Bacsi Gergo, Judi neni

Baratok erkeztek hozzank Magyarorszagrol nehany napra: Gergo es Judit, illetve ahogy a gyerekek aposztrofaljak oket: Judi neni es bacsi Gergo. Bacsi Gergo kulonosen erdekes eset, hiszen a mi kis Gergonk druszaja, es kivancsian figyeltuk, hogy milyen reakciot valt majd ki belole a teny, hogy valaki mast is ugy hivnak, mint ot.

Eleinte egyaltalan nem foglalkozott ezzel, siman csak 'bacsi'-nak hivta, mig Juditot szepen szolitotta Judinak vagy Judi neninek, mikor hogy. Aztan nehany nap utan letisztulhatott benne valami, mert egyszer csak megszolitotta felnott-Gergot, vagy utalt ra, vagy valami, es ugy hivta: bacsi Gergo. Tehat gondolom, azt gondolhahtta, hogy van o, ugye a 'gyerek-Gergo', es van a 'masik', a 'bacsi-Gergo'. Logikus...

Apa pukija

A mult heten mentem egyik nap a gyerekekert, es ilyenkor mindig egy jo oraval korabban erek oda, mint Balazs, es addig jatszogatok ott veluk az oviban. Mar ezuttal is epp elolvastuk az osszes mesekonyvet, elenekeltuk az osszes dalt, es mar megint vegighurcoltak az osszes szoban, hogy megmutassak, melyikben mi van, es mar korbeszaladgaltak az ovit oda-vissza ketszer, es mar szetdobaltak az osszes muanyag allatkat, es megmutogattak az osszes fenykepen, hogy melyiken ki van, es hogy hol a monkey, hol az elefant, a teknos, a nyuszi, szoval mar tul voltunk mindenen, csak Apat vartuk.

 

Egyszer csak jott is egy ficko, ugyanugy feher ing + nyakkendo komboban, hatulrol egeszen hasonlitott Balazsra, es a gyerekek szaladtak is az ajto fele

 

Gyerekek: - Apa! Apa!

Mami: - Nem, bogarkak, az nem a Ti apukatok, ez a bacsi valaki mas apukaja. O az Emily apukaja.

Bence: - Apa pukija, apa pukija.

Gergo: - Apa kukija, apa kukija.

 

Meg jo, hogy mas nem ert magyarul az oviban...

Fogyasztoi tarsadalom

Ezt is megertuk. Kidobtuk a teljesen jol mukodo tevenket a kukaba. Az elso tvnket, amit itt vettunk. 150 dolli volt akkor, 8 eve, egy egyszeru, 51cm-s duci tv. Igazabol eloszor el akartuk adni ebay-en, aztan lattuk, hogy kb. 25 masik ilyen tv van elado, es 10 dollikert mennek el, ha egyaltalan elkelnek. Szegenyke mar kint lakott a garazsban a foldon, es folyton atestem rajta. Raadasul hasznalni sem tudjuk nem sokara, mert csak digitalis adas lesz, es ahhoz hogy nezhessuk, kellene venni egy 100 dollis kutyut. Hat annyiert mar majdnem lehet venni egy uj tv-t, ami akar lapos is. Ugyhogy gondoltuk, hogy akkor elvisszuk a szemettelepre, ahol aztan majd valaki megveszi. Mert hogy a szemettelep uzemeltet egy ugynevezett Treasure market-et, azaz "kincses piacot", ahogy a fiuk - es mi is - hivjuk. Az ember ide elviszi a megunt, de meg mukodokepes vagy hasznalhato cuccait (jatekokat, butorokat, ruhakat, konyveket, faanyagot, bontott cuccokat, regi mosogepet, ilyesmiket), es masok meg megveszik. Igy vettunk mi is tobbek kozott egy fredi-beni szeru, labbal hajtos kisautot $5 dollarert, egy rendes mukodo jatekfunyirot $2-ert, egy nagy allotukrot keretben $8-ert, egy beszelo-tancolo Elmo figurat, amit Gergo meglatott es nem eresztett tobbet $4-ert, es egy igazi regi konytari lampat $4-ert, meg nehany mesekonyvet $1 dollarert.

Szoval tenyleg igazi kincsekre lehet itt lelni, olyasmi azegesz, mintha otthon a PeCsa bolhapiacan boklaszna az ember, csak annal azert kisebb, viszont olcsobb. Ugyhogy teljesen ra is szoktunk, nagy eloszeretettel megyunk minden 2-3 hetben, viszunk is valamit (regi merleget, regi iroasztal lampat, ilyesmiket), hozunk is valamit.

Na de vissza a tevehez, szoval elvittuk a regi tevenket, de mikor odaertunk, szomoruan lattuk, hogy a lerakatnal egy tablan ki van irva, hogy "No old TV, no old monitor", azaz regi tevet es monitort nem vesznek at, dobjuk egyenesen a kukaba itt oldalt. Azert bementem megkerdezni, hiszen meg mukodik, de sajnaljak, nem veszi senki. Es mondjuk sajnos igaza volt a fickonak. Szoval szegenyke ment a kukaba. Hat igy jartunk.

Ezt is megertuk.

Betegszoba

Az elmult hetekben tiszta betegszoba volt nalunk... A gyerekek kezdtek enyhe kohecselessel, ami aztan atragadt Balazsra, de o kemenyen ellenallt es nem dolt be, kozben a gyerekek viszont tovabbnyomtak a kohogest, Gergo viszonylag konnyen atesett rajta, nehany adag panadol utan nyoma se volt rajta a betegsegnek, Bence szorosan kovette minden tunetben ket nappal kesobb, de ot le is dontotte a labarol, lazzal, elesettseggel, mindennel. Legszivesebben egesz nap csak olben gunnyasztott volna... Ugyhogy Bence itthon maradt velem meg Pannaval egy napot, nem ment oviba.

Kivancsi voltam, hogy milyen az, amikor a fiuk kozul csak egyikuk van itthon... (Igazabol az lett volna a legerdekesebb, ha Panna sincs itthon, csak Bence, de ehhez a kiserlethez nem voltak adottak a feltetelek...)

Reggel Bence is ugyanugy keszulodott az ovira, mint Gergo, bar mondogattuk neki, hogy csak Gergo megy egyedul Apaval, Bence itthon marad. Latszolag meg is ertette, de azert a reggelit o is megette es fel is oltozott, es fogta a kis mesekonyvet, es jott puszit adni, hogy akkor o is megy a kocsihoz es indul az oviba. De o maradt. Nem banta kulonosebben, szepen integetett Apanak meg Gergonek, aztan szaladt vissza jatszani a szobaba. En pedig le tudtam ulni meselni neki, csak neki, ugy, hogy kozben ult az olemben, aztan rajzoltunk kettesben, es foztunk is, nagyon jo volt.

Egy gyerekkel, vagy ket kulonbozo koru gyerek mellett ezek teljesen termeszetes pillanatok lehetnek, de ikrek mellett ez szinte elkepzelhetetlen. Hiszen mindig mindketten ugyanannyit akarnak beloled, es mi sem tudjuk onfeledten atadni magunkat az egyikukkel valo foglalkozasnak, hiszen kozben mindig figyelni kell a masik (ketto) gyereket is, hogy az se essen fejre sehonnan es lehetoleg a mosoport se egye meg mind. Szoval ezek az onfeledt pillanatok nekunk kimaradtak, vagy legalabbis mashogy valosulnak meg. Plusz allandoan igazsagosztas van, mert persze mindig pont ugyanaz kell mindkettonek, akkor is, ha van belole ketto vagy harom teljesen egyforma, akkor is PONT az az egy kell, ami epp a masiknal van. Most, hogy csak ket gyerekkel voltam otthon, es Panna jo kislany modjara ataludta szepen a delelottot, nyugodtan tudtam jatszani Bencevel, nem volt hiszti, helyette vidam kozosen evés volt, kozosen jatszas, onfeledt szorakozas osztatlan figyelemmel. Nem kellett versengeni semmiert, nem kellett vitatkozni semmin, es tok bekesen telt a nap.

Erdekes volt, hogy mennyire hianyoztak egymasnak. Illetve hogy Bencenek mennyire hianyzott Gergo... (Gergot nem lattuk napkozben, de az ovono azt mondta, hogy ugyanugy jatszott, ahogy szokott, nehanyszor mondta, hogy Bence, Bence, de alapvetoen jol elvolt egesz nap.) Bence viszont sokszor emlegette Gergot, alvas utan is rogton ot kereste, es pl amikor inni kinaltam neki, akkor hozta Gergo vizesuveget is.

Aztan delre elmult az idill, Panna felebredt es nyugos lett, Bencen is addigra jott ki jobban a betegseg es csak csimpaszkodott a nyakamba, aludni nem akart, nem is nagyon tudott a kohogestol, Panna szinten a szeretetemre vagyott, szoval a nap hatralevo reszet megszenvedtem.

Amikor viszont hazaert Apa Gergovel, hat az fantasztikus volt. Mar messzirol kiabaltak egymasnak a fiuk, Bence mar reszketett, amikor meghallotta Gergo hangjat, es sikoltozott, amikor bejott az ajton, aztan ugy jatszottak-birkoztak, mint ket kiskutya, nagyon orultek egymasnak, edesek voltak! Még meg is oleltek egymast, minden elozetes nelkul. Jo volt nezni oket.

Most azt tervezem, hogy esetleg kiveszem oket az ovibol mindkettot heti egy-egy napra, de kulon-kulon. Nem is annyira kinzasbol, hogy elvalasszam oket egymastol, hanem inkabb a magam oromere, hogy elvezhessem mindkettot onmagaban is kicsit. Ha meggyogyul Panna, (mert kozben o is lebetegedett, velem egyetemben) csinalok is egy probafutast ebbol, de egyelore azert nem mondom fol az ovit...

Az elsõ szülõi

Tegnapra hirdettek meg az oviban az elso szuloi ertekezletet. :o) Reszunkrol mondjuk igenyelt egy kis szervezest a dolog, mivel este 5.45-kor volt, es nem is voltam biztos abban, hogy milyen szemmel nezik majd, hogy velunk ott lesznek a gyerekek is...

A fiuk csoportszobajaban volt a szuloi, es csak harom szulo jott el (osszesen 10-en jarnak a csoportba), ez kisse csalodas volt. Viszont a tobbieknel is ott voltak a gyerekek, ez megnyugtato volt, es raadasul az osszes gyerek (meg a mieink is!) tunderkent viselkedtek, felmasztak a polcra (na nem ez volt a tunderseg) es leszedtek maguknak egy-egy konyvet, es azokat olvasgattak a foldon ulve... Aztan visszamasztak, visszatettek, es vettek le ujat, vagy elcsereltek. En sokszor elkalandoztam a szuloi alatt es csak gyonyorkodtem a fiukban. :o)

Balazs csak egesz keson tudott jonni, valahogy negyed 7 korul, ugyhogy addig egyedul voltam a harom gyerekkel, de egyaltalan nem volt megerolteto, edesek voltak. (Leszamitva mondjuk azt a negyedorat, amikor keresztul-kasul rohangaltak az osszes szoban es folyoson, még a szuloi elott...)

Maga az 'ertekezlet' egyebkent jo hangulatban telt, megtudtuk, hogy minden gyerek milyen aranyos, hogy van egy kinai kisfiu, aki egyaltalan nem beszel angolul, valamint hogy mikor lesz a fenykepezes az oviban, hogy milyen nagyobb programok lesznek a kovetkezo nehany hetben, hogy mekkora sikere volt a mult heti oceanos bemutatonak, amikor is valami ceg akvariumban hozott mindenfele tengeri allatot, amit megnezhettek es meg is simogathattak a gyerekek, tengeri uborkat, csillagot, teknos, sot egy kis capat is (de azt nem szabadott megsimogatni, ertheto okokbol...) es hogy milyen fundraising esemenyek, azaz gyujtesek lesznek az ev soran.

Ez az egesz fundraising nagyon megy itt Ausztraliaban, legalabbis mindig mindenhol belefutunk. Hol jotekonysagra megy az akarmibol befolyt osszeg (charity), hol csak ugy maguk valasztotta celokra gyujtenek az emberek vagy cegek, alapitvanyok. Az egyik legerdekesebb szamomra a Leukemia Alapitvany gyujtese, ami orszagos szintu, sot elvileg az egesz vilagon megy, hiszen a neve World's Greatest Shave, es az a lenyeg, hogy van egy nap, amikorra vagy valami hulye szinure kell festened a hajad, vagy le kell borotvalni, vagy ilyesmi, es erre gyujtesz penzt baratoktol, kollegaktol, akarkitol, amitaztan odaadsz a Leukemia Alapitvanynak. Peldaul par evvel ezelott az itteni North Lakes-i polgarmesterasszony, aki egy koztiszteletben allo 60-as eveiben jaro, oszhaju nagymama volt akkoriban, azt mondta, hogy o leborotvaltatja a hajat kopaszra, ha a mi shire-unk (járás?) osszegyujt ra legalabb $200,000 dollart. A penz osszejott, az emberek osszeadakoztak, igy aztan a polgarmesterasszony kopaszra nyiratta a hajat. En teljesen le voltam dobbenve, azt hittem, hogy az utolso pillanatban majd valahogy viccesen kibujik ezalol, de nem igy lett. (Benne volt a borotvalas utani kepe az ujsagban annak idejen, de nem talalom sehol, ugyhogy csak az "ilyen volt" kepet tudom feltenni.)

Az oviban persze ilyen pont nem lesz, naluk sutemeny sutos fundraising lesz, hogy aki akar, vigyen be mindenfele sutit a husvet elotti heten, amit bent eladnak a tobbi szulonek az unnepekre, aki rendel, mondjuk 1-2 dollarert darabjat, es a befolyo penz az ovodae. Illetve van most konyvvasar, minel tobbet eladnak, annal tobbet kapnak a kiado cegtol ingyen, illetve aruljak az Entertainment book-ot is, ami pedig egy jo vastag konyv, tele mindenfele kedvezmenyekre jogosito kuponokkal, ettermekre, szallodakra, programokra, mindenfele belepokre, fodraszra, kozmetikusra, szoval mindenfelere. (Ha valakit erdekel, szoljon, rendelek az ovibol!) :o) Es persze ebbol is jutalekot kapnak, amibol tovabbi cuccokat vesznek az ovinak.

Osszessegeben jol telt a szuloi, kozben a fiuk meg is vacsoraztak a halat, amit hoztunk nekik, es este pedig szepen elaludtak, nem volt semmi gond. Szoval jo ez a szuloire jarasosdi. :o) Csak azt nem tudom, hogy majd a suliban, amikor a harom gyereknek egyszerre lesz ilyen, akkor mit csinalunk... ;o)

Panna tyúkanyó

Panna egy kis tyúkanyó. Nem csak azert, mert mar koran reggel kukorekol (az amugy is a kakas), es nem is azert, mert a tyukokkal megy aludni. Hanem azert, mert azt szereti, amikor az egesz csalad egyutt, mindenki otthon van, biztonsagban, oromben, boldogsagban. Akarmilyen nehez napja van napkozben, hasa faj, vagy akarmi, amint este hazaer Apa a fiukkal az ovibol, rogton kisimul az arca, igazi nagycsalados tyukanyo modjara megnyugszik, es legtobbszor nehany percnyi onfeledt vigyorgas es sikkantas utan bealszik, dacara annak, hogy a fiuk osszevissza nyomogatjak, visitanak, rohangalnak, zorognek, csorognek korulotte megallas nelkul. Ezt szereti.

Stop, I don't like it!

Az oviban azt tanitjak a gyerekeknek, hogy ha valaki valami olyasmit csinal, ami nem tetszik nekik, pl bantja, lokdosi oket, akkor fel kell emelni a kezuket es azt kell hatarozottan mondani, hogy "Stop, I don't like it!", azaz hogy fejezd be, nem szeretem, nem tetszik. Es mindez persze vica versa, azt is tanitjak, hogy ha valaki ezt mondja nekik, akkor bizony abba kell hagyni, amit csinalnak, pl a masik kislany copfjanak huzogatasat, vagy ilyesmit. Nagyon orultem, hogy ilyeneket tanitanak nekik, hasznosnak gondoltam.

Az elvetett mag nagyon jo talajra talalt a fiukban, mert mast se hallunk toluk, csak ezt. Amikor furdes ido van, es kezdjuk oket bekesen terelgetni a furdo fele: "Stop, I don't like it", "I no like it", vagy csak "No, not like it" - ezt mondjak. Mondjuk, azert nem allnak nagyon ellen, de azert kifejezesre juttatjak nem-tetszesuket, legalabb igy szoban. Vagy amikor kegyetlen modon elvonszoljuk oket a jatekbol, hogy kicsereljuk a csupa kaka pelusukat: "No, áj no lájk it." Vacsi? "No, áj no lájk it." Megyunk haza a jatszóról? "No, áj no lájk it." Alvasidõ? "No, áj no lájk it." "No, áj no lájk it." "No, áj no lájk it."

Mar nem gondolom annyira hasznosnak.

veszekedos poszt

Egyszer volt hol nem volt, az operencias tengeren is tul, ott ahol az uvegfarku malac turt, elt egyszer ket kis medvebocs, Gergo es Bence. Ezek a kis medvebocsok allandoan veszekedtek. Hol azon, hogy ki ul a sarga biciklire, hol azon, hogy ki ul a masik teljesen ugyanolyan sarga biciklire.

- Ez az enyem, menjel a masikra!
- Nem megyek, en voltam itt elobb.
- De menjel
- Enyem, go away.
- Nem, kell, hagyjal, a masik bicikli kell.
- Az az enyem, szalljal le rola.
-Ez a Gergo betus! Ez a Bence betus!

Aztan meg azon vitatkoztak hogy ki ul az ablakhoz a kocsiban. Pedig mind a ket ulesuk az ablak mellett volt.

Aztan meg azon hogy ki veszi fel a bocis porazt es ki a zsirafost.

Hol azon, hogy ki megy elobb furodni - mert persze egyikuk sem akart elsonek menni, de egyikuk sem akart utolsonak bemaszni sem -, hol meg azon,  hogy ki alszik a Szusi majommal es ki a Dudu kutyussal:

- En alszom a majommal!
- Nem, en alszom a majommal!
- Nem, en akarok, enyem!
- Nem, az enyem add ide!
- Nem adom!
- De! (Durr!)
- Nem kell majom, a Duduval akarok aludni! (Es mar repult is a majom a sarokba...)
- Nekem sem kell. En alszom a Duduval!...

Aztan meg azon veszekedtek, hogy ki keljen fel hajnali kettokor es kedveskedjen Apanak azzal, hogy neven szolitjak. Egyik sem akart felkelni ejjel, de egyik sem akart udvariatlan lenni, igy hat mind a ketten felkeltek es orditottak, hogy:
- Apaaaaaaaaaaaaa!
- Apaaaaaaaaaaa!

Apa meg jott. Es akkor azon vitatkoztak hogy ki maszik apa jobb labara es ki a balra.

Es apa rendkivul orult, hogy ilyen nepszeru, es rogton el is aludt. A veszekedosokkel egyetemben.

Nyelvében él a nemzet. De melyik?

A fiuk most mar egeszen sokat beszelnek, bar alig lehet erteni. Avatatlan ful szerintem egyaltalan nem erti a nagyreszet annak, amit mondanak. Hangzas alapjan Gergo gorogul, Bence pedig valami szlav nyelvet beszel... Gergo minden szavának a vegen sz van, ha kell, ha nem. Bikilisz (bicikli), malakasz (mazsola), helikipisz (helikopter), vilisz (virsli), stb... Bence sokkal tisztabban beszel, de o benne meg kicsit olyan szlavos beutes van, sok c-vel, sz-szel es z-vel, pl. cuszik (csuszik), tulit (toilet), mamuc (mammut a Jegkorszakbol), stb... Hm, nem sikerult a legjobb szavakat megtalalnom peldanak, mert igy most olyan, mintha siman csak posze lenne, pedig nem errol van szo. Az elefant-ot pl Gergo ugy mondja: epelász, Bence meg: eleszánt. (Es persze kozben himbaljak a karjukat az orruk elott ormany gyanant, es bognek hozza. Ha esetleg a kivulallo nem tudna, hogy mi az az epelász vagy eleszánt...)

De mostmar mondanak mondatokat is. A viharral pl nagyon edesek, mert egyaltalan nem felnek, hanem amint esik kicsit az eso, egybol szaladnak az ablakhoz, hogy 'villá, villá', azaz hogy villam ugye, es hogy "ég, bumm,bumm,bumm". Gergo mondja ezeket. Akkor is mondja, hogy "ég, bumm,bumm,bumm", amikor valami nagy zajt hall, pl amikor teherautok zorognek, vagy akarmi nagyobb egdorgesre emlekeztetot hall. Edesek.

Tegnap meg mar Panna lealudt, ok meg persze sikitoztak es rohangaltak a szobaban, es mondtuk nekik, hogy cssss, Panna alszik, ne visitsatok. Ezt mondjuk vagy haromszor. Aztan elcsendesedtek. Kesobb, amikor Gergo megint sikongatni kezdett, Bence raszolt, hogy "No, Gergo, Panna alszik". :o))) Annyira aranyosak. Ahogy igy kombinaljak az angotl a magyarral... :o)

Most mar tenyleg sokat dumalnak, mindketten, egyfolytaban. Tegnapelott rank is jott a rohoges Balazzsal este, mert epp altatas volt, en mondtam a meset, Gergo meg folyamatosan kommentalta. De tenyleg folyamatosan, parhuzamosan beszelt, a mesevel kapcsolatosan. (Egy kis katicabogarrol szolt a mese, hogy mi minden tortent vele aznap, Gergo meg kozben folyamatosan mondta: jeee, katica (kapitac), repul, helikipisz, kapitac, lepottyant, kapitac, jeee, lába, szeme, stb... :o))) Aztan hozta a mesekonyvet, amiben van egy katica es mutogatta (a tok sotetben), mami, kapitac, look, look, kapitac, stb... Es akkor Balazs mondta neki rohogve, hogy Gergo, csitulj mar el, most a mami mesel, es kesz, kirobbantunk a rohogesben, es akkor persze a gyerekek is megjobban, szoval jo volt. :o))) Meg kellett oket zabalni. (Pannam meg csak aludt szepen mindekozben a kezemben, en meg raztam szegenyt a rohogestol... :o)

Szoval, hurra, nyelveben el ez mi a hungaro-anglo nemzetunk... :o)

Boci, boci, tarka...

A tegnapi bevasarlaskor tudatosult bennem, hogy heti 10 liter tejet iszunk... Ugy, hogy Balazs meg Panna ugye egy cseppet sem iszik... Tehat mi harman a fiukkal megiszunk napi majd' masfel liter tejet... (Es akkor meg nem hasznaltam belole suteshez, vagy ilyesmihez...) Ez csak tisztan megivva, plusz a muzlihez, pluz nekem kaveba egy pohar. Dobbenet... (Es az is eszembejutott, hogy Magyarorszagon raadasul nincs is ilyen nagy kiszerelesu, 3literes tej, ugye?)

Es ha meg Panda is bekapcsolodik a tejivo láncba a maga napi fél literjevel, mint a fiuk, akkor mar majd heti 14 liter kell... Plusz a fozeshez 1-2 lityi hetente... Hat, tenyleg vennunk kellene inkabb egy tehenet...

Update Pannától

Nem adta Gergõ az elsõszülöttséget... Bezzeg a lencsét azt bezzeg megette... Na mindegy, evvan. Meg kell tanulnom érvényesülni a fiúk között... Asszem, bevetem a nõi hájaimat... vagy bájaimat? Van már nekem olyan?

Töki pompos

Egy ideje semmi másról nem hallok otthonról, csak a töki pomposról. Eleinte a kaja maga nem is annyira erdekelt, de a neve nagyon tetszett! :o) Aztan megneztem, hogy mi is az, es alig vartam, hogy en is nekiugorjak egynek. A heten mar masodszor sutom, pedig meg csak hetfo van... ;o)

A gyerekek ugy zabaltak a toki pompost, hogy csak na! (Pedig az elso nem is igazan jol sikerult, kisse tul kelt es aztan még oda is egett... Jovanna, vendegem volt es eldumaltam az idot...)

Eloszor azt mondtak ra a fiuk, hogy pizza, de aztan addig nyomattuk nekik, hogy toki pompos, hogy vegul azt is mondtak szepen. Igaz, Gergo eleinte idonkent osszekeverte es felvaltva mondogatta az altala kiejtve hasonlo hangzasu "Gergo pupus"-sal (jelentese: Gergo be van kakilva), de aztan letisztultak a kulonbsegek, es most mar szepen mondja, hogy toki pompos, es ma is azt kert ebedre. :o) (Meg szerencse, hogy volt.) Most sul a masodik adag a sutoben. Toki pompos rulez.

Panda baba jelentkezik

Hát én eddig még nem mondtam semmit, de most már muszáj vagyok szólásra jelentkezni, mert már nem bírom magamban tartani, úgyhogy elmondom most mar kereken-perecen, hogy harmadik gyereknek lenni szívás. Nem kicsit, nagyon.

Mert vegyük például a fürdést. (Nem mintha annyira rajonganék a fürdésért, dehát akkor is.) A fiúk fürödhetnek a nagy kádban, ráadásul együtt, engem meg csak bezsúfolnak egy kis kék mûanyag kádba, egyedül. (ami ráadásul kék!!!! pedig kislány vagyok, az már világosan látszik! tiszta ciki!) Aztán a fiúk mesélték, hogy õket még masszírozták a mamiék, meg forralt vizes vattapamaccsal mosdatták, meg mifene, engem meg már csak megmártanak a vízben, áttörölnek egy kis kendõvel (ami hol szappanos, hol nem) és annyi... Semmi masszázsolaj, meg babatorna... Ha szerencsém van, akkor esetleg kapok pár percet, hogy úszkáljak kicsit a kiskádban még mosdatás után, de rendszerint azt is csak akkor, ha a pelenkázót még épp valamelyik testvérem foglalja és én nem férek már oda...

Ráadasul sokszor tök nagy hangzavarban kell fürödnöm, mert a fiúk összevesznek valamin a kádban, vagy csak nem akarnak fürödni, vagy még kijönni nem akarnak, vagy hajat mosni, vagy valami, es akkor ordítanak, mint a sakál. (Nem tudom, mi az a sakál, de biztos nagyon ordíthat, mert Apa mindig ezt mondja, amikor visítanak a fiúk.)

És akkor azt még nem is említettem, hogy a Mamiék folyton mutogatnak a fiuknak, amikor mossák a hajam, a fiúk meg tátott szájjal néznek a kádamba és kopogtatják a falon keresztül a talpamat...

De a legnagyobb szégyen az az, hogy néha egyáltalán nem fürdetnek meg... Amikor pl a fiúk nagyon nyûgösek, vagy már álmosak, vagy valami, akkor az én fürdésem teljesen elmarad... (Jó, mondjuk mire õket befejezik, én már sokszor elalszom, és azt mondjuk értékelem, hogy ilyenkor már nem keltenek fel pancsolni, ez rendes tõlük... De ilyenkor jön a Mami a gyenge dumával, hogy úgyis vannak olyan elméletek, hogy nem is jó a babának a mindennapos fürdés, meg hogy amugy sem dolgoztam egesz nap a bányában, nem is vagyok olyan piszkos...

De a furdes csak egy dolog. Ott vannak peldaul a ruhák. Csomószor elõfordul, hogy a fiúk régi, kinõtt, kék (!) pizsamájában kell aludnom... Vagy hogy napközben kék (!) csíkos rugdalózót adnak rám. Botrány. Es a babakönyveim is már elõ-rágcsáltak

Azt is egy kezemen meg tudnám számolni, ha tudnék számolni, hogy peldaul a cumim hanyszor volt sterilizalva

Es a multkor is. Elojott rajtam egy csomo kis piros kiutes. En mar teljesen betojtam, hogy igy maradok, erre mit csinaltak a Mamiek? Ahelyett, hogy rohantak volna velem a korhazba, csak megnyomogattak, hogy eltunik-e, es vegul abban maradtak, hogy ha hetvegeig nem mulik el, ESETLEG megmutatjak a doktorbácsinak. Hat tortenik ilyen egy elso gyerekkel? Tutira nem. (Mondjuk vegul elmult.)

Na és a fényképek. A fiúkról annak idején egy nap alatt több fényképet csináltak, mint rólam eddig összesen...

Szóval tuti, hogy a harmadik gyerekség szívás. Bence mondta, hogy esetleg írjak az ombucmanónak, annak idején õ is azt csinálta tejecske ügyben.

Mindenesetre láttam, hogy a mami ma lencsét fõz, úgyhogy majd este megpróbálok beszélni Gergõvel, hátha eladná nekem az elsõszülöttségét...

Almodj szépeket!

Mar regota foglalkoztat, hogy vajon almodnak-e mar a fiuk, es ha igen, akkor mit. Icipici koruk ota altatjuk oket azzal, hogy 'almodj szepeket', es reggelente is az az elso kerdesunk, hogy 'hogy aludtal, mit almodtal?'. Mondjuk ezzel az erovel azt is kerdezhetnenk, hogy hol jaratal baranykam, vagy komamasszony, hol a stukker, mert teljesen figyelmen kivul hagyjak a kerdesunket.

Valamelyik nap viszont mentunk valahova kocsival, es Gergo elaludt az uton. Amikor leallt a kocsi, o is megebredt, es ugy felalomban kinyujtotta a kezet, es mondta, hogy gyurma, gyurma! Ugyhogy nyilvan valami gyurmazosat almodott! Ma reggel meg mentem fol, hogy ebresszem oket, es Bence mar fent volt, de Gergo még aludt. Elkezdtem beszelni Bencehez (amire gondolom, hogy Gergo is elkezdett ebredezni), es ugy félálomban mondta Gergo, hogy "bábáj bikilisz", biztos bicikliset almodott, es elbucsuzott tole, ahogy ebredt fol! Szoval most mar tutira almodnak. Gergo legalabbis... :o)

Mar varom, hogy mikor jatszanak Boborjanosat es kerdezik meg lefekves elott, hogy "Ma mirol almodjak?" "Biciklipumparol." :o)

Az nem daru, hanem paradicsom

Bence eleg sok szot mond mar, de legaranyosabban azt mondja, hogy Milk. Mondja azt is, hogy tej, es ha kerdezem, hogy hogy van angolul, hogy tej, mondja hogy milk. Persze azt biztos nem erti, hogy mi az, hogy 'angolul', inkabb csak mondja a tejre, hogy milk.

Aztan meg egyik este vacsora kozben fogja a kezeben a paradicsomot, es azt mondja: daru. Mondom neki, kisfiam, az paradicsom. Megint mondja, hogy daru. Es ha jobban megnezem, tenyleg ugy nez ki a kezeben a fel szelet paradicsom, mint egy daru.

Kreativ elme... :o)

Gergo meg nem ertette, hogy minek orulunk, de o is megmutatta, hogy o is paradicsomot eszik. :o)

Es itt mondja Bence, hogy milk. Nem sikerult rendesen felvenni, ahogy mondja, hogy tej, tej, milk, milk, mert persze ahogy kozelitunk a kameraval, mindig abbahagyjak, akarmit is csinalnak, es hát felszolitasra meg aztan semmit sem csinalnak... Ugyhogy ez csak igy sikerult.

Bence mondja milk from Balazs Csoka on Vimeo.

Mi is értékelünk!

Nekunk is az eddigi legjobb es legmozgalmasabb evunk volt ez a multkori. Eddig osszesen mondjuk csak ketto evunk volt, es az elsore nem is nagyon emlekszunk amugy sem, de a lenyeg, hogy ez a mostani ev kiraly volt!


Az utazasokban az volt a legjobb, hogy mindig volt kivel jatszani es volt kinek a nyakaban logni egesz evben, hurra. Egy csomot repuloztunk is, hajoztunk is, meg minden.

Elkezdtunk jarni, amivel egyidoben szaladni es mindenre felmaszni is elkezdtunk, ennek mi nagyon orulunk, de a kornyezetunkben mindenki aggodva nez, amikor elindulunk a konyvespolc, vagy akarmi fele. Nem ertjuk, miert, szerintunk tok ecceru felmaszni ra, nem is ertem, mi a gond. Jo, egyszer-ketszer fejre estunk, de mi az nekunk...

Egesz evben jatszoterre jartunk nagyanyoekkal, sokszor naponta ketszer is sikerult oket ravenni a jatszozasra, ezt azota se sikerult visszahoznunk szokasba, bar azert az oviban is kint vagyunk sokat a kertben. Lett kozben egy kistestverunk is, a Manna, eleg aranyos, de egyelore nem lehet vele semmit csinalni, max puszit adni neki meg megsimogatni, de az nem valami izgalmas, ugyhogy muszaj lesz megtanitanunk focizni vagy legalabb kismotorozni hamar, mert kulonben nagyon unalmas lesz az elete… Neha ragasztgatunk ra matricakat, a talpara, meg a hasara, hogy egy kicsi kizokkentsuk a midennapokbol, de nem zokken ki. Ami a legfurabb vele, hogy nem sir, amikor a Mami mossa a hajat… Szerintem nincs is hangja, nem is tud sirni. Mi mind a ketten orditunk Bencevel, ha csak szoba kerul a hajmosas, Manna meg csak nez a nagy szemevel es pislog, amikor leoblitik a fejet. Meg kell neki mondanunk hamarosan, hogy ilyenkor sirni kell, mert ez a csaladi hagyomany! Nehogy mar o legyen a bezzeg gyerek...

Szoval 2009. Mar tudok szamolni kettoig. Az ujjamon 5-ig is, de mondani csak kettoig tudom. De azt viszont magyarul es angolul is! Es tok sok trukkot tudok a labdaval, ezeket mind 2009-ben tanultam. Bence meg egy csomo szot tud!!!! Sokkal tobbet, mint en, es ot jobban is ertik a tobbiek… Forditani is tudunk! Es Bencenek van sajat baratja is az oviban! Jaj, es lett kozos baratnonk is, a Shawny. Mindennap ad nekunk puszit, amikor jovunk el az ovibol. Kicsit ciki, de mar megszoktuk. Es raadasul kenyelmes is osztozni rajta, legalabb nem kell varialni, hogy akkor ki kinek a baratnoje.

Iden mar pisiltunk nehanyat bilibe is! (Meg nehanyat a garazsba, meg a konyhakore, sot Bence puput is nyomott a konyhakore, meg a teraszra is, tok buli volt!) En leginkabb csak a kadba szeretek pisilni, szerintem hulyeseg a bili.

Apa azt mondja, hogy ebben az evben igazi kis emberek lettunk. Mar nem babak vagyunk. Pedig jo volt babanak lenni is… de most mar Manna a baba, es mi mar nagyok vagyunk.

Szoval hajra 2010, kivancsi vagyok, idenre mit tartogatnak a Mamiek... :o)

Manna azt mondja, hogy neki is ez volt a legjobb eve eddig, de ot nem kell komolyan venni...

Evertekelo beszed 2009

Rövid verzió:
2009 volt az eddigi legjobb évünk! Még, még, még ilyen éveket!

Hosszú verzió:
Eltartott egy darabig, mire sikerult osszefoglalnom magamban ezt az elmult evet. Hihetetlen tartalmas ev volt, rengeteg minden tortent! A legnagyobb tortenes az ev vegeig varatott magara: megszuletett Panna. De sok egyeb is tortent. Egyreszt itt voltak a szuleim, ami hatalmas elmeny es orom volt nekem, nem is beszelve a segitsegrol, amit jelentettek. A masik nagy kulonlegessege az elmult evnek az, hogy minden eddiginel tobbet utaztunk Ausztralia-szerte. Jartunk Hamilton Island-en, Tasmaniaban, a Bald Rocknal, Moreton Island-en, a Gold Coaston, es meg kettesben Balazzsal is eljutottunk nyaralni, a Sunshine Coast Hinterland-re. Az egesz ev egy nagy csaladi szorakozas volt, amit ki tudja, mikor tudunk ujra veghez vinni…

Merfoldkovek tekinteteben tobb is volt: a fiuk megtanultak jarni, egyedul enni, elkezdtek beszelni vagy legalabbis megjott a hangjuk es mondanak ezt-azt, elkezdtek teljes idoben oviba jarni, leszoktak a cumirol, es Panna szuletesevel gondoskodo nagytestverre valtak.

Panna szuletesevel kikerekedett a csalad, es most mar igazi nagycsalad vagyunk, amire vagytunk. (Vannak ugyan idoszakok, amikor konnyes szemmel gondolunk azokra az idokre, amikor meg nem voltak a gyerekek, es nyugodtan aludtunk-ettunk-jatszottunk-olvastunk, stb, de azert inkabb a vigyorgos-orulos pillanatok vannak tobbsegben. (Egyelore. Aztan majd a dacolos kamaszevekben ujraszamoljuk…)

En is betoltottem a harmincat, ez is egy merfoldko, bar nem jart semi extra teljesitmennyel reszemrol, jarni is,beszelni is tudok mar egy ideje. :o) (Talan az lenne az igazi teljesitmeny, ha megallnek, es befognam a szam egy kicsit… Na majd a 40.-re… :o)

Vettunk tovabba egy lakast befektetesi cellal, es Balazs is munkahelyet valtott, vagyis hát visszavaltott es visszatert a Flight Centre-hez iden.

Egy kep ezer szoval er fel, ugyhogy ahelyett, hogy probalom itt szavakba onteni a lehetetlent, itt a kepes osszefoglalo:

Boldog karácsonyt!

Mindkettõ kettõ

A fiuk ket evesek lettek. Mindketten. Hihetetlen. Egyreszt allati gyorsan elrepult az elmult ket ev, masreszt viszont szinte mar nem is emlekszem, hogy milyen volt nelkuluk, mintha mindig is itt lettek volna.

Sokszor vegiggondoltam a szuletesuktol idaig vezeto utat, es mindig ledobbenek, hogy ok a mi gyerekeink, mar nem annyira babak, mint inkabb igazi onallo kis emberek, sokszor is igy szolitjuk oket: kisember. Mert mar annyira azok. Sajat habitussal, karakterrel, mindennel. Es persze formara is jobban hajaznak most mar egy emberrel, hiszen kinottek a kezeslabasokbol, es mar szigoruan csak nadragban es poloban jarnak, (amin azert az a legjobb, ha van egy auto, egy teherauto, egy vonat vagy legalabb egy kis dino, mert annyira azert meg nem nottek fel...) :o), az arcocskajuk is megnyult, es amikor mondanak valamit, azt komoly gondolatok elozik meg.

Sok szempontbol sokkal-sokkal konnyebb most veluk, mint nehany honappal ezelott, hiszen mar egyedul esznek-isznak, egyedul jonnek-mennek a lepcson, segitenek a pakolasban (tobbnyire), furodni-mosakodni is csak keves segitseg kell mar, el is foglaljak mar magukat akar 10 percig is, bar azert nem lehet oket szem elol teveszteni, mert mar tulontul vakmeroek, es mindenhonnan leugralnak-leesnek, mikor hogy. Maskulonben viszont nehezebb lett, hiszen most mar a sajat akaratukat akarjak ervenyre juttatni, es nem csak vakon kovetni, amit mi mondunk. (Bar en ilyen vakon kovetos idoszakra konkretan egyaltalan nem emlekszem...) Idonkent bedobnak egy-egy hisztit is, dehat ezt kibirjuk. Es ok is.

Dobbenetes a logikajuk, a gondolkodas modjuk, a jo szivuk, ahogyan megosztjak, vagy legalabb elcserelik egymassal a dolgaikat, ahogyan az egyik bepanikol, ha a masikat sirni hallja a haz masik feleben, ahogy a millio jatek vagy barmi kozul eppen pont az az egy kell mindkettonek egyszerre, ahogy Pannat befogadtak rogton es korulveszik es gondoskodni probalnak rola, szoval sokszor azon kapom magam, hogy elmerulok abban, hogy honnan jonnek nekik ezek a gondolatok vagy reakciok, kitol latjak, hogy mikor mit kell csinalni, stb.

Kettos ez a dolog, mert szivem szerint minden pillanatot veluk toltenek, es folyamatosan neznem es hallgatnam oket, hogy ne mulasszak egy egyetlen percet sem, es ha nincsenek itthon, piszokul hianyoznak, de ugyanakkor meg amikor veluk vagyunk, akkor sokszor alig varjuk, hogy eljojjon az alvasidejuk... Szoval, erdekes dolog ez.

Ebben a korban nagyon-nagyon edesek, aranyosak, kedvesek, ugyesek, okosak, tanulekonyak, ugyanakkor rendkivul makacsak, engedetlenek es akaratosak is... De ugyanakkor edesek, aranyosak, kedvesek, ugyesek, okosak... Es csak az a lenyeg, hogy a nehez pillanatokban a megfelelo tulajdonsagokat mantrázza az ember kozben fejben...

Isten éltessen Benneteket sokáig, Gergõ és Bence!

Ejszaka a gyerekosztályon

Jobb lenne valamelyik aruhaz gyerekosztalyarol irni, de ezuttal a Redcliffe-i korhaz gyerekosztalyat volt szerencsenk tesztelni Pannaval. :o(

A fiuk szulinapja elotti nap reggelere Panna belazasodott. Igazabol csak teljesen veletlenul vettem eszre, illetve kicsit melegnek ereztem eteteskor a kis nyakat, es gondoltam, megmerem a lazat. 38.6 C. Nem letezik, megmerem meg egyszer: 38.6. Rendes Omron fulben meros homeronk van, nincs okom ketelkedni, de nem erzem igazan ennyire melegnek Panducit... Amikor a fiuk lazasak, ha akar csak kozelebe kerulnek a 38 foknak, mar olyanok, mint a hejaban sult krumplik, messzirol tuzel a fejuk, arcuk, es jellegzetesen is sirnak ilyenkor, ugyhogy nem lehet elmulasztani, ha lazasak. Pannanal nem igy van. O teljesen nyugodtan aludt, vagy legalabbis nem nyugtalanabbul, mint altalaban. Kontrollcosportkent megmertem a sajat 'lazam' is: en 36.4 fokon 'egtem'. Tehat a homero mukodik.

Pannat gyorsan levetkoztettem, cicire tettem, es 10 percenkent meregettem a lazat. Viszonylag hamar lement 38 ala, ugyhogy megnyugodtam. Delutan azert megfurdettem kis langyos vizben, az is jot tett neki. Felhivtam a 13 HEALTH-et (itteni ingyenes 24 oras telefonos egeszsegugyi tanacsadas noverek altal, imadom, gyakran hivom oket), ok feltettek egy csomo-csomo kerdest Pannara vonatkozoan, hogy eszik-e azert, nincs-e megduzzadva a nyaka korul, nem merev-e a nyaka, nincsenek-e kiutesei, reagal-e, ha nyomogatom, esznel van-e, legzese milyen, stb, es vegul is a nover is meg en is ugy lattuk, hogy nem lehet komoly baj, mert enni kivaloan eszik tovabbra is, a kedve is jo, semmi egyeb tunete nincs, csak a laz, ami mar le is ment. Mindenesetre azt tanacsolta a nover, hogy a biztonsag kedveert azert hivjuk ki az orvost. Ugy is lett.

Az este 8 oras etetesnel, miutan elaludtak a fiuk, a biztonsag kedveert megint megmertem a lazat, es megint 38 folott volt... (Az igazi gond a magas lazzal az, hogy 3 honapos kor alatt nem adhato semmilyen gyogyszer, panadol, vagy ilyesmi...) A kihivott ugyeletes orvos (after hours GP, ingyenes a gyerekeknek) olyan 11 ora korul ert ki hozzank, es o is ugy talalta, hogy Panda altalanos kozerzete jo, a torka rendben van, fule is (leggyakoribb fertozesi pontok), de a lazat megis okozza valami, ugyhogy azonnali hatallyal induljunk a korhazba, ahol majd csinalnak nehany tesztet (ver, vizelet, stb), hogy kideruljon, hol a gyulladas es majd megfigyeles alatt tartjak nehany napig. Indulas. Most.

Huhh. A fiukat nem akartuk felkelteni es elcugolni a korhazba, ugyhogy taxit hivtunk gyorsan, osszekeszitettem Pannat, pelenkat, takarot, ruhat, ilyeneket, meg persze magamat is, ha nehany napnak nezunk elebe...

A taxi nem jon az istennek se, mar vagy fel ora eltelt... Hivom a mentoket. Azokra is varni kell. De akkor az mar legalabb elsobbseget jelent a surgossegi osztalyon... Taxit torlom, mentot varom.

Ejfel utan erkezik meg a mento, de nem az orvos altal javasolt belvarosi gyerekkorhazba (Royal Children) visz, hanem ide a legkozelebbibe, Redcliffe-re. Utkozben lekerdeznek millio adatot, hogy mikor odaerunk, mar ne kelljen, kozben Pannat rakapcsoljak a folyamatos ho-, vernyomas- es pulzusmerore, es minden erteke normalis. Hurra.

A korhazba erve tolokocsit kapunk, azon tolnak be... De legalabb nem kell sorbaallni, varakozni, hurra. Egybol megvizsgalja a triage nover Pannat, laza 37 folott, 38 alatt, kiraly. Kapunk egy agyat a surgossegi osztalyon, ott varakozunk. Kozben etetgetem Pannat, hogy nehogy kiszaradjon, o meg eszik boldogan. A szomszed agyon is egy mama egy 18 honapos kislannyal, ugyanilyen tunetekkel, bar lathatoan kicsit rosszabb allapotban.

Kb. 1 ora varakozas utan jon egy orvos (kozben azert a noverek folyamatosan ellenoriznek minket, meregetik a kulonbozo ertekeket, stb), aki tuzetesebben megvizsgalja Pannat, de elso latasra szinten nem lat semmi bajt, ugyhogy vizeletvizsgalatot rendel el: leveszi rola a pelenkat, kitakarja, alatartja a klasszikus kis muanyag fiolat, es var, hogy pisiljen. Nem sokkal kesobb pisil is, doki elkapja, hurra. :o) Maskulonben valami zacskot kotottek volna ra, de igy sokkal gyorsabb es egyszerubb volt, raadasul nem is zavarta kulonosebben Panducot. Vizeletminta el.

A noverek nekem is hoztak takarot, igy felfekszunk a nagyagyra, es ott aluszkalunk Pannaval, amig eldol a sorsunk. Kozben neki fel orankent meregetik a lazat a fuleben. Ennek nagyreszet mindketten atalusszuk.

Reggel 4 orakor jon a doki, hogy felvettek minket a gyerekosztalyra, mindjart attolnak. A gyerekosztaly amulat... Gyonyoruen feldiszitve minden, falakon mesejelenetek, szines es vidam minden, akarhova nezek. A novereken szarvasagancs, mikulassapka, villogos fulbevalo, kin mi. A folyosokon playstation konzolok, es rengeteg jatek, kifestok, konyvek, terepasztal, tarsasjatekok, minden korosztalynak. A kisagyakon kivul semmi nem utal arra, hogy ez itt egy korhaz... Pedig ez egy egyszeru kozkorhaz, egy nem is puccos kornyeken, nem is kozel a belvaroshoz...

Egyedul vagyunk egy negyagyas szobaban. Hideg van, mint allat, ami a lazas gyerek szempontjabol jo lehet, hogy nincs meleg, de en jegge fagyok, hiaba a sok takaro... Panna kap egy kis racsosagyat, en meg egy hatradontheto fotelt kozvetlen mellette. Ebben aluszkalunk egy kicsit, amig meg nem jon az orvos, vagy a reggeli... :o)

A reggeli hamarosan megerkezik (nekem), es hozzak a papirt is, amin az ebedet es a vacsorat valaszthatom ki, hogy mi mindent kerek. Megrendelem a vacsorat is, bar titkon remelem, hogy azt mar majd otthon fogyasztom, barmilyen gusztan es csabitoan is hangzik a gombas csirkemell es utana a cheesecake...)

Tovabbra is merik Panna lazat, pulzusat, vernyomasat, mindenet, de mar csak 2 orankent, es egyelore minden rendben. Ha delutan 2-ig nem megy 38 fole, es nem lesz mas tunet sem (pl hanyas vagy kiutes), akkor hazaengednek. (Ami mar csak azert is kiraly lenne, mert 3-ra varjuk a vendegeket a fiuk szulinapi bulijara... A tortat megsutottem napkozben, nagyjabol mindent elokeszitettem, de az utolso simitasok es a torta megkenese, diszitese meg hianyzik...)

Egy tunderi novert kaptunk, aki - mikor meghallotta a szulinapi bulit - mindent megprobalt elokesziteni, hogy amint megkapjuk az igent arra, hogy mehetunk, mar ne kelljen varni semmire: rendelt taxit, szerzett bebiulest kolcsonbe a taxiba, kitoltott minden papirt elore, hogy az orvosnak csak ala kelljen irnia, stb.

A 2 orabol vegul 3 lett, mire jott a doki, kozben a bulit eltoltuk 4-re, ugyhogy vegul 3/4 4-re haza is ertunk. Vegtelen jo tapasztalatunk volt a korhazban, mindennel es mindenkivel (foleg hogy vegul nem volt semmi komoly baj), es bar sose kelljen menni tobbet, de ha megis kell, nem aggodom. Jo kezekben vagyunk.

(Update: a nyuves hideg miatt mondjuk piszokul megfaztam, es kohogok, mint a diszno, a fiuk is kohognek (ok valszeg az ovibol hoztak), es valszeg ezt kaphatta el Panna is, de mar jol van, a lazzal meg talan az anyatejjel még csirajaban legyurhette a dolgot.)

Hat ilyen volt az ejszaka a gyerekosztalyon.