Keresztszulok lettunk!

Bizony-bizony. Egy óvatlan pillanatban egyszer csak keresztszulokke lettunk. :o) Anett es Tibor gyonyoru pici bogara (aka Borcsi) mostantol mar a mi pici keresztlanykank.

A keresztelo most vasarnap volt egy Sunnybank-i katolikus templomban, kepek itt.

Ugy volt, hogy a Kovacs csalad 3 napra erkezett hozzank Melbourne-bol, hogy itt tartsak a keresztelot Brisbane-ben. Mind nagyon szomorkodtunk, amikor Tiborek jo allast kapva lekoltoztek Melbourne-be novemberben, igy most nagy volt az orom, hogy megint lattuk oket! A kicsi hihetetlen sokat nott, fejlodott, okosodott (2 honaposan koltoztek el, most meg mar majdnem 5 honapos!) Sokat vigyorog, nem sokat alszik, es imad furodni!

Jo(?) keresztszulokhoz meltoan mar gondolkodtunk egy ideje, hogy mivel is lepjuk meg oket. Aztan annyira tanacstalannak bizonyultunk, hogy megkerdeztuk Anettet, hogy megis minek orulnenek. Szegeny mondott is egyet (plafonrol csungos, szélfútta fa allatkak madzagon), de ilyet a fold hatarol se tudtam elokeriteni, igy kenytelen voltam megis sajat otletekre hagyatkozni. (Itt kell megjegyeznem, hogy Balazs egy ponton bepróbálkozott azzal az otlettel, hogy mi lenne, ha egy MP3 lejatszót vennénk a kicsinek, es o vigyazna ra, amig Borka 18 eves nem lesz… No comment.)

Csutortokon teljes ketsegbeesesben elmentunk Balazzsal vasarolni Borikanak. Hat meg kell mondjam, hogy – a varakozasokkal ellentetben - NAGGGGGYON elveztuk, es most aztan mar tenyleg alig varjuk, hogy sajat gyerkoc legyen, mert még ennyi kiraly cuccot, mint amit kapni lehet, hihetetlen!!!! Egyik jobb volt, mint a masik! Mindenfele ketyerék, jatekok, bizgentyuk, minden mennyisegben! Egy laza ket oracskat elnyomogattuk a mindenfele jatekokat a jatekreszlegen, aztan nagy tanakodás után sikerult kiválasztanunk egy játék station szeru dolgot, ami egy kis sator szeruseg, de mindenfélévé át lehet alakitani: bujocskazo izévé, bábszinhazza, fekvo vacakka, jatszo szonyegge, szoval mindenfeleve tenyleg, teljes orulet. Aztan vannak rajta kis plüss figurak, mesekonyv darabkak, muanyag formak amiket be kell dugdosni mindenfele lyukakba, szoval tenyleg vegtelen moka. :o) Nagyon tetszett nekem, es remeltem, hogy majd jatszik velem Borika. :) Amikor kibontottuk, a felnottekbol is nagy izgalmat valtott ki, gyorsan osszeszereltuk, bele applikaltuk a kicsit a kozepebe, es feszulten figyeltuk, ahogy Borika eletre szolo baratsagot kot a kis sator oldalara ragasztott kismajommal es tarsaival. Nagyon aranyos volt. (Kozben Anett kuldott otthonrol kepeket, ahogy Borika magaeve teszi a satrat, mellekeltem, szerintem tetszik neki. :o)

Pentek este atmentunk Meliekhez, hogy talalkozhassanak Anettek mindenkivel, aki kivancsi volt rajuk, Meli szervezett egy nagy ossznepi kerti sutogetest. Borcsit betettuk a medencebe egy kis narancssarga uszogumiban, eleteben eloszor, de lathatoan nagyon tetszett neki es egyaltalan nem felt. (Nyilvan nagyon bator kis keresztlanyunk van, biztos tolunk orokolte. :o)

A sutogetes is isteni volt, finomakat ettunk, megneztuk az Australia Day tiszteletere rendezett tuzijatekot a tetorol, aztan Anettek hazamentek hozzank lefektetni a kicsit, mi meg maradtunk még kicsit uszkalni. Este 10-ig vadultunk a medenceben, allati jo volt, macskaztunk, krokodiloztunk, meg minden, es annyira mokas volt az egesz, hogy el is hataroztuk Balazzsal, hogy a kovetkezo nagy beruhazasunk az a medenceepites lesz, mert nagyon allat! :o)

Aztan szombaton csak szinyeltunk otthon, elmentunk Borcsival setalni a kornyeken, plusz Anettek elmentek meglatogatni nehany itteni ismerost. Vasarnapra volt aztan meghirdetve a keresztelo, ahova mar Zsuzsiek is tudtak jonni a kis Benivel (aki a mult heti talalkozasunk ota is hatalmasat nott es igazi kisfius formaja lett, Zsuzsi levagta a hajat is, tunderi, mosolygos gyerek, meg kell enni ot is minden alkalommal, amikor latjuk. Fel is teszek egy kepet, hat o Beni, a hodito. :o)

A keresztelo maga nekem (meg biztos a tobbieknek is) eleg csalodas volt, egyreszt azert, mert az elozetes varakozasokkal ellentetben csoportos keresztelo volt, tehat rajtunk kivul meg masik harom babat kereszteltek. Ez meg nem lett volna tul nagy baj, de a papbol egy arva szot nem hallottunk, meg szerencse, hogy elotte kiosztottak a szoveget, hogy mikor mit kell mondani, mert amugy fogalmunk nem lett volna az egeszrol. Aztan az is nagyon erdekes volt, hogy a keresztszuloknek elvileg semmi szerepuk nem volt. Meg a keresztviz ala is a szulok tartottak a babat. Pedig ketszer is megkerdeztuk, hogy biztos-e, hogy igy kell, de igy kellett. Erdekes... Nem volt szemelyes az egesz egyaltalan, nem volt se utana se elotte semmi ott a templomban, kiosztottak a keresztleveleket, aztan sanyi.

Nagy varakozas elozte meg a ket kicsi (Beni + Bori) talalkozasat, mert a legutobbi talalkozasuk alkalmaval (ket honappal ezelott) bimbozo szerelem korai jeleit veltuk felfedezni mi felnottek, es most kivancsian vartuk a folytatast. Beni is tunderi volt az egesz keresztelo alatt, nezegette Borikat, odaadta neki a nyalogatos kutyajat is jatszani, es egyszer megsimogatni is megprobalta. Szoval nincs mese, ez a szerelem az egben kottetett. :o)

A keresztelo utan elmentunk a vendegekkel egy kavezoba, es ott beszelgettunk meg egy kicsit a ceremonia utan, aztan sajnos Anetteknak indulni is kellett a repulohoz, ugyhogy kivittuk oket Meliekkel egyutt. A gep kesett kicsit, de Borcsi nagyon jol birta, sot a repulon nagy sikert aratott a stewardessek koreben, egymas kezebol kapkodtak a gyereket. :o) (Mondjuk meg tudom erteni, mert tenyleg nagyon ari. :o)

Tovabbi kepek itt a 'Keresztelo' galeriaban.

Elet a FlightCentre-nel

Vegre szakitottam egy kis idot hogy en is irjak kicsit a blogra. Szoval hogy megy a munka? Azt mondhatom hogy egesz jol. Sikerult egy kis fizetes emelest kieroszakolnom igy vegre immar 4 ev utan normalis eletmodra valtunk. Mi az hogy normalis eletmod? Hat egyszeruen csak annyi, hogy egy munkaban dolgozunk 8-5-ig es semmi hetvegi munka es mindemellett nem kell nelkulozni. Mondjuk gazdagok meg nem leszunk, de legalabb vegre vannak kozos esteink Lillaval.

Tehat az elet a cegnel azt kell mondjam, hogy jo. Azt mar irtam, hogy szabadsagom elott atszerveztek az osztalyt es uj csoportba raktak uj fonokkel. Ez kicsit kellemetlen volt, de vegul is ez az uj fonok intezte el a fizetesemelest, szoval nem is olyan rossz.

Januar eleje ota beindult az "Office prank", amit amolyan irodai szivataskent lehet leforditani. Otthon nem volt ilyenben reszem, ezert pontosan nem is tudom, hogy hogy hivjak.

A lenyeg hogy egymast vicceljuk meg a kollegakkal lepten nyomon.

Az egesz ugy kezdodott hogy a fonokom nem dolgozott karacsony es ujev kozott, es mikor elment, rankhagyta hogy mire visszajon, nem akar latni egyetlen egy karacsonyi dekoraciot sem az irodaban. Mi jo gyerekek voltunk, szepen mindent elpakoltunk az asztalunkrol es a fonok asztalat kicsit kidekoraltuk.

Azt hiszem jot nevetett a fonok, sajnos nem lattuk, mert 6 orakor kezdett dolgozni, mondvan hogy be akarja hozni a lemaradast es 8-ra mar ugy akarja folytatni a napot, mintha csak ket napja dolgozott volna utoljara. Azt hiszem 8-ra epp befejezte a csomagolast :-)

(1:0 )

A visszavagora az egyik srac egyhetes szabadsagrol valo visszaerkezesekor kerult sor.

A fonok kitalalta hogy gyumolcskocsonyaba rejti a srac egeret. Az elso probalkozas sajnos sikertelen volt (zold eger) Ezert hetvegen hazifeladatot csinalt a fonok.

Hetfore kesz volt a mu. (1:1)

Szoval igy telnek az unalmas napjaink. Ime nehany izelito a kollegakat eddig sikeresen megnevetteto viccekrol:

- Muanyag kulacs szaja befedese munyag foliaval a kupak alatt.

- Telefon zsinor osszecsomozasa a kagylo tove es a keszulek tovenel. Eredmeny: viccesen himbalodzo telefonkeszulek a nyakban, majd gyors asztalra fekves.

Azt hiszem hetfon en leszek a soros, mert a fent emlitett vicceknek ertelmi szerzoje leven nem sikerult tul nagy nepszeruseget szerezni. Bar tobbiek jot nevettek az otleteimen. Remelem nem rejtenek tul sok rajzszoget a szekem parnajaba. :-)

Vizkorlátozás, szabályok, Brisbane

Nem tudom, irtam-e mar errol, de most mindenesetre irok.

4-es szintu vizkorlatozas van nalunk ervenyben most mar talan egy eve. Mondjuk amiota mi itt vagyunk Queenslandben (2004 oktobere ota) me gsosem ment 2-es szintu ala. Eleg gaz. A 4-es szint abbol all, hogy csak vodorbol lehet locsolni, es abbol is csak bizonyos napokon es bizonyos napszakokban, hazszam szerint. Mi peldaul csak kedden-csutortokon-szombaton locsolhatunk, akkor is csak reggel 4 es 8 kozott, valamint este 4 es 8 kozott, es csak vodorbol. (A slag es az ontozorendszer tiltott.)

Ez tobb dolog miatt is problemat okoz. Egyreszt azert, mert igy, hogy a kertet nem lehet locsolni, igy a fu kiszaradt, vagy legjobb esetben is besargult mindenhol, es semmi sem olyan szep dus es zold mostansag, ahogy azt az ember egy tropusi-szuptropusi varoskatol elvarna. De ez a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy azt mondjak, hogy a varos ivoviz keszlete mar csak 2 evre elegendo. (Mivel azonban nem latom az allam vezetoit eszeveszetten megoldast keresni-talalni, ezert azt gondolom, hogy azert szomjan nem fogunk halni, majd biztos megszánnak minket a kornyezo allamok, vagy valami…)

Persze beszelnek uj duzzaszto gatak epiteserol (ami meg nyilvan oriasi ellenallasba utkozik a kiszemelt teruleteken lakok reszerol). A mostani gat valahogy olyan szerencsetlen helyen van, hogy amikor ugy egyebkent napokig esik az eso, a gatat valahogy pont elkeruli, es oda nem esik egy csepp sem. A multkor tenyleg napokig szakadt, esett 17mm eso, ebbol kemeny 1mm jutott a duzzasztoba. Semmit nem szamitott. A baj az, hogy ha a dolgok nem javulnak semmit, akkor az idojaras elorejelzesek szerint semmi remenyunk nincs arra, hogy a vizkorlatozasnak vege lesz termeszetes uton. Igy aztan mindenfele egyeb modon probaljak ravenni az embereket a vizzel valo sporolasra.

Peldaul az uj hazakban kotelezove teszik, a regikben pedig fizet neked az allam, ha viztakarekos csapokat, zuhanyt, vecet vagy mosogepet vessel. Nagyon nyomatjak az esoviztartalyokat, azokra is igen komoly tamogatast adnak, ha vessel egyet. (Nalunk az osszes viztakarekos cucc megvan a hazban, es esoviztartalyt is vennenk, ha nem lenne meg a tamogatasokkal is igen draga, de raadasul a tartallyal az a nagyobb baj, hogy ha _nem esik eleget az eso_ (mert ez a fo baj), akkor mit érek a tartallyal?!?

Plusz mindenhol uton-utfelen reklamozzak, hogy ne zuhanyozz 5 percnel tovabb, ne furodj kadban, ne mosd az autodat, ne folyasd a vizet, stb… (Pedig mondjuk szerintem sokkal nagyobb hatasa lenne, ha inkabb a ipari hasznalatra figyelnenek, es nem arra, hogy 5 percet zuhanyozom-e vagy 6-ot…)

Na de az igazan erdekes az az, hogy az emberek betartjak ezeket a korlatozasokat! Mi elegge szabalytisztelo figurak vagyunk, de neha azert a szivem szakad meg a fuert, a novenyekert, es ugy meglocsolnam oket jol, rendesen, slaggal. (A fuvet ugye nem nagyon lehet vodorrel locsolgatni…) A kollegaim is mondogatjak, hogy vettek kis idomeroket a zuhanyba, amit csak be kell inditani, es 5 perc mulva jelez, es akkor gyorsan kijonnek a zuhanybol, meg hogy a kocsihoz vettek specko vizmentes tisztitot, meg ilyenek. Szoval nem keresgelik a kibujokat, nem locsoljak titokban a kerites mogott a kertet, es nem szarnak (bocsanat) nagy ivben a szabalyokra, hanem elfogadjak es betartjak oket. Hihetetlen. Ma peldaul a kaves bogremet mosogattam a konyhaban eros forro vizsugarral (hogy biztosan kijojjenek belole a kave bakteriumok :o), es az egyik csajszi viccesen oda is szolt, hogy “Nem pazarlod a vizet, ugye? Tudsz a vizhelyzetrol,ugye?” Nem volt banto egyaltalan, es kedvesen is mondta, de akkor is! Erdekesnek talalom.

Persze itt is vannak kivetelek (szerintem ezek nagyreszt bevandorlok), akik azert meg-megszegik a szabalyokat, de aztan hamar szembesulnek vagy a szomszedok/kollegak/baratok rosszallasaval, vagy pedig a hatosagok jonnek es jol megbuntetik az embert ezert-azert.

Ez a szabalyok betartasa dolog egyebkent nem csak a viz kerdesre ervenyes, hanem ugy altalaban mindenre. A fogyis parkolohelyeket valoban a fogyisoknak tartjak fent az autosok, a gyorspenztarakba tenyleg csak a 10 darabnal kevesebbet vevok allnak be, es tanulojegyet is csak a valoban tanulok probalnak venni. Eleve a vonatjegy… ellenor szinte egyaltalan nincs a vonaton (az elmult ket evben talan ketszer ha ellenoriztek), es le es felszallaskor se nagyon nezik, hgoy kinek van jegye, es hogy az pontosan hova is szol. Megsem volt egyik ellenorzes alkalmaval sem egyetlen egy utas sem, akinek ne lett volna ervenyes jegye, es nem is latunk soha senkit, aki csak ugy fel akarna logni a buszra, jegy nelkul. A zebran is rogton atengednek, mar akkor megallnak, amikor meg csak kozelitesz a zebra fele a jardan. (Ez kicsit veszelyes is volt, mikor otthon voltunk most szeptemberben, mert annyira hozzasoktunk mar ehhez az elozekenyseghez, hogy otthon a zebran szinte szet se neztem. Hiba volt… (Mondjuk az se sokat segitett, hogy amikor meg szetneztem, akkor meg a rossz iranyba…)

NA most viszont a nagy iras kozepette teljesen elfelejtettem, hogy miert is irtam ezt az egeszet, es mit is akartam kihozni belole… Mindenesetre bent hagyom, mert ugyis mindig kerdezgetitek sokan, hogy miert eppen Brisbane-re esett a valasztasunk a koltozeskor. Hat – tobbek kozott – ezekert. (Nem a vizhianyert!!!) De az emberek hozzaallasaert, kedvessegeert, jokedveert, a taj szepsegeert, az idojarasert, Noosa-ert, az Uveghazhegyekert, a tengerert, a lehetosegekert, a jo baratokert. Hat ezert. (Mar megint szentimentalis lettem a vegere?!? Most mar nem nezek tobb nyálas filmet elalvas elott!)

Bunnings off – avagy miert kiraly fejenkent csak egy munkahely :o)

Hat eljott ez a nap is. :o) Ket ev utan tegnap vegre felfuggesztettuk aldasos mukodesunket a Bunningsnal. El se hiszem. Igazabol azert nem leptunk ki teljesen es vegervenyesen, mert igy, hogy alkalmazasban maradtunk, igy tovabbra is hasznalhatjuk a dolgozoi kedvezmenyeket :o), plusz sosem lehet tudni, hogy mit hoz az elet, ugyhogy biztos ami biztos alapon megtartottuk azert statuszunkat, es ha a jovoben megszorulunk es szuksegunk lesz egy kis extra munkara, (=penzre), akkor barmikor visszamehetunk.

Erdekes volt otthagyni oket tegnap. A fonokok nagyon rendesek voltak, megmondtuk oszinten, hogy mi a helyzet, hogy a fo munkahelyunkon probalunk elobbre jutni, es hogy most nem kerunk shiftet 3 honapig, mert mas dolgokra koncentralunk, es mondtak, hogy persze, megertik, semmi gond, minden rendben, szoljunk, amikor vissza akarunk jonni. Jipi. :o) Aztan megmondtuk a kollegaknak is, es nagyon szomorkodtak es az egyik srac meg sirt is. ;o) (Az, amelyik volt is egyszer nalunk kiprobalni a meggylevest, meg aki amugy is mindig meg akar tanulni magyarul, egy fiatal kis 18 eves srac. A meggyleves annyira izlett neki – pedig az teljesen idegen az ittenieknek, a meggyet nem is ismerik eleve, nem is beszelve a belole keszult rozsaszin levesrol… - szoval annyira izlett neki, hogy eljott hozzank megtanulni, hogy hogy kell csinalni, es aztan otthon csinalt a csaladjanak, de senki sem merte megkostolni, ugyhogy egyedul ette meg vegul az egeszet.)

Az biztos, hogy mi is szomoruak vagyunk otthagyni oket, mert amugy nagyon jo es vicces esteket toltottunk ott, csak hát faraszto a ket munka egyutt. Amugy maga a ceg meg a kollegak nagyon jo elmeny volt, es sajnalom, hogy ennek vege. Nagyon sokat tanultunk toluk, angolul is, meg amugy is, hiszen azert minden alkalommal 3-4 orat folyamatosan beszelgettunk mindig mindenfelerol, igy millio olyan informaciohoz jutottunk, amihez amugy esetleg csak evek multan jutottunk volna. (Peldaul a legtobb slang-et ezektol a sracoktol tanultuk, es az oktatasi rendszerrol, ilyesmikrol is toluk tudtam meg a legtobbet.) Nem is beszelve arrol, hogy szereztunk nehany igen jo baratot is (pl. a szerb baratnonk Lidija, de tobben is vannak, csak oket nem ismeritek, mert meg nem irtam roluk a blogon). Szoval osszessegeben nehez szivvel hagyjuk ott oket, de az extra idonek viszont nagyon orulunk, hogy mostantol szabadok az esteink. Igy tudnam osszegezni a helyzetet. :o) Mar el is terveztuk, hogy majd hetente nehany reggelen eljarunk uszni oda a lakopark uszodajaba es onnan megyunk egyenesen dolgozni, a tobbi napokon meg majd setalunk meg biciklizunk estenkent. (Majd ezugyben referalok nehany honap mulva, hogy mennyire tartottuk ezt be…)

Osszefoglalva a dolgokat, hogy valami ertelme is legyen annak, hogy ezt az egeszet beirtam ide: tobb mint 4 eve vagyunk itt most mar, es eddig mindig volt masodik munkank. Most van eloszor, hogy fejenkent csak egy allasban dolgozunk. A helyzet az szerintem, hogy ketsegtelen, hogy nagyon jok itt a korulmenyek, es konnyebb is boldogulni, mint otthon. De azert itt is meg kell dolgozni mindenert, csak esetleg az a kulonbseg, hogy itt ha dolgozol, akkor gyakoratilag barmit elerhetsz, belathato hataridon belul. Ertelemszeruen, minel tobbet dolgozol, annal hamarabb ered el ezeket. Mi eddig ugy gondoltuk, hogy elsokent azt szeretnenk elerni, hogy legyen egy sajat otthonunk, es ezert vallaltunk sok munkat, hogy ezt hamar elerjuk. Most, hogy mar ‘igazi’ munkank van, szakmabeli, megbecsult (viszonylag), most mar hirtelen az ido valt ertekesebbe, es most mar elvezni szeretnenk az eddig elert dolgokat, meg a még elottunk allokat. Ugyhogy most visszaveszunk munkafronton, es most jonnek a pazarlas evei! :o) Na jo, nem egeszen azert, de most kezdjuk majd el igazabol felfedezni az orszagot, most voltunk csak otthon harom ev utan, es most kezdjuk el nem az ara alapjan valasztani a dolgokat, amiket veszunk. Es persze most kezdjuk el latolgatni a befektetesi lehetosegeket is, hogy azert tovabbra is tervezzunk egy kicsit elore. :o)

Mindent egybevetve egyaltalan nem bantuk meg, hogy igy csinaltuk, minden eddigi munkahelyunknek megvolt a hosszutavu ertelme, mindenhonnan tanultunk, kaptunk valamit az extra kereseten kivul is. Nekem az elmult negy evben 6 munkahelyem volt (ebbol 2-3 mindig parhuzamosan), es Balazsnak is 4. Sot, most hogy igy utanaszamolok, neki is 6 volt. Tiszta. Ezalatt rengeteg ismeretre tettunk szert az ausztral elettel, szokasokkal, kulturaval, rendszerrel, minden turoval kapcsolatban million szemszogbol, nem kis mertekben fejlodott az angolunk es egyaltalan az egesz kommunikacionk, es persze a legjobb, hogy széles barati korre tettunk szert mind hazank fiai koreben, mind pedig ausztralok (es egyeb nemzetek fiai) kozott. Nyilvan nem ez az egyeduli udvozito ut, szazmillio modon lehet boldogulni, csak bemutattam egyet.

Hogy valami konnyedebbrol is meseljek, a heten annyi finomat foztunk, hogy csak na! Ugy kezdodott, hogy Tib es Verocs athivtak minket egyik nap vacsorara, es baranyos kuszkuszt foztek, amit mi nem nagyon ettunk még elotte. Se kuszkuszt (cous cous), se baranyt igazan. De ez nagyon finom volt!!!, ugyhogy a hetvegi bevasarlasnal be is szereztunk egy kis kuszkusz-alapanyagot, es baranyt is vettunk grillezesi cellal. (Marmint nem egy egesz baranyt ertelemszeruen, mert az nem ferne be az ajton, nem is beszelve arrol, hogy hogy tudnám rabirni arra, hogy maradjon fent a grill suton es ne ugraljon folyton…) Egy adag kuszkuszt mar megettunk, lecsot csinaltam hozza, fini volt, de meg kicsit gyakorolni kell, es ki kell tapasztalni, hogy mi mindennel lehet vagy kell izesiteni, hogy igazan finom autentikus kuszkusz valjon belole. :o) A baranydarabkakat pedig meggrillezzuk a hetvegen! :o)

Meg mindig tartjuk az ujevi fogadalmunkat az egeszseges eletrol, en jarok szepen gymbe jogyerek modjara, Balazs keszul Poszaval a juliusi maratonra, es nagyon egeszsegeseket eszunk, csomo salata, meg minden. Egyelore nagyon elvezzuk, de majd igazan ertekelhetot nehany honap mulva tudok ezugyben mondani. :o) (De azert elotte majd még irok!)

Kempingezés hegyek
Stradbroke Island

Mar korabban akartam irni az elmult nehany heti kempingezeseinkrol, (most ez a nagy slager nalunk :o), de aztan ugy gondoltam, hogy megvarom, amig elkeszulok a kepek feltoltesevel is. Na, most aztan felraktam a kepeket, ugyhogy johet a beszamolo is. :)

Tamas Andi baratnonk szervezett december elso hetvegejere egy kempingezest Stradbroke Island-re, ok mar tobbszor voltak ebben a kempingben, es gondoltak, hogy most osszehivjak oda a barataikat egy nagy kozos kempingezesre. Nahat ennel jobb otletuk nem is lehetett volna, istenien ereztuk magunkat vegig! (Leszamitva egy kicsit talan az elso napot, mert mivel a kempingezes egy hosszu hetvegenek volt tervezve, pentek-szombat-vasarnapra, ezert a penteket ugy tudtuk csak megoldani, hogy Balazs beteget jelentett a munakhelyen. Ettol persze teljesen lelkibeteg lett az oszinte kis lelke, de aztan ahogy elertuk a tengerpartot, ez az erzes nyom nelkul elmult benne azt hiszem. Lehet, hogy mar a kompon is elmult... :o)

Stradbroke Island azert is tok jo, mert egyreszt viszonylag kozel van Brisbane-hez (Gold Coastrol visz at a szigetre a komp egy jo 40 perc alatt), de azert megsincs annyira kozel, hogy tul zsufolt legyen. (Mivel maga az atkeles a kompon a kocsival viszont nem olcso mulatsag, szoval nincs teletomve a hely.)

Point Lookout-tol nem messze volt a kemping, egy festoi tengepart mogotti fas reszen, gyonyoru volt, nem is lehet leirni, inkabb csatolok nehany kepet. :o)

Mar egesz heten lazban egtunk egyebkent a kempingezes miatt, de keszulodni nem nagyon volt idonk, csak az utolso este mentunk el egy kemping boltba bevasarolni ezt-azt, ami meg hianyzik. Gyakrolatilag MINDENunk hianyzott, csak egy kicsi kutyaol satrunk volt, meg ket halozsakunk, ennyi. De most aztan elmentunk, es jol beszereztunk mindenfele egyebet, kemping gazsutot, polifom matracot, kemping tojastartot (ez nagyon fontos, mert minden reggel tojast sutottunk reggelire), hutotaskat, kemping edenyeket, stb. Fu, tiszta karacsony erzesunk volt, amikor kijottunk a kempingboltbol a szazezer uj kis szerzemennyel! :o))) Alig vartuk a masnapi indulast!

A feljebb vazolt okok miatt osszefogtunk Hadnagy Janiekkal, es kozosen mentunk az o kocsijukkal, es osztottuk a komp koltsegeket, ami igy aztan anyagilag nagyon jol jott ki, viszont sajnos az eredetileg tervezett cuccok felet sem tudtuk elvinni. :o( (Meg persze ok sem szegenyek, pedig aztan ugy megtomtuk az autot, hogy csak na!) De azert igy is kiraly volt minden, es nem hianyzott semmink.

A tarsasag isteni volt, Kolbaszos Nagy Feri baratunk kimondhatatlanul finom birka paprikast kanyaritott az egyik este a csapatnak bogracsban, de vittunk szalonnat, tepertot, palacsintat, kakaot, miegymast, mindenfele hazait. :o) Mindket este hajnalig beszelgettunk - illetve csak a tobbiek, mert minket mindket nap eleg hamar elnyomott az alom, viszont kompenzalas keppen mar reggel 5-kor kuruttyoltunk. :o)

Balazsek kimentek egyik delutan boogie boardozni, ezt igyekeztem megorokiteni. Elozo este pedig elmentunk a partra setalni Balazzsal, nem furodtunk, mert elegge viharos volt a tenger, ami viszont kivalo alkalomnak bizonyult egy eletmento csapatnak a gyakorlatozasra, hogy megtanuljak, hogyan kell menteni a viharos tengeren. Kemeny volt! :o)

Ugyanekkor talaltunk egy barna tavat is , (ami allitolag azert barna, mert a kornyekbeli teafak szinezik meg a vizet, tehat gyakorlatilag egy oriasi tea lett a tobol...), nagyon erdekes szinei vannak, de azert belemenni nem mertunk.

Jartunk tovabba egy nagyon kiserteties tajon is, ami tok ugy nezett ki, hogy minden pillanatban arra szamitottam, hogy mindjart rankugrik egy krokodil valahonnan, a hollywoodi horrorfilmekben pontosan ilyen tajon szoktak megtamadni a verszomjas krokodilok a gyanutlan hosnoket...

Ja, a tortenet illo befejezesekent pedig a kemping utan hetfon, amikor visszamentunk munkaba, Balazs ugye gyonyoru barnara sult a nagy 'betegallomanyban', es ennek oromere egesz nap 'sunstroke'-nak (napszúrásnak) szolitottak a kollegai... ;o)

IMBIL es a szarvasos Borumba Deer Park

Ket het mulva ujra szedtuk a satorfankat es mentunk kempingezni, ezuttal a Glass House Mountain-be. Ezt most Hadnagy Jani baratunkek szerveztek az o torzshelyukre. A tarsasag osszetetele valtozott egy kicsit, de a hangulat most is jo volt! :o)

Ez most egy hosszabb kemping lett volna a karacsonyi szunetben, de mivel Balazs dolgozott a ket unnep kozott, ezert mi csak pentek este tudtunk menni. Mire odaertunk a kis hegyi faluba (Imbil) , mar korom sotet volt, es fogalmunk sem volt, hogy hol is van a kemping, ugyhogy csak mentunk a fouton, remelve, hogy majd csak lesz valami jelzes... De nem nagyon volt. Mar messze elhagytuk a falut, es ott tartottunk, hogy Balazs azt mondta, hgoy ha 5 km-en belul nem lesz semmi, akkor visszafordulunk, visszamegyunk a faluba, es erdeklodunk a pentek este lévén addigra mar magukat egeszen biztosan matt reszegre ivo helyiektol... Hal'Istennek erre vegul nem kerult sor, mert eppen 5 km mulva lattunk az ut szelen egy kis fa tablacskat, hogy Deer Park arra. Ugyhogy fellelegeztunk, hogy jipi, megvan a kemping. Az igazi kihivas azonban csak ezutan kezdodott, ugyanis ez varakozasainkkal ellentetben egy eleg nagy kempingnek bizonyult, es meglehetosen remenytelennek tunt a tarsasag mar ott levo felenek felkutatasa a korom sotetben... Mindenesetre elindultunk a kempingben az uton szepen lassan korbe a kocsival, es probaltunk fulelni, hogy hol beszelnek magyarul... Igy 'autokaztunk' vagy egy 10-15 percet, aztan ugy gondoltuk, hogy lesz ami lesz, most mar lesatorozunk valahol, aztan majd reggel megkeressuk a tobbieket. Kimentunk az egyik ut vege fele, es csodak csodaja, a tobbiek is epp ott taboroztak! :) Nagyon orultunk, felvertuk a satrat, kaptunk isteni szarvasporkoltot vacsorara, amit ott foztek a tobbiek bogracsban, aztan Activity-ztunk a tuz korul, majd ugy aludtunk reggelig, mint a bunda.

Reggel felebredtunk, kijottunk a satorbol, es koros-korul szarvasok legelesztek! Hihetetlen volt! Persze a kemping el van keritve a vadaktol, de mivel mi a kerites mellett vertuk fel a satrunkat, a szarvasok megis csak ott legelesztek mellettunk! Allat volt! Meg is lehetett oket simogatni!!! A gyerekek elmeseltek, hogy mar az elmult napokban is ott voltak a szarvasok, es ok el is neveztek oket, meg minden. Olyan igazi pottyos, szoros agancsu dam szarvasok voltak, (amilyenek a Mikulas szanjat huzzak), nagyon aranyosak voltak, nem gyoztem oket simogatni.

Masnap aztan mindenki elindult haza, ugyhogy mi is leszedtuk a satrat, es egy kis kirandulasra indultunk ott a kornyeken. Megneztuk a Borumba Dam-et, es Imbilt is, ami igy nappali vilagossagban sokkal baratsagosabbnak bizonyult, mint elozo ejjel... :o)

Tovabbi kepek itt, a megfelelo galeriaban.

Társaság-update

Ja, es egy kis 'update' a tarsasag babairol: Beninek most mar 6 foga van (4 felul, 2 alul), es mar maszik, es all is! Gyakorlatilag odamaszik barmihez illetve barkihez, amit eleg stabilnak gondol, es semmi perc alatt mar fel is huzza magat allohelyzetbe. Tunderi. :o)

A csapat masik babaja, Borika is mosolyog es 'dumal' mar folyton, Anett nemreg meselte, hogy mostanaban leginkabb hutomagneseknek es a furdoszobai kis gumiallatokkal baratkozik Borika, es rendszeresen elmeseli nekik a napi torteneseket. :o)

Hogy a fozes se maradjon ki teljesen, el kell mondjam, hogy a mult heten szilvasgomboc fozesre adtam a fejem, miutan a csalad magyarorszagi resze meselte, hogy milyen finom szilvasgombocot ettek, en se birtam tovabb. Talaltam egy isteni receptet a mindmegetten, ami nagyon gyorsan megvan, es nagyon finom lett, Balazs is dicserte. Az egyetlen 'hiba' benne, hogy itt nincs az a finom voros magvavalo szilva, mint otthon, hanem itt inkabb csak azok az oriasi, ringloszeru szilvak vannak, amik viszont nem olyan izletesek, raadasul oriasiak is. De vegul ennek egy kisebb verziojabol, az otthoni potyoka (vagy fosoka) nevre hallgato szilvabol csinaltam, ami viszont kicsit savanykasabb lett, mint a rendes voros, de ezen egy kis fahejas cukorral vegul is lehetett segiteni. :o) Jo lett na. :o)

Ujevi fogadalmak es a piac

Ujevkor a kovetkezo fogadalmakat tettuk Balazzsal (igazabol nem is 'fogadalom' volt, csak atbeszeltuk az elmult evet, megprobaltuk megtervezni az elottunk allot, es a kovetkezokre jutottunk):

Ebben az evben megprobalunk sokkal tobb idot tolteni egymassal, 'quality time'-ot, ahogy itt mondjak, azaz ertekes idot, tobbet jarunk kirandulni, kempingezni, es tobb idot szanunk kozos nyaralasra, hosszuhetvegekre, ilyesmikre.

A masik lenyeges pedig, hogy ismet valtoztatunk az etkezesunkon, bar mar eddig is egeszsegesen etkeztunk a szonak abban az ertelmeben, hogy nem ettunk sok zsirosat, nem ettunk sok szenhidratot, sok gyumoclsot-zoldseget ettunk, megittuk a napi 2 liter folyadekot, meg minden, de most erot vett rajtam az organikus laz, es most szeretnem, ha csak olyanokat ennenk, amiket a piacon, kistermeloktol veszunk, es nincs telenyomva hormonnal es minden egyeb vacakkal, amitol amugy is faj a hasam, szoval probalunk ovakodni a muanyag kajaktol.
(Az en szokasos na-iden-aztan-mar-tuti-biztos-hogy-lefogyok fogadalmamat mar nem is emlitem...)

Ennek oromere ma el is mentunk egy kollegam altal ajanlott organikus (=bio) piacra, ami tolunk kabe egy jo oranyi autokazasra volt, a Sunshine Coast-tol nyugatra a Glass House hegyekben. Sajnos nem ertunk oda idoben, (7-tol 12-ig van piac minden szombaton, mi olyan 11 korul ertunk ki, mert elotte a szerelohoz kellett vinni az autot), szoval az aru egy resze mar vagy elkelt, vagy mar elpakoltak. De azert meg igy is volt kinalat boven, bar szerintem ez nem az organikus piac volt, hanem a sima farmer's market. Meg kell mondjam, hogy nem olcso, de legalabb jo. Meg lehetett kostolni a gyumolcsoket, vettunk is isteni edes feher belu nektarint, es voros belu szilvat, negy hatalmas mangot, es nehany paradicsomot. Mindezert fizettunk 17 dollart. Ez meg itteni viszonylatban sem mondhato olcsonak, de legalabb jo minosegu aru volt, es nem muanyag, izetlen, zolden szedett, hormonnal novesztett, gazzal erlelt fajta, amelyik kivulrol szep, de amugy se ize, se buze. Remelem... ;o)

Vettunk Balazsnak ket viragot is :o), olyan nagy trombitavirag bokrokat a kertunkbe (persze ezek most meg tok kicsik, de majd megnonek), amilyeneket otthon lattunk, ez lett neki a vasarfia. Neki nem volt nagy indittatasa ket orat autozni szombat reggel nehany csaffadt zoldsegert, de azert jo gyerek volt, es szo nelkul elvitt, de most igy, hogy o is kapott valami kis vasarfiat, igy mar lelkesebb kicsit, es megyunk jovo heten is. :o)
(Ez a trombitavirag itt jobbra, de ez a kep meg nem a mienkrol keszult, a mienk meg icuripicuri tenyleg.)

A piac amugy erdekes volt, mert en mar nagyon regota vagytam olyan igazi otthoni fajta 'piac-elmenyre', de valahogy itt nem ismerik azt a fajta intezmenyt, ugy tunik. Legalabbis en meg nem talaltam meg... (Ha valaki tud itt Brisbane kornyeken olyan igazi Lehel teri, vagy Istvan teri piachoz hasonlo zoldseg-gyumolcs-hus piacot, sikitson pliz.) Szoval ez se olyan volt persze, de azert nem volt rossz. Az viszont nagyon tetszett, hogy pl. ki volt irva a barackoknal, hogy 8 db 5 dollar. Es akkor szepen osszeszedtem a 8 darabot, odaadtam a fickonak, beletette a zsakba, es beletett meg vagy 3-4-et, mondvan, hogy hat nem valami nagyok most a barackok, ugyhogy ad nehany extrat. :o) Kedves volt tole, mert igazabol mar nem kellett 'eladnia' nekem magat, hiszen mar megvettem volna azt a 8-at is annyiert, szoval rendes volt. Ugyanigy jartam a paradicsomosnal is, hogy adott egy extrat a ficko, es azt a parat, amit kertem, azt is olyan gonddal valogatta, egyesevel megtorolgette oket, meg minden. Maga az elmeny ossze se hasonlithato azzal, amikor az ember bemegy a Coles-ba a masik szaz ember melle, es ugy vasarol. Itt tobb volt a 'szemelyes elmeny'.

Szoval ezek voltak a nagy fogadalmaink. Kulonben ez a 'vissza a termeszethez' elmelet eleg nagy reneszanszat eli most, egyre masra latni az ujsagokban-teveben ilyen temaju musorokat, hogy mi minden borzalmakat csinalnak a nagyobb bevasarlo kozpontok a zoldseg-gyumolcsokkel. (Otthon a hussal valo csalas most a nagy 'divat', nalunk arra meg nem derult feny.)

BUEK mindenkinek! :o)