Google Analytics

csütörtök, április 10, 2008

Az elsõ mamiszabi

Tegnap este kivasaltam az interjus ruham (mondjuk a szoknyamon nem ert ossze hatul a cipzar, dehat van ez igy ugye... a felso ugyis eltakarta), atneztem meg egyszer mindent, amit hasznosnak gondoltam masnapra az interjura, aztan lefekudtem. Aludni mondjuk nem sokat aludtam, mert vegig mindenfele remiszto kerdesek cikaztak a fejemben, es a helyzet, hogy ott ulok az interju panel elott, es nem tudok mit mondani nekik... Hat nem nagyon pihentem ki magam... De a gyerekek kegyesek voltak reggel, es csak 6 elott keltek fel nem sokkal. Balazs megetette oket egymas utan egyedul, ugyhogy en tudtam tovabbra is teljes mellszelesseggel az interjura keszulni. (Well, a mellszelesseggel is voltak gondjaim a ruhavalasztaskor, de erre most nem terek ki...)

Utkozben a vonaton kicsit furcsa volt, hogy senkinek sincs kakaszaga, senki sem alszik a vallamon, es a ruhamon se volt se nyál folt, se bufi maradek. Egy ficko csuklott velem szemben, es egy ido utan komoly kesztetesem volt, hogy a vallamra vegyem, es utogessem a hatat, hatha elmulik neki. (De aztan ellenalltam a kesztetesnek.)

A mini(sztérium) felé setalva fura joleso bizsergessel toltott el, hogy megint itt vagyok, biznicvumennek oltozve (es nem osszenyalazva), szep kopogos cipoben (es nem a horgolt papucsomban) es azt hiszem, neha masodpercek is elteltek ugy, hogy nem jutottak eszembe a gyerekek.

Az interju maga nem ment rosszul, de persze jol se, a legtobb okos gondolat hazafele a vonaton jutott eszembe, mint mindig... Kb. ket het mulva lesz eredmeny, azt mondtak. Meglatjuk.

Aztan felhivtam Balazst, es megbizonyosodtam rola, hogy jo kezekben hagytam a gyerekeket, jol elvoltak otthon mindannyian, ugyhogy megerositest kaptam a mamiszabi jovahagyasarol. Ugyhogy elindultam a Queen st fele. (Queen St = kb. Vaci utca otthon Pesten, egy hosszu setalo-bevasarlo utca, de nem draga, itt lehet a legjobb dolgokat kapni mindenbol.)

Azt hiszem, nem allok még készen a mamiszabira... Vagytam ra, de aztan megsem elveztem annyira. Beneztem egy konyvesboltba (mit neztem? gyerekkonyveket... no comment), egy cipoboltba (sokan voltak, kijottem), vegul lementem a varva vart kavemert a Gloria Jeansbe. Megrendeltem a creme brulee-met, ahogy kell: sovany tejjel es dupla tejszinnel :o), es megebedeltem a Nandos-ban, de mar alig vartam, hogy kihozzak a peri-peri csirkemet, es mar repultem is haza az elso vonattal. Valahogy nem tudtam onfeledten elvezni még a szabadsagot. Az jutott eszembe, hogy mi a turot vasarolgatok itt, amikor csak nehany honap es mar itt kell lennem majd' mindennap ugyis, es akkor meg majd sajnalni fogom, hogy nem a gyerekekkel toltom az idot. Egyfolytaban lattam magam elott a pici arcocskajukat, ahogy szuszognak, nevetgelnek, rofognek, es mar alig vartam, hogy hazaerjek.

Balazs nagyon jol nyomta itthon egesz nap veluk, ettek-jatszottak-aludtak szepen, ahogy kell. Orulok, hogy neki se volt rossz elmeny itthon lenni egyedul, mert akkor igy maskor is nyugodtan marad itthon veluk, ha ugy adodik. Es en is nyugodtan megyek el. A legkozelebbi mamiszabira. Talan egy honap mulva... vagy ketto mulva...

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia Lilla,

Nem tudom mirol maradtam le, de en meg ott tartok, hogy az elozo munkahelyedre mennel visza. Ez az interview egy cegen beluli eloleptetes miatt volt?
Egyebkent a mamiszabi azert tunik furcsanak mert teljesen elszoktal attol, hogy nelkuluk legyel, ez normalis, en is igy voltam annak idejen. A mai napig, ha hiszed ha nem ez nem valtozott meg,ha elmegyunk a ferjemmel kettesbe valahova egyfolytaban a gyerekekrol beszelunk, pedig alig varjuk, hogy egy kicsit kikapcsolodjunk, de megis nagyon hianyoznak. Ez nem sokat fog valtozni szerintem. :))

Gabi

Lilla írta...

Szia Gabi, igen, eloleptetesert ment az interju, ugyanott a regi helyemen, majd irok rola, amint lesz eredmeny. :o)