Google Analytics

szombat, május 24, 2008

Ujra itthon/otthon - avagy hogyan szeltük át az óceánt a két töpörtyűvel

Megerkeztunk. Nem volt konnyu, de nehéz volt. :o) Neeem, annyira nem is. Itt egy kis krónika.

Majus 19 5:00am
Ébredés, gyerekek etetese es egy kis utolso perces pakolas

9:00
Indulas a repterre. Maria baratnonk elvitt minket a repterre a mi kocsinkkal (mert masikba nem ferunk be a ket babaulessel plusz a szazmillio boronddel, es a taxi vallalat se vallalt minket).
Nem volt sok csomagunk vegul is. Ket nagy borond nekunk, ket kis borond a gyerekeknek, 1 hatizsak ruhakkal, 1 hatizsak nekunk, 2 autosules, 2 kezi borond nekunk, 2 gyerekhordozo pihenoszek, 1 kamerataska, 1 hutotaska benne 18 adag tejecskevel a kicsiknek. Ja es a ket gyerek. Az osszsuly korulbelul 2 tonna volt... :o)

Mivel az elozetes foglalaskor nem jutott nekunk a repulon bassinet a gyerekeknek (az a kis falrol lehajthato kosar szeruseg, utibölcső, vagy valami ilyesmi, amiben a gyerekek aluszkalnak a repulon), megprobaltunk ott a repteren egyezkedni, nem sok sikerrel. Nagyon segitokeszek voltak egyebkent (Etihad-dal mentunk), de kiderult, hogy bazi sokan lesznek a gepen, koztuk nagyon sok gyerek, akik elobb gondolkodtak, es elobb foglaltak le ezeket az utibolcsoket, igy nekunk mar nem jutott. Igy jartunk. A csomagjainkkal se voltak teljesen kibekulve, "kicsit"soknak talaltak a cumot, ertheto okokbol. Vegul aztan addig magyaraztuk, hogy milyen hosszu utra megyunk, meg hogy ne torodjenek azzal, hogy a keziborondunk a megengedett 7 kilo helyett 11 volt, mert annak a nagyresze ugyis a gyerekek kajaja, es mire leszallunk, addigra majd jol megetetjuk veluk, es amennyivel nehezednek a gyerekek, annyival konnyul majd a taska.

Csomagatvilagitas kicsit korulmenyes volt, mert persze a gyerekek pont akkor aludtak be a kis szekukben amikor ki kellett szedni oket, hogy at vigyuk oket a femerzekelo kapun. Lilla huzta a ket keziborondot rajta a kamerataskaval meg a hutotaskaval, a hatan a hatizsak, nekem hatizsak es a ket gyerek a kezben.

A repulon indulas elott atraktak minket elore, ahol van bolcso, mert valaki nem jott el arra a helyre, igy kettonknek adtak egyet. Tobb, mint a semmi, orultunk. A felszallasnal kicsit aggodtunk, hogy hogy birjak majd a babucik a fulpattogast, de nem volt semmi gond. Vagy azert, mert mar az elso ot perc utan kilyukadt a fuluk es nem fajt utana, vagy mert meg eleg puha a dobhartyajuk es nem okoz nagy gondot, vagy mert mar a repulon jobban tudjak a legnyomas kulonbseget szabalyozni, vagy mert nem olyan puhanyak mint a Zapjuk. Sajnos a bolcsot nem nagyon tudtuk elvezni, mert amint elaludtak es leraktuk az egyiket, rogton valami legorvenybe kerultunk, ami miatt magunkhoz kellett oket csatolni, mer tlegorveny alatt nem lehet oket ebben az utibolcsoben hagyni. Viszont egeszen Szingapurig jottek ezek a legorvenyek, az egyikbol ki, a masikba be. Szoval tobbnyire csak fogtuk oket a kezunkben es aludtak. Mi meg nem. De azert nem volt veszes.

8.ora - Szingapur
Ez csak egy rovidke stop volt, ahol feltoltottek a gepet, de nekunk utasoknak sajnos ki kellett cuccolnunk. Amig a gyerekeket meg a csomagokat osszeszedtuk, az korulbelul 10 perc volt. Rendesek voltunk, es megvartuk, amig mindenki kiszall a gepbol, es mi csak azutan kezdtunk szedelodzkodni, mert kulonben biztos mindenki hihetetlenul utalt volna minket, ha hatunk mogott allva kell kivarniuk azt a majd' negyedorat, amig mi osszegyujtogettuk mind a szaznegyven csomgunkat a kulonbozo taroloegysegekbol, es mire osszecsomagoltuk a gyerekeket. A legikiserok kedvesek voltak, es hol a csomagokat, hol a babakat ragadtak meg es vittek a kijarathoz. Nyilvan ok is siettek. Amint kileptunk a gepbol, a takaritok mar ott tolakodtak a gepre.

Beszallaskor kulonben mindenhol elore vettek minket es elsokent szallhattunk fel a gepre (kiveve majd kesobb Svajcban, de az egy kulon tortenet).

A kovetkezo, Szingapur-Abu Dhabi 9 oras szakaszra visszaraktak minket az eredeti helyunkre egymas moge egy-egy 2 szemelyes sorba, de nem ult mellettunk senki, igy jutott egy-egy ures ules a babaknak. Ez egesz turheto volt, mert en lefektettem Bencet magam melle, a laba meg a combomon es igy tudott aluszkalni. (a biztonsagi ove persze tovabbra is hozzam volt csatolva, de legalabb megis csak fekudt, es nem kellett rajtam gubbasztania 9 oran at szegenykenek.) Eleg sokat aludtak. Lilla inkabb magan tartotta Gergot, o amugy is nyugisabb (marmint Gergo), es hatradontottek az ulest, es ugy aluszkaltak kozosen. Felszallaskor es leszallaskor tobbnyire aludtak a gyerekek, es szoritottuk a cumit a szajukba, hogy ragcsaljak. Neha etetni is sikerult oket.

17.ora - Abu Dhabi
Azt hiszem, talan ejfel korul erkeztunk Abu Dhabiba, de a repter tomve volt. Persze felujitasok mindenfele, ja es vegtelen szamu feher furdokopenyes ficko fejkendovel a fejen minden csomag nelkul kolbaszolt mindenfele, ez kicsit ijeszto volt, es mar lattuk magunkat az Airport 2008 ijesztőbb terroristás jeleneteiben. Gergot akartam tisztaba tenni, es nagy nehezen talaltam is mosdot, ahol a szokasos piktogram figyelt: kisbaba szerencsetlenul jart cserebogarat jatszik. Amikor bementem a mosdoba, sehol nem talaltam a megszokott fali talcat, ahova lerakom a babat pelenkazni. Nem is tudom, mit gondoltam, hogy abban a kulturaban a ferfiak mennyire gondoskodnak a gyerekekrol, szoval gondoltam, hogy valoszinuleg a noiben lesz majd akkor a pelenkazo talca. Kesobb Lilla megbizonyosodott rola, hogy ott sincs semmi. De akkor minek volt a piktogram a mosdo elott? Arra jutottunk, hogy talan azt jelenthette, hogy mashol nem lehet meztelenre vetkoztetni a gyereket, csak a mosdoban. De ehhez semmilyen segitseget nem nyujtottak. El is konyveltuk, hogy milyen 'elmaradottak' errefele ebbol a szempontbol. (a szerk. megj: kesobb Ferihegyen kiderult, hogy ott meg - Europa kozepen ugye - EGYALTALAN semmilyen pelenkazo helyiseg sincsen, meg piktogram SE.)

Na, aztan erre az Abu Dhabi-Genf szakaszra kaptunk 2 bolcsot is, es sikerult is altatni oket, es igy mi is tudtunk aludni fel oracskakat, osszesen talan 3-4 orat sikerult az egesz uton.

25.ora - Genf
Kicsit mar kezdunk faradni a sok csomagpakolastol es popsi razogatastol. Mar csak par ezer kilometer van hatra, ezt mar allva is kibirnank. Genfben ettunk egy almas taskat meg valami csokis kiflit reggelire. Finom volt. Itt 3 ora varakozas ami pont eleg volt arra hogy a babakat kicsit atoltoztessuk, aztan irany Zurich. Az ut meglepoen rovidke volt. 30 perc. Eppen hogy elertuk az utazasi magassagot mar kezdtuk is a sullyedest. Itt mar nagyon rutinosak voltunk a csomag pakolassal, pikk-pakk vegeztunk. (Kiszallaskor a takaritok mondjuk mar itt is tolultak folfele... szoval van meg mit javitani a reszidokon azert.)

29.ora - Zurich
Rovidke varakozas, 50 perc. Itt busszal vittek minket a repulohoz, ami kicsit nehezitette a helyzetet, mert Lilla meg elboldogult a ket boronddel, amig gurultak de a magas lepcsot nem nagyon szerette. (Kifejezetten utaltam, mit szepitsuk. - Lilla) Raadasul itt Europaban mar nem is nagyon torodtek azzal, hogy babakkal vagyunk, sot meg az egyik kezicsomagot is sokaltak es be akartak kuldeni alulra, ami csak azert zuros, mert az osszes ertekunk vagy torekeny cuccunk ott figyelt. (Ausztraliaban es Azsiaban is mindnehol eddigi utjaink soran mindig a kisgyerekkel utazokat, valamint a mozgaskorlatozottakat e sidosebbeket hivtak fel eloszor a gepre beszallaskor. Az europai reptereken ezt valahogy nem tapasztaltuk eddig sehol, pedig nagyon jo otlet...) Mondtak, hogy varjuk meg, mig mindneki (!) beszall, es akkor majd megnezik, hogy maradt-e hely a rengeteg kezicsomagunknak. Itt meg nem tudtak a mi 10 perces babaultetesi idonkrol.

Egy masik varakozo 4 tagu csalad megszant minket - szinten magyarok, mitn kesobb kiderult, de eleinte angolul kuzdott, hogy elmondja, hogy nekik nincs olyan sok cuccuk, ok szivesen felvisznek 1-2 csomagunkat, ha akarjuk, mintha az ovek lenne. Nagyon rendesek voltak, ne mis vartam volna. Valoszinuleg persze nem a mi kisugarzasunk vonzotta ezt a kedvesseget, hane ma babak vettek le mindenkit a labarol egesz uton. Aztan vegul nem volt szukseg a csomagokkal valo trukkozesre, felengedtek es kesz. (A gep egyebkent tok ures volt, szinte minden utas kulon sorban ult, ne mis ertettuk, hogy mire volt a nagy felhajtas a csomagokkal...)

A gepre viszonylag hamar felertunk, es elkezdtuk elpakolni a csomagokat majd a babakat. A legikisero turelmetlenul vart, hogy feltartjuk a sort. Mondtuk neki, hogy bizony eddig mindenhol elore vettek minket hogy mire jonnek a tobbiek mi mar elkotrodtunk az utbol. Csak nezett. Aztan amikor meg egyszer szolt, hogy alljunk be a szekek koze, es majd utana pakoljunk, akkor kivettem Bencet (a nyalasabbat), es a kezebe nyomtam, hogy akkor legyen szives megfogni, amig pakolok, es gyorsan elpakoltam a babahordozot, meg a maradek taskat, mikozben Lilla fogta Gergot. Remelem Bence tette a dolgat nyálügyileg. ;o)

A masfel oras ut hamar elment. Kaptunk finom kiflit sonkaval. Nagyon jol esett a hazai iz, a kifli is finom volt.

33.ora - Erkezes Ferihegyre
Itthon vagyuuuunk! Mire kikaszalodtunk a gepbol, addigra mindenki eltunt a folyosokrol. A kihalt folyosokon capplattunk, mire kiertunk a csomagokhoz. Jottek is hamar, a mieink jottek ki elsokent, hurra! :o) Harom trolit meg is toltottunk. Kint mar var a csalad. (Gondoltuk, hogy mielott kimegyunk, kimossuk a gyerekeket a kakkantyubol, de mint feljebb mar irtuk, itt tobbszoros kerdezoskodes utan hamar kiderult, hogy Ferihegyen bizony nincs pelenkazo helyiseg.

A csaladot persze a legkevesbe sem erdekelte az athato kakaszag, nagy orommel olelgette mindenki a picurkakat. Jo volt latni oket.
40. ora
Meg mindig ebren de mindjart megyunk aludni, hurra.
Nem tudom, hogy mukodik az emberi szervezet, de meg mindig ebren vagyuk. Lehet hogy az tart eletben, hogy majd mindjart alszunk delig? Babak tisztitasa, csomagok szethanyasa, beszelgetes. Kb ejfel korul sikerult agyba kerulni. Es innentol kezdodott a nehez resz. Bence orankent felvisitott, de aludt, mintha valami rosszat almodna. Gergo aludt szepen vegig, mintha meg mindig otthon lenne a kis agyacskajaban. Aztan 3-4 orankent etetes. Szoval Lilla szinte vegig fent volt hajnali negyig. Aztan beajult, es engem lokott a tett mezejere. Reggel 8-ig cumitomkodes, etetes.

48.ora reggel
Eddig osszesen mar akar 8 orat is aludtunk. Napkozben a babak edesek voltak, mosolyogtak, nevetgeltek, sirdogaltak is kicsit, de csak rovideket mert aztan rogton bealudtak. Napkozben kis vasarlas a tescoban, aztan delutan dédi latogatas es este fekves 8-kor ahogy otthon szoktuk, es lass csodat mukodik, ettek, furodtek , ettek es mar alszanak is. Hmmm... ez nem is olyan veszes. En azert alszom delig masnap, ezt elore leszogeztem. Talan 10 ora lehetett mikor Gergo felorditott almaban. Ezek az orditasok eleg ijesztoek mert amikor kiveszem a szeme csukva van es csak ordit. Fel kellett ebreszteni, hogy megnyugodjon, szegeny kis para. Es innentol kezdve korulbelul orankent ugrottam az agybol es tapogattam vegig az agyat, hogy hol van a cumija es tomtem a szajaba es lapogattam a hatat hogy visszaaludjunk. 4 korul viszont atadtam a stafetat Lillanak. Az etetesek hajnali 3-4 korulre csusztak. Viszont Bence ugy nez ki, hogy atallt hamar es o eloszor 3-kor kelt es ehes volt.

A kovetkezo nap mar Gergo is aludt tobbe kevesbe es a reggeli etetesek is csusznak egyre inkabb a letezo idotartomanyba. Ma peldaul 4 nappal az erkezes utan mar 5:22- kor keltek, ez mar teljesen jo. Ezzel mar elleszek. Eljen eljen.

A csaladlatogatasokrol nem irok kulon, nagyon jo latni mindenkit, jo itthon. Probalunk csinalni fenykepeket, videokat arrol, hogy miket is csinalnak a babak, aztan majd utolag fel is tesszuk oket. Csak egy kis elozetes: Bence mar profi szinten kánkánozik, es tobbszori felszolitasra utanozza a kismalacot valamint az oroszlant. Gergo a kisautot utanozza, es meg kell zabalni. Mindketten nagyon edesek, szerintem a legjobbkor hoztuk oket haza.

A kovetkezokben beszamolunk majd a burokraciaval vivott harcunkrol, magyarazatot adunk arra, hogy miert is fogy a magyar, es egyeb viszontagsagokrol is tudositunk. Amint odajutunk. ;o)

9 megjegyzés:

GzaJudit írta...

Na akkor szépen menedzseltétek a dolgot, nagyon ügyik vagytok!!! Igen, az nekem is nagyon szembetűnő volt, hogy itt a Világ másik oldalán mennyivel bababarátabb minden, még az emberek hozzáállása is. :) Mi is rendesen meglepődtünk, mikor Ázsiában előrevettek minket csak azért, mert kicsikkel vagyunk...
Élvezzétek a jó időt, itt két napja zuhog és hideeeeeg van! :(

Pista írta...

Sziasztok,
Nem semmi ez a történet az utazásról :)
Bár tudom, hogy nagyon sűrű a programotok, esetleg lehetne egy személyes találkozót megejteni valamikor? Nagyon szeretnélek személyesen is megismerni benneteket. Mert a blogról sokmindent megtudni de azért mégis csak más személyesen.
Ha nincs időtök ránk akkor sem haragszunk meg persze... :)
Pista & Szandra

Névtelen írta...

Hat nagy vallalkozas egy ilyen hosszu utat megtenni 2 pici babaval, nagyon ugyesek vagytok! Azon nagyon meglepodtem, hogy nem vettek elore Europaban a gyerekekkel beszallaskor. Mi mikor tavaly jottunk vissza Torontoba akkor is bemondtak Pesten, hogy a gyerekesek szalljanak fel elsonek es ez az eddigi tapasztalatom mindenhol.

Sajnalom, hogy kifogtatok egy grumpy stewardess-t :((
en is legiutaskisero voltam regen a Malevnel, de en mindig kedves voltam az utasokkal, a gyerekesek- nek meg foleg probal segiteni az ember! :))
Remelem visszafele jobb tapasztalatotok lesz!
Jo nyaralast es rokonlatogatast kivanok!

Udv.

Gabi Kanadabol

gbacskai írta...

Hát nagyon stramm család vagytok, le a kalappal, milyen jól vettétek az akadályokat!!

Amikor Írországba költöztünk ki, a reptérre vezető úton a kocsiban Flóra - bár 6 hós volt, de érezhette a feszkót rajtam - kihányt minden kaját (azóta sem tudjuk miért) tiszta hányás lett a ruhája. Amint Ferihegyen becsekkoltunk, rohantam (volna) changing room-ba, na akkor szembesültem, hogy Ferihegyen bizony nincsen. Az állam ott, akkor leszakadt - elmondhatom...
Írországban nemcsak a repcsinél, a közértben a pénztáros előre hív ha páran állnak előttem a sorban, amikor látja, hogy babakocsival vagyok.
Ági

Névtelen írta...

Orulunk, hogy mindenki egyben megerkezett, boldok napokat otthon, itthon harom napja szakad az eso es 20 fok van.
Veronika es Tibor

Anetta írta...

Welcome home! Elképesztő, amit végigcsináltatok!Nagyon büszke vagyok rátok, különösen a mi 4 órás utunk után. Az az általános tapasztalat, hogy másfél éves korukig nyugodtan lehet velük utazni repülőn, aztán már leköthetetlenek. Ferihegyen volt pelenkázó a kapuk utáni váróteremben a női mosdóban és Lisszabonban is találtunk. Mindenhol előrevettek minket, mondjuk minket sem kell félteni, mert előrementünk mi magunktól is mindenhol, és sehol senki nem tiltakozott, sőt!

Merésztengerész írta...

Mély csodálattal olvastam ezt a bejegyzést... remélem a visszafelé út "eseménytelenebb" és zökkenőmentesebb lesz.

Érezzétek jól magatokat a harminc fokos nyárban.

Krisztina

Nori írta...

Hát...nem semmi.Micsoda út!!!Klasszak vagytok!
Mi is a hétvégén utazunk haza 2 hétre!!!Hú..csak pár km-re leszünk...milyen jó lenne egy blogger találkozó...
Kellemes idötöltést Nektek!
Puszi,Nori

Agi írta...

Hű, le a kalappal előttetek, hogy egy ekkora utat bevállaltatok az ikrekkel és ilyen ügyesen boldogultatok!!
Tök jó, hogy itt vagytok, alig várjuk a következő bejegyzést!
Puszi,
Ági