Igaz, meg azt sem tudjak mondani, hogy hello, de a jatekok kozotti hierarchiat mar megdonthetetlenul felallitottak. A piramis legaljan terul el gyakorlatilag minden, amire sok penzt koltottunk, specko jatekok, zenelo, vilagito, gurulo, szines-szagos dolgok. Ezek folott mind all a taviranyito. Barmelyik. Még esetleg elem nelkul is. (Mert elemet tartani a taviranyitokban tipikusan csak azoknak a csaladoknak a szokasa, ahol nincsenek 2 eves koruli gyerekek...)
A kovetkezo szint a nagyszulok, Nagyanyo-Nagyapo vegyesen. Csak ugy magaban logni rajta, olelgetni, ugralni rajta, de leginkabb a szemuveget hajlitgatni, hajaba csimpaszkodni.
Aztan jonnek a kis sepruk. Igazabol valodi sepruk ezek, amik egyutt vannak a lapattal, kis derekig ero lapos sepruk. Ezekkel imadnak a gyerekek 'takaritani'. Bence mar egesz jol zsonglorkodik is fele, forgatja a feje folott. (Amibe neha persze Gergo beleszalad, es akkor siras van, es akkor muszaj eloszedni a hierarchia kovetkezo elemet, vigasztalaskeppen. )
(Folotte egy hajszallal talan en, a Mami. De ha nem vagyok otthon, akkor automatikusan Nagyanyoek lepnek a helyemre.)
Aztan Gergonek kovetkezik a buborekos folia, Bencenek egy kiskosarnyi ruhacsipesz.
Aztan itt jon Apa. Apae a csaladban a legmagasabb poszt, nala vigasztalodnak a gyerekek, ha mindenki mas mar elbukott ebben a feladatban. Apa puszta jelenlete is megnyugvast hoz a gyermeklelekben. (Ami idonkent pusztan abbol is adodik, hogy Apa a legritkabban latott egyed, tehat o hianyzik legjobban. Es amugy is, Apa olyan magas es eros es vicces es birkozik is veluk.)
Aztan kovetkezik a mobiltelefon. Eleinte a muanyag, gyerekeknek valo utanzat is megtette, de aztan a kis szerszámosak hamar rajottek, hogy az nem az igazi, ugyhogy most mar csak az igazi mobiltelefonnal lehet oket megvigasztalni.
De mindennek a legteteje, a hierarchia abszolut csucsa, a jatekok fedák sárija, az bizony a kozonseges, mezei elemlámpa. Sotetben epp ugy, mint vilagosban. Amellett, hogy vicces fenyeket lehet vele rajzolni a falra meg a plafonra, a legujabb tapasztalatok szerint bazi erdekes akkor is, amikor az ember kopogtatja vele a falat... vagy az ajtot... vagy az agyat... vagy barmit, aminek nagy hangja van. Szoval az elemlampa, az igen. Belekerult vagy harom dollarba... Az is, meg a buborekos folia is. A ruhacsipeszrol nem is beszelve. Szemben a tobbi mindenttudo, oktato jellegu jatekkal, amik el se ertek a jatekpiramis aljat se...
(... apa kozbeszol: tehat kispanna nem kap sok szines, zenelo, csorgo, vinnyogo jatekot, mert ugysem fogja erdekelni. Es amikor felno, es majd nosztalgiazik a baratnoivel mint mi a commodore 64-essel, hogy '...es volt neked olyan jatekod hogy, meg olyan volt ami... . Es akkor majd az mondja, nem, nem volt, mamiek vecepapir gurigat, buborekfoliat, ures pillepalackot es gagyi 3 dollaros zseblampakat hoztak nekem folyton. ' - Szoval valoszinu vagy megkapja a fiuk kibontatlan jatekait - amit aztan 3 perc utan dugunk is vissza a dobozba vagy veszunk neki ujakat. Rozsaszin, zenelo, csorgo, vinnyogot.)
hétfő, július 06, 2009
szombat, július 04, 2009
Ejszaka a foldon
Van egy film Jim Jarmusch-tol, Ejszaka a foldon. Nagyon jo kis film.
De az en tortenetem is filmbe illik. Szoval az ugy kezdodik, hogy az ember, amikor a gyermekei mar sokszor 3-4 orat is alszanak egyfolytaban ejszaka, akkor beiratkozik a videotekaba, hogy estenkent, ha mar moziba nem tud elmenni, legalabb otthon nezegesse a filmeket. Ilyenkor kb 11-re meg is nezunk egy filmet es alvas.
Es ekkor kezdodik a mi filmunk. Gergo felvisit, mindennap pontosan 12:13-kor. Apa rohan, veszi ki az agybol, tömi a gyerek szajaba a sushi-majmot, hogy nehogy felebressze kisBencet. Es rohanas vele vissza a mi haloszobankba. Kozben Lilla rohan utanam es tunteti a nyomokat, becsukja az ajtokat, kiveszi a takarot az agybol, hogy konnyebb legyen lefektetni a babat, betakarja Bendecket, a kezebe adja a pot cumit, ha esetleg kiesne a szajabol az alvos, nehogy felebredjen hogy nincs cumi, becsukja az ajtokat, rohan vissza, kerdezi mi van. Majd rohan tejecsket melegiteni es hol mezet, hol nurofent, hogy panadolt, hol pedig homeopatias fogfajas szirupot rak bele, majd rohan vissza vele. Kozben Gergo szepen elaludt a kezemben. Hurra. Egy kicsit megprobaljuk itatni tejecskevel, amibol iszik is kicsit, majd alszik tovabb. Szoval szep lassan elindulok vele a szobajukba, ajto ki, baba be, ajto becsuk, nehany kor seta kezben, kozben alszik. Majd lassan, mint amikor az ember 11 kilo dinamitot probal a babaágyba betenni szepen ovatosan leteszem. Kihuzom a kezem alola, betakarom, es szep csendben kiosonok. Es alvas reggelig. Gondoltam en. Kb 7 perc mulva orditas megint mint akire radolt egy tehen. Kiveszem, kirohanok vele, es mar alszik is. De csak a kezemben. Ha leulok vele, mert ugy kicsit jobban elviselnem az ejszakai virrasztast, akkor rogton sir. Szoval alldogalok vele es probalok masra gondolni, mint arra hogy eddig csak osszesen 47 percet aludtam, mar majdnem egy ora es meg otot tudok aludni, ha most rogton leteszem. Szoval masodik probalkozas. Tai-chi mozdulattal leteszem, kezem ki alola, takaro ra. Majd okulva az elozobol, allok meg egy kicsit az agyikoja mellett. Es igen, a varakozasom meg is hozza az eredmenyet, 3 perc mulva fordul egyett, uvolt es kezd kimaszni a kisagybol, ugy csukott szemmel, orditva, tapogatozva. Kirantom, sushi-majom szajba, most az enyembe hogy nehogy valami csunyat mondjak szegeny paranak, hogy aludjon mar, kicsit almosak vagyunk mar mind. Tiz perc seta, hogy jo melyen elaludjon es ujbol leteszem. De most mar rutinos vagyok. Vakargatom a hatat, ezt mar tudjuk hogy megnyugtatja, neha igy altatjuk. Kozben a labammal probalom elerni a paplant a foldon, amit meg a multkor vittunk be hozzajuk, hogy inkabb arra ugorjanak fejest mint a puszta szonyegre. Szoval odavonszoltam es lefekudtem a ket kisagy koze, kezem a racson bedugva a kisbaba hatan lapul. Amint mozdul rogton vakargatom. A racs pont jo meretu, mert a kezem befer ha oldalt rakom be, de amint elforditom beszorul, szoval nem esik le ha el is alszom. Bar errol Gergo gondoskodik es minden 10-15 percben elkezd kicsit vinnyogni, en meg mint a kis pavlov kutyaja vakargatok. Igy kicsivel konnyebb, mint minden nyoszogesre rohanni, atesni valamin, beesni a szobaba, megtalalni a babat, lehetoleg fejjel felfele felemelni es rohanni vele.
Hat igy ert engem az Ejszaka a foldon.
De az en tortenetem is filmbe illik. Szoval az ugy kezdodik, hogy az ember, amikor a gyermekei mar sokszor 3-4 orat is alszanak egyfolytaban ejszaka, akkor beiratkozik a videotekaba, hogy estenkent, ha mar moziba nem tud elmenni, legalabb otthon nezegesse a filmeket. Ilyenkor kb 11-re meg is nezunk egy filmet es alvas.
Es ekkor kezdodik a mi filmunk. Gergo felvisit, mindennap pontosan 12:13-kor. Apa rohan, veszi ki az agybol, tömi a gyerek szajaba a sushi-majmot, hogy nehogy felebressze kisBencet. Es rohanas vele vissza a mi haloszobankba. Kozben Lilla rohan utanam es tunteti a nyomokat, becsukja az ajtokat, kiveszi a takarot az agybol, hogy konnyebb legyen lefektetni a babat, betakarja Bendecket, a kezebe adja a pot cumit, ha esetleg kiesne a szajabol az alvos, nehogy felebredjen hogy nincs cumi, becsukja az ajtokat, rohan vissza, kerdezi mi van. Majd rohan tejecsket melegiteni es hol mezet, hol nurofent, hogy panadolt, hol pedig homeopatias fogfajas szirupot rak bele, majd rohan vissza vele. Kozben Gergo szepen elaludt a kezemben. Hurra. Egy kicsit megprobaljuk itatni tejecskevel, amibol iszik is kicsit, majd alszik tovabb. Szoval szep lassan elindulok vele a szobajukba, ajto ki, baba be, ajto becsuk, nehany kor seta kezben, kozben alszik. Majd lassan, mint amikor az ember 11 kilo dinamitot probal a babaágyba betenni szepen ovatosan leteszem. Kihuzom a kezem alola, betakarom, es szep csendben kiosonok. Es alvas reggelig. Gondoltam en. Kb 7 perc mulva orditas megint mint akire radolt egy tehen. Kiveszem, kirohanok vele, es mar alszik is. De csak a kezemben. Ha leulok vele, mert ugy kicsit jobban elviselnem az ejszakai virrasztast, akkor rogton sir. Szoval alldogalok vele es probalok masra gondolni, mint arra hogy eddig csak osszesen 47 percet aludtam, mar majdnem egy ora es meg otot tudok aludni, ha most rogton leteszem. Szoval masodik probalkozas. Tai-chi mozdulattal leteszem, kezem ki alola, takaro ra. Majd okulva az elozobol, allok meg egy kicsit az agyikoja mellett. Es igen, a varakozasom meg is hozza az eredmenyet, 3 perc mulva fordul egyett, uvolt es kezd kimaszni a kisagybol, ugy csukott szemmel, orditva, tapogatozva. Kirantom, sushi-majom szajba, most az enyembe hogy nehogy valami csunyat mondjak szegeny paranak, hogy aludjon mar, kicsit almosak vagyunk mar mind. Tiz perc seta, hogy jo melyen elaludjon es ujbol leteszem. De most mar rutinos vagyok. Vakargatom a hatat, ezt mar tudjuk hogy megnyugtatja, neha igy altatjuk. Kozben a labammal probalom elerni a paplant a foldon, amit meg a multkor vittunk be hozzajuk, hogy inkabb arra ugorjanak fejest mint a puszta szonyegre. Szoval odavonszoltam es lefekudtem a ket kisagy koze, kezem a racson bedugva a kisbaba hatan lapul. Amint mozdul rogton vakargatom. A racs pont jo meretu, mert a kezem befer ha oldalt rakom be, de amint elforditom beszorul, szoval nem esik le ha el is alszom. Bar errol Gergo gondoskodik es minden 10-15 percben elkezd kicsit vinnyogni, en meg mint a kis pavlov kutyaja vakargatok. Igy kicsivel konnyebb, mint minden nyoszogesre rohanni, atesni valamin, beesni a szobaba, megtalalni a babat, lehetoleg fejjel felfele felemelni es rohanni vele.
Hat igy ert engem az Ejszaka a foldon.
szerda, július 01, 2009
Ikerterhesseg vs egyes terhesseg - elso trimeszter
Mar korabban terveztem irni egy kis osszehasonlitast, de aztan valahogy elszaladt az ido. Mindenesetre most, hogy az elso trimeszteren szerencsesen tul vagyunk, elszantam magam. Az idozites azert is szerencses lehet, mert most mar nagyobb az esely arra, hogy vegig tudom irni a posztot, anelkul, hogy a reggelim egy resze a billentyuzeten kosson ki.
A ket terhesseget osszehasonlitva roviden eddig egy kovetkeztetest tudok levonni: az egyes terhesseg nehezebb, mint az ikres... Nekem. Eddig.
Az elso harom honapban (vagy inkabb negyben) ezzel az egyszem kicsi lannyal folyamatosan hanyingerem volt, faradt voltam (vagyok) mint a diszno, folyton hulye szagokat erzek es a szaglasom amugy is a Kantor kutyaeval vetekszik, a labam szinte kezdettol vizesedik, stb. Ennek persze tobb oka is lehet, nyilvan. Peldaul lehet, hogy a multkor volt szerencsem, hogy nem volt semmi tunetem. Vagy hogy azota kicsit oregebb lettem. Vagy benabb. Vagy nyavogosabb. Vagy csak hogy peldaul az elso terhesseg idejen nyugodtan tudtam aludni ejjelente, es nem kellett szazotvenszer felkelni egy ejszaka, mert valaki kitakarozik, vagy fazik, vagy melege van, vagy ehes, vagy nem ehes, vagy szomjas, vagy jon a foga, vagy nem jon, vagy rosszat almodott, vagy elgurult a cumija es hol van mar, vagy egyszeruen csak kialudta magat hajnali kettore es enekelni tamadt kedve....
Es napkozben sem akart senki sem egesz nap a nyakamban ulni, lehetoleg egyszerre ketten, vagy hasast vetodni az en hasamra, mikozben a testverkejenek olvastam meset a foldon fekve, es kozelharcot sem kellett vivni senkivel, hogy belefeszegessem az etetoszekbe valahogy, es a ruhaskosarban sem kellett senkit huzgalni a konyhakövön... Szoval lehet, hogy ez a terhesseg ezert tunik egy kicsi farasztobbnak az elozonel. De nem cserelnem el semmiert ezeket az elmenyeket. (Csak neha, egy-egy oracskara, de utana akkor is lelkiismeretfurdalasom van rogton, meg a gondolattol is.) Legalabb kisPanda is megedzodik es felkeszul arra, hogy mi var ra, ha kibujik... Es az igazsaghoz persze az is hozzatartozik, hogy ezeknek a fenti dolgoknak a nagyreszet szinte teljesen leveszik a vallamrol Balazs meg a szuleim, de azert akkor is. (Hogy mi lesz velunk oktobertol, amikor is a szuleim hazamennek, arra nem is merek gondolni... Mondanam, hogy majd beszamolok, de erer semmi garancia, leven mar most is alig jutok oda, hogy irja...)
A lelki oldal viszont valahogy konnyebbnek tunik. (Persze emiatt is furdal ugye a lelkiismeret, mert feleannyit sem foglalkozom Pandaval, mint a fiukkal annak idejen, ugye... az erre vonatkozo okok is fentebb) Viszont nem is aggodalmaskodom annyit, a legtobb dolog termeszetes mar, 'megszoktam', nem parázom annyit. A multkor mindig tudtam napra pontosan, hogy hany hetes terhes vagyok, hany honap/het/nap/ora van meg hatra a kiirasig, mikor mi tortenik odabent, mekkorak a gyerekek centire es sulyra, stb. Most meg még a honapot is vissza kell szamolnom... A vizsgalatokat ugyanolyan komolyan veszem most is, de ezzel gyakorlatilag ki is merult a hasonlosagok tarhaza. A multkor szinte sosem ettem take-away kajat a 9 honap alatt, mert hat a listeria, meg a bakteriumok, meg a mosatlan zoldsegek, meg anyamtyukja. Most rendszeresen eszem a varosban, még szusit is (jo, mondjuk nem nyers hallal... ugyhogy akkor maki, asszem). Nem nyultam se foldhoz, se Kavet nem ittam a multkor se, most se, es persze alkoholt se. Edesanya nagyon korultekintoen fozi a vacsikat, neha kulon nekem parolt csirket, mikor a tobbiek tesztat esznek, de olyankor rendszerint benyomom a parolt csirket salataval, es utana meg a tesztat IS. Biztos ami biztos.
Most nincs annyi ketseg se bennem, hogy hogy fogunk boldogulni a gyerekekkel, hiszen mar van ketto, plusz egy ide vagy oda mar nem szamit, nincs bennem az se, hogy mi van, ha nem nem tudom szoptatni, vagy nem fog-e megfulladni furdeteskor, nem ejtjuk-e le veletlenul, es hogy honnan fogom tudni, hogy mikor mi baja. Most valahogy ezek fel sem merulnek (csak most, hogy azon gondlkodom, hogy miken is paraztam legutobb), most valahogy azt gondolom, ezek mar rutinbol jonnek majd. Raadasul a masik, amivel szinten nyugtatom magam, hogy most majd EGY gyerekkel sokkal konnyebb kell hogy legyen minden, mint a KETTOvel volt legutobb. Hogy ez mar csak jutalomjatek lesz, lazan. (Az mondjuk mellekes, hogy most szo sem lesz EGY gyerekrol, hanem sokkal inkabb HAROMrol, ugye... De erre az apro reszletre igyekszem nem tul sok hangsulyt fektetni a morfondirozasaim es almodozasaim kozepette...)
Szoval lelki szempontbol jobb igy masodszor, mert valahogy nyugodtabb az ember. Pedig hat nekunk most ugye az amnioval kicsit 'izgalmasabb' volt a dolog, de most, hogy azon mar tul vagyunk, valahogy beallt a nirvana a lelkemben, es mindent rendben erzek. Egeszen addig, amig valaki nem ugrik fejest a hasamba, kistraktorral a kezeben...
A ket terhesseget osszehasonlitva roviden eddig egy kovetkeztetest tudok levonni: az egyes terhesseg nehezebb, mint az ikres... Nekem. Eddig.
Az elso harom honapban (vagy inkabb negyben) ezzel az egyszem kicsi lannyal folyamatosan hanyingerem volt, faradt voltam (vagyok) mint a diszno, folyton hulye szagokat erzek es a szaglasom amugy is a Kantor kutyaeval vetekszik, a labam szinte kezdettol vizesedik, stb. Ennek persze tobb oka is lehet, nyilvan. Peldaul lehet, hogy a multkor volt szerencsem, hogy nem volt semmi tunetem. Vagy hogy azota kicsit oregebb lettem. Vagy benabb. Vagy nyavogosabb. Vagy csak hogy peldaul az elso terhesseg idejen nyugodtan tudtam aludni ejjelente, es nem kellett szazotvenszer felkelni egy ejszaka, mert valaki kitakarozik, vagy fazik, vagy melege van, vagy ehes, vagy nem ehes, vagy szomjas, vagy jon a foga, vagy nem jon, vagy rosszat almodott, vagy elgurult a cumija es hol van mar, vagy egyszeruen csak kialudta magat hajnali kettore es enekelni tamadt kedve....
Es napkozben sem akart senki sem egesz nap a nyakamban ulni, lehetoleg egyszerre ketten, vagy hasast vetodni az en hasamra, mikozben a testverkejenek olvastam meset a foldon fekve, es kozelharcot sem kellett vivni senkivel, hogy belefeszegessem az etetoszekbe valahogy, es a ruhaskosarban sem kellett senkit huzgalni a konyhakövön... Szoval lehet, hogy ez a terhesseg ezert tunik egy kicsi farasztobbnak az elozonel. De nem cserelnem el semmiert ezeket az elmenyeket. (Csak neha, egy-egy oracskara, de utana akkor is lelkiismeretfurdalasom van rogton, meg a gondolattol is.) Legalabb kisPanda is megedzodik es felkeszul arra, hogy mi var ra, ha kibujik... Es az igazsaghoz persze az is hozzatartozik, hogy ezeknek a fenti dolgoknak a nagyreszet szinte teljesen leveszik a vallamrol Balazs meg a szuleim, de azert akkor is. (Hogy mi lesz velunk oktobertol, amikor is a szuleim hazamennek, arra nem is merek gondolni... Mondanam, hogy majd beszamolok, de erer semmi garancia, leven mar most is alig jutok oda, hogy irja...)
A lelki oldal viszont valahogy konnyebbnek tunik. (Persze emiatt is furdal ugye a lelkiismeret, mert feleannyit sem foglalkozom Pandaval, mint a fiukkal annak idejen, ugye... az erre vonatkozo okok is fentebb) Viszont nem is aggodalmaskodom annyit, a legtobb dolog termeszetes mar, 'megszoktam', nem parázom annyit. A multkor mindig tudtam napra pontosan, hogy hany hetes terhes vagyok, hany honap/het/nap/ora van meg hatra a kiirasig, mikor mi tortenik odabent, mekkorak a gyerekek centire es sulyra, stb. Most meg még a honapot is vissza kell szamolnom... A vizsgalatokat ugyanolyan komolyan veszem most is, de ezzel gyakorlatilag ki is merult a hasonlosagok tarhaza. A multkor szinte sosem ettem take-away kajat a 9 honap alatt, mert hat a listeria, meg a bakteriumok, meg a mosatlan zoldsegek, meg anyamtyukja. Most rendszeresen eszem a varosban, még szusit is (jo, mondjuk nem nyers hallal... ugyhogy akkor maki, asszem). Nem nyultam se foldhoz, se Kavet nem ittam a multkor se, most se, es persze alkoholt se. Edesanya nagyon korultekintoen fozi a vacsikat, neha kulon nekem parolt csirket, mikor a tobbiek tesztat esznek, de olyankor rendszerint benyomom a parolt csirket salataval, es utana meg a tesztat IS. Biztos ami biztos.
Most nincs annyi ketseg se bennem, hogy hogy fogunk boldogulni a gyerekekkel, hiszen mar van ketto, plusz egy ide vagy oda mar nem szamit, nincs bennem az se, hogy mi van, ha nem nem tudom szoptatni, vagy nem fog-e megfulladni furdeteskor, nem ejtjuk-e le veletlenul, es hogy honnan fogom tudni, hogy mikor mi baja. Most valahogy ezek fel sem merulnek (csak most, hogy azon gondlkodom, hogy miken is paraztam legutobb), most valahogy azt gondolom, ezek mar rutinbol jonnek majd. Raadasul a masik, amivel szinten nyugtatom magam, hogy most majd EGY gyerekkel sokkal konnyebb kell hogy legyen minden, mint a KETTOvel volt legutobb. Hogy ez mar csak jutalomjatek lesz, lazan. (Az mondjuk mellekes, hogy most szo sem lesz EGY gyerekrol, hanem sokkal inkabb HAROMrol, ugye... De erre az apro reszletre igyekszem nem tul sok hangsulyt fektetni a morfondirozasaim es almodozasaim kozepette...)
Szoval lelki szempontbol jobb igy masodszor, mert valahogy nyugodtabb az ember. Pedig hat nekunk most ugye az amnioval kicsit 'izgalmasabb' volt a dolog, de most, hogy azon mar tul vagyunk, valahogy beallt a nirvana a lelkemben, es mindent rendben erzek. Egeszen addig, amig valaki nem ugrik fejest a hasamba, kistraktorral a kezeben...
péntek, június 26, 2009
Okosak vagy csacsik?
Amiota kivettuk a reszunket a gazdasag fellenditeseben es rengeteg penzt koltottunk tv-re, azota a gyerekek is jobban erdeklodnek a tv irant. Kulonosen Bendecke, aki a mutato ujjaval bokdosi a kepernyot es gyonyorkodik a szivarvanyos lcd foltokon, amiket csinal.
Azt hiszem, ez nem igazan esik a garancialis esetek koze, szoval probaljuk jobb belatasra birni szegenyket. Hol hangos “Bendecke, nem szabad!” felkialtassal, hol hatarozott “Nem!” -mel. ( Amikre persze fennen rohognek, es elvezik, hogy eltorzult az arcunk ... )
A masik taktika, hogy valamivel eltereljuk a kis figyelmet, mondjuk hogy “Nezd, hol van a kutyus a parkban?” Persze ilyenkor sehol... De egy pillantra azert megis kizokkenek a teve birizgalasabol.
Hol pedig - emlekezve a gyerekkori sztorikra, amikkel a nagyszulok peldaloztak - fulhuzassal probalkozom. Persze csak finoman, de hat megis hatarozottan megprobalom oket a fuluknel fogva elhuzkodni a teve es a vezetékek kozelebol, hogy a fulhuzast a fejukben parositsak azzal, hogy 'nem szabad'. Vezetékelés, tévébirizgálás = fülhúzás. Hogy ha megfogom a kis fuluket, akkor pavlov-kutya modra hagyjak azonnal abba, amit epp csinalnak. Ez Gergonel nagyjabol be is valik , de ugy latszik, hogy Bencenek magasabb a fajdalom kuszobe, es ot annyira nem zavarja, inkabb azt hiszi, ez is valamifele jatek. Csak mikor mar elefantful mereture nyult a fule , akkor kezd kicsit hatralni.
Aztan a minap epp valamit babraltam a vezetékek korul (a lapitopit dugtam be a konnektorba) mire Bendecke odajott, nezte egy pillanatig, majd megmarkolta a fulemet. De rendesen erobol, belecsimpaszkodott es huzta. Most akkor okosak es tudjak hogy mit kell csinalni (fulhuzas ha valaki hozzaer a vezetekekhez) vagy pedig kis csacsik...
Azt hiszem, ez nem igazan esik a garancialis esetek koze, szoval probaljuk jobb belatasra birni szegenyket. Hol hangos “Bendecke, nem szabad!” felkialtassal, hol hatarozott “Nem!” -mel. ( Amikre persze fennen rohognek, es elvezik, hogy eltorzult az arcunk ... )
A masik taktika, hogy valamivel eltereljuk a kis figyelmet, mondjuk hogy “Nezd, hol van a kutyus a parkban?” Persze ilyenkor sehol... De egy pillantra azert megis kizokkenek a teve birizgalasabol.
Hol pedig - emlekezve a gyerekkori sztorikra, amikkel a nagyszulok peldaloztak - fulhuzassal probalkozom. Persze csak finoman, de hat megis hatarozottan megprobalom oket a fuluknel fogva elhuzkodni a teve es a vezetékek kozelebol, hogy a fulhuzast a fejukben parositsak azzal, hogy 'nem szabad'. Vezetékelés, tévébirizgálás = fülhúzás. Hogy ha megfogom a kis fuluket, akkor pavlov-kutya modra hagyjak azonnal abba, amit epp csinalnak. Ez Gergonel nagyjabol be is valik , de ugy latszik, hogy Bencenek magasabb a fajdalom kuszobe, es ot annyira nem zavarja, inkabb azt hiszi, ez is valamifele jatek. Csak mikor mar elefantful mereture nyult a fule , akkor kezd kicsit hatralni.
Aztan a minap epp valamit babraltam a vezetékek korul (a lapitopit dugtam be a konnektorba) mire Bendecke odajott, nezte egy pillanatig, majd megmarkolta a fulemet. De rendesen erobol, belecsimpaszkodott es huzta. Most akkor okosak es tudjak hogy mit kell csinalni (fulhuzas ha valaki hozzaer a vezetekekhez) vagy pedig kis csacsik...
péntek, június 12, 2009
Kromoszomatika
Nagy volt a hallgatas, igen. Nem tudtuk, hogy irjunk-e, es hogy mit. Hogy jo hirt-e, vagy rosszat, vagy inkabb varjunk, amig kiderul, mit is irhatunk. Ugyhogy vegul nem irtunk, inkabb csendben idegeskedtunk.
Szegeny legkisebb babaval nem nagyon volt idonk, eronk foglalkozni a fiuk mellett, fele annyit sem, mint amennyit gondoltuk, hogy talan lesz idonk, vagy mint amennyit az ikrekkel foglalkoztunk a terhesseg idejen. Nekik minden este meseltunk meg a pocakban is, ultrahangok elott elmeseltuk, hogy mi lesz es hogy fesulkodjenek meg rendesen, meg minden, ezzel a szegeny picivel meg alig van lehetoseg szot valtani. Az az egy vigasztal, hogy amikor a fiuknak meselunk, vagy enekelunk nekik, azt o is ugyanugy hallja, szoval azert nincs elhanyagolva.
Mindenesetre a mult heten kicsit megijedtunk. Akkor volt esedekes a nuchal translucency screening, azaz az a teszt, amivel a Down-kor eselyet merik, a nyaki redo, illetve a nyaki redo alatti folyadek mennyisegebol. Hat erre az ultrahangra bekemenyitett a babuci, es a nyakat addig tekergette, amig megvastagodott annyira, hogy a lehetoseg a Down koros babara 1:89-hez lett. Mar 1:250-nel high risk (erosen veszelyeztetett) kategoriaba soroljak az embert, ugyhogy ez az 1:89-hez kulonosen rosszul hangzott. Kulonosen a mi szamunkra, akik igyekszunk mindent pontosan megtervezni, kiszamolni, atbeszelni. Még a halak az akvariumunkban is menetrendszeruen kapjak a levegot meg a fenyt. (Na ez persze nem a mi precizitasunkat dicseri, inkabb a lustasagunkat, meg az idozito nagyszeruseget, amit a Bunningsban vettunk. De azert jol mutatja, mennyire szeretunk mindent megtervezni, kiszamitani.)
Ugyhogy a lesujto eredmeny utan felajanlottak az amniocentezist, amikor is egy nagy tuvel a hasfalon es a magzatburkon keresztul mintat vesznek a magzatvizbol, es abban szamoljak meg a kromoszomakat, es tenyesztik ki oket tovabbi eltereseket kutatva. Ez alapjan 100%-os biztonsaggal meg tudjak mondani, hogy van-e down-kor (vagy egyeb genetikai rendellenesseg), viszont elegge veszelyes, 1:200-hoz az eselye, hogy kipukkasztja a babat. Akar a teljesen egeszsegest is... Ugyhogy aggodtunk.
A vizsgalat most kedden volt. Maga a vizsgalat no extra, se nem fajdalmas igazan, se semmi, csak hat izgul az ember mint allat. A beszuras elott megnezik a babat ultrahangon, hogy hol van, meg hogy nem ugrandozik-e eppen orult modra, hogy nehogy megszurjak. A mienk szep nyugodtan fekdegelt, ugyhogy be is jeloltek a pontot a hasamon, ahol majd bevezetik a tut, de aztan amikor mar epp szurtak volna, akkor utolso pillanatban odaszuszkolta a kis feneket, eppen a bejelolt pont ala... A doki viccelodott vegig, gondolom probalta oldani a feszultseget, es vegul is minden rendben zajlott, nem volt semmi gaz, es 24 oran belul meg is mondtak az elso eredmenyeket, miszerint nem Down-koros a legkisebb es punis. Ugyhogy most aztan a ket ordogfiokank melle lesz egy kis boszorkanyunk is. Vagy tunderkenk... ki tudja ugye... De hogy punis, az biztos. Bar az a gyanum, hogy a tunderkesegre-kiralykisasszonykodasra nem sok eselye lesz szegenynek a ket kiscsako mellett... mint ahogy a babazasra se igen tudja majd ravenni a fiukat, hacsak nem ad autoszerelo ruhat a babara, es ki nem csereli a kezeit kerekekre...
Hat ezek vannak. A fiuk edesek, es mar kezdjuk mondogatni nekik, hogy lesz egy kistestveruk, aki egyelore a mami hasaban lakik. Minek eredmenyekent ok folyton emelgetik a polomat, es nezik, hogy akkor hol van... Idonkent persze Apa polojat is emelgetik, es az ala is beneznek, csak a biztonsag ekdveert, hatha ott rejtegetjuk a kicsit...
Na, mar megint nem meseltunk neki este...
Szegeny legkisebb babaval nem nagyon volt idonk, eronk foglalkozni a fiuk mellett, fele annyit sem, mint amennyit gondoltuk, hogy talan lesz idonk, vagy mint amennyit az ikrekkel foglalkoztunk a terhesseg idejen. Nekik minden este meseltunk meg a pocakban is, ultrahangok elott elmeseltuk, hogy mi lesz es hogy fesulkodjenek meg rendesen, meg minden, ezzel a szegeny picivel meg alig van lehetoseg szot valtani. Az az egy vigasztal, hogy amikor a fiuknak meselunk, vagy enekelunk nekik, azt o is ugyanugy hallja, szoval azert nincs elhanyagolva.
Mindenesetre a mult heten kicsit megijedtunk. Akkor volt esedekes a nuchal translucency screening, azaz az a teszt, amivel a Down-kor eselyet merik, a nyaki redo, illetve a nyaki redo alatti folyadek mennyisegebol. Hat erre az ultrahangra bekemenyitett a babuci, es a nyakat addig tekergette, amig megvastagodott annyira, hogy a lehetoseg a Down koros babara 1:89-hez lett. Mar 1:250-nel high risk (erosen veszelyeztetett) kategoriaba soroljak az embert, ugyhogy ez az 1:89-hez kulonosen rosszul hangzott. Kulonosen a mi szamunkra, akik igyekszunk mindent pontosan megtervezni, kiszamolni, atbeszelni. Még a halak az akvariumunkban is menetrendszeruen kapjak a levegot meg a fenyt. (Na ez persze nem a mi precizitasunkat dicseri, inkabb a lustasagunkat, meg az idozito nagyszeruseget, amit a Bunningsban vettunk. De azert jol mutatja, mennyire szeretunk mindent megtervezni, kiszamitani.)
Ugyhogy a lesujto eredmeny utan felajanlottak az amniocentezist, amikor is egy nagy tuvel a hasfalon es a magzatburkon keresztul mintat vesznek a magzatvizbol, es abban szamoljak meg a kromoszomakat, es tenyesztik ki oket tovabbi eltereseket kutatva. Ez alapjan 100%-os biztonsaggal meg tudjak mondani, hogy van-e down-kor (vagy egyeb genetikai rendellenesseg), viszont elegge veszelyes, 1:200-hoz az eselye, hogy kipukkasztja a babat. Akar a teljesen egeszsegest is... Ugyhogy aggodtunk.
A vizsgalat most kedden volt. Maga a vizsgalat no extra, se nem fajdalmas igazan, se semmi, csak hat izgul az ember mint allat. A beszuras elott megnezik a babat ultrahangon, hogy hol van, meg hogy nem ugrandozik-e eppen orult modra, hogy nehogy megszurjak. A mienk szep nyugodtan fekdegelt, ugyhogy be is jeloltek a pontot a hasamon, ahol majd bevezetik a tut, de aztan amikor mar epp szurtak volna, akkor utolso pillanatban odaszuszkolta a kis feneket, eppen a bejelolt pont ala... A doki viccelodott vegig, gondolom probalta oldani a feszultseget, es vegul is minden rendben zajlott, nem volt semmi gaz, es 24 oran belul meg is mondtak az elso eredmenyeket, miszerint nem Down-koros a legkisebb es punis. Ugyhogy most aztan a ket ordogfiokank melle lesz egy kis boszorkanyunk is. Vagy tunderkenk... ki tudja ugye... De hogy punis, az biztos. Bar az a gyanum, hogy a tunderkesegre-kiralykisasszonykodasra nem sok eselye lesz szegenynek a ket kiscsako mellett... mint ahogy a babazasra se igen tudja majd ravenni a fiukat, hacsak nem ad autoszerelo ruhat a babara, es ki nem csereli a kezeit kerekekre...
Hat ezek vannak. A fiuk edesek, es mar kezdjuk mondogatni nekik, hogy lesz egy kistestveruk, aki egyelore a mami hasaban lakik. Minek eredmenyekent ok folyton emelgetik a polomat, es nezik, hogy akkor hol van... Idonkent persze Apa polojat is emelgetik, es az ala is beneznek, csak a biztonsag ekdveert, hatha ott rejtegetjuk a kicsit...
Na, mar megint nem meseltunk neki este...
szerda, május 20, 2009
A Legkisebb
Bence vagyok es azert irok mert Gergo is nyuz, hogy irjunk mar, hogy a mami teljesen krinolin lett. Regen meg tok sokat lehetett vele jaccani meg ugralni a hasan, de most mar nem lehet. Mondta a mami, hogy valami testverke van a hasaban, de nem nagyon ertjuk, hogy miert nyelte le, es hogy miert nem jon mar ki onnan, mikor itt tudnank vele jatszani is, meg minden.
De nem jon. Pedig csak egyedul van szegenyke, biztos unatkozik ott bent a sotetben... Mami azt mondta, hogy decemberig ott fog lakni a hasaban. Gergo a multkor meg is nezte. Jol nekifutott, majd arccal beledolt a mami hasaba, gondolta igy majd csak atlat a ruhan meg a mami hasan, es megnezi maganak azt a kistestvert... De azt mondta, hogy nem latott semmit, mert a gomb belement a szemebe.
Szoval valami kistestverrol van szo, de nem nagyon ertem, mert nekem mar van egy kistestverem, es az is olyan kukac, hogy alig birok vele.
Es a mami is sokszor este elobb elalszik, mint mi...
Meg azt sem tudjuk, hogy kukis-e vagy punis, ugyhogy meg nem tudjuk, hogy batyusok leszunk-e vagy noverkek.
Majd irunk, ha megtudunk valamit. Mindenesetre most megyunk, es gyorsan jatszunk minden jatekkal, mielott meg egy testverkevel kell megharcolni erte... Bar en szivesen korbevinnem mar ot is a kismotoron... Es Gergo is epitene vele valamit a kockakbol...
Szoval ez van.
De nem jon. Pedig csak egyedul van szegenyke, biztos unatkozik ott bent a sotetben... Mami azt mondta, hogy decemberig ott fog lakni a hasaban. Gergo a multkor meg is nezte. Jol nekifutott, majd arccal beledolt a mami hasaba, gondolta igy majd csak atlat a ruhan meg a mami hasan, es megnezi maganak azt a kistestvert... De azt mondta, hogy nem latott semmit, mert a gomb belement a szemebe.
Szoval valami kistestverrol van szo, de nem nagyon ertem, mert nekem mar van egy kistestverem, es az is olyan kukac, hogy alig birok vele.
Es a mami is sokszor este elobb elalszik, mint mi...
Meg azt sem tudjuk, hogy kukis-e vagy punis, ugyhogy meg nem tudjuk, hogy batyusok leszunk-e vagy noverkek.
Majd irunk, ha megtudunk valamit. Mindenesetre most megyunk, es gyorsan jatszunk minden jatekkal, mielott meg egy testverkevel kell megharcolni erte... Bar en szivesen korbevinnem mar ot is a kismotoron... Es Gergo is epitene vele valamit a kockakbol...
Szoval ez van.
vasárnap, április 26, 2009
Én is!
Gergo vagyok, es azert irok, mert az nem ugy volt. H
anem az volt, hogy Bendecke mindig bujt, meg csimpaszkodott Apa lababa, hogy vegye fel, es akkor felvette, es akkor en meg ott maradtam alul, ahonnan aztan semmit nem lehet latni. Szoval szoltam mar hogy hééééééé, én is itt vagyok, engem tessék velemjáccani. KisGergo vagyooook, itt lent, erre, erre, lefele. Nem láttak, szoval hangosabban szoltam, mikozben Bendecke szépen ücsült valakinek a kezében. Hat ez volt. Most már mehetek vissza játszani a porcicákkal?
anem az volt, hogy Bendecke mindig bujt, meg csimpaszkodott Apa lababa, hogy vegye fel, es akkor felvette, es akkor en meg ott maradtam alul, ahonnan aztan semmit nem lehet latni. Szoval szoltam mar hogy hééééééé, én is itt vagyok, engem tessék velemjáccani. KisGergo vagyooook, itt lent, erre, erre, lefele. Nem láttak, szoval hangosabban szoltam, mikozben Bendecke szépen ücsült valakinek a kezében. Hat ez volt. Most már mehetek vissza játszani a porcicákkal?
péntek, április 24, 2009
Tiltakozom!
Bendecke vagyok es azert irok mert az nem ugy volt. Nem ettem meg az ordogot. Hanem mar az ugy volt, hogy mindig Gergo vonyitott, hogy ha kellett neki valami, vagy nem kellett neki valami, vagy ehes volt, vagy nem volt ehes, vagy aludni akart, vagy nem akart aludni, es akkor a mamiek meg mentek neki, meg felvettek, meg odaadtak neki, meg elvettek tole, meg mindent megkapott, a kis nyavogos. Aztan most mar en is akarok enni, meg nem enni, meg ervenyt szerezni az ervenyemnek. Szoval most mar van nekem is akaratom es akarok. Pont. Kerdes? Na akkor meg. Bendecke voltam. Uff!
szerda, április 22, 2009
Bendeckét megette egy tazmán ördög
Vagy Bendecke evett meg egy tazmán ördögöt... Vagy hatot. De hogy belebujt valami ördög, mig Tasmaniaban voltunk, az biztos. Hihetetlen, hogy egyik naprol a masikra megint szemelyiseget csereltek, es az eddig bújós, csendes kis Bencebõl hirtelen Bendec bõrbe bújt vaddisznó lett, aki úgy csörtet át a másikon, hogy csak na. Mindeközben Gergõ meg lecsillapodott, és órákig (értsd: akár 5 percig is) eljátszogat a sarokban egy szöszmösszel... Érdekes.
Tasmán körútról beszámoló hamarosan.
Tasmán körútról beszámoló hamarosan.
vasárnap, április 19, 2009
Csere-bere
Mindig mondtak, hogy az ikrek kozott is lesz dominans, tobbnyire az elsoszulott. Ez nekunk - foleg eleinte - eleg hihetetlen volt, hiszen Gergo volt mindig a kis nyugodt, csendes, beketuro kis buddha, mig Bence orditott, ha kellett, es amugy sem fert a borebe sose a kis sajtkukac. De aztan egy nehany honappal ezelott gondoltak egyet, es csereltek...
Gergo uralja a terepet es hozza a szabalyokat, Bendecke csak jelent neki. Tobbnyire nem is igazan zavarja, hogy Gergo mindig elveszi azt, amivel eppen pont o jatszik, mert persze neki is rogton pont azzal kell jatszania..., szoval vannak ilyen kisebb harcok, de rendszerint ver es aldozatok nelkuli csatak ezek, es tobbnyire Gergo kerul ki beloluk gyoztesen.
Mostanaban viszont mar Bencenek is kinyilt az ontudata, es mar nem akar mindig alul maradni... Gergo mindig el akarja venni Bencetol, ami epp nala van, es ha nem adja, akkor nyüszit vagy siman elveszi, vagy ha nem megy, akkor 'lefejeli'. Szabalyosan. :) Nevelo celzattal... Ugyhogy most - az eroszakot megallitando - megtanitottuk, hogy ne erovel vegye el szegeny Bendectol, ami nala van, hanem inkabb ajanljon neki valami cserealapot. Ugyhogy most mindig ezt csinalja. Ma reggel is mar mindennel probalkozott, hogy elcsalja Bencetol az elemlampat, mar kinalta neki a hajráfomat, egy fel par zoknit, egy torott kis epitokockat, es amikor Bendecke nem volt vevo semmire, akkor hozzamfordult, es tehetetlenul zokogni kezdett. Edes volt nagyon. De hat mit tegyek ilyenkor? Hoztam egy masik kis zseblampat, es akkor jutott mindenkinek.
(Csak aprobetuvel jegyzem meg, hogy persze Gergonek akkor is az kellett, amelyik Bencenel volt, hiaba volt ketto... de ez mar egy masik tortenet...)
Tegnap viszont megint csereltek, es Gergo hunyaszkodott meg, es most Bence volt a vaddiszno egesz nap... Kivancsian varjuk az o specialitasait...
csütörtök, április 16, 2009
Fogócska
A gyerekek már rohannak. Nem csak rohannak, hanem játszanak is közben. Persze ebben is kulonbozoek... Ha Gergo fele rohanok, es mondom, hogy "megfoglak, megfoglak!", akkor o orrhangon visitva rohog, es probal menekulni erre-arra. Ha szembol megyek fele, akkor kitér és probal valamelyik szobaba beslisszolni elolem. Szoval kombinal, es latja, nezi, hogy merre tudna menekulni. Ezzel szemben Bendecke, ha rohanok fele hatulrol, akkor visitva-gurgulazva rohog, felgyorsit, aztan kb. 5 lepes utan eldobja magat, mint egy beka, es kilapul. Ha meg szembol rohanok fele, akkor viszont szetrakja a kezet, es félméterre tolem abbahagyja a futast, es csak dõl. Hat ilyenkor aztan meg el kell kapni, mert nem csinal semmit, csak vihog es nekem ugrik.
Ezt csinaljak.
péntek, március 20, 2009
Hamilton Island családilag
Bence vagyok es azert irok mert Gergo vagyok. Es azt sem tudom hogy hol a fejem. A Mamiek az oruletbe kergetnek minket.
Gergo vagyok. Egyszer csak elpakoltak az osszes ruhankat egy borondbe, beszuszakoltak minket a kocsiba, es elcipeltek minket a repterre. Tiszta orulet volt.
Igen, es Bence vagyok. Repultunk egy csomot, hiaba visitottunk, a gep csak repult, es amikor meg megérkeztunk, meleg volt es viz mindenfelé. Egy szigetre vittek minket, ahol kisautoval – Apa valami golf buggy-t emlegetett - de az kisauto volt es kesz, szoval azzal kozlekedtunk ezen a szigeten. Egesz nap csak cügöltek minket mindenfelé, még a mélyvizbe is bedobtak. (Ezt mondjuk élveztuk, de ezt nem mondjuk meg senkinek). Meg hajókáztattak is, ahol aztan egyszer csak otthagytak minket a gyerekmegorzoben a hajo fedelzeten, hogy õk nyugodtan nézegethessék a halacskákat valami zátonyon. Korallzátony, vagy mit magyaráztak. Szep zöld volt, az biztos. Mi meg addig fent rohangaltunk a hajon, es a kormanyt is tekergethettuk kicsit.
Es utkozben meg aludnunk kellett, mert annyira hullamzott a viz, hogy mindenki elengedte a rokakat. Pfuj, majdnem behánytunk mi is.
Az estek is zurosek voltak. Apa horkolt, mint az allat, es persze egy szobaban aludtunk mi negyen. De mi jol kiszurtunk veluk, mert 5 korul szepen felkeltunk, ahogy szoktunk. Igaz, hogy korom sotet volt, de felkeltunk es nyugoskodtunk nekik. De volt olyan is, hogy csak uldogeltunk a kisagyban, ami volt ott a hazban, es olvasgattunk. Vagy csak kurjongattunk egymasnak. Nem is ertjuk a felnotteket, mi tok jol elvoltunk ketten, csak kurjongattunk, ok attol nyugodtan aludhattak volna, nem is ertem, miert nem aludtak...
Ettunk finiket, meg pancsiztunk is a medenceben, na az jo volt. Voltunk egy csomo etteremben is, nagyon menok voltunk! :o) Aztan egyik nap egesz delelott kirandultunk a mamiek nyakaban. Valami hegyre mentunk, ahonnan korbe lehetett latni a kornyeket, de mi mondjuk az utat vegigaludtuk, es csak a kilatasra ebredtunk fel a csucson, ott viszont mar enni is akartunk.
Ja, es még züllöttünk is családilag! Hat az is nagyon allat volt! Ezt nem lehetett eleg koran kezdeni! :o)
Aztan mar mikor pont megszoktuk az osszecsukhato agyat, meg mindent, mar megint csomagoltak es hazacipeltek minket. Pedig mar kezdtunk megbaratkozni a kornyezettel.Most miert kellett ilyen hamar hazajonni? Olyan izék... Meg csomot jatszhattunk volna a kis valamival (wallaby), ami minden este jott a haz ele eszegetni, vagy a kis posszumokkal, vagy csak ugy szaladgalhattunk volna a fuben meg a vizben.
Gergo még annyira akart maradni, hogy gondolta, ha lesérül, akkor majd megsajnálják, es maradhat még egy kicsit, es leugrott a kanapéról fejjel a kõre. Es még sirt is, hogy még maradni akar. De nem hatotta meg az õsöket. Pakoltak es jottunk haza mind. :o(
Majd kesobb nyuzzuk majd oket megint, hogy menjunk majd ide vissza, mert ez nagyon allat hely volt! Biztos nekik is tetszett! A tovabbi kepekert ide katt!
szombat, február 28, 2009
Járókelõk
El is felejtettem irni, hogy par hettel ezelott a gyerekek - 14 honapos
'szuletesnapjuk' alkalmabol - elindultak jarni-kelni. Illetve eloszor csak Gergo, egyszer csak felallt jatek kozben, es elbattyogott, feltartott kezzel, es tobbet aztan le se ult. Csak jott-ment egesz nap. Eléggé részeg hatást kelt, ahogy kicsit imbolyogva gyüszmékel, itt-ott felborul, de renduletlenul megy tovabb.
Bence 3 nap mulva kovette a peldajat, es most mar egyutt mennek tivornyázni. Edesek. Bence kulonosen pityókásnak latszik, mert o menet kozben meg mulat is a kis kezével, és mindketten óbégatnak hozza, nem csodalnam, ha a
kozeljovoben latogatot kapnank a gyermekvedelmisektol, hogy biztos mivel itatjuk a gyerekeket...
csütörtök, február 26, 2009
Allatkert lett...
Bence vagyok, es azert irok mert tiszta állatkert lett itt minden. A Mamiek mar hetek ota firkalnak a falra, olyanok mint a gyerekek. Nem is ertem ok miert csinalhatjak, ha mi nem. Valakinek most mar igazan rajuk kellene szolni. Raadasul elfoglaltak egy részt a szobánkból is.
Mindenféle koszos nejlont meg kartont teritettek le, tisztára mint a csövesek. Es firkalnak a falra. Húzzanak vissza a saját térfelükre, van még elég szoba a házban. Es folyamatosan nyaggatnak minket, hogy ne menjunk az õ reszukre, meg nem szabad a ceruzat rágcsálni, meg ne együk meg a festékes tubust, es adjuk vissza gyorsan. Mindezt a mi szobankan. Nem is értem, mit gondolnak...
Szerencsere valaki szolhatott nekik, mert a mult heten vegre osszecuccoltak a szobankbol. A firkálmányukat persze ott hagyták a falon, egy egész farmot, de azt majd mi megrendezzük idõvel. Na jó, egy kicsit még maradhat. A boci, mondjuk. Na jó, a bárányka is maradhat. A kecskéket is megtartjuk. Jóvanna, maradhat az egész…
Gergõ vagyok, és azert irok, mert Bence is irt. Es pont azt értek egyet vele, mint amit pont õ mondott. En is pont ezt akartam irni a sajat szavaimmal, de pont ellökött a géptõl. Majd este jól megharapom a sötétben.
Mindenféle koszos nejlont meg kartont teritettek le, tisztára mint a csövesek. Es firkalnak a falra. Húzzanak vissza a saját térfelükre, van még elég szoba a házban. Es folyamatosan nyaggatnak minket, hogy ne menjunk az õ reszukre, meg nem szabad a ceruzat rágcsálni, meg ne együk meg a festékes tubust, es adjuk vissza gyorsan. Mindezt a mi szobankan. Nem is értem, mit gondolnak...
Szerencsere valaki szolhatott nekik, mert a mult heten vegre osszecuccoltak a szobankbol. A firkálmányukat persze ott hagyták a falon, egy egész farmot, de azt majd mi megrendezzük idõvel. Na jó, egy kicsit még maradhat. A boci, mondjuk. Na jó, a bárányka is maradhat. A kecskéket is megtartjuk. Jóvanna, maradhat az egész…
Gergõ vagyok, és azert irok, mert Bence is irt. Es pont azt értek egyet vele, mint amit pont õ mondott. En is pont ezt akartam irni a sajat szavaimmal, de pont ellökött a géptõl. Majd este jól megharapom a sötétben.
kedd, január 20, 2009
Yes we can
Nem gyenge (de mivel napok ota nem aludtam rendesen, elfogadhatonak minosulo) asszociacioval ime a mi 'yes we can' beszedunk, azaz ezt tudjuk mi, azaz a gyerekek:
Mi meg vegre tudunk ujra aludni, olvasni, létezni.
Fenykepek pediglen a szokasos helyen, itt.
- Ezerrel masznak, tobb sebessegben, mindig-mindig masmilyen allatra hasonlitva (de legtobbszor krokodilra);
- tizezerrel beszelnek(=sikitoznak, gajdolnak, ismeretlen klezmer dalokat enekelnek);
- szazezerrel pakolnak, gyakorlatilag mindent, ami a kezuk ugyebe kerul. Mottójuk: "Amit elérek, az az enyém";
- integetnek, Bence pedig zenere szabalyosan mulat is, forgatja a kis kezet es a fejet, mint a kendos nenik a videki nyugdijas otthonokban a Bangó Margitra;
- egyedul esznek-isznak (=osszevissza maszatolnak mindent, es idonkent a szajukba is kerul valami, de a mennyiseg nagyjabol egyenloen oszlik el a hajuk, a talca es a szajuk-orruk-fuluk bermuda-haromszog kozott, de a szandek a lenyeg, es az eros hit, hgoy ha kitartoak vagyunk, akkor majd egyszer csak konnyebb lesz);
- baribuccolnak mindennel es mindenkivel, ha kell, ha nem;
- fel es le tudnak maszni a kanaperol (=tehat mar nem csak ugy leesnek, hanem szepen lemasznak, tobbnyire...)
- neha egesz hatekonyan formabedoboznak (foleg, ha eleg erosen nyomjak a haromszog format a kerek lyukba);
- Bence harap, tobbnyire persze csak oromeben, szeretetbol, de akkor aztan véresre;
- egyedul megtesznek 2-3 lepest (aztan meg vagy ránkvetõdnek, vagy seggre csuccsennek es rohognek magukon;
- labdaznak es fociznak (=Gergo egesz jol cselez, ballal (!), Bence mondjuk inkabb csak balettozik a labda folott, a kis ronaldinnyo);
- fogatmosnak (=minden este furdes utan ragcsaljak kicsit a fogkefejuket);
- es ami a legjobb, hogy reggeltol estig folyamatosan hangosan kacagnak, ahogy a torkukon kifer.
Mi meg vegre tudunk ujra aludni, olvasni, létezni.
Fenykepek pediglen a szokasos helyen, itt.
csütörtök, január 15, 2009
Évértékelõ beszéd - 2008.
Kedves családunk, rokonaink, barátaink, Mami és Apa barátai, ismerosei es ismeretlenei!
Eltelt eddigi eletunk legnehezebb eve, a 2008-as, ugyhogy gondoltuk, attekintjuk a tortenteket. (A Mamit kertuk meg, hogy irja le a velemenyunket, de annyira vontatottan haladt, hogy csak tobb hetes csuszassal tudjuk megjelentetni a gondolatainkat, raadasul nehany hete egyszer, amikor mar pont befejezte az egesz beszedunket, le is fagyott neki (vagy mi), es akkor mérgességbol nem is jott tobbet a blog kozelebe, egeszen mostanaig.)
Szoval 2008.
Az ev elejere nem nagyon emlekszunk, mert meg nagyon kicsik, es rovidmemoriajuak voltunk, 
es akkor meg amugy is tok unalmas volt az elet, mert mast se csinaltunk, csak ettunk meg aludtunk. (A Mamiek erre kicsit maskepp emlekeznek, dehat mit tudjak ok, ok mar oregek es rossz a merómiájuk.)
Aztan beindult az elet. Elkezdtunk tarsasagi eletet elni, kirandulni jarni, baratnoink is voltak-vannak, hamar rajottunk, hogy bar kicsik az ujjaink, de kivaloan kore tudjuk csavarni az egesz felnott lakossagot. (Ebben az ovodai tapasztalatok sokat segitettek...)
Az elmult evben sok felfedezest is tettunk, ezek kozul a legjelentosebbeknek a kovetkezok bizonyultak:
- ha egeszen sok szoloszemet gyomoszolunk a szankba egyszerre, ugy sokkal tobb levet tudunk a ruhankra csorgatni, es viszonylag hamar elerhetjuk, hogy meztelenkedhessunk a szoba kozepen;
- az oklunk semmilyen korulmenyek kozott nem fer a szankba teljesen, akarhogy is
probaljuk (ezt azert nem adjuk fel, es tovabb kuzdunk); - barmilyen rosszasagot csinalunk, csak nevetni kell utana, es jo szorosan odabujni valakihez, es mar meg is van bocsatva minden (ezt mar csaknem tokelyre fejlesztettuk);
- nem az szamit, hogy hany fogad van, hanem hogy mennyire vagy ehes;
- ha hétszer elkuldenek a magnotol, hogy ne birizgald, nyolcadszorra is erdemes nekifutni, mert lehet, hogy akkor szerencsevel jarsz (de kilencedszerre szinte biztos);
- a babbabbabbabba illetve a mammammammamma hangsorral gyakorlatilag barmit el tudunk erni, akkor meg minek torjuk magunkat a beszeddel;
- sikitani vicces, barhol, barmikor, akarki akarmit mond;
- a harapás nyoma meglatszik, inkább fejenverni érdemes a másikat, ha valami nem tetszik;
- egyik cumi sem olyan, mint a masik, erdemes mindegyiket egyesevel kiprobalni egymas utan, akar tobbszor is;
- akarmilyen gyorsan is hajtjuk a kis hintatacsacsit vagy hintabocit, sosem erunk ki vele a jatszoterre.
kedd, január 13, 2009
Reklam, reklam...
A reklam utan visszajovunk :-)
Azt hiszem sikerult elkezdni epiteni a repcsit. Ha valakit erdekel akkor itt kovetheti az "Elet a garazsban" cimu sorozatot. http://ujevujhobbi.blogspot.com/
kedd, december 30, 2008
Igy maszunk mi
A gyerekek mar masznak par honapja, de csak most sikerult egy kis rovidke videot osszerakni. Nem is tudom mire megy el az ido :-)
Igy Maszunk Mi from Balazs Csoka on Vimeo.
Gergo kicsit bicebocazik valamiert, ja es beszel is :-)
Boldog uj evet!
Igy Maszunk Mi from Balazs Csoka on Vimeo.
szerda, december 24, 2008
hétfő, december 22, 2008
Levél a Mikuláshoz
Ez a levél karácsony elõtt érkezett a Mikulás/Jézuska postaládájába az ikrektõl. Erdekes módon Balázs postafiókján keresztül...
Kedves Jézuska-Mikulás,
Bence vagyok, és azért irok, mert már nagyon régóta - már vagy egy éve! - vágyom egy jó kis játékra, és azt hallottam, hogy neked van egy fölösleges wiid, amit pont nekem szántál. Jó gyerek voltam egész évben, sokat ettem, aludtam és nõttem. Nem is veszekedtem sokat Gergõvel. A kezét is csak véletlenul haraptam meg néhányszor csontig. Ha esetleg nem hoznál wiit, akkor kénytelen leszek Gergõ pléjsztésönjén osztozni, amit biztos õ kér majd.Na most már mehetek vissza játszaniiii?
Gergõ vagyok, és azért irok, mert Bence is irt. Es én nekem
meg pont fáj a fogam. A pléjsztésön háromra. Es én sem veszekedtem. Es én is jó gyerek voltam. Es Bendeckét is csak egyszer löktem fel a múlt héten.Ha valami érthetetlen okból esetleg nem kapnék pléjsztésönt, akkor kénytelen leszek Bendeckével játszani (=veszekedni) a wiin, amit õ kap, de azt biztosan nem akarhatja senki.
Ja, és ezt a levelet semmilyen körülmények között sem Apa iratta velünk, hanem saját szabad akartunkból kérünk wiit meg pléjsztésönt, ami nem is tudjuk, hogy micsoda, de biztos jó lesz, legalábbis Apa azt mondta.
Hra, hra. Keeesz vagyoook, Apaaaa!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)