Disznóvágás ausztrál módra ;)

A multkori marciusi nagy bulira Balazs regi kollegaja, Feri es a felesege olyan isteni finom fustolt kolbaszt hozott, amit meg hetekig emlegettunk, es sokaig nem hagyott nyugodni minket, hogy hogyan is szerezhetnenk belole nagyobb mennyiseget... Van persze itt is csabai, ami ugyan nem rossz, de azert kozel sincs olyan finom, mint az igazi hazi kolbasz, ezt mondanom sem kell. A Feriekerol is hamar kiderult, hogy bizony ok toltik, es maguk fustolik minden evben. Probalkoztunk venni toluk, meg beszallni az o toltesukbe, meg minden, de korabbi rossz tapasztalatokra hivatkova eleinte nem nagyon rajongtak az otletert. De azert addig-addig nyuztuk szegenyeket, mig vegul belementek abba, hogy ok ugyan kulon kolbaszolnak csaladilag, de egyik hetvegen velunk is toltenek kolbaszt, az o receptjuk alapjan, az o felszerelesukkel es segitsegukkel. Ez a varva vart esemeny erre a hetvegere esett.

Reggel 10-kor volt a gyulekezo – addigra mar ott volt a ledaralt hus, meg minden, es mar csak fokhagymat kellett pucolni. Ezen a lanyokkal hamar tulestunk, aztan johetett a ferfimunka: a keveres. Harom nagy lavorban folyt a munka, vegelathatatlanul. Kozben atmostuk es szetvalogattuk a full osszekuszalodott beleket Diaval, aztan kezdodhetett a toltes. Erika testvere megtanitotta, hogy hogy kell tolteni a kolbaszt, igy aztan a vege fele mar harman csinaltuk a dolgot, Posza toltotte a toltot, Zoli hajtotta, en pedig vezettem a kolbaszt. Hat errol inkabb nem is nyilatkoznek tobbet, eleg kompromittalo kepek es megjegyzesek szulettek ezido tajt, de legalabb rengeteget rohogtunk, es a munka is szepen zajlott. Voltak gyerekek is, es meglepetesszeruen ok is tok sokat segitettek, helyesek voltak.

Nagyon jok lettek a kolbaszkak, 50 kilo lett nyersen a vegen, aztan abbol egy jo 10 kilot szethordtunk nyersen, meg megsutottunk belole ebedre is, a maradek 57 par pedig ment fustolodni. 2 het mulva mehetunk ertuk. Mar alig varom!

A hangulat is nagyon jo volt, osszesen 22-en voltunk, a felnottek ittak mindenfelet, mi meg inkabb csak dumaltunk meg ettunk. Sutottem hazikenyeret meg 4 rud retest, na ez mind elfogyott az elso fel oraban... Plusz a tobbiek is hoztak mindenfelet,aztan a haziak bogracsban foztek toros kaposztat ebedre, valamint sutottunk ki fasirtokat a frissen kevert kolbaszbol, szoval nem eheztunk.

Lefutottuk! :oD

Aztan 4 ora korul elindultunk vissza a Meliekhez, es ott is aludtunk 6-an, (Meli+Posza, Zoli+Betti, +mi ketten. Elhataroztuk, hogy mivel a masnapi rajt a Bridge to Brisbane futasra nagyon koran van (6.50-kor), ezert idoben lefekszunk, es nem dumalunk hajnalig. De vegul is azert 11-ig csak dumaltunk :o), feltuztuk a rajtszamokat, meg a chip-et, hogy ne hajnalban kelljen szuszogni vele, es aztan masnap reggel gond nelkul elindultunk 5.40-kor. Anett Tiborja is oda jott reggel Meliekhez, onnan mentunk egyutt. Odaertunk, bazi sok ember volt, de allati jol meg volt szervezve minden, mar a fouttol iranyitottak mindenkit, hogy ki hova menjen, hova parkoljon, meg minden, nem kellett kovalyogni, vagy figyelni, hogy merre kell menni, hanem csak kovetni kellett az iranyitokat. Igy aztan 10 perc alatt meglett mindenkinek a helye, aztan ingyenes buszok voltak a parkoloktol a rajthoz (vegul olyan 25,000 indulo volt, ami azert szervezes szempontjabol nem keves...) De nem kellett varni a buszra se, se semmi, szepen begyalogoltunk a rajthoz, a futoknak (gyorsaknak) volt egy kulon savjuk, ahol elore tudtak menni a gyaloglok ele, hogy ne tartsuk fel oket, es kesz. 6.50-kor elindultak a kerekesszékesek, 6.55-kor a futok, es 7.00-kor a gyaloglok. Allati jo volt a hangulat, egy csomoan jelmezben voltak (nem csak lepkésben, ahogy elozetesen meg volt hirdetve, hanem mindenfeleben), volt egy csomo oreg, kisgyerek, mindenfele. Csodaval hataros modon osszefutottunk azzal a masik erdelyi-magyar parral (Jozsi+Annamari), akikrol tudtuk, hogy jonnek, de nem beszeltunk meg semmit, hiszen eleg remenytelennek tunt az osszetalalkozas. Rogton ott a rajtnal osszefutottunk veluk, ugyhogy aztan egy darabig egyutt is mentunk.

Amikor elinditottak a rajtot, akkor mindenki futni kezdett egy kicsit, pedig hat az a blokk gyalogolni akart ugye eredetileg, de megis az elso nehany metert futottuk mindenki, aminek az lett az eredmenye, hogy Melit es Bettit gyakorlatilag az elso meteren elhagytuk, es soha tobbet nem is talaltuk meg, pedig kerestuk es figyeltuk oket vegig. En egyutt maradtam Zolival, es Tiborral (ez az uj Tibor, akiknek a babajuk lesz mindjart, es akik laktak is nalunk egy kicsit), es Annamariekkal, de aztan kesobb ok is elhagytak minket. Ugyhogy a ket fiuval mentunk vegig, nagyon jot dumaltunk, es egyaltalan nem volt megerolteto a dolog. (Balazs es Posza futottak, tehat ok joval elorebbrol indultak, mint mi, veluk megbeszeltuk, hogy majd a celvonalnal varnak minket, es itt talalkoztunk vegul Meliekkel is a vegen.)

Megint csak nagyon nagy volt a szervezettseg, 3 kilometerenkent osztottak vizet kabe, ugy, hogy nagy asztalok voltak felallitva, es azon muanyagpoharakban millio viz kirakva, amit siman csak fel lehetett kapni menet kozben, es ha megittad, csak el kellett dobni a poharat az ut szelere, mert osszeszedtek. Nem volt tumultus, semmi, mert a vizoszto helyeken tobb meternyi asztal volt, es mindenki csak egy-egy pillanatig volt ott, amig felkapta a vizet, es kesz.

Volt nehany elsosegely sator is, ha esetleg valakinek feltorte a labat a cipo, vagy ilyesmi.

Az ut menten kb 3-4 kilometerenkent voltak utcazeneszek, akik biztattak a futokat, mi meg mindig tapsoltunk, ahogy elhaladtunk mellettuk. Aztan az ut menti hazakban az emberek kint alltak az ablakokban, erkelyeken, es tapsoltak vegig, ahogy elhaladtunk. (Holott azert majdnem 2 oran keresztul haladt a tomeg.) Volt olyan, ahol az egyik erkelyen egy nagy lepedo volt kiteritve a korlaton, es ra volt fujva, hogy "Mar csak 15,350 lepes van hatra!" Az autosok dudaltak, integettek, szoval nagyon jo hangulata volt az egesznek, allati jol ereztuk magunkat, megyunk jovore is mindenkepp. Sot, most lesz egy rovidebb 10km-es is Southbank-en novemberben, arra is megyunk szerintem.


Posza 1.03 alatt, Balazs 1.14 alatt futotta le, es mi meg Meliek nagyjabol 2 ora alatt. A pontos eredmenyek a jovo vasarnapi ujsagban lesznek.

Amikor vege volt a versenynek, a celvonaltol kis kordon vezetett a chip leado helyhez, ahol megkaptuk a polokat is, meret szerint, aztan a kordon vitt tovabb a gyumolcs osztasig, kaptunk almat meg narancsot, aztan mehettunk. (Bar alma nem jutott mindenkinek sajnos, ez nagy serelem, mert nagyon finom alma volt!) Aztan megint csak buszok vittek vissza mindenkit a parkoloig, ehhez most kicsit sorba kellett allni, de nem volt veszes, az emberek tok nyugodtan, egy soros vonalban alltak vegig, vagy egy jo felorat, amig mindenki felfert a buszra. Aztan elmentunk Meliekhez, rendeltunk pizzat ebedre, lefekudtunk a foldre, es ugy dumaltunk. Aztan elindultunk haza, es este 8-kor mar aludtunk is, olyan almosak voltunk. :o)

Amikor mentunk a kocsival ugyanazon az utvonalon 2 oraval kesobb, mar nyoma nem volt a reggeli versenynek, se muanyag poharak, se szemet, se a jelzesek, se semmi, gyonyoruen eltakaritottak mindent.

Es most meg mar itt vagyunk, munkaban, tul ezen a bizi hetvegen. Ja, es Poszanak ma van a szulije, hepi börszdéj Posza!