, le is fagyott neki (vagy mi), es akkor mérgességbol nem is jott tobbet a blog kozelebe, egeszen mostanaig.)

Szoval 2008.
Az ev elejere nem nagyon emlekszunk, mert meg nagyon kicsik, es rovidmemoriajuak voltunk, es akkor meg amugy is tok unalmas volt az elet, mert mast se csinaltunk, csak ettunk meg aludtunk. (A Mamiek erre kicsit maskepp emlekeznek, dehat mit tudjak ok, ok mar oregek es rossz a merómiájuk.)

Aztan beindult az elet. Elkezdtunk tarsasagi eletet elni, kirandulni jarni, baratnoink is voltak-vannak, hamar rajottunk, hogy bar kicsik az ujjaink, de kivaloan kore tudjuk csavarni az egesz felnott lakossagot. (Ebben az ovodai tapasztalatok sokat segitettek...)

Az elmult evben sok felfedezest is tettunk, ezek kozul a legjelentosebbeknek a kovetkezok bizonyultak:

• ha egeszen sok szoloszemet gyomoszolunk a szankba egyszerre, ugy sokkal tobb levet tudunk a ruhankra csorgatni, es viszonylag hamar elerhetjuk, hogy meztelenkedhessunk a szoba kozepen;
• az oklunk semmilyen korulmenyek kozott nem fer a szankba teljesen, akarhogy is probaljuk (ezt azert nem adjuk fel, es tovabb kuzdunk);
• barmilyen rosszasagot csinalunk, csak nevetni kell utana, es jo szorosan odabujni valakihez, es mar meg is van bocsatva minden (ezt mar csaknem tokelyre fejlesztettuk);
• nem az szamit, hogy hany fogad van, hanem hogy mennyire vagy ehes;
• ha hétszer elkuldenek a magnotol, hogy ne birizgald, nyolcadszorra is erdemes nekifutni, mert lehet, hogy akkor szerencsevel jarsz (de kilencedszerre szinte biztos);
• a babbabbabbabba illetve a mammammammamma hangsorral gyakorlatilag barmit el tudunk erni, akkor meg minek torjuk magunkat a beszeddel;
• sikitani vicces, barhol, barmikor, akarki akarmit mond;
• a harapás nyoma meglatszik, inkább fejenverni érdemes a másikat, ha valami nem tetszik;
• egyik cumi sem olyan, mint a masik, erdemes mindegyiket egyesevel kiprobalni egymas utan, akar tobbszor is;
• akarmilyen gyorsan is hajtjuk a kis hintatacsacsit vagy hintabocit, sosem erunk ki vele a jatszoterre.

Osszessegeben pedig az elmult ev jo volt. Az eddigi eveink kozul ez volt a legjobb. BUEK.

Reklam, reklam...

A reklam utan visszajovunk :-) 

Azt hiszem sikerult elkezdni epiteni a repcsit. Ha valakit erdekel akkor itt kovetheti az "Elet a garazsban" cimu sorozatot.  http://ujevujhobbi.blogspot.com/

Igy maszunk mi

A gyerekek mar masznak par honapja, de csak most sikerult egy kis rovidke videot osszerakni. Nem is tudom mire megy el az ido :-) 

Gergo kicsit bicebocazik valamiert, ja es beszel is :-) 

Boldog uj evet!

Igy Maszunk Mi from Balazs Csoka on Vimeo.

Boldog karácsony van!

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Levél a Mikuláshoz

Ez a levél karácsony elõtt érkezett a Mikulás/Jézuska postaládájába az ikrektõl. Erdekes módon Balázs postafiókján keresztül...

Kedves Jézuska-Mikulás,

Bence vagyok, és azért irok, mert már nagyon régóta - már vagy egy éve! - vágyom egy jó kis játékra, és azt hallottam, hogy neked van egy fölösleges wiid, amit pont nekem szántál. Jó gyerek voltam egész évben, sokat ettem, aludtam és nõttem. Nem is veszekedtem sokat Gergõvel. A kezét is csak véletlenul haraptam meg néhányszor csontig. Ha esetleg nem hoznál wiit, akkor kénytelen leszek Gergõ pléjsztésönjén osztozni, amit biztos õ kér majd.
Na most már mehetek vissza játszaniiii?

Gergõ vagyok, és azért irok, mert Bence is irt. Es én nekem meg pont fáj a fogam. A pléjsztésön háromra. Es én sem veszekedtem. Es én is jó gyerek voltam. Es Bendeckét is csak egyszer löktem fel a múlt héten.

Ha valami érthetetlen okból esetleg nem kapnék pléjsztésönt, akkor kénytelen leszek Bendeckével játszani (=veszekedni) a wiin, amit õ kap, de azt biztosan nem akarhatja senki.

Ja, és ezt a levelet semmilyen körülmények között sem Apa iratta velünk, hanem saját szabad akartunkból kérünk wiit meg pléjsztésönt, ami nem is tudjuk, hogy micsoda, de biztos jó lesz, legalábbis Apa azt mondta.

Hra, hra. Keeesz vagyoook, Apaaaa!

Boldog szülinapot!

Se szó, se beszéd, egy évesek lettek a gyerekek. Kozhely, meg minden, de allati gyorsan elrepult ez az elso ev. Nosztalgiabol nezegettuk Balazzsal a regi fenykepeiket, amikor meg kicsik voltak, es konstataltuk, hogy milyen sokat valtoztak, nottek, okosodtak, fejlodtek. (Meglepetesszeruen...) Hogy a merfoldko meglegyen: 10 kilosak (+/- 20 deka), 74 centik (+/- 2 centi), tele van a szajuk foggal (Bence vezet 9 foggal, Gergonek 6 es fel van eppen), allnak-masznak kivaloan, es mar kezdenek lepekedni kis segitseggel, de egyelore inkabb a négykézlábazás a biztos. :o) Labdázni, kisautózni szeretnek leginkább, ehhez fennen berregnek. Edesapa megtanitotta Gergot 'elfujni' a lampat, ugyhogy most minden lampara vagy barmilyen mas fenyforrasra izombol fujkal, hogy hatha el tudja fujni. Mostanaban mar Bence is kezdi ugyanezt. Bence tok jol integet, akar ket kezzel is, es edesen mosolyog hozza. Gergo pedig tudja mondani, hogy hurrá, amikor kesz van valamivel. Felteszi a ket kezet (ahogy mi is mindig, amikor megeszik mindent, es kesz vagyunk), es azt mondja: Hra, hra. :o) Mar mindent esznek, es vegre a hulye vizforralast is abba lehet hagyni lassan, alig vartam. Az alvassal most mar megint nincs nagy gond, a fogak korul mindig van 1-2 nehezebb ejszaka, de alapvetoen most mar megint normalis muszakban alszanak, 8-5-ig. :o) (Volt egy par het, amikor akarmit csinaltunk veluk, reggel 4-kor keltek... Aztan ez elmult hal'Istennek, mar eleg rosszul birtuk...)


Most, hogy mar ilyen nagyok, bizonyos fokig konnyebb veluk, mert mar tok onalloak, es jatszanak egymassal, kommunikalnak, meg minden, tehat akar tobb szabadidonk is lehetne mellettuk, de ugyanakkor nehezebb is kicsit, mert fenysebesseggel masznak, es minden gondolkodas nelkul szempillantas alatt boritjak szét a labdás dobozt vagy a fülbevalós fiókot.

Meg szerencse, hogy Anyukamekkal egyutt most mar negyen vagyunk rajuk... Bar neha meg ez is keves...


A szulinapi buli december 14-en volt, a Bunyaville parkban. Gyonyoru ido volt, es nagyon sokan jottunk ossze! Kepek a szokasos helyen itt. Csinaltunk ket kisvonatos tortat, fejenkent egyet a gyerekeknek, 1-1 mozdonnyal es 3-3 szerelvennyel, kulonbozo rakomanyokkal (m&m, gumimacik, jelly bean, stb.)


Az elokeszuleteket nagyon elveztuk, es en persze - jo kezdo anyukakent - mindent tokeletesre szerettem volna, hogy hat megis a gyerekek elso szulinapja, es hogy az milyen fontos, de aztan a bulin kiderult, hogy a gyerekek ebbol az egeszbol semmit se fogtak... A torta se igazan erdekelte oket, hat a gyertya aztan vegkepp nem, igaz, nem is sikerult meggyujtanunk ott a parkban a szélben, de meg se kostoltak a szep szines tortat, inkabb csak a gyumolcsoket eszegettek... Szoval most mar latom, hogy egyelore ezek az unnepek meg csak nekunk fontosak, nekik nem sokat szamitanak...


Azert mindenesetre megtartottuk a szulinapjukat a napjan is (19.) , sutottem nekik orias muffint, hogy az legyen a tortajuk, szurtunk bele gyertyat is, es el is fujtuk helyettuk, ok meg aztan szepen modszeresen befalatoztak az egesz nagy muffint. (Aztan persze a sok cukortol le se lehetett oket loni este 9-ig...)


Hat ezek voltak. Nagyon nehez es szep es vidam ev volt ez az elso. Remeljuk a tobbi is ilyen lesz. :o) De allitolag csak most jon a neheze...

Az ész a fontos, nem a haj

Tul vagyunk az elso hajvagason. Allati nehezen szantam ra magam, mert valahogy az volt a kenyszerkepzetem, hogy ha levagom a hajukat, akkor a) nem lesznek ilyen aranyosak tobbe, b) elveszitik a gondor kis furtjeiket, c) megszegek valami babonat es szornyu atkokat hozok mindenki fejere a tul korai hajvagassal. (Mert persze erre is - mint mindenre - raguggoltam, es hihetetlen, hogy micsoda irodalom van a neten ebben a temaban is! Meg a wikipedian is van errol kulon cikk!!!! Az persze nem segitett, hogy 'kutatasaim' soran megtudtam, hogy pl. a regi tradicionalis lengyel csaladokban a gyerekek 7 eves koraig varnak az elso hajvagassal, Afrikaban sok helyen addig varnak, amig a gyerek beszelni kezd, de meg a mongoloknal is legalabb 2 eves korig. Indiaban viszont a malikuk a babak hajat a 20. napon levagjak, es a levagott haj sulyanak megfelelo aranyat vagy ezustot adnak a szegenyeknek. Ez is erdekes volt, de nem hozott kozelebb a mi problemankhoz... Aztan vegul addig keresgeltem, amig olyanokat talaltam, akik az altalunk preferalt 1 eves kor koruli hajvagast javasoltak, es akkor megnyugodtam, es nekiestem a gyerekek hajanak. :o)

Egesz jol turtek, nem volt nagy drama, Gergo siman vegigulte, igaz, neki nem is vagtam tul sokat. Bence volt a kritikusabb, es o ficergett is, de vegul is minden kulonosebb gond nelkul atestunk a ceremonian. Ime az eredmenyek.

Gergo ilyen volt:

Ilyen lett:

Bence ilyen volt:

Ilyen lett:

Sportéletünk

Már láttuk, hogy nem lesz jo vege, amikor egyik este elalvas elott csaladilag lezarandokoltunk a Targetbe, es az õsök bazi kemeny sisakokat kezdtek a fejunkre szuszakolni a boltban... Aztan elaludtunk, de masnap, amikor mar otthon kozelitettek felenk az idetlen nagy bukosisakokkal, mar lattuk, hogy beteljesedett a sorsunk: sportéletünk lesz, biciklizni fogunk.

Hiaba mondtam, hogy Apa most mar akadjál le a hajamrol, es szalljal le rolam, es SEMMIT ne tegyel a fejemre, csak jott tovabb a bukosisakkal... Ugyhogy aztan vegul lattuk, hogy nincs menekves, es inkabb beadtuk a derekunkat Gergovel, gondoltuk, hamarabb szabadulunk...

Mondjuk amikor meglattuk a bicikli utan kotheto utanfutot, egy pillanatra megrettentunk, es remeltuk, hogy nem gondoljak komolyan, hogy ebben a vacakban fogunk ulni, mig ok bicikliznek.... De komolyan gondoltak. Azt persze mondanom sem kell, hogy gyakorlatilag rogton indulaskor a szemunkbe csuszott a bukosisak, ugyhogy semmit sem lattunk, ugyhogy vegul csak hatradoltunk, es türtük csendben a sorsunkat.

Ugyhogy ha már választani lehet, akkor mi inkabb setalni szeretunk. Setalas = mi beulunk szepen a babakocsiba, es valaki toloncol minket, amig meg nem unja. Mi meg csak ulunk szepen. :o)

Hétköznapok

Fu, jo regen jelentkeztunk megint... Na akkor egy gyors attekintes az elmult hetekbol.

Most mar 9 fogunk van kettonknek, 7:2 aranyban. De a legjobb az, hogy vegre megertette Apa, hogy miert csapkodjuk eszeveszetten a kiskádat es miert probalunk kimaszni belole, es vegre eszrevette, hogy KINOTTUK!!! Ugyhogy most mar atkoltoztunk a naaaagy felnott kadba! Hurra! A felnott kad nagyon kiraly, mert egyreszt fel lehet benne allni, egy csomo mindent elerunk, ja es a legjobb, hogy egyutt furdunk benne!!!!! De peldaul az a legjobb, hogy a zuhany csovet tok jol lehet ragni, es ha nem veszik eszre a felnottek, akkor a vegebol tok jol ki lehet szivni a vizet!!!! Es a habot is! Es a reluxat is elerjuk, es a kishalakat is a falon.

De a felnottek azt persze nem ertik, hogy a kadban milyen jo, es egy ido utan (persze naggggyon rovid ido utan) egybol jonnek a ronggyal, hogy meg akarjak torolni a fenekunket (ami amugy is milyen hulyeseg, hiszen mar ugyis a vizben vagyunk, es minden leazott, es ugyis meg pont utana fogunk pisilni...), meg hogy osszesamponozzak a fejunket, es azt meg persze nem hagyjak, hogy utana megkostoljuk a habjat a samponnak, pedig mindig megprobaljuk... Olyan értetlenek. Es akkor kivesznek egyikonket, es az naggggyon rossz. Es ezt nem ertik. :o(

Jaj, kaptunk tok allat felfujhato medencet is!!!! Mondjuk ugy volt, hogy a Mami rendelte a cuccot az ebayrol, es azt nem tudtuk, hogy valami specko pumpa kell hozza. Ugyhogy ott alltunk mindketten beoltozve es felspannolva, hogy akkor most aztan mekkkkorat fogunk pancsolni, a felnottek meg orakig szuttyogtek a felfujassal, meg valami hulye pumpat kerestek, ahelyett, hogy engedtek volna mar be minket pancsolni. Na, de aztan vegul azert csak sikerult.

Aztan este hatalmas vihar volt, egyfolytaban villamlott, (legalabbis a felnottek ezt mondtak, de mi azt gondoltuk, hogy valaki egy hatalmas kameraval fenykepez onnan fontrol, es ezt persze nagyon elveztuk es sikongattunk minden villamlasra!

Jatszohazban is voltunk, es a jatszohaz az szivas... Mamiek egesz heten etettek minket, hogy majd milyen jo lesz, meg minden. (Szerintunk ok titokban azt remeltek, hogy majd milyen jot fognak dumalni es enni/kavezni, amig mi majd onfeledten jatszunk). De hat persze azert ehhez nekunk is volt egy-ket szavunk.

Az volt, hogy a hely dugig tele volt nalunk joval nagyobb gyerekekkel, es kicsit be is nyulaltunk, es csak bujtunk, nem akartunk jatszani. De aztan a Mamiek talaltak egy elkeritett helyet, ahol elvileg az 5 ev alatti gyerekek jatszhatnak (tehat mi), de a nagy kiiras ellenere az egesz tele volt bazi nagy gyerekekkel es a duci szuleikkel is... Lattunk egy kislanyt, akire rácsúszdázott egy nagy dozsla nagylany, nahat ezek utan mi mar hallani sem akartunk a csuszdarol... Meg csak az hianyzik, hogy rank is rankuljon az az orias... Inkabb csak uldogeltunk a Mami meg Apa kozeleben szepen, es labdazgattunk. Aztan meg el is almosodtunk, es az ugralo var egyik bastyajan szepen beszunnyantottunk.

Ugyhogy mondtuk is a Mamieknak (vagy legalabbis remeljuk, hogy vettek a jelzeseinket), hogy lehet, hogy kesobb adunk majd meg a jatszohaznak egy eselyt, de nem mostanaban... Inkább tovabb tologatnánk otthon a kartondobozokat es borogatnánk a szemeteskukát, mint eddig...

6 fogú lettem! - de nem mutatom meg

Már 6 fogam vaaaaan!!!! Felül kinõtt még kettõ, ugyhogy most mar fent negy van, alul meg ketto. De nem mutatom meg senkinek, legfokepp a maminak nem, mert akkor majd nem fogja olyan szépen lepürésiteni nekem az ételt, hanem akkor majd szégyen szemre rágnom kellene... hat az meg kinek hianyzik?!?

Itt van már a Kánaán...

Es igen! Eljott a varva vart pillanat: szombat reggel megérkezett a felmentõ sereg! (Fedõnevük 'granny-troop', ami kb annyit tesz: 'nagyanyó-hadtest', nagyapó kiegészitéssel)

Remenyeink szerint ezzel - legalabb alkalmankent - visszaternek eletunkbe az olyan fogalmak, mint a 'delutani alvas', egy-egy 'szabad este', hetvegen reggelente 'legalabb 7-ig alvas', stb... Mivel ovodaba nem fognak jarni most egy evig a gyerekek, igy aztan visszaallunk a vonattal munkaba jarasra, ami nekem egyenlo azzal, hogy vegre megint lesz lehetosegem olvasni reggelente a vonaton, (aminek egyebkent epp itt az ideje, mert a szokasos Women's Weekly-met mar jo 6 eve vallásosan veszem minden honapban, de az elmult nehany kiadas szinte erintetlenul gyûlik az ágyam mellett...)

Szoval igen, szegeny nacculoket bedobtuk a melyvizbe szinte rogton, szombaton erkeztek, hetfon még elvittuk a gyerekeket az oviba, elbucsuzni, meg minden, kedden itthon maradtam veluk, de szerdan mar övék volt a palya! :o) Nem is volt semmi gond, rendben ment minden. (Csutortok-pentekenkent tovabbra is itthonrol dolgozom, ugyhogy azert remelhetoleg eleg lightos lesz az egesz. Majd tudositunk a mindennapokrol! (Remelhetoleg most mar az ilyen aprosagokra, mint a blog, is tobb idom lesz... :o)

Szoval hurra, ismet bovult a csalad! Most mar hatan vagyunk egy fedel alatt. Meg szerencse, hogy eleg nagy ebedloasztalt vettunk... a gyerekek ma-holnap (tegnap?) becsajoznak, aztan nézhetünk...

Kárpetbörn

Gergo vagyok, es azert irok mert kárpetbörn nõtt a nyakamon.

Az ugy volt, hogy en csak jatszottam Apaval, es en nem kertem ezt. Es most mar vissza is akarom adni, mar mikor adhatom vissza? Szoval a hátamon fekudtem a szonyegen, (mert estenkent furdes utan mindig játszunk négyesben az emeleten egy kicsit, elalvas elott, hogy mi Bencevel jol kifaradjunk. De nem faradunk. Aztan amikor mar Maminak meg Apanak is leragad a szeme az almossagtol, akkor minket Bencevel agyba dugnak... pedig mi még jatszanánk siman reggelig... na mindegy.) Szoval ugy volt, hogy en a hátamon fekudtem a szonyegen, Apa betamasztotta a labam, en meg elrugtam magam, es akkor tok sokat csusztam a hatamon ott a szonyegen. Egyszer még a mami hasaba is beleutodott a fejem a hatam mogott. Nagyon vicces volt, nagyon rohogtunk mindannyian, ahogy ott csusztam-masztam a hatamon a foldon.

Aztan masnap az ovibol felhivták a mamit, hogy tudja-e, hogy kárpetbörn van hatul a nyakamon. A Mami meg azt se tudta hirtelen, mi az a kárpetbörn (carpet burn = szõnyeg okozta horzsolás) , de aztan hamar rajottek Apaval, hogy lehet valami osszefugges a háborús sérülésem es az elõzõ esti haton csuszkalas a szonyegen kozott... Szoval most mar akkor ez is volt, es mar nem kerem tovabb. (Bar azota mar annyira hozzamnott, hogy most novesztek egyet a terdemen is az allando kuszas-maszastol... De hat micsinaljak, ha egyszer minden, ami messzebb van, olyan erdekes?!?