Google Analytics

vasárnap, június 15, 2008

Pesti eletkepek - avagy miert fogy a magyar

Hat megerkeztunk. Egy ujabb 33 oras ut utan visszaerkeztunk haza. Otthonrol. Fura ez az "otthonrol haza" allapot. Ma tobbszor is elmorfondiroztam ezen. (Nem, most sem ittam, es nem hasznaltam semmilyen tudatmodositot sem, inkabb talan a kialvatlansag lokott ebbe a morfondirozos hangulatba.) Mindenesetre fura ez, hogy ugy igazan nincs honvagyunk se itthon, se otthon, itt is ott is teljesen otthon erezzuk magunkat. Tenyleg. Egyszer olvastam valahol, hogy akinek tobb hazaja van, annak valojaban egy hazaja sincs, es ez sokat eszembejutott akkor, amikor a kivandorlast tervezgettuk, de hal'Istennek ez nem bizonyult igaznak, inkabb valoban ket hazaja lett az embernek. Valahogy.

Ambar haza ide vagy oda, a gyerekeken lattuk most leginkabb azt, hogy igaz, hogy a sorsuk, a jovojuk szempontjabol azt gondoljuk, hogy mindenkeppen jo dontest hoztunk akkor, amikor elmentunk Magyarorszagrol, de az biztos, hogy az otthoni csaladot nem tudjuk potolni nekik semmivel. Es viszont - az itthon maradt csaladot es baratokat se tudjuk karpotolni azert, hogy a kicsik ilyen messze elnek. Ebbe a legnehezebb beletorodni es persze ez hianyzik leginkabb ebben a kétlakiságban. De persze nem nyavogok, mi dontottunk igy, es nem is bantuk meg, csak azert megis csak fajo pont ez egy kicsit.

Az ut maga visszafele is eleg jol ment, bar most kicsit tobb volt a siras-rivas, mint odafele. Erdekes modon a gyerekeket mindket iranyba a Zurich-Genf szakasz viselte meg leginkabb, pedig az csak egy rovid 30 perces ut. Odafele azt hittuk, hogy azert visitottak, mert mar kifaradtak addigra, hiszen akkorra mar majd' harminc oraja repultunk, de
most visszafele is pont ugyanezt a szakaszt visitottak vegig, pedig ez csak alig 2 oraval az elso felszallas utan volt. Szoval erdekes. Esetleg azt tudom elkepzelni, hogy mivel ez egy kis Fokker gep volt, talan jobban razott, bar a razkodast meg szeretik. Akkor meg az lehet, hogy mivel ez egy rovid belfoldi utszakasz, nem megy fel a teljes utazomagassagig, es esetleg amiatt ereznek valamit, vagy nem tudom. Vagy esetleg a foci EB rezgeseit erzik Svajcon belul... vagy valami.

Erdekes. Mindegy, lenyeg, hogy tul vagyunk rajta, es alapvetoen eleg jol utaztunk megint. A csomagok is rendben megerkeztek, pedig volt egy kis para, mert nagynenemektol kaptunk egy kiraly 10 literes rez bogracsot, amit trukkosen elrejtettuk a gyerekek autósülésébe, es letakartuk egy nagy zold pleddel, plusz meg ossze is foliaztattuk az egeszet a repteren, ugyhogy abszolut nem latszott a bogracs, csak max a rontgenen szurhattak volna ki, de az meg
beszallaskor nem volt. (Megj: A bogracs nem tiltott aru, siman be lehet vinni, csak a sulya es a terfogata miatt kellett trukkozni vele, mert a borondbe nem fert volna be, es mar amugy is volt szazmillio borondunk, es nem volt pofank meg egy extra csomagkent feladni a bogracsot is...) szoval minden rendben volt, a ki- es bepakolasi reszidonket szerintunk jelentosen fejlesztettuk, es a kicsik is rutinos utazoak szamitottak mar igy 40ezer kilometerrel a fenekukben. (Idokozben otthon kigyakoroltak az ulest is, ugyhogy most mar biztosabban ultek egyedul idonkent.)

Osszesen harom es fel hetet toltottunk otthon, ezalatt probaltunk feltoltodni egyreszt a csalad kozelsegevel, masreszt pedig mindenfele olyannal, amiket Ausztraliaban hianyolunk. A jot ugye konnyen megszokja az ember, es itt Ausztraliaban nagyon sok minden jo, aminek egy resze csak akkor tunik fel igazan, amikor pl hazamegyunk Magyarorszagra. Ilyen pl. az emberek hangulata, a tisztasag, az árak (erre majd mindjart kiterek bovebben!), az utak minosege, az emberek hozzaallasa dolgokhoz, a vezetesi moral, stb-stb. De peldaul hiaba elunk itt most mar 6 eve, nem birom megszokni, hogy turo rudi, esterhazy torta vagy gesztenyepure nelkul eljek... Igy aztan, amikor hazalatogatunk igy nehany evente, ilyenkor mindig teletomjuk magunkat téliszalamival, igazi paprikas szalamival, turorudival es gesztenyepurevel, es gyakorlatilag minden olyannal, ami turos vagy gesztenyes. Vagy dios. Vagy makos. Vagy csak ugy egyszeruen finom, hazai izu. Mert hat van persze nalunk is dio, vagy turo is, de az valahogy sosem lesz olyan! Peldaul mi nagyon szeretjuk a hortobagyi husospalacsintat vagy a lecsot is. Es szoktunk is fozni gyakran, de nem lesz ugyanolyan, mint otthon. (Es nem azert, mert en vagyok a bena... ;o) Egyszeruen masok az izek. A marhahusnak is peldaul itt tok mas ize es allaga is van, mint otthon, mert itt mashogy, massal etetik, meg itt ugye egesz evben van friss fu (=nincs ho meg fagy meg tel), stb. A tej is tok mas izu. Minden. Es igy aztan ertelemszeruen az ezekbol keszult eteleknek se lesz ugyanaz az ize, megha ugyanazokat a fuszereket es eljarasokat is hasznaljuk. Es idovel megszoktuk ezeket az uj izeket, es most mar meg is szerettuk, ugyhogy a mindennapokban most mar azert annyira nem jon elo ez az otthoni izek keresese. De azert az ilyen alapelelmiszerek, mint a turo rudi, az potolhatatlan. :o) Ugyhogy jol tele is ettuk magunkat minden ilyesmivel, mindenhol a kedvunkben jartak, akarhova mentunk, mindenhol ott figyelt a turos mindenfele, a bogracsgulyas finom puhakenyerrel, az esterhazy torta, a dios mindenfele, a rakoczy turos, mazsolas kremturo, meggylé, vilmoskorte lé, kinder maxiking es egyebek... Ennek megfeleloen hazafele mar alig fertunk bele azokba a ruhainkba, amikben mentunk... Ugyhogy most aztan (ujabb) kemeny fogyokura indul, amire indulaskor még Balazs is benevezett, de most, hogy mar hazaertunk, o mar nem olyan lelkes...

Számvetést keszitettunk a kellemes es kellemetlen elmenyekrol. Ime a mi Orszagertekelo beszedunk:

+++ Kellemes csalodasok, pozitiv elmenyek:

A ket evvel ezelotti latogatasunkhoz kepest most valahogy kedvesebbek, segitokeszebbek voltak az emberek. Eloszor azt hittuk, hogy csak a gyerekek miatt van, de olyankor is kedvesek voltak, amikor nem voltunk teleaggatva gyerekekkel elol-hatul. Ezt ugy altalanossagban tapasztaltuk, az utcan, a boltokban, a piacon, mindenfelé. A piacon peldaul, amikor a gyerekeket magunkra kotottuk kenguruba, a vadidegen emberek nyomogattak a kicsiket, megfogdostak a hurkas labukat, es mindenfele kedveseket mondtak. Eloszor fura volt, hogy mit fogdossak a oket, de aztan vegul is nagyon aranyos volt mind.

Aztan lattunk egy nenit a kozertben, aki visszavitte a penztarhoz a levesport, amit valaki ott hagyott veletlenul a kosarban, fizetes utan. (Bar lehet hogy a tobbi cuccot meg jol elpakolta - Balazs megjegyzese.)

Szinten Balazs elmenye, hogy futott a busz utan, es egy zsirfeju diszkopatek srac elore engedte, tartotta neki az ajtot, hogy biztosan elerje. Ezt nem vartuk volna... Foleg nem egy ilyen kulseju fickotol...

A valasztek mindenbol hihetetlen! (Az, hogy ezek az atlag embernek mennyire megfizetheto vagy elerheto, most nem kerult szamitasba.) De hihetetlen volt, hogy mondjuk csak asvanyizbol van legalabb 20 fajta, azon belul bubis, kicsit bubis es bubitlan; vagy pl sajtokbol is kinalnak hát legalabb 30-40 felet. (Persze nem a sarki kisboltban, ertelemszeruen, hanem a nagy bevasarlokozpontokban, de akkor is. Van.)

Szuleimmel elmentunk nehany napra Matrafuredre a Fekete Rigoba, ahova most mar hazajaro vendegek vagyunk. (Itt keszultek tavalyelott a kiraly mokusos felveteleink a haz elott.) Maga a szallas is kiraly, es tartozik hozza egy hazias kis etterem is, hat ott mindennap isteni finomakat ettunk, es bazi jo arakon, meg magyar viszonylatban is. (Gyakorlatilag egyebkent az ettermi kiruccanasok es a szallas volt az egyetlen (!), amit atszamitva olcsobbnak talaltunk Magyarorszagon, mint Ausztraliaban. Es akkor még nem is a fizeteshez kepest neztuk.)

Egyik nap elmentunk lecsupaszitva (ertsd: gyerekek nelkul, csak ugy, kettesben) a belvarosba, es vegig setaltunk a Duna korzon. Meg mindig az a meggyozodesunk, hogy turista szemmel Budapest az egyik leggyonyorubb varos a vilagon. Az, hogy az elet nehez, egy mas kerdes. De setalni, nyaralni, turistaskodni gyonyoru. (Foleg, ha az ember azert megis csak 'odavalosi' es nem szalad bele a turistacsapdakba...) A Duna, a Duna part, a hidak, a Budai Var, az osszes gyonyoru tortenelmi epulet, a belvaros, mind mind lenyugozo. Ejjel is, nappal is. Pont olyan, mint ahogy a kulfoldiek elkepzelik messzirol Europat. Gyonyoru.

--- Kellemetlen csalodasok, negativ elmenyek:

A gyerekekkel volt szerencsenk nehanyszor buszon utazni, es - bar szuleim elore megjosoltak ezt, mi nem nagyon hittuk, hogy igy lesz - de nem nagyon adtak at a helyet. Hiaba voltunk felszerelkezve ket darab hasunkra kotott gyerekkel, a hatunkon pedig hatizsakkal, kapaszkodni is nehezen tudtunk, megis tobbnyire eltelt nehany megallo, mire valaki (tobbnyire kozepkoru nok) megkerdezte, hogy esetleg le akarunk-e ulni. Aztan vegul altalaban nem akartunk, mert nehezkes lett volna leszerelni a hatizsakokat, de akkor is... a gesztus...

A masik szamunkra dobbenetes tapasztalat az a hihetetlen dragasag volt. Gyakorlatilag minden majdnem ugyanannyiba kerul, mint Ausztraliaban, csak mondjuk itt az atlagkereset tobbszorose az otthoninak. Korabbi hazautjaink soran meg voltak rendszeres 'bevasarlo utjaink' peldaul cipore, de most mar ezt se igazan talaltam jo bulinak, mert amennyiert otthon veszek jo cipot, annyiert itt is lehet, es akkor azt meg cipelni se kell a repulon. Ez nagy csalodas volt. (Ahogy irtam feljebb, a mindennapokban gyakorlatilag egyedul az ettermeket es a szallashelyeket talaltuk olcsobbnak, mint nalunk. Ha pedig a nagyobb ertekeket nezi az ember, akkor persze az ingatlan is joval olcsobb Magyarorszagon, de ilyen gondunk nekunk most nem volt. ;o)

Es akkor a burokracia. Ezzel egyben egy lehetseges valaszt is talaltam arra, hogy miert is fogy a magyar... Mert ugye nekunk a gyerekek Ausztraliaban szulettek, ausztral allampolgarok, de szuleik utan (vagyis utanunk) jogosultak am agyar allampolgarsagra is, csak igenyelni kell. Hat mi igenyeltuk. Meg indulas elott itt utananeztunk a proceduranak, megkertuk a szukseges papirokat, lefordittatuk a szuletesi anyakonyvi kivonatokat akkreditalt forditoval (eljen Bertok Zoli!), elmentunk a Brisbane-i konzulhoz a szukseges papirokert, alairasokert es pecsetekert, es mindezekkel felszerelkezve erkeztunk meg Magyarorszagra. Elozetesen a neten csinaltunk magunkanak idopontot az Ugyfelkapun keresztul (amit csak azert nem linkelek be ide mert kalap sz@rnak bizonyult az egesz), szoval igazan mindent megtettunk a gordulekeny ugyintezes erdekeben.

Amikor aztan megjelentunk az interneten kapott idopontban, (mint kiderult masik 10 emberrel ugyanarra az idopontra), es tolongtunk a tobbiekkel egyutt az ugyfel pult elott (mert a sorbanallas nem nagyon divat), egyszer csak sorrakerultem annal a neninel, aki a sorszamokat adja (mert sorszam azoknak is kell, akikmnek van idopontjuk!), akkor kiderult, hogy o bizony egyaltalan nem lat minket a gepben, es szuletesit amugy se itt csinaljak, ugyhogy KOVETKEZO! Ennyi. Nagyon gyorsnak kellett lennem, hogy at ne ugorjon a mogottem allo, es meg gyorsan megkerdezzem, hogy héhéé, mielott még hivja a kovetkezot, akkor megis hova menjek, hol csinaljak??? Es akkor mondta, hogy hat biztos az anyakonyvi hivatalban, de ott ma ugysincs ugyfelfogadas. Kosz. Masnap reggel nyitasra vissza az anyakonyvi hivatalba, ahol is a holgy a papirjaink atnezese utan megallapitotta, hogy a forditas nem a Bajza utcai forditoirodabol valo, marpedig ok csakis azt fogadjak el. Hiaba mondtuk, hogy dehat konzul, meg Ausztralia, meg pecset, meg akkreditalt fordito, meg anyamtyukja, leszarta magasrol. Vegul azert egy kicsit elbizonytalanodott, ugyhogy felhivta mobilon egy kolleganojet, aki meg nem ert be a irodaba, es ok ketten megbeszeltek, hogy akkor varjuk meg, mig ez a masik kollegano beér, es majd akkor ketten mar tobbet tudnak. Ugy is lett, megvartuk, (fel ora kesessel jott), de ezzel sem jartunk jobban, most mar ketten mondtak, hogy bizony csak a bajzautca a valami. Mondtuk, hogy az interneten a konzulatus oldalan hogy van, es hogy itt a szukseges konzuli pecset es alairas, akkor azt mondtak, az csak akkor lenne ervenyes, ha a konzul minden oldalt kulon alairt es lepecsetelt volna, es osszefuzte volna nemzeti szinu madzaggal. Kerdeztem: es ezt a konzul is tudja? Erre o: lehet, hogy az ujak nem, de az oregebb konzulok biztosan. A mi Borlai Tiborunk itt Brisbane-ben mar ember emlekezet ota konzul, es szazmillio ilyen kervenyt csinalt mar, de hat majd a tizenharmadikkeruletionkormanyzat megmutatja! Ekkor mar azt fontolgattuk, hogy atmegyunk az apiszba es szerzunk nemzeti szinu madzagot, ha csak azon mulik... De aztan hagytuk az egeszet a csudaba, es hirtelen megertettuk, miert fogy a magyar...

Hat igy jartunk.

De ezek a kis bosszusagok eltorpulnek ahhoz a rengeteg oromhoz kepest, ami otthon ert bennunket csaladi korben. A gyerekeknek is nagyon jot tett, rengeteget nottek, fejlodtek (pl. Gergo meg csak immel-ammal, de Bence mar uzembiztosan fordul mindket iranyba), okosodtak, aranyosodtak. (Ellentetben velunk, akik nem nottunk, nem okosodtunk, de legalabb aranyosabbak se lettunk.) Na majd legkozelebb.


Tovabbi kepekert klikk ide.

9 megjegyzés:

Barus írta...

Sziasztok,
Azert orulok hogy jol teltek itthon toltott par het. Hat igen, a dragasag nekem is megdobbento volt.. Most en is itthon vagyok Max-szel a nyarra, es ez volt az elso szembeuto dolog. A burokraciaval meg nem talakoztunk, de en is terveztem megcsinaltatni Maxnek a magyar utlevelet, hat kivancsi vagyok hogy mi milyen sikerrel fogunk jarni...
Puszi nektek, Barus

Judit írta...

Vártam már nagyon a bejegyzést! :)És végül megcsináltattátok a magyar útlevelet? Vagy hagytátok a francba?
Judit

Krisz írta...

Azt az egyet aruljatok mar el nekem, hogy miszerint valasztjatok ki az onkormanyzatot, ahova a gyermekek papirjaiert mentek? Mert gondolom lakhely szerinti illetekeshez kell menni, nah de a lakhelyetek itt van Ausztraliaban? Nem?
Nekem itt van, en hivatalosan is kijelentkeztem Magyarorszagrol, be is vontak a papirjaimat. Ebben az esetben nekem hova kellene menni ha lenne gyermekem? Tudom, oda ahol gordulekenyen intezkednek. :)

Meresztengeresz írta...

Örülök, hogy élményekben gazdag otthoni vakációtok volt! Remélem hamarosan összehozunk újra valami jó kis csacsogást!

Ezúton szeretném módosítani véleményemet a korábbi szavazással kapcsolatban: Gergő nem Lillára, hanem Lilla édesapjára hasonlít! Olyanok, mint két tojás:)

Krisztina

Adam írta...

Üdv!
Nekem jó tapasztalatom volt az ügyfékapuval és az V.ker okmányirodával. Forgalmit csináltattam és rettegtem tőle, de 15 perc volt úgy, hogy a postára is elmentem közben.
Minden tiszteletem a tiétek,de úgy gondolom aki lelép Magyarországról annak semmi joga kritizálni azt ami itt van. Ti nem éltek itt akkor milyen alapon ítélkeztek? Bürökrácia mindenhol van lásd amikor Ausztráliában az útlevél fotóval szivattak.
Az meg hogy "miért fogy a magyar" ennél azért összetettebb kérdés,értem én vicc akar lenni, de én ezzel nem viccelnék. Az meg hogy ki él "jól" vagy "rosszul" az nagyon relatív. Ajánlom hogy Erdélybe látogassatok el ahol magyar az árszinvonal és a fizetés nagyon alacsony...És rengeteg magyar él ott mert az a hazájuk nem lépnek le, pedig a románok mindent megtesznek, hogy ellehetítlenítsék az életüket. Ezeket nem bántásból írtam, csak ez a bejegyzés kicsit felhúzott.
Halgassátok meg: Belga: De szar itt élni
Itt a YouTube link

Judit írta...

Adam, ez a legócskább indok, amit hallok, hogy aki nem él Mo-on, az nem is kritizálhat. Miért is? Ha egyértelműen szarul működik valami, akkor miért csak belülről lehet erre panaszkodni? Hogyhogy nincs joga ezt megjegyezni? ha betérsz egy étterembe, akkor nem kifogásolhatod az ételt, mert nem vagy törzsvendég, vagy mi? Ne haragudj, de engem meg ez a kockafejűség, szűk látókörűség bosszant.

Lilla írta...

SZia Adam, tiszteletben tartom a velemenyed, de nem ertek vele egyet. Inkabb Judittal ertek egyet: ezek az en sajat tapasztalataim, es miert ne mondhatnam el a sajat velemenyem, fuggetlenul attol, hogy hol elek... Foleg a sajat blogomon. :o)
De nincs harag. ;o)
L.

Lilla írta...

Barus, udv otthon, remelem, Te is jol erzed magad Max-szel! Kivancsi vagyok a Ti tapasztalataitokra, elmenyeitekre is!

Judit, Utlevel elvetve, utazunk az ausztrallal. kibirjuk. ;o)

Krisz Valasz ment a Ti blogotokra! :o)

Meresztengeresz Apukam koszoni :o), szerintem is van benne valami egyebkent. De most talaltunk gyerekkori kepeket Aposomrol es Balazsrol, es hat rajuk is kemenyen hasonlit... Szoval ahhoz kepest, hogy eleinte egyaltalan nem tudtuk, hogy kire is hasonlit a 'nagyfiunk', azota mar szinte mindenkire hasonlit a csaladban. :o) Kicsi draga. Mind a ketto. Imadom oket, akarkire is hasonlitanak.

Hasonmasverseny ugyben lesz majd eredmenyhirdetes, felteszem ezeket a frissen felfedezett kepeket gyermekkopri onmagunkrol, es akkor majd fokozodhat a nemzetkozi helyzet. :o)

Adam írta...

Igazad van Lilla, ez a sajat blogod es azt irsz bele amit akarsz. Abszolult nem bantasbol akartam irni, ez csak egy vélemény.
Es naná hogy nincs harag ;) miert is lenne?
Judit,
Persze kritizalhat valoban. Csak szerintem az nem ad teljes kepet mo. rol ha 2 évente hazajövök és akkor nem sikerul elintezni valamit. Az általánositással volt a bajom.
A másik, hogy számomra ellentmondásos, ha valaki aki elhagyta az országot azon kesereg, hogy "miért fogy a magyar"...nekem ez furcsa.
Nem akarok álszent lenni, ha lenne lehetoségem munkavállalásit szerezni azonnal indulnék kiprobálni milyen is a Kenguruk Földjén élni.
Jo akkor mondjátok hogy irigy kutya vagyok :)
és elnézést az elozo megjegyzésem hangneméért igy visszaolvasva kicsit durva...éppen elég rossz volt a hangulatom...